Blake Hunter

Tárgy: Blake Hunter Kedd 12 Nov. 2013, 00:59

Blake Hunter

32. Törvénytisztelő. Kimi Raikkönen.

STUFFS AND THINGS.

HI SWEETHEART, MY NAME IS...

Blake Hunter.

I WAS BORN...

1981. május 13. Kolari, Finnország

I LIKE...

A sör, a csend, a sebesség, a harcművészetek.

I DON'T LIKE...

Az értelmetlen szövegelést. A képmutatást. Azt, ha megzavarnak. A "férfiakat", akik rózsaszínt hordanak.

MY CAR IS A(N)...

BMW i8 Spyder Concept feketében.

HEY! LOOK... I'TS ME.

Általában hideg színek, sötétszürke, sötétkék, fekete, a kék világosabb, de fakóbb árnyalatai, ritkán zöld, barna, gyakran fekete. Alapvetően farmer vagy tiszta lenvászon anyagok, a szintetikus textíliák nem barátok. Télen szőrmekapucnis kabát. Kényelmes, nem fényezett cipő.
Szeme kékesszürke, a fényviszonoktól függően inkább csak simán kék. Haja szőkés, inkább röviden hordja, hogy ne kelljen reggelente a fésülködéssel szenvednie.

QUIET PEOPLE HAVE THE LOUDEST MINDS...

Jellemzően szűkszavú, nem szeret magyarázkodni. Nem szeret dolgokat hangsúlyozni vagy kétszer elmondani, gyakran mit sem törődve azzal, hogy nem értik a gondolkodásmódját, inkább hallgat. Ez nem jelenti azt, hogy magának való, csak azt, hogy inkább másfelé fordul, ha valaki unalmában beszél. Vagy azért, persze, hogy a saját hangját hallja.
A nyugalmat keresi, és ezt leginkább a vezetésben találja meg. Egyrészt, mert a motor eltompítja a világ unott és értelmetlen zajongását, másrészt, mert a kocsijába nem ültet be akárkit. Vagy leginkább senkit sem.
Egyébként teljesen normális, nincsenek különösebb káros szenvedélyei vagy uralkodó rossz tulajdonságai. Nem nehéz kezelni sem: értelmesen kell tudni viselkedni, és kész. A cicababákra nem bukik, a versenyzés miatt egyelőre nem gondolkodik abban, hogy magának társat keressen, de nem frigid ember, még ha olykor annak tűnik is.

YOU KNOW MY NAME, NOT MY STORY!

Olyan ember vagyok, aki képes megharcolni bármiért. Nem a verekedésre gondolok, nem is arra, hogy akibe egyszer belezúgok, azt utána nem hagyom többé levegőt venni. Csupán annyit akarok ezzel mondani, hogy kitűztem egyszer magamnak, hogy autóversenyző leszek, és mindenki eldöntheti, hogy ebben mennyire lettem vajon sikeres.

Gyors leszek, de kezdem az elején. Az apai nagyszüleim pénzesek voltak, a családom elhivatottsága a komoly dolgok meg a nagy dolgok iránt törvényszerű volt. A felmenőim mind bankárok, politikusok, a család nőnemű tagjai pedig tipikusan a jótékonykodó, bálokat rendező, csacsogó nagyvilágiak.
A jó fiú belenyugszik abba, hogy tőle is ezt várják, elvégez egy jobb nevű egyetemen egy rendkívül nagy presztízsű szakot, elhelyezkedik némi rásegítéssel, majd gyűjti a pénzt és pergeti a közösbe egész életében pusztán azért, hogy a bankszámla vaskosabb legyen. Az én apám ennél fokokkal normálisabb volt.
Kilógott a sorból már azzal is, hogy egyetem helyett barkácsolgatni kezdett, szakmát és abban nevet szerzett magának. Kiköltözött a városból, ki a peremvidékre, ahol kis tanyán kupálhatta tovább az elromlott gépeket. A hobbijának élt, és bár ez azt is jelentette, hogy a közös vagyonból és a felső pártfogásból idejekorán sikerült kiveretnie magát, mégis sikerült találnia valakit, aki így is elfogadta őt.
Igaz, hogy anyám nem volt pénzes lány. Inkább csak bájos volt és szorgalmas, türelmes apámhoz, okos a kevésből gazdálkodásban. És persze szerette apámat, ami nem mellékes, elvégre hogy az ördögbe másképp lett volna két nővérem, majd a megszületésem után még egy öcsém is?
Így tehát három testvéremmel együtt éltünk a pénztelenség árnyékában, anyai nagyszüleink segítettek itt-ott, toldozgatni a házat, megtermelni a vacsorára valót. Nem mondom, hogy nem volt jó gyerekkorom, és azt sem mondom, hogy nem törtem egyszer-kétszer csontomat, vagy jártam meg a városi kórházat, mire tizenkét évesen rádöbbentettem a családomat, hogy jobb, ha engem is beengednek a szerelőműhelybe, és úgy tanulhatom meg apám kis okosságait, ha a felügyelete alatt vagyok.
Így kezdtem. Persze a szüleim most is élnek, virulnak. Időnként küldök nekik pénzt, amennyit lehet. A testvéreimmel is tartom a kapcsolatot, ha nem is lakunk együtt. Kinek-kinek már saját családja van, legalábbis a két nővérem már férjhez ment, az öcsém pedig falja a nőket, ahogy azt egy harminc évesnek általában illik.
Én pedig annak élek, amit imádok csinálni. Versenyzek, most már rendes kocsival, a régi, amit magamnak tákoltam össze, a szüleimnél a fészerben pihen. Le van takarva, mondhatni a szemük fényénél is jobban vigyáznak a járgányra, ami párszor megmentette az életem azzal, hogy az utolsó pillanatig egy darabban maradt.
Most egy BMW-vel tolom az ipart. Nem végzek mindig az élen, de nem sok hiányzik hozzá, hogy a profi pályák legjobbjai közé kerüljek. Minden energiám belefektetem.
Közben pedig egyedül élek bent a városban egy apró lakásban, ami magamnak pont elég. Nem sűrűn főzök, takarítani hetente egyszer az egyik házbéli lakó szokott, persze némi mellékesért. Jelenleg nincs kapcsolatom, de nem is igazán lenne időm rá. Saját műhelyet tartok fent a versenyeken szerzett pénzből, ahová magam is be-beteszem a lábam, de én már nem mások kocsijait rehabilitálom. Én most már csakis a sajátom vezetésével foglalkozom - és az jól megy.

MADE BY SERENA. 

Tárgy: Re: Blake Hunter Kedd 12 Nov. 2013, 06:38

Kedves Blake! Gratulálnom kell, hiszen mind jellemben, mind pedig az élethez való hozzáállásában nagyon eltaláltad a karaktert. Bár a korbeli eltérésbe nem fogunk belekötni, pláne, ha szándékos a dolog. Razz

Viszont PB tekintetében szerintem kicsit fiatalabbnak kellene lennie a karakterednek.
De ezen felül nem kötözködöm, hiszen, mind mennyiségben, mind minőségben ügyeset alkottál.
Ahogy látom avatart már foglaltál, úgyhogy .már veheted is az irányt a játéktér felé! Smile

» Rosetta & Ian- Meeting with a bounty hunter