Daniella & Charlton

Posts : 7

Dani & Chip

- Állj meg, te mocsok! - ordítom torkom szakadtából a fickó után, aki mint akit puskából lőttek ki, rohan egyenesen előre, majd lefordul és egy zsákutcába menekül.
Tudtam, annyira tudtam, hogy valami nem stimmel vele, de nekem senki sem hitt. Mintha nem állna már a hátam mögött négy év tapasztalat és mintha nem én leplezném le a legtöbb pitiáner dílert vagy fegyvercsempészt, akik még szabadon kószálnak Los Angelesben. Az itteni rendőrök vakok és figyelmetlenek. Néha komolyan azt hiszem, hogy én vagyok az egyedüli, aki próbálja normálisan végezni a munkáját. Elvégre, ez a feladatom, ez az életem és nem csak úgy heccből akartam zsaru lenni. Hivatás. Én nem hobbinak hívom.
- Kezeket a tarkóra, ereszkedj térdre és meg se moccanj! - parancsolom, mikor egy hatalmas kerítésfalhoz érünk és ő nem tud tovább menni. Nem fordul meg, egyenlőre csak széles hátát és lófarokba kötött szőke haját látom, valamint egy hófehér heget a tarkóján - Önnek jogában áll hallgatni. Minden, amit mond, felhasználható ön ellen a bíróságon. Jogában áll ügyvédet fogadni. Amennyiben nem áll módjában ügyvédet fogadni, és kívánja, hivatalból rendelnek ki egyet - sorolom rögtön a Miranda-jogokat, ami szerintem elég kézenfekvő ebben a helyzetben. Mögöttem Gus nagyot sóhajt, végül hajába túr, leszedi derekáról a Walki-Talkieját és odaszól az őrsre, hogy megvan a pasas, minden oké. Hát igen, hála nekem. Ha rajta múlna, ez az ipse már a szomszéd városban járna.

Este kilenc van már, nekem pedig szükségem van a kikapcsolódásra. A délutáni hapsit kihallgatásra vitték, de nem hajlandó beszélni. Sejtettem, hogy nem fog, elvégre a kocsiba is nehézkesen szállt be, valósággal vergődött a karjaimban, ami arra késztetett, hogy leüssem. Csúnya sebet kreáltam a homlokára, bár nincs bűntudatom, sőt még csak rosszul sem érzem miatta magam. Egy kicsit sem. Aki fiatal suhancoknak ad el kábítószereket és ezzel hozzájárul ahhoz, hogy azok tönkretegyék a saját életüket, nem érdemel finomkodást vagy azt, hogy kérleljem. Durván kell bánni velük, csak az hát rájuk.

Egy apró, mégis ízléses és kulturált pubot választok az éjszaka egy részének eltöltésére, ahol már jártam korábban, de maximum kétszer. Csak a legjobb és legigényesebb helyekre vagyok hajlandó törzsvendégként bejárni. Ez itt, mondhatni megteszi, de korántsem a fénypontja Los Angelesnek.
Egy sötétbarna vászonnadrágot vettem fel meg egy hamuszürke inget. A felső gombot kipattintottam a helyéről még otthon, a nyakkendőt pedig mellőztem. Szerintem tökéletes ez így is. Drága, minőségi kölnit fújtam magamra, ami nem büdös, sokkal inkább kellemes és szinte csalogatja a gyengébbik nemet.
A pub már tele van, de még bőven jut hely egy magamfajta embernek is. A pulthoz telepszek le, boxba csak akkor ülök be, ha társasággal vagyok. Már csak a diszkréció kedvéért is. Kérek magamnak egy pohár skutch-ot, ahogy általában tenni szoktam, majd lassú, lomha kortyokban ízlelgetem a folyadékot. Finom, minőségi, örülök, hogy nem valami olcsó szart toltak elém. Tekintetem éhesen járja be a terepet, bár pontosan nem tudom, mit keresek.

» Daniella Smith
» Luci & Charlton