Ian&Tia ~ Secret

Ian & Tia

Sajnálatos módon a kocsim nem volt a legjobb formájában ma éjszaka, ezért úgy döntöttem ahelyett, hogy versenyeznék, leparkolom a Maserati-t egy közeli kis utcában, és csak nézőként veszek részt az eseményen. Találtam is egy egészen eldugott helyet. Az autómotorok zúgása, a kiabálás, a zene...mind úgy hallatszottak, mintha csak pár méterre lennének tőlem. Helyes, így ha gond lenne hamar a kocsimhoz érek és elhajthatok. Mai öltözékem egy szűk fekete miniruhából, lapos talpú szegecselt enyhén bakancs beütésű bokacsizmából és fekete szegecselt bőrkabátból állt. Természetesen ezt megbolondítottam néhány kiegészítővel, és szemeimre is sötétebb szemfestéket kentem, hogy tökéletes legyen az összhatás. Még egy utolsó pillantást vetettem a kocsimban lévő tükörbe, és mikor egészen biztos voltam külsőm kifogástalanságában megfogtam a táskám, kinyitottam a kocsim ajtaját és óvatosan kiszálltam, hogy még véletlenül se tudják meg, én vagyok az ismeretlen fekete kocsis versenyző. Legszívesebben mindenkinek azt kiabáltam volna, hogy csesszék meg, fiatal lány létemre illegális autóversenyeket nyerek, mégsem tehettem. Igazi tiszteletet akarok, amit csak akkor kapok majd meg, ha sok versenyt nyerek, és legyőzöm a nagyokat. Egyszerűbb úgy, ha nem tudják ki vagy mi vagyok, így elkerülhetem az előítéleteket és nagyobb lesz a koppanás, ahogy rájönnek, egy 18 éves gazdag liba győzi le őket. Nem mondom, sokat küzdöttem azért, hogy így tudjak vezetni, 2 év tömény gyakorlás Cameronékkal, de megérte, legalábbis a sikereim egyértelműen ezt bizonyítják. Bezártam a kocsim, majd hátrálni kezdtem, mintha valami bűnt készülnék elkövetni, épp csak arra nem voltam felkészülve, hogy nekicsapódok valakinek és hirtelen kibillenek az egyensúlyomból. Mindig is jók voltak a reflexeim, ezért mielőtt padlót fogtam volna megkapaszkodtam a férfiban, akibe belerohantam, majd meglepetten, dühösen és leleplezetten pislogtam.
-Mit keres itt? -kérdeztem némileg felháborodva, de aztán próbáltam lehűteni magam, és a kocsim felé pillantottam.
-Bocs egyébként, nem figyeltem. -vontam meg a vállam, majd elengedtem, miután rájöttem, hogy kezeim túl sok időt töltöttek kapaszkodással.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Szeretek versenyezni. Imádom, mikor az adrenalin szét árad semmirekellő testemben. Mindig ugyan olyan izgatott vagyok rajtolás előtt, s ez most sincs másképp.
Meg a vérdíj is a nyakamon, plusz még hallottam egy ismeretlen fekete kocsis versenyzőről, aki mostanában legyőzi a régi versenyzőket. Ki voltját senki nem tudja állítólag.
Egy kis magányra vágytam még a verseny előtt, s egy közeli parkolóba mentem, úgy mond relaxálni.
Pár perces laza séta után, valaki nekem jött, majd megkapaszkodott bennem. Megtartottam a pehely súlyú lányt, majd mikor már biztos lábakon állt, elengedtem.
Végig néztem rajta, majd a kocsiját is megnéztem. Egyből rájöttem ki is ez a lány. Ő a fekete kocsis versenyző. Most mondjam, hogy mázlista vagyok? Hisz rájöttem ki is a titokzatos alak, aki sorra nyeri a versenyeket. Na ez mindegy is. Pár perc habozás után, én is meg szólaltam.
- Hogy én mit keresek itt? Semmi különöset.
Vontam meg a vállam, majd mikor elnézést kért, akkor csak bólintottam rá egyet. Nem soká kezdődik a verseny, s én most találkozom ezzel a nővel...
- Szóval te lennél a fekete kocsis versenyző?
Tettem fel neki begy kérdést, amire válaszolhat igennel is meg nemmel is. Ha hazudik, nem éri meg, hisz pont a kocsija is itt van, szóval lebukott.
Nem kenyerem a bájcsevegés, meg hát nincs is sok idő rá.

Ian & Tia

-Jó értem én, csak...meglepett.-vontam meg a vállam némi magyarázatként. A kérdés csupán első reakció volt arra, hogy ilyen csúnyán lelepleztek, bár még nem voltam biztos abban, hogy a férfi összerakta a képet. Nem tűnt ugyan ostobának, de sosem lehet tudni, inkább már nem próbálom meg két szó után jellemezni az embereket.
Végre volt egy kis időm arra is, hogy végigmérjem az "útakadályt". Markáns arc, izmos test, komor tekintet. Hmm...örömmel konstatáltam, hogy nem egy vigyori idiótába sikerült belefutnom. Nehezen viselem a túl jópofa embereket, annyira hamisak.
A kérdést hallva hideg futott végig a hátamon. Tudtam, hogy lebuktam, mégis...fenyegetően hangzott így, kimondva. Tettem egy lépést hátra, de aztán megálltam, hogy még kitűnően lássam a férfi szemeit.
-Igen, azt hiszem csúnyán lebuktam. -húztam el a szám, hangom mégis fesztelennek hatott. Gondolkodtam azon, hogy kitalálok valami ostoba hazugságot,de nem lett volna túl sok értelme, így inkább bevallottam az igazat.
-Remélem megérti, de nem szeretném, ha ezt bárki is megtudná, tehát...mit kér a titokért cserébe? -húztam fel egyik szemöldököm és kíváncsian vártam a válaszát. Percekkel később jött csak a felismerés.
-Várjunk...Maga versenyző, igaz?-egyszerű eldöntendő kérdés volt, amire ugyan tudtam a választ mégis vártam némi megerősítést.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Nem értem, miért kell titkolnia, hogy ki is ő valójában. Bár nem ismerem szóval nem ítélkezem felette. Meg sem próbálta letagadni, hogy ő a versenyző. Sok értelme nem lett volna, de mindegy is.
- Bizony lebukott.
Értettem egyet vele. Most meg az jön, hogy ne mondjam el senkinek. Most komolyan úgy nézek ki, mint akit izgat ez az egész? Nme tartom magam olyan embernek, aki elmond dolgokat.
- Hogy mit kérek cserébe? Hölgyem, ne nézzen engem semmi perverz állatnak. Most komolyan, úgy nézek ki, mint aki kérni szeretne valamit magától. Amúgy sem bukom a túl fiatal bigékre.
Jó ég. Most tényleg azt hitte, hogy kérni fogok tőle valamit? Nevét sem tudom, s őszintén szólva nem is nagyon érdekel, csak az érdekel, hogy meg nyerjem a mai versenyt, s sikerülni is fog.
- Igen, az vagyok. Miért?
Válaszoltam, hisz feleslegesnek éreztem, hogy hazudjak neki. Előbb- utóbb úgy is rá jött volna. Végig a lány szemébe néztem rezzenéstelen arcal, majd vártam a reakcióit.

Ian & Tia

-Azt hittem, hogy az idősebb kutyák sem vetik meg a friss húst.-vigyorogtam rá kissé kacéran, holott természetesen nem így értettem azt, hogy kérhet valamit. Pár percig nem mondtam semmit, majd közelebb léptem hozzá, és az arcát kezdtem kémlelni miután kisöpörtem néhány kósza hajtincset az arcomból.
-Különben úgy értettem kaphat pénzt, bejárást ide oda, vagy csak állandó szervizelést egy barátom műhelyében. Érti a dolgát, nézze csak meg ezt a szépséget. -simítottam végig a Maserati motorháztetőjén. Nem várhattam el senkitől, hogy ingyen megtartson egy ilyen titkot, főleg nem olyan valakitől, akit nem ismerek és nem a barátom. Az emberek igenis pénzéhesek és mi az egyik legjobb pénzszerzési lehetőség? Naná, hogy a zsarolás. Nem úgy nézett ki, mintha rászorulna az anyagi támogatásomra, de egy jó szerelő, aki ért az autótuninghoz és tényleg tökéletesen csinálja ritka, igazi kincs, meg kell becsülni.
-Nem tudom látott e már versenyezni, de ha nem, a jelek szerint akkor is rájött ki vagyok. Szóval vallja be őszintén, nem arra számított, hogy én szállok ki a kocsiból.
Valószínűleg annyira nem érdekli a dolog, de gondoltam némi indokkal szolgálok neki arról, miért is nem akarom, hogy mindenki tudomást szerezzen arról, hogy ki is vagyok. Még jobb a homályban. Nyertem ugyan már néhány versenyt, de nem hittem komolyan, hogy Torettoéknak ez elég lenne ahhoz, hogy igazán elismerjék, hogy egy 18 éves kis csaj is remekül tud vezetni és fényes autóversenyzős karrier várhat rá.
-Csak biztos akartam lenni abban, hogy szurkolhatok ma Önnek. Sajnos nem versenyezhetek.-pislogtam szomorúan, de másodpercek alatt mosoly került az arcomra.
-Megtudhatom a nevét? Tudja, csakhogy ne "útakadályként" emlegessem, ha esetleg megnyeri a versenyt. -dőltem neki a kocsimnak és vártam a reakcióit.[/color]

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

- Lehet, hogy valaki szereti a friss húst, de én nem csapok le minden nőre.
Mondtam neki komoran, majd a felkínált lehetőségek közül választani próbáltam, de rájöttem, hogy egyikre sincs szükségem. Pénzem van, autószerelőm is van, szóval nem is tudom.
- Tényleg nem kell semmi. Minden meg van, amit felajánlott.
Erősítettem meg az előzőekben is említett mondatom, majd a versenyről kérdezett. Hogy láttam-e versenyezni??
- Még nem volt szerencsém önt látni versenyezni, csupán hallottam ezt- azt.
Jegyeztem, meg majd a nevemre volt kíváncsi. Biztos még csak nem rég van a városban, s nem ismeri a nevem. Vagy ismeri, csak még nem látott.
- Ian Shaw.
Csupán a nevem mondtam meg neki, mást ne. Viszont ha már a neveknél tartunk, akkor én is felteszem neki ezt a kis kérdést.
- És az ön neve?
Kérdeztem komolyan, s tekintetem kifürkészhetetlen volt.

Ian & Tia

-Felüdülés ilyet hallani, legalább nem szenved kapuzárási pánikban. -húztam kissé gúnyos félmosolyra az ajkaim, majd tovább nézegettem a férfit. Nem rossz, nem rossz, de mindig is igyekeztem legyőzni az idősebb férfiak iránti szörnyű vonzalmam, ami néhányak szerint apakomplexusból fakad (amit én hülyeségnek tartok, hiszen azon kívül, hogy nincs nagyon kapcsolatom az apámmal nagyon is jól megvagyunk), szóval most is próbáltam a lehető legkevésbé közelíteni felé. De hát Istenem, fiatal vagyok, megnézhetek egy egy dögös pasit, nem? Azt még nem tiltja a törvény.
-Ahogy akarja. Attól tartok, akkor nincs más választásom, bíznom kell Önben. -húztam el a szám, miközben hangomban állszomorúság ütötte fel a fejét. Annyira azért nem zavart, hogy kvázi lebuktatott, de reméltem, hogy tényleg nem adja tovább az infót, ugyan nem lenne akkora érvágás, mégis jobbnak látom így, titokban.

-Remélem csupa jót. -vigyorogtam rá, miközben a kocsimnak támaszkodtam. Kényelmesebb volt, mint szimplán ácsorogni.
Nem lepett meg, hogy beszélnek rólam. Azaz nem is kifejezetten rólam, inkább arról az alakról, aki a fekete Maserati-t vezeti. Vicces,mert valószínűleg tényleg azt hiszik, hogy egy érett férfi a sofőrt, kíváncsi leszek az arcukra, amikor rájönnek, hogy ezt nagyon benézték. A név hallatán önkéntelenül is mosoly kúszott az arcomra. Láttam már versenyezni, hallottam már róla, de mivel mindig leléptem mire kiszállt volna a kocsiból még soha nem láttam az arcát. Jó a pasi, és a versenyei alapján nem csak ezt mondják róla, hanem így is van.
-Tia Duvall. -mutatkoztam be a teljes nevemen, de az Athea helyett a Tia-t használtam. Hogy adhattak ennyire idióta nevet nekem a szüleim? Komolyan nem bírtam megérteni a gondolkodásukat.
-Szerintem tegeződjünk, ha nem gond. -ajánlottam fel és reméltem belemegy, mert zavart ez a sok "Ön" meg alakoskodás.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Még hogy bennem bízni? Ezt nem gondolhatja komoly ez a nő sem. Távol áll tőlem az a tulajdonság, hogy megbízható. Végig mértem a lányt, hisz pasiból vagyok. Nem volt rossz, bár hozzám képest még kölyöknek néz ki.
- Nézze hölgyem! Én a helyében nem bíznék magamban, de maga tudja. Egy biztos, nem kenyerem a pletyka, szóval nem mondom el senkinek.
Tisztáztam vele tényeket, hisz valóban nem érdekelt sosem a pletyka, természetesen csak ha nem rólam szólt.
- Hát, az csak nézőpont kérdése, hogy miket hallottam, viszont mint az előbb is mondtam, nem pletykálok.
Ismételtem el magam, majd jött ez a tegezős duma.
- Oké, felőlem tegeződhetünk, de nekem nem soká mennem kell versenyezni.
Tényleg így volt, s nem csak azért mondtam ezt neki, mert le akartam rázni, hanem mert fontos ez a mai verseny, s meg kell nyernem.

Ian & Tia

-Bízni, vagy nem bízni, ez itt a kérdés? -költöttem át egy híres idézetet, majd elnevettem magam.
-Tudja, aligha tehetek mást. Tud rólam valamit, amit nem akarom, hogy tudjon, de nem kér semmit a titoktartásért. Marad a bizalom. -vontam meg a vállam. Végül is, nem hittem, hogy tényleg elkezdene erről beszélni. Egyrészt nem túl valószínű, hogy érdekli, hogy versenyzem e vagy sem, másrészt meg...nem túl bőbeszédű, aligha beszélne annyit, hogy elmondjon egy ilyen információt, ami neki nem kell, hogy jelentsen semmit.
-Az nem pletyka, ha az érintettnek mond el valamit. -állapítottam meg tényként, és vártam, hátha kihúzhatok belőle valamit. Reméltem, hogy csupa jó dolgot beszélnek rólam, vagyis a Maserati sofőrről. Lényegében mindegy, az is én vagyok.

-Ne legyen már ennyire merev. -pislogtam rá, miközben teljesen a kocsimra dőltem. Így sokkal kényelmesebb volt, ráadásul a támaszkodásra is foghattam, hogy bámulom. Megnézem a jó árut, ki az, aki nem teszi? Miután ő is belement a tegeződésbe, már így folytattam a beszélgetést.
-Igen, tudom. Sajna én nem versenyezhetek, de majd szurkolok, hogy nyerj. -fejeztem ki sajnálatomat a saját, szorításomat pedig az ő irányába.
-Mit szólnál, ha verseny után ünnepelnénk és meginnánk valamit? Jelenleg nincs más dolgom. -ajánlottam fel, de persze, ha nemet mond sem sértődöm meg, de egész üdítő a társasága annak ellenére, hogy komor és nem beszél sokat. Jobb a sok csacsogó tinifiúnál.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Könnyen barátkozni ez a nőszemély. Bár, jobban tenné, ha megválogatná, hogy kikkel teszi, de ez az ő dolga. Engem hidegen agy, viszont ha akarnám, most akár ki is rabolhatnám, vagy akár mást is tehetnék vele.
- Inkább erre a költői kérdésre nem válaszolok. Ahogy érzed.
Hidegen válaszoltam neki, majd közelebb léptem hozzá, hisz elég távol voltunk egymástól. A pletykás dologra nem is reagáltam, mintha meg sem hallottam volna, hisz amit én hallottam róla, azt gondolom már ő is tudja, szóval nem fogom feleslegesen járatni a pofámat.
- Akkor szerinted merev vagyok? Milyennek kellene lennem?
Kérdeztem, hisz azzal tisztában vagyok én is, hogy elég távolságtartó vagyok, de hisz nem is ismerem a csajt.
- Nyerni fogok. Erre mérget vehetsz.
Komor voltam, hisz a verseny előtt ingerültebb vagyok a kelleténél. Intettek, hogy ideje lesz beszállni a kocsikba, s rajthoz állni. Erre vártam.
-Khm. Majd meglátom.
Csak ennyit mondtam a nőnek, majd a kocsimhoz siettem, s már bent is ültem a fekete Mercedesben. Éreztem, ahogy az adrenalin kezd szétáradni a testemben.
Végül elindították a futamot. Szoros volt nagyon, egypáran összetörték a tuningos verdájukat, de én vigyázok a kicsikémre.
Épp hogy a cél előtt meg tudtam előzni a versenyzőt, s megnyertem. Kiszálltam a verdámból, majd egy kisebb elégedett mosoly jelent meg az arcomon, s bezsebeltem a pénzt.

Ian & Tia

Ahogy közelebb jött elmosolyodtam. Vicces, bár pontosan tudtam miket is pletykálnak rólam jobban tetszett volna, ha tőle is hallom őket. Érdekelt változtak e valamit a mendemondák, vagy még mindig ugyanazon lovagolnak az emberek. Érdekes, hogy mennyi hülyeséget kitalálnak mások, pusztán azért, mert nem mutatod meg az arcod. Egyből valami furcsa fantomra asszociálnak, mintha minimum gyilkos lennék vagy hasonló.
-Igen, határozottan merevnek érezlek. -pillantottam rá kissé kacéran, majd elgondolkodó arcot vágtam.
-Nem is tudom...mondjuk lazíthatnál. A vezetésnek nem tesz jót a görcsösség. -állapítottam meg. Én sosem feszültem még rá versenyre, elég volt, hogy tudtam mennyire imádok vezetni, hogy mennyire imádom a kocsim, és hogy remélhetőleg az is imád engem.

Arra, hogy majd meglátjuk csak bólintottam és hagytam, hogy elsétáljon, hiszen intettek, hogy mindjárt kezdetét veszi a verseny. Némileg csalódottan indultam el én is közelebb a futamhoz, hogy mindent jól láthassak. Legszívesebben most én is ott álltam volna a kocsimmal, de erre sajnos a mai éjszaka nem volt lehetőségem. Nekidőltem egy ismerősöm motorháztetejének és úgy vártam érdeklődve ki is fut be elsőként. Reméltem, hogy Mr. Shaw-nak sikerül megnyernie. Ha már én nem versenyezhetek, legalább olyan nyerjen, aki tényleg jó, és őszintén? Róla csak jókat hallottam, legalábbis ami a versenyeket illeti.
-Kérsz valamit, Tia? -szólított meg egy ismerősöm, amire bólintottam.
-Valami hűsítő jól esne. -vigyorogtam rá, majd pár percet kellett csak várnom és kaptam is egy üveg jeges teát. Nem volt benne már túl sok, de arra elég volt, hogy gyorsan lehúzva kissé jobban érezzem magam.
Elmosolyodtam. Hát, tényleg sikerült megnyernie. Túl nagy volt körülötte a tömeg ezért nem indultam el felé, egyébként is, én elhívtam, ha gondolja úgy is megtalál, ha meg nem...nos, akkor így jártam, van ez így.