Lucille Wise
Posts : 32
Residence : Mindig máshol
Age : 32
 |  Tárgy: Lucille Wise Csüt. 25 Júl. 2013, 03:01 | |
|
Lucille Wise
| 20. Törvényen kívüli. Nina Dobrev | 
STUFFS AND THINGS. HI SWEETHEART, MY NAME IS... Lucille Wise I WAS BORN... Los Angeles, 1993. 08. 23 I LIKE... ♦ bulizni ♦ kikészíteni a szüleim idegeit ♦ törvényt szegni ♦ hangosan zenét hallgatni és vásárolni I DON'T LIKE... ♦ pókok és kígyók ♦ szabályok ♦ szüleimet és a nevem ♦ érzelgős, erkölcscsőszök MY CAR IS A(N)... 2012-es fekete Lamborghini Gallardo ; Egy metálkék 1976-os Chevrolet Camaro tuningolt kiadásaHEY! LOOK... I'TS ME. Átlagosnak mondható külsőm van, azzal a különbséggel, hogy kihasználom a testem adta adottságaim. Hosszú barna hajam hol egyenes, hol lágy hullámokban vállamra hulló. Barna szemem sejtelmesen csillog, és fürkészi az embereket. Átlagmagasságom van, százhetven centivel tökéletesen be tudok olvadni bármilyen lány bagázsba. Szeretem a márkás cuccokat, a cipőket, táskákat kiegészítőket, vagy egyszerűen röviden: a divatot. Szoli és napozás nélkül is kreolos barna, hibátlan bőröm van. Ajkamon szinte mindig ott ül egy mosoly, ami hol őszinte hol nem. De ez maradjon az én titkom. Rendszerint divatos cuccokban mászkálok, nem elrejtve kecses idomaim. Kiteszek mindent, de ne gondold, hogy egy olcsó útszéli valaki vagyok, akit bármikor felcsíphetsz egy-egy menetre. (Tartásom azért van, tartsd tiszteletben.) QUIET PEOPLE HAVE THE LOUDEST MINDS... Három szóval le lehetne írni. Elkényeztetett liba vagyok. De az a tipikus, akiről mindenki tudja, hogy sok a pénze, ezt ki is használja, ráadásul partkirálynő. Mondhatni hozzá szoktam, hogy mindent megkapok, mégis szeretek harcolni ez ellen, s ezzel a szüleim idegeire menni. Bár ki tudnám fizetni a legdrágább ruhákat, kísérletezgetek a biztonsági rendszerekkel, és eddig egész jó bolti szarkának bizonyultam. De, hogy a tökéletes külsőm milyen belsőt takar? Elég szabad szellem vagyok, szeretek szabályt szegni, annál kevésbé viselem el a korlátokat. Rühellem, ha valaki elvárja, hogy az Ő elvárásai szerint cselekedjek, s ha ilyen helyzetbe kerülök, már csak azért is szembe megyek az illető elképzeléseivel. Jól titkolom, ha valami úgy igazán megsebez, ha valami igazán nagy fájdalmam van, amit a világ okozott. Nemtetszésemnek rendszerint hangot adok, bár hangnemem sokszor sok embernél kiváltja a biztosítékot. Ez még inkább felvidít, és kissé arrogáns és idegesítő humorommal tovább gyepálom a partnerem idegeit. Nem is értem, miért nincs pasim?! Mosolyogva hitetek el bárkivel bármit, könnyen hazudok, és eddig nem igazán esett velem meg, hogy lebuktam volna. Szeretek a pillanatnak élni, nem tervezek semmit előre, hiszen abba biztos, hogy valami beleszólna. Sokan azt hiszik, hogy egy buta fiatal csitri vagyok, viszont biztosítok mindenkit, a fejemben nem káposztalé van. A hiedelmekkel ellentétben jól vág az eszem, s könnyedén fel tudom mérni a szituációk adta lehetőségeket. Szeretem a tartalmas beszélgetéseket, s aki erre a pontra elér, azt igaz barátnak merem nevezni. Ugyanis a legtöbben igen véges időn belül eltűnnek, és nem állják ki a "10 próbám". Nem kötöm más orrára a nyűgöm, s ezt mástól is elvárom. Talán pont ezért vagyok még nehezebb eset, mint amilyennek eddig gondoltál. De most komolyan? Megértem én, hogy ha valami nyomja a másik lelkét, nagyon együtt érző tudok lenni, de ezt szinte soha nem látni rajtam, nem mellékesen pedig nem sajnálok meg senkit. Szeretem a gyorsaságot, hogy az autómmal éjszakánként illegális versenyeken vehetek részt, ez olyan adrenalin löketet ad, amit semmi más. Élem az életem, akár bárki más, annyi különbséggel, hogy tényleg kiélem életem minden parányi percét. YOU KNOW MY NAME, NOT MY STORY! Húsz éves vagyok, tehát ha jó a logikád, kikövetkeztetheted, hogy 1993-ban születtem. Születési nevem, vagyis ahogy anyakönyveztek: Lucille Wise. Utálom a nevem, soha sem szerettem, de nincs mit tennem, ez van, ezt kell szeretnem. Komolyan gondolkodom rajta, hogy megváltoztatom, hiszen a zűrösebb helyzetekben sem ezt a nevem használom. Na, de ne siessünk ennyire előre. Tehát megszülettem. A család második gyermeke vagyok, van egy hozzám hasonlóan elkényeztetett bátyám, noha az agyi szintje messze az enyém alatt van. Ezért is lehet, hogy én járok egyetemre, és nem ő. Tehát van egy bátyám Matt Wise. Ezen kívül a két személy, akiket minden bizonnyal a szüleimként kellene jegyzenem: Debbie Wise és Ryan Wise.
Ami a gyerekkorom érinti, hanyagolandó téma. Nem a múltban élünk. De azért említek róla pár szót vagy mondatot. Anyám mániákusan úgy nevelt, ahogy minden újgazdag gyereket L.A.-ben. Szülinapi partik különböző események szervezése, csak azért, hogy az igényeimnek eleget tegyen. A baj csak az, hogy bár mikor kicsi voltam is szerettem a középpontban lenni, a barbi babára való rózsaszín cuccokban flangálni számomra idegen gyerekek között…Hát, na ez volt a pokol. Persze idővel rájöttem, nem miattam és nem is értem vannak ezek az összejövetelek, hanem azért, hogy anyám tökéletesnek hitt családja megmutathassa, hogy pénzünk van, és, hogy maga köré tudja gyűjteni „barátnőit”. Apám, ő legalább megpróbált tenni anyám rögeszmésnek tűnő szervezkedései ellen. Sikert inkább kevesebb, mint több szerencsével ért el. A menő üzletember, akinek egy hatalmas felhőkarcoló a munkahelye, s vezérigazgatóként bármit megtehet, anyám dilijeit figyelmen kívül hagyva boldog volt, hogy Debbie a felesége. Szóval a vígan búgó gerlepár fészkéből sikeresen kitörtem, mondhatni megkeserítem az életüket. Ennyit a gyerekkoromról. Ami a lényeg: egy tunya apuka, aki ritkán emeli fel hangját, egy dilikkel rendelkező anya, és egy szellemileg nem százas bátyus. Ami közös a családban, és ebben egyetértés van, hogy kosárlabdában a L.A. Lakers mindenek felett, baseballban pedig L.A. Dodgers szurkolók vagyunk.
A suli nem volt a kedvenc helyem, de így is majdnem kitűnő lett az érettségim, s most így járhatok egyetemre. Még ha óráim többségét a rágózás, és a bulihelyek nézegetése teszi is ki, egy egy vizsga előtt elég gyorsan felkészülök, és nem igen kapok rossz eredményt a dologra.
Tizenhat éves lehettem, amikor apám agyon-vissza nyaggattam a jogosítvány szerzésével, s miután nyomós érvekkel meggyőztem, meg is szerezhettem ezt az okmányt. Egy kikötése volt, az első autóm idősebb lesz, mint öt éves. Ezért kaptam egy Audi TT-t, amit immár anyám használ, vagyis inkább a sofőrke, aki fuvarozza a hátsóját. Mindegy is. A lényeg, miután a csinos kis Audim kekerült a kezeim közül, a szülinapomra kaptam egy ’76-os metálkék Chevrolet Camaro-t, majd első egyetemi sikeres vizsgám alkalmából egy 2012-es fekete Lamborghini Gallardo-t. Jó vezetőnek bizonyultam, a gyorsaság hatására sem törtem még össze egy kocsimat sem. Viszont minden erőmmel azon vagyok, hogy a nem túl legális éjszakai versenyekbe is bekerüljek velük. Ha már fel vannak tuningolva. A bátyám legalább ebben hasonlít rám. Szereti a gyorsaságot, az autókat, így hamar megtanított rá, hogy egy-egy ilyen gép hogyan is működik, hogyan kell megszerelni őket. A kerékcserét azonban még mindig utálom.
Másik hobbim, ha nevezhetem annak, a bolti szarkálkodás. Néha-néha elcsábulok egy-két ruhadarabra, s bár könnyűszerrel kifizethetném, inkább kihasználom a riasztórendszerek adta lehetőségeket. A szüleim ennek annyira nem örülnek, hiszen mégis hogy nézne az ki, hogy a híres neves Wise família legkisebb gyereke lopkod a boltokból. Így apám kénytelen lefizetni a börtönben és az őrsön ülő emberkéket, a boltban lévő dolgozókkal együtt. Eddigi kára, amit én okoztam neki, felér az egyik kocsim árával. Én viszont teszek rá, ha máshogy nem megy, hát így érem el, hogy belássák, az ő kicsi lányuk közel sem olyan, mint amilyennek elképzelték, mikor megszületett.
Tehát két hobbim az autóim, és a lopkodás. Sokan ismernek bulikból, de azt tisztáznám, hogy nem vagyok az a drogos és túl részeges típus. Amíg jól nem érzem magam, addig iszok, a tűréshatárom ilyen téren pedig igen csak magas.
Lényeg ami lényeg, szeretem kiélni magam, ha arról van szó akár szabályokat, törvényeket áthágva is. A lényeg, hogy Én jól érezzem magam, nem pedig az, hogy más mit gondol. Sok van a számlámon, de szerencsére szeretett édesapám mindig megoldja ha neki nem tetszik valami. Én viszont megoldom, hogy mindig legyen olyan, ami nem tetszik neki. Viszont immár nem függök apámtól. Elköltöztem otthonról, a bátyámmal közösen lakok egy gyönyörű új házban, noha egymást van hogy hetekig nem látjuk. Ha túl fáradt vagyok, beugrok valami hotelbe, a csomagtartómban pedig mindig tartok váltásruhát, és egy-pár dolgot, ami kellhet egy fárasztó nap után.
| |
| |
|
Így elsőre kétlem, hogy egyáltalán lehetséges lenne.