Rosetta and Letty ° Who are you, girl?

Már napok óta nem igazán mozdultam ki. ha nem ismerném magam, azt hinném, ellustultam. Erre a gondolatra vágok egy fintort, és nekidöntöm a hátam, a napnyugta lévén, még meleg betonoszlopnak. Szerettem kijönni a sivatag szélére. A levegő néha még ilyenkor is forró vagy legalábbis annyira meleg, hogy furcsa volt beszippantani. A szépen sorjában beguruló autók pedig csak fokozzák mindezt. Kezdtünk szépen összegyűlni. Bár hidegen hagyott, ki lesz az a négy, akik közül ma kettő tuti teljesen készre vágja a verdáját. Mostanában csomó amatőr versenyzik. Azt hiszi a pár elkényeztetett kis gazdag ficsúr, hogy ez mennyire menő és könnyű dolog. Fogják az apucitól kapott méregdrága kocsit, és az első versenyen adnak is neki annyit, hogy egy jó darabig ne lehessen kocsinak nevezni azt a járgányát. Pont az imént haladt el mellettem egy tejfölösszájú kölyök, aki már első ránézésre ezek közé tartozik. Rossz volt nézni, amit műveltek azzal a Dodge-dzsal a segge alatt. A kocsija sírva fakadna, ha tudna... Szememmel lassan követem a lépésben guruló autót, ahogy beáll harmadikként a rajtvonal mögé. Igazából nem tudom eldönteni sajnáljam-e az ilyet vagy csak nevessek egy jót. Végül mégis inkább bosszantó az egész. A versenyzés ott csörgedezhet a véredben, mégis ezt érzeni kell. Bár értenék az ilyenek. Ellenben sosem fogják... Már csak a negyedik sofőrre várnak, aztán indul a mandula. Kedvem sincs igazából figyelemmel követni, mi történik majd, úgyis meg tudom jósolni előre. Nem tartom magam profinak, de már egészen közel állok hozzá, szóval megengedhetem magamnak a hasonló gondolatokat.
Nagyot sóhajtottam és épp odébb akartam volna állni, hogy megkeressem Miát, Domot és Vince-t. Már fordítottam is hátat az izgatottnak tűnő, önjelölt versenyzőknek, mikor egy futó pillantás miatt mégis kénytelen voltam ismét abba az irányba sasolni.
Megint itt van... Tutira ő az. Ezt a csajt, már kezdem egyre gyakrabban felfedezni köreinkben. De nem az a verseny-mániás, aki le se tud szakadni a kocsikról vagy körberajonganá a nyálgépeket, akik lassan rajtolni készülnek. Ami azt illeti kezdtem aggódni, hogy zsaru. Most épp nem volt egyikünk sem szöges ellentétben a törvénnyel, -legalábbis a hatóság nem tud róla - szóval száz százalék, hogy nem miattunk van itt. Nem vagyok az a kíváncsi fajta, legtöbbször inkább csak teszek az egészre, most valahogy mégis majd szétvet a kíváncsiság, miért is strázsál szinte minden versenyen a bámészkodók között. Még inkább pedig az, honnan a bánatos francból tudja, hogy hol mi lesz éppen. Szemöldök ráncolva, hirtelen elindultam és az emberek között kacsázva igyekeztem észrevétlenül a lány közelébe férkőzni. Valljuk be, egész jól ment, már egész közelről szemezhettem hosszú, szőke fürtjeivel. Közvetlen mögötte álltam, de egyenlőre eszem ágában sem volt sem megszólítani, sem pedig felhívni magamra a figyelmet.

Gőzöm sem volt róla, mégis mit mondhatnék neki vagy egyáltalán lenne-e értele beszélgetésbe bonyolódnom a szöszivel. Igazán megfogadhatnám Dom tanácsát... előbb gondolkoznom kéne, csak aztán cselekedni. Ha fél perccel ezelőtt állok neki agyalni, már az is késő lett volna. Ha pedig próbálom a véletlen művének beállítani a dolgot, totál idiótát csinálok magamból, annak pedig azért mégsem tartom magam. Gáz vagy sem, meg kellene próbálnom pár értelmes mondatot váltani a cicababával, hogy mégis csak legalább valami halvány fogalmam legyen róla, hogy ki- vagy miféle. Nem voltam jó a csajos-bájolgós dumában és kellőképpen hányingerem is volt tőle, ami azt illeti... Mindamellett, hogy a francba vágjak jó pofát ahhoz, hogy a csaj kellőképpen gyanús ahhoz, hogy tudjam, nem tervezek életem végéig a sitten ülni, sem pedig valakit közülünk ott látogatni hétvégente.
Próbáltam az arcomra erőltetni némi kevésbé barátságtalan és inkább bizalmat sugárzó ábrázatot, de azt tisztán éreztem, hogy marhára nem jött össze. Sőt, hogy teljes legyen a kép, jött a béna kifogás, a kevésbé gyanút keltő kérdés és a Letty-féle kötözködés.
- Öhm...bocs, nem volt szándékos... vagy ilyesmi! - mondtam olyan hangsúllyal, hogy még én sem hittem el.
A verseny épp abban a pillanatban rajtolt el, ami akaratlanul, egy egészen röpke pillanatra, de odavonzotta a tekintetem. Majd visszatérve a lányra azért mégiscsak kibukott belőlem:
-Még csak most kezdődött a verseny, máris lelépsz? - szegeztem rá szúrósan a tekintetem, miközben a szám akaratlanul is halvány, de kekeckedő mosolyra húzódott.