David M. Blackstone
Posts : 5
Residence : Bel-Air
Age : 29
 |  Tárgy: David Blackstone Pént. 02 Aug. 2013, 05:21 | |
|
David M. Blackstone
| 18. TÖRVÉNYTISZTELŐ. MATHIAS LAURIDSEN. | 
STUFFS AND THINGS. HI SWEETHEART, MY NAME IS... David Marcus Blackstone I WAS BORN... 1995.07.05. Denver, Colorado állam I LIKE... függetlenség. éjszakák. tivornyák. ízlés. I DON'T LIKE... picsogás. kutyák. provokáció. unalom. MY CAR IS A(N)... Maserati GranturismoHEY! LOOK... I'TS ME. Közel hat láb magas vagyok és elég vékony. Az öltözködésemen látszik, hogy pénzügyileg szerfölött el vagyok eresztve, és nem is igényelem a szegényes holmikat, bár jobban szeretem a letisztult stílust, mint a fölösleges cicomát és a ripacskodást. A hajam szőkésbarna, inkább hullámos, mint göndör, de erről megoszlanak a vélemények, engem pedig nem igazán érdekel. A szemeim barnák. Mindig rendesen megborotválkozom és nem hiszem, hogy létezne olyan probléma vagy annyira iszonyatos másnap, aminek a kedvéért borostásan járnék az emberek között. A bal arccsontom fölött fut egy egészen halvány heg. A megjelenésemhez tartozik a kissé szúrós, fanyar arcszesz illata és a kócos fürtök is, de még a tökéletes slamp ellenére sem vagyok elnyűtt. QUIET PEOPLE HAVE THE LOUDEST MINDS... Öntörvényű vagyok és erős akaratú. Lehet, hogy csak a neveltetésem miatt, vagy eleve ilyennek születtem, mindenesetre nem ismerek akadályokat, hozzászoktam a jóhoz és csakis a legjobbal érem be. Hatalmas az önfegyelmem, könnyedén hozok döntéseket, bárhol és bármikor feltalálom magam. Nincs problémám a tervezéssel. Nagyon kényelmes vagyok, nyugodt, és soha nem sietek el semmit. Ezt a környezetemben sokan pusztán beképzeltségnek tartják és ha őszinte akarok lenni, talán van is benne valami. Nem foglalkozom mások véleményével, mert tudom, hogy nyíltan senki nem akar rosszban lenni velem és titokban mindenki vágyik a figyelmemre. Az emberek esetében is magasra emelem a mércét, nagyon sokára mutatok ki érzelmeket, inkább hűvös és tartózkodó vagyok. Nem szeretem a kiszolgáltatottságot, ellenben szeretek irányítani, vagyis hiányzik belőlem a bizalom. Féltékenyen bánok azzal, ami az enyém, ugyanakkor igaz rám a ragaszkodás és a hűség is. Nagyvonalú vagyok, kedvelem a deviáns, bohém és pazar esteket, ahogy bármi mást is, amire ezen jelzőknek akárcsak egyike is igaz. Megvan bennem a gazdag amerikaiak öntelt és pompázatos léhasága, meg az egyszerű emberek szabadság iránti szórakoztató vágya. Az elveim sziklaszilárdak, de nincs erkölcsi iránytűm, ami szigorúan északnak mutat. A modorom ráérős és udvarias, mindenhol otthon érzem magam. Nem szokásom fölöslegesen beszélni és nem feltétlenül állok szóba csak úgy bárkivel is. Ez alól a partijaim jelentik a kivételt, ahová jóformán minden teremtett lélek hivatalos. A magam módján intézem a dolgokat. A lojalitásom pusztán néhány emberhez köt, az élethez sosem fűzött semmiféle eskü vagy ígéret, csapodáran járom az utat. A szabályok nem foglalkoztatnak. YOU KNOW MY NAME, NOT MY STORY! Emlékszem, milyen engesztelhetetlen haraggal várakoztam Jennifer ajtaja előtt. A kabátomról még mindig hullottak a földre esőcseppek - annyi idő alatt áztam el, amíg a kocsimtól elsétáltam a tágas hallra nyíló bejárati ajtóig. Jártam már párszor ebben a helyiségben, ezért nem kötött le a nehéz függönyök, a modern bútorok és a mélykék selyemtapéta látványa. Annál jóval ingerültebb voltam, hogy bármiben is gyönyörködjem, és a pénz (a rengeteg pénz) tárgyakban érzékelhető jelenléte közömbös maradt számomra. Utáltam, hogy várakoztat, és még jobban utáltam a nyilvánvaló tényt, hogy direkt csinálja. Messziről edénycsörgést hallottam. Le kellett pillantanom a karórámra, hogy ráébredjek, hamarosan este nyolc óra és valószínűleg vendégeket fogadnak.
Kinyílt előttem az ajtó és azonnal felpillantottam. Visszaejtettem a testem mellé a karomat. Jennifer állt előttem fekete, csipkés nyári ruhában, feltűzött hajjal, a huzat kavarta parfümfelhő hiú és isteni forrásaként. Szótlanul néztünk egymásra.
- Ne reménykedj, hogy ez a megjelenés neked szól. Ma látogatóba jön hozzánk néhány politikus. - Gunyoros mosoly tűnt fel az arcán, majd a szája széle csöppet sem sajnálkozón lefelé görbült. Máskor imádtam volna, hogy nekem kell őt kiábrándítanom.
- Te elmondtad valakinek? - Kérdeztem rá kelletlen dühvel, válaszra sem méltatva a kijelentéseit, méghozzá olyan offenzívan ejtve ki a szavakat, ami még engem is meglepett. Ádáz kifejezés jelent meg az arcán. Eltűnt róla minden kellem és báj, mintha csak a görög színházak egyik hübriszi maszkját emelte volna maga elé. Máskor talán kajánul kiélveztem volna az ovidiusi Átváltozásokba illő metamorfózist, ahogy az elbűvölő nimfa helyét egy közönséges fúria átveszi, most azonban zaklatottan figyeltem. Összepréselte az ajkait és minden sziporkáját visszanyelte, vagy ami még ijesztőbb, eleve szóhoz sem jutott. Némán elállt az ajtóból, én pedig habozás nélkül beléptem.
- Elment az eszed?! - Egyből felcsattant, amint bevágta az ajtót. Nekem úgy tűnt, nincs joga ilyen dühösnek lenni, de nem szóltam rá semmit. A legjobb védekezés a támadás - ezt egy ilyen lánynak nem kell bemutatni. Rám bámult, de nem voltam hajlandó a tombolásának méltó terepet nyújtani. Vehemensen folytatta.
- Van képed ezzel idejönni? Te mindig olyan okosnak tartod magad, talán rájöhettél volna, hogy ilyesmivel a legjobb barátnőmnek sem dicsekednék! - Megálltam a fésülködőasztalánál. Végigfuttattam a tekintetem a holmijain, de a beálló csend miatt oldalra pillantottam. Nyilván választ várt.
- Valaki mégis megtudta, Jen. - Válaszoltam lakonikusan. Felemeltem egy ezüstnyakláncot, aminek a végén aranyozott, gyémántokkal finoman berakott medál függött. Érzékeltem a heves mozdulatot, amivel áthidalta a köztünk lévő pár lépés távolságot és kitépte a kezemből a láncot, de nem tettem ellene semmit.
- Hogy érted ezt? - A hangja halkabb, a testtartása óvatosabb lett. Megriadt, ahogy az őz is ledermed az autó fényszórói előtt. Nem tetszett ez a változás. Leginkább pedig az nem volt ínyemre, hogy ki kell neki tálalnom. Ezért nem szabad olyan őrültséget művelni, ami következményekkel jár, mert az kötelezettséget is kiró az emberre - talán tényleg elkényeztettek, ha ezt eddig nem akartam belátni.
Mély levegőt vettem és hezitálás közben Jennifert méregettem. A kezeit csípőre tette, a vállait leejtette, és bár a szemöldökét összevonta, az ajkai már nem voltak olyan kemények, feszesek és ellenségesek. Áradt felém a hangtalan fohásza, hogy végre mondjak valamit, és a néma fenyegetése is, hogy bármikor kitörhet, ha megtagadom a kérését.
- Kaptam egy üzenetet valakitől. Nem tudom, hogyan került a kesztyűtartómba vagy hogy ki küldhette. "Vigyázz, Marcus. Talán nem fizettetek eleget a dokinak a hallgatásért." Ennyi állt rajta. - Tagoltan és ellentmondást nemtűrően formáltam meg a szavakat, és mikor közbe akart vágni, egy szemöldökvonással elhallgattattam. Kirázta a hideg.
- Istenem... ki lehet az? Talán az orvos...? - Nekidőlt a fésülködőasztalnak, én pedig arrébb léptem. Észrevette a mozdulatot és fintorgott, mintha csak az mondaná, ne hülyéskedj, én sem vágyom a jelenlétedre. Tanácstalanul bámult rám, az egyetlen emberre, akiről azt hitte, tudja a titkot. Én is azt hittem. Nem kéne olyan gyakran elbíznom magam.
- Az az orvos két hete elutazott. Valami másról van szó. Más is kapott levelet. Claire azt mondta... - Közbevágott. Te jó ég, mennyire idegesített! Azon az ősrégi éjszakán pont ez az elemi vadsága volt az, ami miatt meg kellett szereznem. Kolosszális hiba volt.
- Claire! - Mérhetetlen gyűlölettel ejtette ki ezt a nevet. Akaratlanul is egy kaján félmosoly tűnt fel az arcomon, amit lehetetlen lett volna elrejteni, őt pedig még jobban megbántottam vele. - Már megint ő a téma. David, állandóan róla van szó és ez az idegeimre megy! Az az ágrólszakadt picsa, akit sosem hagytál volna így cserben. -
- Őt nem is csináltam volna fel. - Hatalmas pofon csattant az arcomon. Vissza kellett fognom magam, de egy sötét pillantáson kívül még a felháborodásomat sem kaphatta meg.
- Én titokban tartottam. Csak gondolj bele, hányan láthattak, amikor az éjszaka közepén elhoztalak és egy magánklinikára vittelek. - Halkan mondtam mindezt, de nem bírta megállni, hogy utolsó döfésként hozzá ne fűzze:
- Egy babával a hasamban. - Megremegett a hangja. Szerencsémre jobban gyűlölt, minthogy elsírja magát. Ez maradt meg bennem a legerősebben és minden becsmérlésem ellenére valahol csodáltam is, hogy képes valaki ennyi alázat nélkül beszélni. De az én áhítatom mindig is tiszavirág-életű volt.
- Most jobb, ha megyek. Kellemes estét. - Automatikusan biccentettem egyet, mintha bókolásra programozott gép lennék. Az ajtaja felé indultam és kisétáltam, neki pedig volt annyi esze, hogy ne állítson meg. A folyosón az anyja állt ott, elegáns holmikban és a hall óriási liliomcsokrát rendezgette.
- David! - Megjátszott meglepettséggel emelkedett fel és miután mosolyba rendezte botoxtól feszes vonásait, rám villantotta pompázatos fogait. A vizes bőröm és hajam ellenére is ragaszkodott hozzá, hogy köszöntésképpen arcon csókoljuk egymást. Aggódott Jenniferért, de nem mondtam neki, hogy okkal teszi. A közismerten rossz hírem ellenére is alig várta, hogy gyűrűt húzzak a lánya ujjára. Hiábavaló vágyak. A kényszeredett csevej után semmivel sem könnyedebben léptem ki az utcára, az esőbe, az autómig. Éreztem, hogy ezek után mindenképpen vezetnem kell, hajtani addig, amíg el nem jutok valahová, ahol nincsen semmi. Utána csapok egy vad bulit - a dorbézolásaimon kívül nincsen semmi, amire most igazán vágynék.
| |
| |
|
Letty Ortiz
Posts : 38
Residence : { Los Angeles }
Age : 34
I have a(n) : { 1997 Nissan 240SX }
| | Tárgy: Re: David Blackstone Csüt. 08 Aug. 2013, 10:41 | |
|
Kedves David! Kiváltképp tetszik, ahogy fogalmazol. Jó volt olvasni a kellemesen összeszerkesztett sorokat. Úgy érzem szívesen olvasnám még az előtörid folytatását és előzményeit is  Annak pedig különösen örülök, hogy a törvénytisztelők közé tartozol. Már csupán csak avatart kell foglalnod, és bele is kezdhetsz a játékba. | |
|
