Andrea&Tia

Andrea & Tia

Néhány röpke percnek tűnt csupán, amíg megtettem az otthonunk, és L.A. egyik legmenőbb klubbja közti távolságot. Gyakran fordultam meg ilyen helyeken akár egyedül, akár társaságban. Hogy okozott e valaha problémát a kiskorúságom? Soha.
A pénz beszél, a biztonságiak kussolnak, ennyire egyszerű volt a képlet. Zavar e, hogy ilyen helyeken látnak? Ugyan...milliárdos örökösnőként szinte kötelezőnek érzem a polgárpukkasztást. Nem mondom,  hogy ennek semmi köze a tényhez, hogy jó, ha hetente egyszer látom a szüleim, de élvezem is az életem. Mivel az ég, a gazdag magány pakliját osztotta nekem, a minimum az volt, hogy teszek rá és kiélvezem.
Miután a bejárat előtt kinyitották nekem a Maserati-m ajtaját kiszálltam, és a 30 év körüli parkoló srác kezébe nyomtam a kulcsokat, hogy aztán elindulhassak szórakozni.

Ruházatom ma egy fekete, szűk miniruhából, méretes kiegészítőkből, és fekete magassarkúból állt. Ahogy ráérősen végiglejtettem a táncparketten, át a bokszokon egyenesen a pultig, magamon éreztem a rengeteg figyelő szempárt. Mintha minimum egy reflektorral világítottak volna meg. Tudták ki vagyok...
A Black Star volt az a szórakozóhely, amit már napok óta látogattam. Fogalmam sincs mi vonzott vissza napról napra, de úgy éreztem itt kell lennem. Leültem a pulthoz és kikértem a már szokásossá vált skutch-om, és körbenéztem, hogy felmérhessem a terepet. Vonagló p*csák, magukat macsónak gondoló pasik...itt az angyalok városának krémje. Elhúztam a szám...ha komolyan ennyire gyér a felhozatal, nem is értem mit keresek itt, ahelyett, hogy egy versenyen tépném az aszfaltot...Belekortyoltam a csillogó whisky-bel és továbbra is a táncparkettet bámultam, hátha történik ma még valami.

[color=#339999]

Frank, a sofőröm elhozott szórakozni. Nagyon vágytam már egy kis kiruccanásra és bár fáradt voltam az egész napos shoppingolástól, a buli említése feldobott és máris szebben láttam az életet. Alaposan kicsíptem hát magam, bepattantam a kocsiba és most itt vagyok. Az orrom még bepúdereztem és a szájfényt is felfrissítettem, míg Frank kinyitotta nekem az ajtót és a kezét nyújtotta. Belekapaszkodtam, majd kiszálltam. A csinos, csipkés mélykék ruhán egy vastag, hófehér nercbundát viseltem és annyira dívásan szálltam ki a kocsiból, hogy belül külön meg kellett dicsérjem önmagam. Bár amint lábra álltam a jó 20 centis platformos magassarkúmban, már a 2 métert verdestem a magasságommal és hát talán nem volt a legelegánsabb látvány, ahogy így Frank fölé magasodom.

De legalább garantáltan stílusos volt a belépőm, az emberek néztek én pedig tekintetükben fürdőztem, olyan volt számomra, mint holmi illatos balzsam. Elmosolyodtam. Frank nem bízta másra a kocsit, maga állt le vele a garázsba, miután lesegítette rólam a bundát és berakta a kocsiba. Majd később csatlakozik. A sort nem kellett kivárnom, ami ilyenkorra már jócskán összegyűlt a bejárat előtt, mert fenn vagyok az állandó vendégek listáján. Nem volt egyszerű felkerülni, de most... igazán VIP-nak érzem magam! Miután körülnéztem, felmértem a terepet és az esti felhozatalt, lehuppantam az egyik bárszékre a pult előtt, egy lány mellé (Tia). Elővettem a kis mű, Swarovski-utánzat strasszokkal kirakott kézitükröm a retikülömből, ellenőriztem a sminkem, majd az idő közben oda keveredett pultos fiúra villantottam egy elbűvölő mosolyt. Most nem lepődött meg annyira, mint mikor először jártam itt, sőt, egy halovány vigyor tőle is kitelt.
- Ó kedvesem, drágám, jó estét! kérek eeegy... - húztam el a szót és hosszú műkörmös ujjaim összefonva megtámasztottam az állam, mintha gondolkodnék - ... hmm. Ketel One martinit olajbogyóval - pillogtam rá sűrűn extrém hosszú műszempilláimmal.
'- Máris - mondta, azzal nekilátott elkészíteni az italt. Megfordultam a bárszékkel és rákönyököltem a pultra. Ahogy balra néztem, megláttam egy fiatal leányt, szinte gyermek volt még. Ellenben nagyon csinos. És imádtam azt a kis visszafogott szívecskés karkötőjét!... meg kell kérdeznem, hol vette.

Az arca ismerős volt, azt hiszem valami kis örökösnő, vagy talán modell? Annyira nem emlékszem... de nem hinném, hogy fontos lenne. Ellenben, ami fontos volt... scotch-ot ivott. Whiskey-t. Egy fiatal. Egy lány.
Kikerekítettem a szemeim és úgy néztem rá és az italára, mint aki nem akar hinni a szemének. Felsóhajtottam, majd felé fordultam és odaszóltam neki.
- Ó te jó ég, ó kincsem, hadd mondjam meg, rettentően csinike vagy.... miért iszod azt a szemetet? - vontam fel tökéletes ívben tetovált szemöldököm.
- Bocsii... - szabadkoztam, majd elvettem tőle az italt és a pulton áthajolva beleöntöttem a mosogatóba, majd intettem a pultosnak.
- Valami rendes italt adj a hölgynek, mondjuk egy Cosmót, vagy egy Margaritát! - villantottam egy tizenöt karátos mosolyt felé, bólintott. Láttam a lányon, hogy meglepődött, ezért szabadkozni kezdtem.
- Ó babám, ez az ital nem neked való! Annyira cuki vagy, egy ilyen szép lánynak nem való a whiskey, az férfias ital... - azzal megráztam a vállam, mintha megborzongnék. Keresztbe tettem a lábaim, majd felé nyújtottam manikűrözött kezem, hogy bemutatkozzak.
- Szia, Andrea vagyok. Andrea Forrester. Nagyon ismerős vagy... nem találkoztunk már? Vagy lehet, hogy az újságban láttalak?