Jesus De Marco

Posts : 1

jesus de marco

20. törvénytisztelő állampolgárok. luke pasqualino.

STUFFS AND THINGS.

HI SWEETHEART, MY NAME IS...

Jesus De Marco

I WAS BORN...

San Diego, Kalifornia állam, USA; 1993. 01. 13.

I LIKE...

Tengerpart, pénz, cigi és a kutyám.

I DON'T LIKE...

Név-poénok, vallás, listák, irónia.

MY CAR IS A(N)...

Igazából még csak jogsim sincs, de látnod kéne egyszer, hogy deszkázom. Vagy nem.

HEY! LOOK... I'TS ME.

Karaktered kinézete, öltözködési stílusa ésatöbbi, ésatöbbi kb. 80 szóban ;; Karaktered kinézete, öltözködési stílusa ésatöbbi, ésatöbbi kb. 80 szóban ;; Karaktered kinézete, öltözködési stílusa ésatöbbi, ésatöbbi kb. 80 szóban ;; Karaktered kinézete, öltözködési stílusa ésatöbbi, ésatöbbi kb. 80 szóban ;; Karaktered kinézete, öltözködési stílusa ésatöbbi, ésatöbbi kb. 80 szóban ;; Karaktered kinézete, öltözködési stílusa ésatöbbi, ésatöbbi kb. 80 szóban ;; Karaktered kinézete, öltözködési stílusa ésatöbbi, ésatöbbi kb. 80 szóban.

QUIET PEOPLE HAVE THE LOUDEST MINDS...

Karaktered jelleme kb. 80 szóban ;; Karaktered jellemekb. 80 szóban ;; Karaktered jelleme kb. 80 szóban ;; Karaktered jelleme 80 szóban ;; Karaktered jelleme kb. 80 szóban ;; Karaktered jelleme kb. 80 szóban ;; Karaktered jelleme 80 szóban ;; Karaktered jelleme kb. 80 szóban ;; Karaktered jelleme kb. 80 szóban ;; Karaktered jelleme kb. 80 szóban ;; Karaktered jelleme kb. 80 szóban ;; Karaktered jelleme kb. 80 szóban ;; Karaktered jelleme kb. 80 szóban ;; Karaktered jelleme kb. 80 szóban ;; Karaktered jelleme kb. 80 szóban ;; Karaktered jelleme kb. 80 szóban ;; Karaktered jelleme kb. 80 szóban.

YOU KNOW MY NAME, NOT MY STORY!

Hányás után közvetlenül könnybe lábad a szemem.
Nem is tudom, minek iszok. Igazából gyűlölök inni. A lehető leghülyébb hobbi, amit a gimnazista éveim alatt kitaláltam magamnak, mindenesetre elég jól rászoktam, lassan-lassan attól tartok, hamarosan alkoholista leszek. Jó. Nem. Nem is függök tőle. Legalábbis, ha mégis, még nem tudatosult bennem, szóval… akár mindegy is erről beszélni, nem?

Köhögök. Köpök párat. A gyomrom még kavarog. A nyálam a szokásosnál jóval folyékonyabb. Szenvedek. A szó szoros értelmében szenvedek, leginkább azért, mert csak egy szegény, szerencsétlen bokor jutott osztályrészemül, hogy gyomrom tartalmát kiüríthessem. Máskor legalább egy vécéig el tudok jutni, de úgy tűnik, ez nem az az este. Sőt, még inkább úgy tűnik, hogy ez nem is az az az este, mely egy azok közül, mikor is én időben ágyba keveredek. Nem tudom, hány órára járhatott, de az biztos, hogy rém késő volt, az pedig még biztosabb, hogy fáradtabb voltam annál, mint ahogy azt le lehet írni. Mit is mondjak? Hm? Abraham a fejébe vehette, hogy megkeseríti az életem. Egy ilyen szép őszi estén is, ha rajta múlt volna, én az irodában maradok mindenféle papírok felé görnyedve, jegyzetelve, szemet meresztgetve, és azon agyalva, hogy mégis miért felejtem én folyton otthon a szemüvegem… egyszóval még ebben a pillanatban is azzal szenvednék, hogy valahogy megmenekülhessek onnét. Ha rajta múlna… Ha rajta múlna, és nem lennének hihetetlenül szabados felfogású elméleteim a munkaidő betartásával kapcsolatban, és nem léptem volna le, se szó, se beszéd, a hivatalos munkaidő lejárta után fél órával, és az általa megszabott időbeosztás vége előtt négy és fél órával. Ezért biztosan szorulni fogok talán már holnap, talán csak a hétvége után azon a rémséges hétfői napon, ami ott vár rám valahol a világnak egy olyan részén, ami egyelőre nemigen tud kapcsolatba lépni tudatommal. Nem tud, ugyanis elmém legkisebb részét is lefoglalja az, hogy rájöjjek, pontosan milyen bokor az, aminek épp a tövébe hánytam, kik voltak körülöttem, mielőtt itt kötöttem ki, ők vajon élnek-e még, és ha élnek, akkor merre élnek? Az is nagyon-nagyon tudna érdekelni, hogy vajon lehánytam csakugyan a cipőmet, vagy csak valami árnyék vetődik rá az utcalámpafény és levelek kombónak köszönhetően. És… és… igazából én tényleg nagyon boldog lettem volna, ha sikerült volna felfognom egy rakat, további kérdést, információt, de a valóság egyelőre túl nagynak és végtelennek hatott, hogy meg tudjak birkózni vele.
Érted a problémámat, ugye?
Vagy legalábbis… próbálod átérezni? Nem? Csakugyan nem? Te rohadék állat. Hát ezért panaszkodok én neked?

A pulcsim ujjával megtörlöm a szám. Igazából csak ekkor fogom fel, hogy vagyok már annyira messze a nyártól, hogy estékre felhúzhatnék egy kabátot – elég hűvös volt az idő, így éjfél után pár centivel. Elcsigázottan teszek pár lépést a bokor irányától a járda felé, feltett szándékom volt A pontból egy tetszőleges B pontja jutni (mely tőlem aztán a világ bármely pontja lehetett volna, amennyiben kellő távolságra van a hányásomtól), ám alig jutottam el egy utcalámpától egy másikig tisztességesen józanodó félben lévő (oké, nem annyira józanodó) lépteimmel, egyszer csak fejbe talált valami.
- Áúcs! – kiáltok fel, pedig igazából annyira nem fájt. Lenézek a földre. A szemem kiszúr egy öngyújtót. – Mi a fasz? – kérdezem magamtól, ámde fennhangon. Lehetséges, hogy ezzel dobtak meg? Biztos, hogy dobtak? Nem lehet, hogy egy öngyújtó eső támadt rá ma a városra? A felhőkből hullnak alá… ez esetben jó lenne valami fedezék után nézni…

MADE BY SERENA. 