Spencer Evans

Posts : 26 Residence : Los Angeles ♫ Age : 30

Spencer Evans *

18. Törvényen kívüliek. Troian Bellisario.

STUFFS AND THINGS.

HI SWEETHEART, MY NAME IS...

Spencer Sophie Evans

I WAS BORN...

Los Angeles, 1994. október 28.

I LIKE...

♪ könyvek, olvasás, zene
♪ autók, versenyek
♪ tenisz
♪ kávé

I DON'T LIKE...

♩ Lady Gaga és egyéb nem tetsző előadók (hosszú a lista)
♩ buta emberek
♩ második név: Sophie
♩ veszíteni

MY CAR IS A(N)...

Lamborghini Gallardo Spyder (fehér)

HEY! LOOK... I'TS ME.

Hát nem szeretek annyira a külsőmről beszélni, de attól még adok magamra. Annyit foglalkozom vele, hogy jól nézzek ki és tükrözzem vele a személyiségemet. Nem tudok órákig körömlakkokról és csini rucikról beszélni. 170 cm vagyok, hosszú hullámos barna hajam és sötétbarna szemem van. A hajamat általában kibontva hordom, de ha olyan napom van, akkor felkötöm vagy varázsolok magamnak egy kontyot. Sokan mondják, hogy milyen hamvas a bőröm, sportos, vékony testalkatú vagyok. Ami pedig az öltözködést illeti. Drága ruhák, csakis elegánsan... Szeretem, ha látszik rajtam, hogy honnan jöttem és hogy komoly vagyok. A fakó színeket részesítem előnyben. A virító dolgok nem nekem valóak. Nem sminkelem agyon magam, a természetesség híve vagyok.

QUIET PEOPLE HAVE THE LOUDEST MINDS...

Kihúzva járok, mert tudom magamról, hogy milyen vagyok. Kár lenne álszerénynek lennem, mikor mindenki tudja rólam, hogy okos vagyok és tehetséges. Alapból így neveltek, hisz elég merev és gazdag családból származom. Ha nem ismerném a gyökereinket, azt gondolnám, hogy valami angol nemesi vér csörgedezik az ereinkben. De azért nem így van. Egy klasszikus törtető vagyok, de mégis kiegyensúlyozott. Nem mondhatnám, hogy kisebbségi komplexusban szenvednék. Magabiztos vagyok, ravasz, aki képes átlátni dolgokat és megvédeni az érdekeit. Úgy gondolom, hogy fontos a népszerűség. Anélkül ma már nem vesznek észre és érvényesülni sem lehet. Nekem pedig fontos, hogy mindig elérjem a céljaimat, megvalósítsam az álmaimat, de mindezt racionálisan. Eléggé távolságtartó vagyok, de ez természetes. Szerintem a jószívűségemet és a bizalmamat csak kevés ember élvezheti. A stílusom sokak szerint elég flegma és katonás tud lenni. Hát ez vagyok én!

YOU KNOW MY NAME, NOT MY STORY!

Egy mindig kitűnő, jól nevelt, pedáns lány voltam, aki a szülei szabályai szerint él. Aztán valami megváltozott bennem. Másoknak még mindig ezt az arcomat mutattam, ahogy otthon is. Ez a gazdag és sznob társaság nem értené meg, hogy nekem ez a világ nem jön be, ki akarok törni. Így nem is tudom, hogy miként fér össze a könyveimmel és Dosztojevszkivel a féktelen száguldás. Talán csak a lázadás jele ez részemről, vagy komolyan élvezem ezt, nem tudom. Mindenesetre már alaposan belekeveredtünk a legjobb barátnőmmel. Claire és én már jó pár éve elválaszthatatlanok vagyunk és ez szerintem így is marad, míg világ a világ.
-Jól van, legyen. Vegyük úgy, hogy készen állsz, hogy indulhass a versenyen. -kaptam a megjegyzést, ami magamhoz térített. Egy fintorral reagáltam a kedves szavakra. Már jó ideje csinálom ezt, nem fog engem senki kioktatni a vezetésből. Egy-két autós üldözést lenyomtunk már Claire-rel is, mikor valakik után nyomozgattunk. Mindenkinek vannak jó akarói, akiknem nem árt a körmére nézni. Mi is ezt az elvet valljuk.
Végignéztem a gyakorlópályán, ami Los Angeles külvárosában feküdt. Ide szoktam kijárni olykor gyakorolni egy keveset. Ugyebár akinek van pénze, az megteheti. Sokkal jobban szeretek itt, mint nagyközönség előtt. Azokra ott van az éjszaka, az illegális versenyek. Ott villoghatok. De a gyakorláshoz jobb a magány és a nyugalom. Meg persze ez a kis mitugrász srác, aki csak pár évvel lehet idősebb nálam. De mindenki mellett kell lennie egy felügyelőnek, így bele kell törődnöm. Bár a feminista énemet kicsit sérti, hogy ő akar kioktatni, csak mert férfi. Képzeld! Én is tudok olajat cserélni.
-Öt perc alatt végig tudsz menni a pályán, ezzel megdöntötted rendesen a saját rekordodat. Holnap átviszlek egy nehezebb pályára. -szólalt meg ismét a srác, mire felcsillanó szemmel pillantottam rá. Talán még egy mosoly is megjelent az arcomon.
-Legyen úgy... -jegyeztem meg kissé flegmán. Már biztosan megszokta ezt a lekezelő stílust, hisz nem először vagyok itt, másrészt a többi pénzes fickó sem különbözik tőlem sokban ilyen területen. Néha szeretem éreztetni másokkal, hogy felettük állok.
-Ameddig egy teljesen ismeretlen pálya meglepetést tud okozni, addig nem mész semmire a sivatagban. Ez csak az első akadály volt a sok közül. -jelentette ki a dolgot. El is felejtettem, hogy a sivatag a mániája. Oda akar egyszer kivinni engem. Szóval mégiscsak lát bennem valami fantáziát. Ha a szüleim ezt megtudnák, biztosan kivégeznének. Minimum orvosnak vagy ügyvédnek kellene mennem, hogy nekik megfeleljek. A Dr Evans igazán megnyerően hangzana. De az nem én vagyok. Csak egy vállrándítással intéztem el a dolgot.
-Köszi. Mára ennyi. -vetettem rá egy hűvös pillantást, majd odadobtam neki a kocsikulcsot. Megigazítottam a copfomat és már úton is voltam az öltöző felé, hogy összeszedjem a cuccaimat. Kilépve az épületből, a parkolóban már a saját kocsim várt rám. Beszálltam, beindítottam a motort és egyenesen hazának indultam, mikor az egyik kanyarnál váratlanul befordultam és a kedvenc kávézóm felé vettem az irányt. Előkerestem a telefonomat és már tárcsáztam is. Kicsöngött, majd egy kedves hang szólt bele.
-Claire! Találkozzunk a törzshelyünknél! 2 perc és ott vagyok, siess! -közöltem az információkat. Valóban 2 perc kellett és már le is fékeztem a hely előtt. Mindig jó voltam matekból és a tippelés is ment. Kiszálltam a kocsiból, belibbentem a kávézóba és már rendeltem is a szokásos kávémat. Hamarosan Claire lépett be az ajtón...

MADE BY SERENA. 

Újabb lázadó lánykát köszönthetünk köreinkben Wink

Igazából nem fogok nagyon kötözködni. Szép előtöri, kedvemre való jellem, és hibátlan helyesírás. Kedves Spencer, tessék ügyesen betörni a versenyzők közé, éld ki magad és ne tessék felhagyni a lázadással! Wink

Irány avatart foglalni, aztán pedig játszani!