Rosetta & Ian- Meeting with a bounty hunter

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Ismét túl vagyok egy versenyen. Egy halom pénzt bezsebeltem, s nem hagy nyugodni a tény, hogy vadásznak rám. Nem mintha félnék vagy ilyesmi, csak nem szeretem, ha fejvadászok jönnek utánam a világ bármely pontjára. Épp tusolni indultam, mikor kaptam egy sms-t, hogy a fejvadász itt van, s engem keres. Felhúzott szemöldökkel olvastam el az üzenetet.
Nem írtam vissza az üzenetre. Ha fejvadász akar megölni, állok elébe. Úgy is életem során már annyi mindent megélem, hogy egy ilyen kis semmiség miatt, nem fogok meghátrálni. Teljesen bele felejtkeztem a gondolataimba, s még azt is elfelejtettem, hogy hova is indultam pontosan. Pár perces gondolkodás után eszembe is jutott. Zuhanyozni indultam, utána egy kis kocsikázásra készültem.
Be is ballagtam a fürdőszobába, majd egy gyors zuhany s elkészülődés, majd felöltöztem. Nem csinálok nagy ügyet a tisztálkodásból, hisz nem vagyok az a típus, aki 1 órát folyatja a vizet feleslegesen.
A ruhámat befújtam kedvenc Bruno Bannani parfümömmel, majd fogtam a kocsikulcsokat, s a lakás kulcsom na meg a napszemüvegem, s be is ültem az én kicsi gyönyörű fekete Mercedesembe. Imádtam azt a kocsit.
Beindítottam a motort. A hangja mindig megdobogtatja kordában tartott szívem, hisz nincs is ennél szebb hang. A biztonság kedvéért, elrejtettem egy fegyvert a pulóverem alatt, hátha össze futok ezzel a titokzatos vadásszal.
El is száguldottam otthonról, s most inkább a külvárosba hajtottam, hisz nem akarok fényes nappal zűrt kavarni magam köré. Ez egy nyugis napnak indul, remélem az is marad.

Mostanában olyan voltam, mint egy utazó nagykövet. Jó, amúgy is gyakran előfordult velem, hisz tolmács vagyok, de most! Vérdíjat tűztek ki Ian Shaw fejére, én pedig, mint szenvedélyes fejvadász, rögtön rá is kaptam a dologra. Kell a pénz, mint mindig, és valahogy a belsőmnek szüksége van a kihívásokra, a vadászat izgalmára, majd arra a felemelő mámorra, amit az elkapott zsákmány okoz. Az ő hullájával is csinálok egy csini képet és majd az ölembe hullik a jutalom.
Kezdetben a nyomok Angliába vezettek, így hát a szabadságomat arra használtam, hogy oda utazzak. Mondjuk Londonban születtem, így ez kellemes volt a hasznossal, azonban ott akkor elcsesztem a dolgot, így elveszítettem a nyomát, de csak egy időre. Rólam tudni kell, hogy sosem adom fel, így nincs szerencséje ennek a fickónak. Legközelebb már nem szúrom el.
A következő füles már Los Angeles-ből érkezett, így követtem oda is. Az üldözése többe fog nekem kerülni, mint amennyit keresek a halálán. Miért nem tud egy kicsit nyugton maradni!?
A jó öreg női megérzésemet követtem, mint hogy valami térképet nézegetnék, vagy épp képpel a kezemben sétálgatnék, hogy látta-e valaki ezt az embert. És szerencsém volt!
Láttam elhajtani a fekete Mercedes-szel. Követtem is őt, de persze távolságot tartva, nehogy túl feltűnő legyek. Még nem volt konkrét tervem, hogy miként fogok végezni vele, de már dolgoztam rajt. Ott akkor helyben le kellett volna lőnöm! Francba, hogy nem tettem!
Az volt az érzésem, hogy csak cél nélkül tekereg a városban a kocsijával, hisz logikát nem tudtam felfedezni benne. Hát ez nem egy bevásárlókörút lesz.
Aztán egyszer csak mégis megállt valahol. Nem ismertem a környéket, így fogalmam sincs, hogy miért a leparkolás. Szép lassan követtem a példáját, majd kiszálltam a kocsiból. Abban a percben, hogy elindult, én is így tettem, és figyelmetlen nőszemélynek tettetve magamat jól nekimentem. A kezemben lévő papírok szanaszét repültek az utcán.
-Nagyon sajnálom, tényleg... -pillantottam bocsánatkérőn a férfire. Ismerd meg ellenséged!

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Épp a semmibe kocsikáztam, majd úgy döntöttem, hogy a külvárosi parkolóban hagyom szemem fényét, s gyalog folytatom az utamat, hisz jót tesz a friss levegő.
Épp csak kiszálltam a kocsimból, s elindultam ki a parkolóból, mikor egy nő nekem jött. Hogy az a.....
Meg kell hagyni, elég szemre való nőcske volt. Üde, s fiatal. Valami papírokat próbált össze szedni. Úriember legyek, vagy inkább egy bunkó pasas, aki még fel is háborodik azon, hogy neki mentek. Nem számítottam társaságra, hisz én inkább eléggé magamnak való ember vagyok, ezt be kell hogy valljam.
Pár perc habozás után leguggoltam, s segítettem neki össze szedni a papírjait. Természetesen óvatos voltam, hisz bárki lehet a vadász, aki a fejemre pályázik. Egy darabig nem szóltam a nőhöz, majd mikor össze szedte az iratlapjait, akkor hozzá szóltam a magam mogorva módján.
- Semmi gond.
Csak ezt a két szót tudtam kinyögni, hisz most minek kezdjek el vele csevegni? Azt sem tudom ki ő.
Végig néztem állva a nőn, majd komor tekintetem elvettem róla, s elindultam ismét a járdákhoz, hogy az időm egy koszos bárban töltsem. A fegyverem természetesen nálam volt, hisz ki tudja milyen füleseket kap az a bizonyos fejvadász.

Miami, London, Los Angeles. Ezzel a három várossal lehet mostanában leírni az életemet. Ezek között ingázom, hála a rendes munkámnak és a fejvadász mivoltomnak. Persze fele ennyire sem lennének bonyolultak a dolgok, ha Ian Shaw képes lenne egyhelyben megmaradni és nem pedig fel-alá kocsikázni a világ városaiban. Elég fárasztó, de kitartó vagyok. Ennyitől még nem fogja megúszni a dolgot. Különben is! A pénz csábító, így biztosan mások is vadásznak rá, és nekem meg kell előznöm őket. Csak még azt nem tudtam, hogy hogyan.
Kocsiba ült és fel-alá gurult a városban, én pedig követtem, mint valami mániákus. Aztán végre megállt és kiszállt. Én is így tettem, és jól nekimentem, mint aki nem lát a szemétől. Pár papírt magammal cipeltem, amiket sikerült így szanaszét repítenem. Még jó. Elnézést kértem tőle és lassan nekiláttam a papírok szedegetésének. Jó pár pillanatig habozott, de aztán végül segített nekem. Kaptam tőle egy "semmi gond"-ot, majd távozni készült, de egy hirtelen ötlettől vezérelve nem hagytam magam ilyen könnyen lerázni. Úgy döntöttem, hogy ha minél gyanúsabbá teszem magam, és nem lesből dolgozom, akkor annál inkább válok azzá a személlyé, akit kizárhat az üldözői listájáról. Hisz csak egy szőke "liba" vagyok.
-Ian Shaw? -árultam el magam, hogy még a nevét is tudom. Így kénytelen lesz rákérdezni, hogy ugyanmár honnét is ismerem.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Már majdnem kijutottam a parkolóból, mikor utánam kiáltotta a nevem. Ez meg vajon honnan ismer engem? Talán ismerem? Nem. Nem ismerős. Ilyen csinos nőre biztos emlékeznék. Hidegen hagyott először, hogy a nevem szólított, majd a kíváncsiságom nagyobb volt a hidegségemnél, s lassan megfordultam, s elindultam vissza a lány felé.
Mogorva voltam, s komolyság honolt arcomon. Levettem a napszemüvegem, majd a lány szemeibe néztem.
- Honnan tudod a nevem?
Egyből tegezésre váltottam, hisz nyilván valóan fiatalabb mint én. Na erre a sztorira kíváncsi vagyok, hogy mikor is árultam el a nevem neki.
- Ha már tudod a nevem, akkor te is mond meg a tiedet, hisz ez így lenne korrekt.
Vázoltam neki fel a helyzetet, majd a válaszára vártam, hisz nagyon kíváncsi voltam rá, hogy ki is ez a nő. Bár kíváncsiságom nem volt rajtam látható.

Bár Londonban nyomát vesztettem és hagytam meglépni, most mégis a nyomára akadtam ennek az Ian Shaw-nak. Egészen Los Anegelesig kellett üldöznöm, hogy találkozhassak vele. Követtem a kocsiját, amíg meg nem állt. Aztán egy régimódi trükkel sikerült felhívnom magamra a figyelmét. Persze távozni készült, de engem nem lehet ilyen könnyen lerázni, én ugyanis még nem végeztem.
A nevén szólítottam, csak hogy lássa, kivel van dolga. Egy nő, aki tudja a nevért. Ez hogy lehet és miért. Tudtam, hogy ez érdekelni fogja, még ha kicsit sokáig is tartott neki rájönni. Rögtön tegezésbe váltott és azonnal tudni akarta, hogy honnan tudom a nevét. Csak egy mosollyal reagáltam a kérdésére.
Aztán máris jött a következő egy alku formájában. Ő beszél korrektségről? Ez jó. A nevemet akarta tudni, ha már én ismerem az övét. Micsoda ajánlat. De persze nem mentem bele a dologba. Még nem.
-Hívjon meg valamire és minden kérdésére választ kap... -vetettem fel neki a dolgot. Fényes nappal mégis mit kezdene velem!? Leginkább semmit. A másik pedig, hogy nő vagyok, csak nem próbálna meg megölni. Ha pedig komolyan érdeklik a válaszok, akkor fizetni fog. Így is sokba kerülsz már nekem, Shaw!
Addig nem leszek bőbeszédű, míg bele nem megy az én kis játékomba. Ha nem akar beszélgetni, nem kell. De akkor üres kézzel fog hazatérni és gondolkodhat, hogy ez meg mi volt.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Felhúzott szemöldökkel néztem rá, hisz ez nem minden napi kérés, vagy inkább parancs. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy a nyakamon marad egy kis szőke nőszemély, aki ráadásul rafinált is.
- Szóval ahhoz, hogy megtudjam, honnan ismersz, meg kell hogy hívjalak valamire.
Ismételtem el, hisz azt hittem, hogy nem jól hallok. Úgy néz ki, hogy a kocsmázásomnak lőttek, hisz nem vihetek egy lányt egy büdös kócerájba.
-Na, akkor gyere, meghívlak egy kávéra.
Mentem bele a kis játékába. Viszont a kávézó innen kicsit messze van. Jobban tesszük, ha kocsival megyünk, így legalább gyorsabban túl leszünk rajta.
Talán, bunkónak kellett volna lennem vele, s akkor most békésen iszogatnám a whiskymet.
- Szállj be, és kösd be magad.
Adtam ki neki parancsba, majd már száguldottam is a legközelebbi kávézóhoz.

Tudni akarta, hogy honnét ismerem, hogy ki vagyok. Felőlem megkaphatja, amit akar, de nem fogom csak így az utca közepén elárulni neki a dolgokat, ha válaszokat akar, akkor szépen hívjon meg valamire, aztán majd akkor tárgyalhatunk. Adok a minőségre, nem jó nekem ez a szedett-vedett stílus.
A tudtára is adtam, hogy ennek mi a módja és rendje. Valószínűleg nem örült annak, hogy ezt így akarom intézni, hisz hitetlenkedve ismételte el, amit kértem tőle.
-Pontosan! -erősítettem meg a dologban. Így gondolom és nem engedek belőle. Végül belement a dologba és közölte, hogy akkor meghív egy kávéra. Jó lesz. Ez a külváros, itt nem igazán van minden sarkon erre alkalmas hely.
Ezt ő is tudta, így az autóval való utazás mellett döntött. Közölte, hogy szálljak be a kocsijába és kössem be magam. Teljesítettem mindkét parancsot. Ez hosszú menet lesz úgy érzem. Majd még vissza kell másznom a saját kocsimért is.
Már úton is voltunk a kávézó felé. Nem szóltam egy szót sem, hisz amíg meg nem kapom a kávémat, addig értelmes dolgot biztosan nem tud kiszedni belőlem. Gondolkodtam, hogy most csak ketten vagyunk a kocsijában, simán golyót ereszthetnék a fejébe, de sajnos még így is feltűnést keltenék, ha én szállnék ki egy lelőtt sofőr kocsijából. Szóval ezt az ötletet is elvetettem. Majd lesz máshogy.
És már ott is voltunk a kávézónál. Ő nem fél, hogy elkapják gyors hajtásért.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Ezen a környéken semmiféle zsaru nincs az utcákon, így nyugodtan hajthattam 200 felett. Egész úton csend volt, hisz ő nem szólt hozzám, nekem meg eszem ágában sem volt beszélgetést kezdeményezni vele. Hisz csak arra vagyok kíváncsi, hogy honnan ismer. Bár egész sok helyen jártam már, s nem kizárt, hogy lehet egy egy éjszakás kaland volt, vagy csak egy buliban találkoztunk. Ki tudja.
Megérkeztünk a kávézóhoz, s kiszálltam az autómból. Nem voltam úriember, így megvártam, amíg ő is kiszáll, majd bezártam a kocsit.
Magabiztos léptekkel indultam meg a kávézó ajtaja felé, majd mikor oda értünk, kinyitottam az ajtót, s előre engedtem a titokzatos lányt.
Kinéztem magunknak egy asztalt, ahol nyugodtan ki tálalhat arról, hogy ki is ő valójában.
Helyet foglaltunk, majd a pincér jött ki hozzánk. Én nem kérek semmit, s meg vártam, amíg rendel magának valamit ez a nő.
Ki sem hozták az italját, s én már bele is kezdtem a kérdésekbe.
- Na, akkor honnan tudod a nevem?
Néztem rá össze ráncolt szemöldökkel, majd a pohár alátéttel kezdtem el játszani, hisz kissé ideges vagyok, de ezt leplezni tudom.
-A másik kérdés, mi a neved?
Ismét tettem fel neki egy kérdést, így már két kérdésre kell nekem kielégítő választ adni.
Mondjuk agresszív vagyok, de egy nőt soha, semmilyen körülmények közt nem ütnék meg, vagy bántanák. Én annál többre tartom magam. Bár kivétel, ha a nő akar engem megölni.

Ian Shaw-nak mellettem bizony rá kellett jönnie, hogy bizony nem eszik olyan forrón a kását. Az élet üzlet és minden valamit valamiért alapon működik. Válaszokat is csak egy csésze kávéért csikarhat ki belőlem.
Be is ültünk a kocsijába és már hajtottunk is egy kávézóhoz. Sokat érhet neki az, hogy ki vagyok, hogy ezekre hajlandó érte. Talán tudja, hogy vérdíjat tűztek ki a fejére, így érthető ha mindenkivel óvatos és bizalmatlan. Egy ilyen alaknak rengeteg ellensége lehet.
Megérkeztünk, kiszállt a kocsiból, én is így tettem. Finoman csaptam be magam után a Merci ajtaját, majd előre engedett az ajtóban. Nem szeretek előre menni, ez nálam mánia, de most az egyszer vele kivételt tettem. Nem fogok ezen nekiállni problémázni.
Választott egy asztalt, ahová leültünk. A pincér felvette a rendelést, ő nem kért semmit, én pedig maradtam a kávénál, ha már azt említette, mint meghívós italt. A pincér távozott, ő pedig már rögtön jött a kérdéseivel.
Türelmesen néztem a szemébe, nem válaszoltam addig, míg le nem rakták elém a kávémat. Ez is megtörtént, így végre kinyithattam a számat.
-Láttalak versenyezni Londonban. -válaszoltam meg ennyivel a kérdését. Ez végülis igaz is. Csak ennél azért bonyolultabb a dolog.
Aztán jött a következő rejtély. A nevemet akarta tudni.
-Rose vagyok. Rose Williams. -ismertettem vele az álnevemet, majd a személyimet letettem elé az asztalra, amin pontosan ezek az adatok álltak. Nehogy kétségei támadjanak. Az állt rajta, hogy brit állampolgár vagyok, a londoni lakcímemmel. Ami igaz is, hisz csak a munkám miatt élek Miami-ban.
-Egyéb kérdés? -pillantottam rá kérdőn.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Kihozta a pincér a lány kávéját, majd elment. Közben meglepődtem a lány válaszain. Ezt nem lehetett volna akkor, ott megmondani? Nem szóltam semmit, csak a következő kérdésen gondolkodtam, hogy honnan ismer, hisz Londonban nem mutatkoztam be senkinek. Miután nyertem, fogtam a lóvémat, s elhajtottam.
- Szóval Londonban.
Csak ennyit mondtam neki, majd komor tekintettel néztem rá.
- Nos, akkor Rose, ezt nem mondhattad volna meg a parkolóban? Te is jobban jártál volna, meg én is.
Közöltem vele a véleményem. Pontosan leszarom, hogy mit gondol rólam, s most már jobb lenne, ha mehetnék meginni azt a hülye italom, viszont már attól is elment a kedvem.
Egy pillantást vetettem a személyijére. Szóval londoni a kis csaj.
- Egyenlőre nincs kérdésem. Neked van?
Kérdeztem flegmán, hisz minek legyek vele kedves?

Miután megkaptam a beígért kávémat, meg is válaszoltam Shaw minden kérdését, amit tudni akart. Hogy honnét ismerem, ki vagyok. Nagyjából igazak is voltak a dolgok, de csak elferdítve.
-Igen, Londonban. Oda valósi vagyok, de szívesen járom a világot. Szeretem a versenyeket nézni. -kavargattam a kávémat. Annyira látszott rajta, hogy semmi kedve ehhez az egészhez és szívesen lenne inkább máshol. Bármikor felkelhet és elmehet, én nem tartom vissza.
-Nem, nem mondhattam. Nem ismerek senkit ebben a városban, így örültem, hogy láttam egy ismerős arcot. És egy potya kávé is mindig jól jön. -jegyeztem meg mosolyogva. Amekkora ellenszenv árad eből az emberből, nekem is elmegy még az életkedvem is.
Elraktam a személyimet, majd felajánlottam neki, hogy ha van még kérdése, nyugodtan felteheti. Hát nem volt neki.
-Azt hiszem, hogy nekem sincs... -válaszoltam a kérdésére. Nem szoktam soha megismerkedni az áldozataimmal, de őt nem olyan egyszerű elkapni. Viszont így sikerült még jobban megkönnyíteni a dolgomat. Egy ekkora beképzelt állatot senki sem fog sajnálni, ha eltűnik az élők sorából.
A nálam lévő papírok közül kikerestem egy üreset, majd ráfirkantottam a számomat és elé csúsztattam.
-A következő verseny idejét és helyszínét erre a számra küld el, kérlek. -pillantottam rá, majd belekortyoltam a kávémba.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

A Rose-nak bemutatkozott lány megkapta a kávéját, majd a kérdéseimre is választ kaptam. Egyenlőre nem volt kérdésem hozzá, bár biztos van, ami még hasznomra lehet. Mondjuk a foglalkozása.
- Egyszer ki próbálhatnád magad. Mármint a versenyben. Nem gondoltál még erre?
Kérdeztem, magam sem tudom, hogy miért. Óvatos vagyok, s igyekszem minél kiismerhetetlenebbnek tűnni a szemében.
- Értem. Akkor használd ki az időt, amíg itt vagyok!
Utasítottam, hisz annyi dolgom van még ma. Meg kell keresnem azt a kis vadászt, s el kell intéznem. Biztos nem csak egy fejvadásznak kellek.
- Remek! Nincs kérdésed, ennek nagyon örülök.
Válaszoltam neki egy fokkal kedvesebb hangon, majd feltettem neki egy kérdést, ami még nem hagyott nyugodni.
- Mi a foglalkozásod?
Kérdeztem komoly hangon, majd a válaszára vártam, s közben megadta a számát. Még hogy küldjem el a verseny helyszínét, s időpontját. Viccel ez a csaj? Nem is biztos, hogy indulok a következő utcai versenyen.
Csak bólintottam, majd eltettem a kabátzsebembe a cetlit, amire felfirkantotta a számát. Valamit nagyon jól csinálok, hisz alig találkoztam vele fél órája, s máris megadta a számát. Nem mintha érdekelne a csaj. Nem igazán vagyok híres arról, hogy párkapcsolatom lenne, meg hogy csajoznák. Nincs az a nő a Földön, aki el tudna viselni.
- Még egy kérdés! Hány éves is vagy?
Jutott eszembe még egy apró kérdés, majd az órámra pillantottam. Még csak 11 óra. Te jó ég! Hol van még az este.

Mindig bunkó Ian Shaw-nak aztán valami csoda folytán megeredt a nyelve, pedig én ittam meg azt a kávét és nem ő. Ahhoz képest, hogy nincs több kérdése, akadt neki pár. De lássa kivel van dolga, szép sorjában megválaszolom neki az összeset.
-Egyszer talán. Tényleg szívesen kipróbálnám, de hogy én magam vezessek. Azért azt kicsit túlzásnak érzem. -első kérdés pipa. Persze, hogy gondoltam erre, lenyomtam már pár autós üldözést, de azért egy verseny más.
-Igyekszem kihasználni! -jegyeztem meg semmitmondó arccal. Nyugodtan mehetsz, én akkor is mindig a nyomodban leszek.
Aztán a foglalkozásomra volt kíváncsi. Fejvadász vagyok, és azért jöttem, hogy megöljelek édes.
-Tolmács vagyok. Egy német fickónak dolgozom. Most is fordítási ügyben vagyok itt. -válaszoltam meg a következő kérdését is. Végülis tényleg ez a foglalkozásom, a vadászat inkább csak hobbi és mellékállás. Jól fizet és igazán izgalmas.
A számomat elrakta. Hát ha szerencsém lesz és tényleg keresni fog a versenyekkel kapcsolatban. Általában aki egyszer bekerül egy ilyenre, azt szívesen látják a következőn és az azutánin is. Így mindenképp tudni fogja, hogy hová várják.
Most meg az életkoromra volt kíváncsi. Egészen nyugodtan.
-25 vagyok. -közöltem egyszerűen, majd most rajtam volt a sor.
-Bár azt mondtam, hogy nincs több kérdésem, de akkor ez most annyira igaz, mint a maga esetében. Szóval mivel foglalkozik, ha épp nem a gázt nyomja? -néztem rá kérdőn. Az meg hogy ő hány éves, cseppet sem érdekelt.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Érdekes válaszokat kaptam tőle. Még fiatal lány. Legalább is hozzám képest.
- Pedig szerintem kipróbálhatnád milyen vezetni.
Mondtam neki, hisz nincs abban semmi különös. Ha szereti a száguldást, biztos menne neki a versenyzés is. Természetesen nem rábeszélni akarom őt.
- Értem, szóval tolmács, Jó sok pénzt lehet keresni vele, szóval ki fizetheted a kávédat.
Jegyeztem meg rezzenéstelen arccal. Nem várom el tőle hogy kifizesse, ha már egyszer meghívatta magát.
- Hogy mit csinálok akkor amikor épp nem vezetek? Semmi különöset.
Nem kötöm az orrára, hogy van amikor lövöldözöm kedvemre, vagy esetleg verekszem. Mi haszna lenne? Semmi az ég világon, így inkább tereltem a témát. Mit mondjak neki? Azt még sem mondhatom el neki, hogy igen szivi egy körözött személy vagyok, akinek vérdíj van kitűzve a fejére.
Csendben ültem, hisz nem tudtam neki mit mondani. Hazudni meg nem szeretek, még akkor sem, ha teljesen ismeretlen alakkal állok szemben. Jó példa erre a mostani helyzet.

Talán elkiabáltam a dolgokat még így gondolatban is, ugyanis hamar visszatalált a szűkszavú válaszadáshoz, a dolgok eltitkolásához és a bunkózáshoz. Azt hiszem ezek mennek neki igazán. Micsoda erényeket tud felmutatni, tényleg...
-Egyszer biztosan ki is fogom. -jelentettem ki a dolgot, és nem is nagyon akartam ezt tovább ragozni. Felesleges. Nekem nincs hozzáfűznivalóm, őt meg valószínűleg úgysem érdekli.
Elárultam neki, hogy tolmács vagyok, mire megjegyezte, hogy azzal sok pénzt lehet keresni. Hozta a formáját, miszerint így akár ki is tudom fizetni a saját kávémat. Na még mit nem!
-Nem ez volt az alku tárgya. Te fizeted a kávét, én pedig válaszolok a kérdéseidre. Remélem nem szeretnéd megszegni a szavadat. Ha már mindenáron pénzt akarsz kiszedni belőlem, akkor rendelj valamit és a vendégem leszel. -jó vicc. Majd még meghívom magam.
Engem is érdekelt, hogy mit csinál, amikor nem a kocsiját nyüstöli, de persze a szokásos rejtélyes válasz. Semmi különöset.
-Aha... nem is dolgozol? -nem lehet ilyen könnyen lerázni.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Egy igazi bestia ez a nő. Akkor se száll le a munka témáról. Nem tudom, mit nem értett meg ezen, de akár el is ismételhetem neki. Nem fogom ki adni a munkám, hisz most kell a legóvatosabbnak lennem.
- Egy valamit tudnod kell. Mindig állom a szavam. Természetesen én fizetek, ha már ebben állapodtunk meg.
Hisz nem arról vagyok híres, hogy nem tartom a szavam. Elég jó nő ahhoz, hogy átrázzam. Meg amint észre vettem, nem is hagyja magát egy könnyen lerázni.
- Sosem várom el egy nőtől, hogy fizessen nekem.
Tettem hozzá, majd megengedtem magamnak egy halvány mosolyt.
- Miért vagy ennyire kíváncsi a munkámra? Legyen annyi elég, hogy versenyzek itt-ott.
Nem szívesen beszélek magamról, s akik ismernek ezt már tudhatják is.

-Ennek örülök... -intéztem el ennyivel, hogy ő mindig állja a szavát és így természetesen ő fizet. Természetesen! Én is így gondoltam.
-Milyen rendes tőled... -jegyeztem meg nem kis iróniával a hangomban. Szobrot ne emeljek neki a nagylelkűségéért? Micsoda áldozat ez a részéről, hogy nem várja el, hogy egy nő fizessen neki. Tényleg megható.
Oh, egy mosoly! Ian Shaw! Hol voltál eddig!?
-Miért ne lennék? Te is tudni akartad az enyémet, szépen válaszoltam is. Te miért titkolnád? Nem tűnsz csövesnek és valami hímringyónak sem, szóval szerintem simán elárulhatnád. Tehát a verseny nem elég. -fejtettem ki bőségesen a választ a kérdésére. Nem hiszem el, hogy ebből a fickóból mindent úgy kell kihúzni és még a harapófogó is kevés. Hihetetlen!
-Hallgatlak... -pillantottam rá mosolyogva, majd azon gondolkodtam, hogy nehogy azon a hülye környéken valaki elkösse a kocsimat. Akkor aztán tényleg ez lenne életem legdrágább melója. Bárcsak inkább a lottózást választottam volna Shaw levadászása helyett. De ő most az én prédám, így a többi haszonlesőnek nem engedem át. És már van is egy zseniális tervem, hogy ezt miként fogom megoldani. Rosie! Egy zseni vagy!

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

És nem száll le a témáról. Még egy ilyen megátalkodott nőszemélyt nem hordott a Föld a hátán. pont ez is nekem jut. Valaki oda fentről nagyon pikkel rám.
- Nem szállsz le a témáról ugye?
Kérdeztem komoly hangon, majd az előbbi kis mosoly eltűnt borostás arcomról. Nem tudom, miért nem hagy fel ezzel a témával.
Közben intettem a pincérnek s rendeltem magamnak egy whisky-t, ha már itt vagyok. Engem hidegen hagynak a törvények, s ebbe az ittas vezetés is bele tartozik. Egy szóval leszarom.
- Igen, tényleg kíváncsi vagy, hogy mit csinálok, ha épp nem versenyzek? Na akkor figyelj csak ide. Szóval amikor nem versenyzek, akkor mindent csinálok. Mármint ölök ha kell, vagy össze verek egy két tagot. Erre voltál kíváncsi?
Kérdeztem mogorván, majd lehúztam a whiskym, s rendeltem még egyet. Kissé felhúzott a csaj.

Shaw-t kezdte fárasztani a kitartásom, hogy addig nem nyugszom, míg nem válaszol a kérdésemre. Már odáig jutott, hogy rendelt magának egy whisky-t. És majd melléd kell beülnöm a kocsiba, hogy visszajussak a sajátomhoz!? Na szép!
Mondjuk a bűnözésbe ez is simán bele tartozik, így nincs min csodálkoznom vele kapcsolatban. De végül ennek ellenére csak elértem a célomat. Elárulta, hogy milyen tisztességes életet él és hogy nem bánt senkit. Micsoda őszinteség! Nem kispályázik.
-Igen, erre voltam. -pillantottam rá továbbra is mosolyogva, miközben ő rendelt egy újabb kör whisky-t, ahelyett, hogy lelépett volna. Ha ennyire idegesítem, akkor miért nem teszi? Felállna és távozna. Senki sem tarthatná vissza.
-Ezért kellett ennyit könyörögnöm? -utaltam a válaszára. Simán közölhette volna az elején is. Mert ha mondjuk konyhai kisegítő lenne vagy hasonlók, akkor megértem. Takarítónő!
-Akkor én is őszinte lehetek veled. -kezdtem bele a kis mondandómba. Annyira profi vagyok, hogy már csókolgatni tudnám a tükörképemet.
-Tényleg tolmács vagyok, de emelett van egy másodállásom és nem véletlenül vagyok itt. -én vagyok a fejvadász, aki majd szépen megöl téged!
-Ismerem az öcsédet, Owen-t. -kíváncsi voltam a reakciójára, így direkt tartottam egy kis hatásszünetet.
-Ő pedig tudja, hogy vérdíjat tűztek ki a fejedre és hogy fejvadászok célpontja vagy. Engem küldött, hogy figyeljek rád és segítsek megtalálni azt, aki meg akar ölni. Egy szőke nőre senki sem gyanakodna... Szóval az "ölök ha kell, vagy össze verek egy két tagot" megállapítás nem csak rád igaz. -jelentettem ki tök komolyan, miközben végig a szemébe néztem. A hazugságok mestere vagyok, ez nem is kérdéses.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Nem épp ezt a reakciót vártam a nőtől. Ez az egész kezd bonyolult lenni. Még hogy rám kell figyelni. Ezt az öcsém sem gondolhatja komolyan. Tudok magamra vigyázni, s pont egy nő fog megvédeni a fejvadászoktól..
- Szóval azt akarod mondani, hogy te fogsz vigyázni rám? Édes, rám nem kell vigyáznod, szóval feleslegesen utaztál ide.
Tudattam vele a tényeket. Owen is minek küld egy csajt a nyakamra?
Összeráncoltam szemöldököm, s így néztem rá.
- Na ide figyelj. Nem tudom, mi volt a célja Owen-nek, hogy ide küldött téged, de ha azt hiszed, hogy velem jöhetsz, akkor tévedsz. Vissza viszlek a kocsidhoz, ha még megvan, s te mész jobbra én pedig balra. Mindenki megy a saját útján. Vagy esetleg a lakásomra akarsz jönni?
Tettem fel neki egy elég félre érthető kérdést, s bele kortyoltam a whiskymbe. Nincs is annál jobb, mikor az alkohol átjárja a tested.
- Ami meg a fejvadászt illeti, elintézem egyedül.
Tettem hozzá, majd komoly tekintettel néztem a nőre.

-Nincs olyan, hogy feleslegesen utaztam ide! Mindig elvégzem a munkámat és ebben nem akadályozhatsz meg! Inkább örülj, hogy létezik még testvéri szeretet ezen a romlott bolygón. -vetettem rá egy pillantást, majd a whisky-jére. Kedvem lett volna meginni.
-Amúgy sem nevezném ezt "vigyázásnak". Rád nem kell. De több szem többet lát... -ne szórakozzon már itt velem. Fogadja el a tényeket és kész.
-Jól áll neked ez a parancsolgatás meg minden, de nem fogsz ilyen könnyen lerázni, ha már ennyit rohangáltam utánad. És nem azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak. Szóval eszem ágában sincs a lakásodra menni. -néztem rá türelmetlenül.
-Ami pedig a fejvadászt illeti. Valószínű, hogy nem csak egy van. És amilyen zseniálisan elkávézgattál itt velem, ennyi erővel lehettem volna én is az és már nem élnél. Idegeneket beültetsz a kocsidba? Nem túl okos lépés... -vettem el előle a whiskys poharat, amivel már annyit szemeztem és lehúztam a maradékot.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

- Hát pedig feleslegesen vagy itt, tudom magam védeni, s erről a témáról nem vagyok hajlandó vitatkozni.
Mondtam lehet kissé indulatosan, majd ismét megszólaltam.
- A testvéri szeretettel meg sokra megyek. Olcsóbb lesz a kenyér tőle vagy mi?
Néztem a lányra. Tényleg nem adja fel ez a lány. Tűrő képessége az van. Be kell látnom. Kortyoltam a whiskyből, majd ismét megszólaltam.
- Ezt bóknak veszem. Nem akartam veled elszórakozni, félre értés ne essék.
Magyaráztam ki magam, bár azt nem mondtam, hogy nem játszadoztam el a gondolattal, de melyik férfi nem tenné. Esetleg az, aki vak vagy nem tudom.
- Nézd. Az az én dolgom, hogy kit mikor engedek be a kocsimba. Inkább érezd magad megtisztelve. Ez az egyik dolog. A másik pedig, ha nem szólítasz a nevemen, akkor talán másképp alakult volna. Harmadszor, ha memóriám nem csal te hívattad meg magad kávéra.
Okítottam ki, hisz ha ő is a fejvadász, egy perc alatt elintézem. Még ha nő is, akkor is. Vadászik rám, akkor én is fogok rá. Ennyit erről.
Majd megitta a whiskym-et. Nem csak hajthatatlan, de szemtelen is.
Mérgesen néztem rá. Ki fogja húzni a gyufát. Intettem a pincérnek, s rendeltem még egy utolsó whisky-t, hisz épségben vissza kell vinnem ezt a kis megátalkodott nőszemélyt a parkolóba.

Idegesítő egy fickó ez a Shaw, de szerintem ő is hasonló szépeket gondolhat rólam. Komolyan kezdtem élvezni, hogy húzhatom az agyát. Lehet másokkal is így kellene majd csinálnom ezután. Először felcseszem az agyukat, aztán kinyírom őket. Legalább megváltás lesz nekik a halál, én meg majdnem jót cselekedtem.
-Én sem vitatkozom. Tényeket közlök. -állapítottam meg nagyon bölcsen. Nem értem, hogy ez miért akkora szívfájdalom neki. Inkább örülne, hogy egy jó nő kísérgeti.
-Azta... -néztem rá hitetlenül, mikor a testvéri szeretetre tett megjegyzést.
-A kenyér biztosan nem, de... -mindegy is. Nem akartam ezzel foglalkozni. Ezt az érzéketlen fickót!
-Aha... akkor mégis mit akarnék a lakásodon? -pillantottam rá kérdőn. Én kérek elnézést, hogy félreértettem.
-Oké. Megtisztelve érzem magam. Most jobb? -jegyeztem meg gúnyosan.
-Hát már tudod, hogy honnét tudtam a neved drága Ian... -jelentettem ki mosolyogva.
-És harmadszor! Én hívattam meg magam, de te simán belementél. -azért be kell vallania, hogy nagy meggondolatlanság volt a részéről ez az egész. De ha már meggondolatlanság! Talán nekem sem kellett volna meginnom a whisky-jét. A nézéséből kiindulva...

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Igazán hidegen hagyott, amiket mondott, s nem foglalkoztam vele, hisz kezdett felhúzni, s nekem ez nagyon nem tetszett. Valami van ebben a lányban, ami hajtja őt, hogy tartsa rajtam a szemét. Egy normális nő már bőgve menekülne előlem, s vissza sem nézne.
Ez furcsa nekem, de az esz a legjobb, ha most vissza viszem a kocsijához, s én meg haza megyek. Ki kell heverni ezt a mai napot.
- Hát, te aztán nem semmi vagy. Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy "vigyázz rám"? Nem is ismersz. Egy tök idegen pasi vagyok számodra. Utazz vissza Miami-ba, vagy mit tudom én, de rólam szállj le.
Ez egy kicsit durván hangozhatott, de mit vár egy komor alaktól? Nem akartam, hogy lógjon rajtam, hisz a fejvadászos dolog az én dolgom. Rám tartozik, s semmilyen idegen nőkre. A lakás témával kapcsolatban feltett kérdésére nem válaszoltam. Úgy tettem, mint aki meg sem hallja.
- Igen, már tudom, hogy elvileg honnan tudod a nevem. A kávéról meg annyit, hogy azért mentem bele, mert tudni akartam honnan ismersz, mert akkor és ott nem mondtad meg, te akaratos nőszemély.
Ennyivel befejeztem. Kortyoltam a whiskyből, s rágyújtottam. Érezni lehetett a feszültséget köztünk.
Közben a pincér jött ki, hogy elvigye az üres poharakat. Bosszúsan pillantottam a felszolgálóra, majd bunkó tekintetem Rosetta-ra szegeztem. Nem szóltam semmit, csak szívtam a cigit, s ittam a bódító italt.

» Blake Hunter
» Rosetta Phoenix
» Rosetta x Kate
» Rosetta and Letty ° Who are you, girl?
» Tia & Rosetta -Night, race, cars, escape.