Tia & Rosetta -Night, race, cars, escape.

Rosetta & Tia

-Igaz, szóval még egyszer köszi. -adtam tudtára újra, hogy hálás vagyok neki, amiért nem hagyott ott. Valószínűleg már nem lepődtek volna meg azon, hogy bevisznek a rendőrségre, de mégis...nem akartam még inkább gyanúba keverni magam, ami a versenyeket illeti. Megpróbáltam megjegyezni a nevét, majd pár másodpercig az arcát mustráltam, hogy az is az elmémbe vésődhessen. Mindig is éles eszű voltam, de a nevekkel a mai napig hadilábon állok, szörnyű, de még én sem lehetek tökéletes.
-Egy egy szenvedély nem korfüggő, nem de? -vontam meg a vállam. Az egyik oka annak, hogy nem akartam felfedni a versenyzők előtt a kilétem az épp a korom volt. Mégis mit szólnának, ha rájönnének, hogy egy 18 éves lány áll ki ellenük. Tisztelni fognak, egyszer így lesz, de addig is jobb ez így, így egyenlő partnerként kezelnek.

Élveztem a nő vezetési stílusát, közel állt hozzám. Percekig csak néztem ki az ablakon és csodáltam L.A. fényeit. A zsarukat megúsztam hála az égnek így azon kezdtem el töprengeni, hogy hova is mehetnék, mert haza nem akartam.
-Ismered Cameron Payne műhelyét? Nincs túl messze, ha odaviszel az tökéletes.
Nem tudtam ismeri a helyet és igazából azt sem, hogy Cameron ott van e, de arra jutottam ezen ráérek akkor agyalni, ha már megérkeztem. Abbahagytam a város bámulását és a nőre néztem.
-Gyakran jársz versenyekre? Még nem nagyon láttalak.
Persze ez nem jelentette azt, hogy nem jár ide, épp csak annyit, hogy ennyi embert képtelen vagyok megjegyezni, hiába is próbálkozom. Nem gondoltam, hogy versenyző lenne, tekintve, hogy a legtöbbjüket ha személyesen nem is, de hallomásból, látásból ismerem.

Rosetta & Tia

Ahogy újra és újra lejátszottam magamban a jelenetet, ahogy ülök a kihallgatószobában és kérdezgetnek én pedig szemtelenül csak félválaszokat adok nekik...kirázott a hideg. Nem akartam még egyszer odakerülni. Nem azért, mert félnék tőlük, vagy a büntetéstől, egyszerűen csak kínosnak éreztem a szitut, és nem vagyok hülye sem, hogy felesleges problémákat kreáljak magamnak.
Nem lepett meg, hogy nem tudja hol is van a legjobb barátom műhelye. Bár remekül csinálja a dolgokat és sokan ismerik L.A.-ben soha nem lehetsz elég ismert, főleg autószerelőként nem. Elgondolkodtam azon, hogyan is kéne elmondanom neki merre van, de miután kinéztem az ablakon és rájöttem hol vagyunk, elég könnyű feladatnak tűnt.
-Menj egyenesen végig ezen az úton, aztán a körforgalomnál jobbra, onnan pedig a második utca balra. -magyaráztam el hova is megyünk. Szerencsére nem volt bonyolult és gyatra tájékozódási képességeim ellenére is sikerült elmagyaráznom viszonylag érthetően a dolgot.

A szavai gyorsan magyarázatul szolgáltak arra, hogy miért is nem ismeri itt a dolgokat. Elmosolyodtam, szóval új lánnyal van dolgom.
-Így érthető. Mi hozott épp L.A.-be? -kérdeztem egy másodpercre felé fordulva, majd ismét a külső fényeket kezdtem el figyelni.
-Itt jobbra. -mondtam el újra, mikor a körforgalomhoz értünk, hogy biztosan jó irányba kanyarodjunk, nem nagyon akartam bolyongani, főleg mert érdekelt hogy áll a szívszerelmemmel Cameron. Egy napja hagytam itt neki a kocsit, és biztosított arról, hogy hamar kézbe veszi a dolgokat és mindent megjavít. Szívesen segítettem volna neki és többnyire szoktam is, de a gimibe muszáj volt néha bejárnom, sajnos...ez az ára annak, hogy pénzt kapjak a szüleimtől, ami jól jön, ha autó versenyzel.

Rosetta & Tia

-Szóval tolmács vagy. -állapítottam meg tényszerűen. Sokat gondolkodtam azon, milyen foglalkozást is kéne választanom, de végül mindig arra jutottam, hogy az élet majd hozza magával a dolgokat, inkább nem tervezek semmit nagyon előre. Féltem, ha megtervezem az egész életem gyorsan romba dől minden, amit kivitelezni akartam.
-Sokszor voltam már Miami-ban, gondolkodtam már azon, hogy egyszer odaköltözöm. -ábrándoztam egy kicsit, de aztán inkább nem fűztem hozzá semmit ahhoz, hogy tolmács, hiszen egy egészen nyilvánvaló kijelentés volt, nem nagyon tudtam mit ragozni rajta.
-Cameronnak? Autószerelő, főleg autótuninggal foglalkozik. -magyaráztam neki mit is csinál az én drága legeslegjobb barátom.

-Sajnos nem rég  megsérült a kocsim, azért is gondoltam, hogy most megnézem hogy áll vele.
Meg persze arra gondoltam, hogy itt aludhatnék, nincs kedvem hazamenni, Cameron pedig soha nem problémázott amiatt, hogy vele alszom a műhelyben. Szerettem ott lenni, mintha ott lenne a valódi otthonom.
Hirtelen eszembe jutott valami. Nem messze a verseny helyszínétől sikerült otthagynom a tragacsot. Nagyon reméltem, hogy holnap még ott lesz, ugyanis eszem ágában sem volt visszamenni oda. Csak remélni mertem, hogy Cameron majd megérti, ugyanis néha kicsit feledékeny és szétszórt vagyok.
-Itt is vagyunk. -mutattam a jobb oldalon lévő műhelyre, ami előtt állt néhány csinos darab, de nagyon úgy tűnt, hogy Cameron nincs itt. Gyorsan írtam neki egy üzenetet, de csak annyit válaszolt, hogy a kulcs a helyén és érezzem magam otthon.
-Hát, Cameron nincs itt, de azért köszönöm a fuvart. -néztem a nőre.

Rosetta & Tia

-Igazi világjáró. -állapítottam meg kissé egykedvűen. Szeretem a nyelveket, de csak néha fordult meg a fejemben az, hogy tolmács legyek. Tulajdonképpen akkor sem lettem volna pénz szűkében, ha egész életemben csak lógatom a lábam, mégis, úgy éreztem nem lehetek tétlen örökké, kell, hogy csináljak ezt azt. A versenyzésen kívül még a fotózás érdekelt, szóval arra gondoltam mi lenne, ha fotós lennék? Igen igen, talán ez a legjobb ötlet.
-Cameron mindig örül az új ügyfeleknek, és őszintén mondom, hogy nagyon érti a dolgát. -vigyorogtam rá, ugyanis a mosoly sokat dob a marketingen. Cameronnak szüksége van ügyfelekre ahhoz, hogy fenntartsa a műhelyét és magát is, ennek a nőnek pedig műhely kell. Azt hiszem mindenki jól jár, vagy nem?

-Öm...egy Maserati-t. -vallottam be, hiszen nem ismerős errefelé, ezért nem jelenthet problémát, ha őszinte vagyok ilyen tekintetben. Persze ha marad, akkor előbb utóbb összerakja a képet rólam, a fekete Maserati-ról és a titokzatos versenyzőről, de ezen igazán ráértem még aggódni.
-Igen, elég sokszor. Te versenyzel? -kérdeztem vissza érdeklődve. Komolyan kíváncsi voltam arra, hogy a nő versenyzik e. Jól vezet, ez kétségtelen, de ez még nem jelentett semmit.
-Nincs rá szükség, köszönöm. Van kulcsom, szóval itt maradok, nem sokára Cameron is befut elvileg. -mondtam el neki az információkat, majd mielőtt kiszálltam volna elővettem a táskámból egy cédulát és egy tollat, amire két telefonszámit írtam.
-Tessék. Itt van Cameron és az én telefonszámom is. Ha szükséged van bármilyen autós holmira, szervizre  vagy idegenvezetésre, akkor hívj nyugodtan. -nyújtottam felé a papírt, majd kiszálltam, természetesen csak akkor, ha nem akadt egyéb mondanivalója. Miután kiszálltam elköszöntem, és elindultam Cameron műhelye felé.