Luci & Charlton

Posts : 7

Luci & Chip

Scarlet az ölembe telepszik és úgy ingatja a csípőjét, mint egy igazi kurva. Sosem tekintettem rá úgy, mint valakire, akit meg akarok húzni aztán elfelejteni. Sosem voltam az a fajta és most sem igazán vonz a gondolata annak, hogy minden jött-ment nővel összefeküdjek, aztán egy csúnya szifilisszel vagy valami még rosszabbal gazdagodjak. Jobb egy életre egy társ, mint hetente huszonkilenc partner. Az őrsön említették már, hogy jó nő válna belőlem az ilyen elméleteim miatt, de szerintem csak egyszerűen hülye az összes és a magánytól sínylődve nincs jobb dolguk, mint mást szapulni. Férfi vagyok a javából, mondhat bárki bármit.
Kezeimet a combjára simítom és finoman rámarkolok, majd hagyom, hogy a nyakamhoz hajoljon és szimatot vegyen drága kölnimről. Tetszem neki, ez már akkor nyilvánvalóvá vált számomra, mikor a második alkalommal, hogy idejöttem, a számomért ácsingózott. Meg kell mondjam, meglepő, hogy egy nő ilyesmit tegyen, a biztonság kedvéért azonban elhessegetem és nem gazdagítottam telefonszámmal. Egyrészt, mert sztriptíztáncos, másrészt mert nem bízom benne. Senkiben sem bízok magamon kívül, még a saját anyámban vagy apámban sem.

Egy óra múlva már egy fekete kapucnis felsőben és egy kopott farmerben érkezek valami elhagyatott utcára, ahol állítólag autóversenyeket szoktak rendezni. Még sosem volt alkalmam szemtanújának lenni egy ilyen eseménynek, ezért elérkezettnek láttam az időt, hogy megbizonyosodjak afelől, hogy áthágják a törvényeket ezzel. Zsebemben megtapogatom a mobilomat, elvégre lehet, hogy ma éjjel még az őrsre is oda kell szólnom. Ha beigazolódik gyanúm, akkor mindenképp.

Pillanatokon belül szúrok ki egy zöld Maserati-t, majd mellette egy ezüst Volvo-t. Több kocsi is megjelenik hirtelen a láthatáron. Az adrenalin fénysebességgel kezd száguldozni ereimben és én egyre inkább tartok attól, hogy nem lesz nyugodalmas éjszakám. Elvégre elsöpörni innen ezt a kocsisereget, mellette pedig a sittre vinni tulajdonosaikat... Fárasztó és embert próbáló feladat. Abban viszont reménykedem, hogy egyikük sem ismer meg. Nem kétséges, hogy vannak itt már büntetett előéletűek, akik ha közelebbről nem is, de látásból ismernek. Az arcomba húzom a kapucnimat, hátha nem látnak meg és elvegyülök a tömegben, amibe most léptem be és ami egy korlát mögött sorakozik, teret engedve így a versenyzőknek.
- Hoppá, elnézést - szabadkozok gondolkodás nélkül, mikor valakinek rálépek a lábára és szinte azonnal rájövök, hogy nő az illető: feltűnően alacsony, hosszú loknik zuhannak a hátára és ezt a formás kis csípőt is nehéz lenne nem észrevenni - Nem figyeltem - toldom még hozzá gyorsan magyarázatképp, de fejemet továbbra is leszegem, hogy ne láthasson. Ez azonban elég bosszantó, mert így egyenlőre én sem tudom, hogy valaki ismerőssel, esetleg új arccal sodort össze a sors.

Posts : 32 Residence : Mindig máshol Age : 32

Charlton & Luci

Cseppet sem szolid külsővel lépdeltem be apám irodájába, ugyanis volt olyan nagylelkű, és még sofőrszolgalatot is küldött a házamhoz. Két verőlegénnyel karöltve. Ezt betudtam annak, hogy csupán a védelmemből tette meg, nem pedig azért, hogy megakadályozzák szökésem. Amikor beléptem az épületbe, az öltönyös és kiskosztümös férfiak és nők láttán inkább a hányinger fogott el, mintsem az, hogy egy-két öltöny alatt milyen kockás hasú pasi rejtőzhet. A beszélgetés, amit lefolytattunk, inkább abból állt, hogy a szülinapi terveimről faggatott, nem pedig abból, hogy igazi, mélyreható apa-lánya beszélgetés legyen.
Két órát vesztegettem el az estémből, ebből fél óra üres járat volt, apám szokásához szerint késett. Fő a pontosság mi? Amikor felállt, és közölte most hazamegyek vele, majdnem képen röhögtem. Tudtam, a kocsim csupán pár saroknyira áll, így aligha nehéz meglépni. És mivel a lakásuk sem volt messze, így könnyűszerrel megoldottam. A sofőrt hazaküldte, hogy majd sétálunk. Azt mondtam, előtte elszaladok még a mosdóba, ehelyett a hátsó ajtót használva megléptem. Semmi kezdve nem volt anyámmal bájologni.
A kellemesen meleg esti időben lenge öltözetem ellenére sem fáztam. A kocsimig sétálva a telefonomra pillantottam. Gondoltam a szokásos külvárosi helyen szert tehetek egy-két új ismeretségre, és szórakozhatom egy kicsit. A gázra taposva a chevi motorja felhördült, s innen már egyenes út vezetett a külvárosba. Beálltam két ismerős autó közé, majd kiszálltam, és a motorháznak dőlve figyeltem, ahogy a felpumpált szilikon csodák körülrajongják az épp egymás ellen induló két fickót. Mosolyogva intettem a távolban álló egyik ismerős fazonnak, aki felém intett a poharával. Magassarkúmra támaszkodva azon gondolkodtam, ma este benevezzek e. Vagy csak szórakozzak? Esetleg felcsípjek valami cuki pofát? Utóbbi tetszik, nagyon tetszetős ötlet tőlem. Ki tudja, még mit hoz az este.
Már épp elindultam volna felé, amikor valaki a lábamra taposott. Felszisszentem, de különös kép nem zavart. az viszont szemet szúrt, hogy a bocsánatomért esedezett. Errefelé ez nem épp megszokott.
-Nem dől össze a világ. De javaslom csak akkor kérj elnézést, ha fellöksz valakit. Ez ugyanis erre nem igazán szokás.-nézek rá, de sötét kapricából ki sem bújik. Hát, erre még ez sem jellemző. Egy díler sem így mászkál az emberek között.
-Ha be akarsz olvadni, nem pedig kilógni a tömegből, javaslom a kapucniban való bujkálást hanyagold. Túl feltűnő. -hajolok közelebb hozzá, míg arcomon sejtelmes mosoly jelenik meg. A kék autóm a többi között még mindig színesnek tűnik, de még ennek ellenére is kiélvezi a dicsérő pillantásokat.
-Igyál Luci, egész jó buli várható.-jön oda hozzám egy nálam két évvel fiatalabb srác, aki minden áron be akart nálam vágódni. Elvettem kezéből a papírpoharat, majd figyeltem ahogy odébb áll. A poharat a motorházra tettem, eszem ágában sem volt olcsó, bűzölgő sört inni.
-A tiéd lehet.-biccentek az italnak nevezett valami felé, majd tekintetem újra az egymás mellé elsorakozó két kocsira vezetem. A kerekek az aszfalton füstölve csikorogva jelzik a verseny elindult. A levegőt belengő benzin, égett aszfalt és kerék szaga valóságos paradicsom az orrom számára.

Posts : 7

Luci & Chip

Honnan kellene tudnom, hogy mi szokás itt és mi nem? Kételkedem benne, hogy ez a nőszemély oly jártas lenne ebben a szituációban, mint amennyire láttatni akarja, azonban nem teszem szóvá rosszallásomat, inkább bőszen somolygok orrom alatt és mintegy parancsszóra, lehajtom a kapucnimat, ezzel felfedve arcomat és egyben megpillantva az ő vonásait is. Rögtön azonosítom, hála a fotografikus memóriának.
Beszívom alsó ajkam, nem tetszik az ötlet, hogy egy olyan nővel társalogjak, aki már nem egyszer járt a sitten, egy alkalommal pedig konkrétan azért, mert nem teljesítette az egyik zsaru parancsát és nem engedelmeskedett. Megnyugtatom magamat, miszerint amíg nem tud róla, hogy én is egy volnék a rendőrök közül, addig nem lesz itt gond. Ha pedig valami törvénybe ütközőt készül tenni, hát itt lóg a stukker a derekamon, van mivel visszafognom őmerészségét.
- Jól sejtem, hogy nem először jársz itt? - felé fordulok, ezzel okot adok magamnak arra, hogy felmérjem alaposabban is a finom, csinos kis vonásokat, aztán mosolyogva újra a versenyzők felé nézzek. Csikorgó gumik, örömsikolyok és buzdító kurjantások. Ez igen! - Kösz a jó tanácsokat. Majd figyelek rájuk - próbálom észben tartani legalábbis azokat a dolgokat, amiket mondott, de nem ígérem, hogy nem igyekszem majd leplezni magamat vagy mellőzni a bocsánatkérést. Jó modorra neveltek már gyerekkorom óta, azt nem tudja csak úgy hipp-hopp elfelejteni az ember, még egy kérés fejében sem.
A nálam vagy másfél fejjel alacsonyabb srácra nézek, aki itallal kínálja Lucit. Nevét persze már onnan is tudom, hogy híre van az őrsön, emellett ez a kis mitugrász épp az imént szólította meg. Nézem, ahogy az ital a motorháztetőre kerül, végül nekem kínálja. Legalábbis azt hiszem, hogy nekem szólt ez a cseppet hanyag felajánlás. Nem veszem el. Nem kedvencem a sör, plusz e percben inkább a skutch-ra szomjazom.
- Mi a lényege ennek az egésznek? - közelebb hajolok, de csak épp annyira, hogy ajkaim pár centire legyenek fülcimpájától. Túl nagy a zaj, félő, hogy nem hall engem. Igyekszem úgy csinálni, mintha egy civil volnék, aki mit sem tud ezekről a versenyekről és életében először keveredik ilyen helyre - Mit nyer az, aki elsőként ér be? Vagy a gyorsaság számít egyáltalán? - nem láthatja, amennyiben nem néz felém, de bőszen ráncolom homlokomat és vonogatom szemöldökömet, hogy nyomatékosítsam értetlenségemet.

Próbálok okot adni magamnak az ismerkedésre és igyekszem válaszokat kicsikarni belőle. Aztán ha már az imént a jó modort említettem, beugrik, hogy még be sem mutatkoztam. Gyorsan kihúzom egyik kezem a zsebemből és felé nyújtom.
- Egyébként Chip vagyok - kézfejemen láthatja a tetoválást, mely egy fa gyökereit ábrázolja. Ujjaimon tekeregnek le a hajszálvékony gyökerek, csuklóm felé közeledve pedig egyre csak vastagodnak. Huszonkettő voltam, mikor magamra varrattam - Hogy hívnak? - ösztökélem továbbra is beszédre és bemutatkozásra, végül megeresztek egy bátorító mosolyt is. Sosem mondtam, hogy nem erősségem a társalgás és az ismerkedés.

Posts : 32 Residence : Mindig máshol Age : 32

Charlton & Luci

Valahogy nem illet ide. Nem illett azok közé az emberek közé, akik jártasak az ilyen eseményeken, azok közé, akik ebben a világban forognak. A modorommal ha ki is akasztom, legalább elérek nála valamit. Mondjuk azt, hogy kinyilvánítsa a nemtetszését felém. Amikor a kapucnit leereszti a fejéről, elgondolkodom. Talán ismerem valahonnan? Olyan ismerős az arca, mégsem tudom, honnan.
-Sűrűn megfordulok erre.-válaszolok kérdésére. De vele annyira sűrűn, mint amilyen sűrűn erre akarok vetődni.
Az öcskös hónapok óta próbálkozik, de sikeresen lerázom. Nem akadály. Nem tőlem fogja megszerezni a tapasztalatait. Van vagy hat testvére, az egyik csak szerez valahonnan valami meghúzható csajt. A kocsikkal meg már így is jól bánik, pedig még a jogsija sincs meg. Az ital, ami szerinte annak nevezhető, a motorházon landol, én ugyanis semmi pénzért nem innék bele. Az itteniek pancsolt, olcsó piája épp annyira hányinger keltő, mint a férfiak szaga egy-egy verseny után. Épeszű nő nem mozog ilyen körökben, én nem vagyok az. Inkább visszafogom a hányingerem, és nem élvezem ki az itteni pasikat.
Kérdése hallatán halkan elnevetem magam. Hát, hiába már első ránézésre sem tűnik idevalónak, ez pedig még inkább arról árulkodik, hogy nem is az. Micsoda kérdés már? Egész sértőnek érzem.
-Puszta kedvtelésből, fogadásból esetleg kihívásból és bosszúból kiállhatsz valaki ellen. Az a bögyös, plasztik cica ott középen, ő indítja el a versenyt. Mivel nagy valószínűséggel máshoz úgy sem ért. A versenyzők az utca végén lévő helyen fordulnak meg. A puszta szerencsén múlik, hogy összemennek e vagy sem. A gyakorlottak túlélik ép autóval. Aztán ide vissza jönnek, és a bige leinti a versenyt.-vázolom fel amilyen röviden csak tudom. Hát, nem sűrűn válaszolok ilyen kérdésekre, csupán ennyi telik tőlem.
-Persze, akad olyan verseny is, amit autósfutamokra alkalmas pályákon rendeznek. Ötleted sincs, egy-egy ilyen pályán, hány elvetemült kocsi őrült van, aki még illegálisan is szívesen engedi be az embereket éjszakánként. -vonom össze szemöldököm, és hangom csak épp annyira hangos, amennyire mindig is. Csak az hallja meg, aki meg akarja hallani azt amit mondok.
-A tét mindig más. Sokszor a járgányokat ajánlják fel egymásnak, máskor egy-egy csajt passzolnak el a köreikből. Akik még jobban az alvilágban élnek, drogokban üzletelnek. Bár erre még személyesen nem láttam példát.-válaszolok újabb kérdésére.
A nagy válaszolgatás nem a kedvenc időtöltésem. A két autó fék csikorgatva megáll, de nem száll ki egyik tag sem. Sejtem, ennek mi lesz a vége. Így lecsúszok a chevi tetejéről, és karjaim keresztbe fűzve várok. Végül újra a mellettem álló tag töri meg a csendet.
-Az a kis srác, aki az előbb ezt hozta -kapom a tekintetem a pohárra, aminek már hűlt helye sincs- -Ő már említette a nevem. Egyébként Luci vagyok.-nyújtok kezet, és szemrevételezem a kezén lévő tetoválást. Érdekes.
Ekkor a két fazon kiszáll a kocsijából, és hangos üvöltözés közepette egyik elkapja a másik pólóját és a kocsira nyomja.
-Kezdődik.-forgatom szemeim, majd Chip-re nézek.-Ez pedig ékes példája annak, hogy a pasik nem viselik el a döntetlent. Vagy a veszteseknek kijáró "semmit nem nyertél" díjat.-rajzolok macskakörmöt a levegőbe amikor megemlítem a vesztesek díját. A motorházra préselt hapsi kiküzdi magát a másik öklei közül, és visszavág neki.
-Ha eldurvulna a helyzet, előre közlöm én nem mentem meg senki seggét.-mondom kicsit hangosabban, és a bal első kerék mellé állok. Nem vagyok szeretetszolgálat, és itt ezt a többség tudja is. Azt hiszem családi vonás, hogy a pénzen kívül az önteltséget és az egoizmust is sikeresen örököltem. De hát ugye nem a gyerek választja meg a családját.

Posts : 7

Luci & Chip

Nem kimondottan érdekel, hogy szórakozik rajtam, elvégre nincs tisztában azzal, hogy ki vagyok, még kevésbé a ténnyel, hogy már tudatában vagyok némileg, hogy működik ez a dolog, aminek a kellős közepébe csöppentem, ugyanakkor a hülyét kell tennem, elvégre ahogy mondta, kilógok a sorból. Ha már elbaltáztam a dolgot és nem valami menő csávóként jelentem meg két üveg sörrel a kezemben és hatalmas pofával, akkor viselkedjek jelenlegi személyiségemhez méltóan. Chip, aki segghülye az illegális autóversenyekhez - ilyen szerepbe sem bújtam még soha.
- Aha. Szóval van, aki az életét kockáztatja csak azért, hogy nyerjen vagy hogy egy járgánnyal több legyen a tulajdonában? - vonom fel szemöldökömet, majd az említett plasztik bombázó felé villantom tekintetemet. Gyorsan szalad végig pillantásom rajta és magamtól is rájövök, hogy nem érdemes rá figyelmet szánni - Indultál már valaha egy futamon is? - érdekelne a dolog, mert úgy beszél róla, mint aki valóban ért hozzá és valóban jártas az itt zajló dolgokban. Lehúzom pulóverem cipzárját, nem tudom, hogy az izgalomtól lett melegem vagy valóban forrósodik a légkör.
Összerezzenek és azonnal arrébb lépek, mikor két tag egymásnak esik. Gyakran látok ilyesmit, főleg mikor éjszakai klubokba és színvonalas szórakozóhelyekre szólítanak ki minket, mondván, hogy balhé van, szét kell terelni a népet és bevinni a sittre néhány gazfickót.
- Aha, nem igazán figyeltem - vallom meg őszintén mosolyogva, aztán vállat vonok - Örülök, Luci - gyors kézrázás, próbálok nem férfiasan rámarkolni a gyengéd kacsóra és azt hiszem, sikerül is.

Magamra vehetném, hogy általánosít, de nem teszem. Miért is kellene? A szememet forgatom, ahogy ő tette korábban és magamba fojtom azt a sokmindent, ami én mondhatnék a nőkre, általánosítva. Elhúzom a számat, szemem újra a pályán függ.
- Miből gondolod, hogy menteni kellene a seggemet? Mentem magamnak, ha kell, nem is kéne fáradnod - oldalvást kacsintok, aztán lábujjhegyre állva próbálok kivenni valamit a startolásból - Mit kell tennem ahhoz, hogy nevezhessek? - ó, nem, eszem ágában sincs részt venni egy ilyen őrült futamon. Egyszerűen csak folytatom a színjátékot, amit szerintem elég ügyesen űzök. Hacsak ő már nem ismert fel korábban és nincs most is tisztában kilétemmel.

Posts : 32 Residence : Mindig máshol Age : 32

Charlton & Luci

Utáltam én lenni az idegenvezető ezeken a helyeken. Aki ide jön, nem véletlenül jön. Tudja, miről van szó, hogyan működnek a dolgok. Azzal, hogy hülyének tetetik magukat maximum az én és más emberek idegeire tudnak csak menni. Még egy teljesen kívülálló is tudja, hogy hogyan kell ebbe a közösségbe beilleszkedni. Érteni kell a kocsikhoz, és félretenni a tényt, mennyire pénzes vagy, vagy mennyire csóró. a lényeg az autókban és a versenyekben, taktikákban rejlik.
-Lesarkítva igen. De nem ez a lényeg. A lényeg az autó, és a vezető tudása.-hangomon érezhető, hogy komolyan gondolom azt, amit mondok. Ha csak arról lenne szó, hogy eggyel több autó van e a garázsodban.
-Aki versenyzik az az autók szeretete mellett a sebesség rabja. Olyan ez, mint a drogosnak a heroin. Nem tud leszokni róla csak úgy.-a hasonlat kissé erős volt, de igaz. Végül is, tényleg így van. Ha másért nem, az adrenalinért mindig ott lesz benned, hogy a sebességet szeresd. Ez egy életérzés, a legális autóversenyeknél élvezetesebb, kockázatosabb műfaj. Itt inkább magadnak szereled a kocsid, pár haveroddal, nem pedig mérnökök és tervezők hadával.
Tudtam mi fog kisülni a két hapsi verekedéséből, így felkészültem testileg lelkileg mind a menekülésre, mind a lehetőségre, hogy ma este újra távol maradok az ágyam puha, ölelő karjaitól.
Elmosolyodtam, amikor bemutatkoztam, de különösképp még így sem tűntem a barátságos barna csajnak, akinek sokan hihettek.
-Tekintve, hogy a két tag nem mai játékos, és nem csak holmi hobbiból versenyzők... Mondjuk úgy, hogy a kocsijuk és a zsebeik több mindent rejtenek, amivel nem szívesen kerülnének az itteniek szembe. És a csatlósaikra ugyan ez vonatkozik.-dőlök az autómnak, és figyelem, ahogy az egyik behúz a másiknak, majd fordítva. Egyesek hangosan sikoltoznak, mások éljenzésben kitörve szurkolnak. Én azon kevesek csoportját erősítettem, akik csendben a háttérben maradnak. Ma este nem volt kedvem balhézni. Az apám így is éppen eléggé felhúzott.
-ez komoly kérdés volt?-vonom fel szemöldököm, hiszen számomra ez már az egyértelmű dolgok közé sorolandó információ. -Jó kocsi. Beszélni a szervezővel vagy találni valakit, aki kiállna ellened. Tétet tenni. -adok kérdésére rövid választ.
Egy férfi sétál el előttünk, aki túl feltűnően, és túl riadt arccal néz Chip-re, majd rám villantja sötét tekintetét.
-Hát haver, igyekezz, mert nála nem igazán vágódtál be.-kezdek el kopogni a motorházon a körmeimmel. A következő pillanatban eldördül egy lövés, majd még egy.
-Mondtam, hogy nem lesz jó vége.-lököm el magam az autótól, és kinyitom a vezetőülés felőli ajtót. Az emberek többsége kocsiba pattan, a másik része rohanni kezd. A zűrzavar közepette azt veszem észre, hogy egy-két ember a motorházam csapkodva próbál eljutni más helyekre.
-Ki lehet kerülni, nem muszáj csapkodni.-mordulok fel, majd bepattanok a volán mögé, és kinézek az anyósülés felőli ablakon. -Kell egy fuvar?-érdeklődöm, hiszen ki az a nemnormális, aki bandaháborúba keveredve akarja eltölteni az estélyét. Hát én nem az tuti.

» Daniella & Charlton
» Luci's diary