Rosetta & Ian- Meeting with a bounty hunter

Kemény fába vágtam a fejszémet, de pont nem érdekel. Addig nem szállok le róla, míg bele nem törődik a dolgokba. Bár szerintem őt nem lehet meggyőzni.
-Nem hozzád ragaszkodom, hanem a munkámhoz. A rendes melómat ott hagytam, hogy ezt meg tudjam csinálni. Tehát sokba került nekem már így is ez az egész. A szabadságomat is rád áldoztam és most akkor menjek a fenébe!? Biztosan nem! Kell a pénz és nem szoktam a munkámat rosszul végezni és nem most fogom elkezdeni. -tartottam ki továbbra is a saját elhatározásom mellett. Nem egy tipikus ribi vagyok, akit meg lehet törni és csak úgy parancsolgat nekem.
-Fogalmam sincs, hogy miben, de talán még a hasznomat is vehetnéd. Ezt csak te tudhatod. A másik dolog pedig az, hogy csinálhattam volna úgyis a dolgokat, hogy semmit sem szólok és követlek, mint valami idióta kém. Amúgy sem lógnék veled a nap 24 órájában. Bennem is van jó ízlés... -vetettem rá egy gúnyos pillantást. Egy kanál vízben meg tudnánk fojtani a másikat, de sajnos nyilvános helyen vagyunk. Neki már így is sok van a rovásán én pedig közölném, hogy csak önvédelem volt.
A kávés dologra pedig már én nem kívántam tovább reagálni. És ennek az egész elmebajnak a felszolgáló issza meg a levét. Miért nem kaphattam volna egy egyszerűbb esetet.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Végig hallgattam szép csendben őt, majd be kellett látnom, hogy igaza van. Talán a hasznomra lehet. Bár akkor sem értem, miért pont egy nőt küldött a drága öcsikém.
Összeráncolt szemöldökkel néztem rá, s most fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Elküldöm egy hotelba. Igen, az lesz a legjobb. Remélem a kocsijának nem történt semmi baja, s nem marad tovább a nyakamon.
- Nézd! Tökéletesen megértem, ezt meg minden, de akkor egyezzünk meg úgy, hogy most vissza viszlek a kocsidhoz, melynek nagyon remélem semmi baja nincs, s elmész egy hotelba.
Ajánlottam fel neki, hisz még sem mondhatom, hogy jöjjön el hozzám, s iszogatunk majd egy kicsit. Bár mennyire is jó lenne elszórakozni vele, nem tehetem.
- Szóval nem lennél velem a nap 24 órájában. Ennek kivételesen örülök.
Jegyeztem meg gúnyosan, majd lehúztam a maradék whiskym. Felálltam az asztalról, kidobtam a zsebemből a pénzt, amivel tartoztam, s invitáltam a nőt is, hogy ideje lenne menni.
Bár őszintén szólva maradhat is, ha neki van kedve gyalogolni a ilág másik felére.

Elég türelmes típus vagyok és tényleg már mindenhez hozzászoktam ebben a hülye világban, de ez az Ian Shaw. Hát már nem is emberi, hogy sikerült felbosszantania, de persze ezt igyekeztem nem kimutatni. Tönkreteszi a munkámat és akkor még leáll velem kötözködni. Hát na azért ezt már ne. Ilyen luxust nem engedhet meg magának.
Igyekeztem neki logikusan és érthetően elmagyarázni még egyszer a dolgokat, amit kivételesen csendben végig hallgatott és nem szólt bele. Mikor befejeztem a kis szónoklatomat, ő akkor jött a sajátjával.
Méghogy megért engem. Na persze. Azt meg én is nagyon remélem, hogy a kocsimat kitűnő állapotban látom viszont. Szállodai szobám pedig köszönöm van.
-Legyen így... -hagytam rá a dolgot.
-Persze, hogy nem. De pár dologra szükségem lesz. A számodra és a címedre. Első körben... -el sem hiszem, hogy magamtól kell megvédenem. Mintha magammal sakkoznék. Minden valamire való ilyen kis nyomkövető emberkének tudnia kell a célszemély dolgait, különben hogy lépnék kapcsolatba vele. Tényleg nem követhetem mindenhová minden percben. Meg is őrülnék. A modorával már egy egész hadsereget ki lehetne írtani.
Megitta a maradék whisky-jét és már indulásra kész volt. Hú de nagyon sietős lett hirtelen. Követtem a példáját és felkeltem az asztaltól. El is indultunk ki a kocsijához.
-Egyszer beülnék melléd, mikor versenyzel. -pillantottam rá, majd a kocsijára.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Végül is nem is lett aztán rossz vége ennek a kis találkozásnak. De az, hogy megadjam a számom, meg a címem, azt már kicsit túlzásnak tartottam. Egy percig haboztam, majd elkezdtem beszélni hozzá ismét, miközben a kocsim felé tartottunk.
- Figyelj baby! Nem gondolod, hogy egy kicsit sokat akarsz? Mármint bele egyeztem, hogy figyelj rám, s most még a számom is kellene? De lásd, milyen nagylelkű vagyok, meg adom a címem.
Válaszoltam neki a megszokott hangomon, majd mikor már bent ültünk a Mercedesben, akkor lefirkantottam neki egy cetlire a lakcímem, s már hajtottam is vissza a parkolóba, ahol találkoztunk.
- Majd meglássuk, hogy mi lesz. Még az is lehet, hogy elviszlek egyszer egy versenyre.
Mondtam neki, majd az utat figyeltem. Volt ebben a lányban valami különleges, de tudom uralni az érzelmeim, s nem fogok rá mászni. Mivel 200 felett repesztettem, így elég hamar megérkeztünk. Kitettem a csajt a kocsija mellett, ám akadt egy kis probléma.
Valaki leeresztette a lány kocsijának gumijait. Micsoda szemét emberek vannak. Na ezt pont én mondom?
- Úgy néz ki, gyalog kell tovább menned.
Vázoltam a helyzetet, majd vártam a válaszait.

Miért is büntet engem a sors, na de mindegy is. Ez lesz életem legkeményebb melója, ahogy elnézem. Valahogy azért csak megoldom. Próbáltam a könnyebb megtalálás érdekében megszerezni a számát és a címét, de erősen ellenkezett.
-Milyen nagylelkű vagy, hogy beleegyeztél. -jegyeztem meg gúnyosan. Igazából lényegtelen, hogy ő mit gondol. Az öccse eldöntötte, tehát így lesz, amibe ő nem szólhat bele. Csak kár hogy ez az Owenes dolog egy nagy kamu.
De aztán úgy döntött, hogy megadja a címét. Hát nem tudom. A címét megadni nagyobb bátorságra vall, mint egy telefonszámot, de ő tudja. Végülis az enyém már nála van, így ha tényleg üzen majd nekem a következő versennyel kapcsolatban, akkor megtudom az övét is.
Beszálltunk a kocsijába, ahol felírta a címét, én pedig szépen el is raktam megőrzésre. Majd ráérős időmben meglátogatom, nehogy unatkozzon nélkülem.
És már úton is voltunk a parkolóba, ahol úgy letámadtam. A versenyes megjegyzésemre is választ kaptam. De ez nem volt elutasító, hanem meghagyta a talán lehetőségét.
-Legyen úgy... -pillantottam rá, majd én is az utat figyeltem. Nem zavarja sem a gyorshajtás, sem az ittas vezetés. Simán 200 felett száguldott végig L.A. ezen részén. Hamar oda is értünk, kirakott a kocsimnál, aminek valami kedves ki barom elcsórta a kerekeit. Na szép.
Erre az udvariasság és az együttérzés mintaképe megjegyezte, hogy gyalogolhatok. Kedvem lett volna behúzni neki egy nagyot.
-Ha-ha-ha... -vetettem rá egy gyilkos pillantást.
-Egyszer előkaparhatnád a jó modorodat és talán felajánlhatnád, hogy elviszel. -közöltem vele, hogy én mit gondolok erről az egészről. Még szerencse, hogy nem a saját kocsimmal jöttem. Az Miami-ban van. Nem akartam ide hozni és nagyon jól is tettem. Ez egy bérelt szar. Erre is fizethetek rá. Hát nem hiszem el!
-Sokba kerülsz te nekem... -pillantottam a kocsira, majd rá, aztán megint a kocsira.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Lelkem legmélyén valahol megsajnáltam a csajt. Ide utazott miattam, s még a kocsiját is tönkre teszik. Nem semmi. Most akkor én furikázzam őt el? Na talán bele megyek.
- Tegyük fel, hogy elviszlek. Milyen messze laksz innen?
Kérdeztem tőle, hisz nem óhajtok még több időt vele tölteni. Legyen elég, hogy a délelőttöm vele töltöttem.
- Gyere, szállj be!
Intettem neki. Most nem tudom mit tegyek. Haza is vihetném, s lehetne egy jó éjszakám. Majd ő megmondja, hogy hova szeretne menni. Nem erőltetek semmit, de még egy kis meghitt iszogatás beleférne.
- Szóval akkor hova is mennyünk?
Kérdeztem már a megszokott módon, majd mikor közölte a célt, ismét tövig nyomtam a pedált, nem törődve a rendőrökkel, s az ittas vezetésemről.

A feladatom, hogy megöljem Ian Shaw-t nem volt olyan egyszerű, mint ahogy terveztem. Az eddigi munkáim hamar véget értek, nem voltak bonyolultak, de ez a mostani. Ez mindent visz. Nem elég, hogy ez a fickó rohadt nagy bunkó, de akkor még a kocsim kerekeit is elcsórták. Mármint csak bérelt autó a los angeles-i tartózkodásomra, de akkor is! Miért ilyen szemetek az emberek!?
Ez a szerencsétlen meg még hagyta volna, hogy gyalogoljak. Hát bocs, de nem!
-Ne csak tegyük fel, hanem a gyakorlatban is megtehetnéd ezt értem. -pillantottam rá lemondóan. Hihetetlen ez a pasas.
-Amúgy a Westin Bonaventure Hotel-ben szálltam meg. -árultam el neki, hogy hol van az ideiglenes lakhelyem, amíg miatta itt dekkolok.
Majd mégiscsak úgy döntött, hogy elvisz. Bár ki tudja. Remélem nem akar kidobni valami elhagyatott részen. Beültem mellé azért a kocsiba, majd ismét az úticélt kérdezte. Kösz Shaw, hogy ennyire figyelsz rám. Nagyon jól esik.
-A Westin Bonaventure Hotel-hez, ha kérhetem. -ismételtem el újra az irányt, mintha valami papagáj lennék.
Gondolom tudja, hogy hol van, mert nem kérdezett vissza, hanem a gázra taposott és már ismét úton is voltunk. Ez egy szuper szálloda, de nekem megvan rá a pénzem. Akkor nem adok a színvonal alá. A kilátás nagyon szuper, azzal az erkéllyel meg pláne. Jól választottam. Legalább ennyi élvezet had legyen L.A.-ben.
-Kösz, hogy elviszel. -pillantottam rá. Végülis tényleg megtehette volna, hogy ott hagy. Kinéztem volna belőle.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Megtehettem volna azt is, hogy ott hagyom, s én nevetve elhajtok a parkolóból. Természetesen ez volt a célom, de most már mindegy. Saját kárán tanul az ember, s most már azon vagyok, hogy minél hamarabb elvigyem őt a szállodájához, s én meg menyek az éjszakába.
- Igen is!
Csak ennyit nyögtem ki, majd csak is az utat figyeltem, s hogy minél hamarabb oda vigyem, ahova kérte.
Csend volt a kocsiban, hisz én nem szóltam, s ő is csak az úti célt mondta meg. Ha már utánam jött ide, akkor ennyi a minimum, hogy elviszem.
Arra, hogy megköszönte, hogy elviszem, csak bólintottam.

Végülis valahol csak van szíve ennek a Shaw fickónak, mégsem hagyott ott a parkolóban a leszerelt kerekű bérelt autóval, hogy majd folytassam az utamat gyalog. Bár eredetileg ez volt a terve, de valamiért meggondolta magát, hála az égnek. Kicsit fárasztó lett volna végiggyalogolni egész Los Angeles-t magas sarkúban meg amúgyis. Rohadt meleg van és milyen környék az, ahol ellopják a gumikat a kerékről!? Páran bepróbálkoztak volna nálam és hát nem nyírhatom ki a fél lakosságot, hisz valójában Shaw miatt vagyok itt.
Elvisz a szállásomig, és ez a lényeg most. Elárultam neki, hogy a Westin Bonaventure Hotel az elsődleges úticél. Nyugtázta az információt, majd a gázra lépett. Figyeltem a km órát és hát javában 200-al repesztett ez az őrült. Szeretem a sebességet. De azért fényes nappal ittas vezetés és gyorshajtás. Kicsit sok lesz, de ahogy elnéztem, őt pont nem érdekelte ez a dolog.
Igazából egész úton nem szóltunk a másikhoz. Nem is lett volna neki nagyon mondandóm, nemrég a kávé mellett megtudtam pár dolgot, ami egyelőre elég lesz. Magamról pedig mit is mesélhetnék? Én vagyok a te fejvadászod, aki meg akar ölni. És úgy teszek, mintha magamtól akarnálak megmenteni. Ráadásul a tesóját is csak hallomásból és egy képről ismerem. Minden rámbízott feladat előtt alaposan felkészülök.
Hamarosan megérkeztünk, ő pedig lefékezett a szálloda előtt.
-Hálám jeléül meghívhatlak esetleg egy italra? -pillantottam rá kérdőn. Végülis ennyi belefér.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Mondhatni, hogy gyorsan megérkeztünk a szállodához, ahova kérte az utat Rosetta. Csendben voltunk egész úton, hisz én nem kezdeményeztem beszélgetést, s ő sem. Ez így volt helyes. Volt már a fejemben egy kis whisky, de nem ártott meg, csak épp jobb lett a közérzetem tőle.
Mikor megérkeztünk, Rosetta meghívott egy italra. Hát, most egy italból még semmi nem lesz. Először haboztam a válasszal, de a végén beadtam a derekam.
- Hát, nem is tudom. Rendben van. Egy italt elfogadok.
Jelentettem ki, majd kiszálltunk a kocsiból, s bementünk a szállodába, majd követtem őt a szobája felé.

Miután leszerelték a kocsim kerekéről a gumikat, Shaw vitt el a szállodához, ahol megszálltam. Hamar odaértünk. Bár azzal a tempóval, ahogy rálépett a gázra, nem is csodálom.
Mikor odaértünk, felajánlottam neki, hogy meghívom egy italra. Végülis én is meghívattam magam csak úgy, ráadásul el is kellett hoznia, mert valami bunkó ezt művelte velem. Még szerencse, hogy találkoztam nemrég egy Tia nevű csajjal, aki ajánlotta a barátját, mint szerelőt. Őt majd felhívom, hogy menjen el a kocsiért és tegyen rá kereket, majd hozza a szálloda parkolójába és majd fizetek. Aztán inkább visszaviszem azt a bérelt csodát. Komolyan! Ebben a városban inkább buszoznom kellene.
A lényeg, hogy Shaw először kérette magát, de végül belement a dologba.
-Rendben... -jegyeztem meg mosolyogva. Lesz az kettő is, méghogy egy italt.
Kiszálltunk a kocsiból, bementünk a szállodába. Óvatosság kedvéért leadtam a kulcsot a recepciósnak, nehogy elhagyjam valahol a kártyát a városban. Elkértem tőle, és már mentünk is fel az emeletre a szobámba.
Egy jó kis apartman féle szobát vettem ki egy csodás erkéllyel. Imádom a luxust. Néha. Na jó! Gyakran.
Az egyik kanapé felé intettem, hogy nyugodtan üljön csak le, majd már nyúltam is a telefonért, hogy hívjam a szoba szervízt a piával. Itt van ugyan a minibár, de abban kevés ital van rohadt drágán.
-Mit iszol? -pillantottam rá kérdőn, majd amint megtudtam a választ, már hívtam is a pincért. Pár percen belül itt is volt az italokkal. Kitöltötte őket, majd szépen távozott is.
Átadtam az egyik poharat Shaw-nak.
-Hát akkor egészség! -emeltem fel a poharamat, majd meghúztam az italt. Azért van minősége.
-Nem hiszem el, hogy ellopták a kerekeimet! Mármint a kocsiét. Mindig ezt csinálják? -sóhajtottam lemondóan. Mennyire utálok itt lenni már most.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Nagyon szép szobája van ennek a csajnak. Biztos egy vagyon fizetni. Helyet foglaltam a kanapén, majd megkaptam a kért piámat. Én inkább whisky párti vagyok, így azt kértem, ha már felajánlotta, hogy választhatok is. Micsoda nagylelkűség.
- Azt hiszem maradok a whiskynél.
Jelentettem ki, majd már rendelte is a bódító italt, amit a szobapincér pár percen belül ki is hozott. Micsoda egy ficsúr alak. Egy igazi nyálas férfi.
Ki töltötte az italokat a pincér, s már el is ment, s én ismét kettesben lehettem a nővel.
- Hát, akkor egészségedre.
Emeltem a poharam, majd bele ittam. Nem is nagyon van más pia amit megiszok. Inkább csak a whisky. Az jöhet liter számra.
- Hát neked aztán peched van ma. Nem a te napod. Először is velem találkozol, másodszor meg elviszik a kerekeidet. Szívás.
Egyetértettem vele, majd invitáltam őt, hogy üljön le mellém a kanapéra. Magam sem tudom, hogy miért tettem. Lehet, hogy kezd beütni a pia, hisz már vagy 3-4 pohárral megittam a kávézóban is, s most ismét. Aztán meg kit érdekel? A lényeg, hogy tudjam magam tartani, s nem részeg képet mutatni.

Végülis én sem vagyok teljesen normális, hogy azt a személyt hívom meg a szobámba iszogatni, akivel végeznem kellene. Ian Shaw. Már Londonban meg kellett volna ölnöm. Egy fejlövés a tömegből és ennyi. Mi a francért nem tettem meg!? Elrontottam. Valamikor helyre kell hoznom a hibámat. De talán azt sikerült elérnem, hogy ne rám gyanakodjon, mint esetleges fejvadászra.
A szobaszervízzel rendeltünk egy kis whisky-t. Meg sem lepődtem, hogy erre esett a választása, de nekem ez is tökéletesen megfelel. Csak pia legyen. A mai nap után alaposan rám fér.
-Azt nem nevezném pont pech-nek, hogy találkoztunk. A kocsis dolog viszont már tényleg szívás, ahogy mondod. -pillantottam rá, majd felajánlotta, hogy üljek le mellé.
Csatlakoztam is hozzá a kanapén üldögélés művészetében. Beleittam ismét a whisky-be.
-Van egy ismerősöm, akinek van egy szerelő ismerőse. Nem hallottál véletlenül már Cameron Payne-ről? Az ő műhelyéről lenne szó. Ő biztosan megoldaná nekem ezt a problémát a kocsival. -kérdeztem rá a véleményére. Végülis tényleg nem árt, ha megkérdezem, hogy ő mit gondol. Bár lehet nem ismeri. Azt sem tudom, hogy egyáltalán idevalósi-e. De témának tökéletes, hogy ne csak a kínos csend legyen és a whisky.
-De még mindig fenn áll az a kérdés, hogy mennyire gyakran művelik itt ezt az emberek a kocsikkal? Gondolkodtam rajt, hogy idehozatom a sajátomat, de ezek után már alaposan át kell gondolnom a dolgot. -ezt nem árt tudni. Ha minden nap új kereket kell vennem, akkor ez nem kivitelezhető. És egy kerék csak a jobbik eset.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Még is miket csinálok én? Hogy létezik az, hogy feljöttem egy nő szállodai szobájába. Amúgy sem vagyok oda az egy éjszakás kalandokért, de azért a whisky jól jön. Bár kotta részegen nem fogok autóba ülni, az biztos. Nem kockáztatom, hogy össze törjem az én drága autómat. Ahhoz túl sokba volt nekem.
- Igazad van, az nem pech hogy találkoztunk, csupán egy aprócska véletlen. Viszont, a kerekek nem lesznek olcsók, szerintem.
Szembesítettem a tényekkel, de ő tudja, hogy mit akar csinálni a megcsapolt verdájával.
- Cameron Payne? Várj. Valaki nekem is ajánlotta őt, de személyesen nem ismerem, de mondják róla, hogy ért a tuningoláshoz meg minden. Én magamnak javítom a verdát.
Ezt a csávót emlegette a múltkor nekem Tia, ha minden igaz, bár nem nagyon emlékszem a nevére, csak azt tudom, hogy Cameron volt az is. De most őszintén, mit törődök én azzal, hogy kihez viszi a kocsiját. Semmi közöm hozzá. Ahhoz viszi, akihez akarja.
- Én azt nem tudom, milyen gyakran művelik ezt az emberek, de szerintem jobban jársz, ha busszal vagy gyalog járkálsz. Bár az én kocsimmal még nem történt ilyen. Meg is ölném, ha valaki ilyet tenne. Nem viccelek.
Mióta lettem én ilyen szófosó gép? Ian, szedd össze magad, különben még puhány pasinak fognak nézni. Bár, beszélgetni azt nekem is kell, s most meg társaságom is van, szóval no para. Közben ledobtam magamról a kabátom, s megittam a whiskym.

Ian Shaw-val ücsörögtem a Los Angelesben lévő szállodai szobámban, miközben whisky-t iszogattunk. Azért jöttem ebbe az átkozott városba, hogy megöljem, ehelyett itt bájcsevegek vele. Háááát... na mindegy.
-Pontosan... -pillantottam rá, majd a kezemben lévő pohárra. Véletlen, mi!? Totálisan direkt ütköztem bele. Minden lépés meg van tervezve, hogy elérjem a célomat. Hogy ő meghaljon, én pedig megkapjam érte a pénzemet. Egy idióta vagyok így utólag belegondolva, hogy egyáltalán szóba álltam vele. Mindegy. Egy bunkó, aki bizonyára rászolgált a vérdíjra.
A kerekek nem lesznek olcsók, erre én is rájöttem valahogy. De megoldom, mint mindig.
-Értem. Hát akkor nem lettem tőle okosabb. Mindegy. Egy próbát megér a srác. Úgyis csak bérelt autó. -intéztem el egy vállrándítással a dolgot. Mindegy is. Kereket csak tud cserélni.
Ha Tia ennyire bízik benne és a kocsiját is vele csináltatja, akkor nincs igazán okom kételkedni benne.
-Akkor szerencsés vagy, vagy csak én vagyok túl szerencsétlen. Vagy megismerik a kocsidat és tudják, hogy nem lenne túl okos dolog, ha veled húznának ujjat. -ez végülis jogos. Tényleg simán kinyírná szerintem, aki csak meg merné karcolni a kocsiját. Tönkretetted a fényezést? Bumm egy golyó! Ránéztél? Szétverem a képedet!
-Jobb lesz, ha ezek alapján a kocsimat otthon hagyom. Nem lehet megbízni az itteniekben sem. -bár azért vannak jó arcok, mint az a srác, aki a bulit szervezte Miami-ban anno. Ő is ide valósi. Akkor Adam, aki segített nekem megfejteni az utcát, ahol találkoztam Shaw-val. Meg ugyebár Tia.
-De a buszozás nem nekem való. El tudnál képzelni rajt? Mert én nem... -ittam bele ismét a whisky-be. Ő is hasonlóan tett. Felkeltem a kanapéról és elsétáltam az üvegért, majd újra töltöttem a poharát és ismét helyet foglaltam mellette. A whisky-s üveget pedig leraktam az asztalra.
-Hogy kerülsz ide Los Angeles-be? Mármint angol vagy. -néztem rá kérdőn. Mert hogy én itt vagyok, annak ő az oka. Miami-nak a munkám. De ő? Versenyezni tudna Londonban is, ahogy múltkor.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Egész jól elbeszélgettünk. Bár, nem is tudom, hogy miért jöttem fel hozzá, s azt sem tudom, miért hoztam haza. Csak azt tudtam, hogy most jól esik ez a kis whisky, s kezdek tőle ellazulni. Rosetta töltött a poharamba még italt. Leakar itatni vagy mi? De azért kedves tőle. Ki gondolta volna, hogy a szobájába fogok kilyukadni a végén.
- Hát, kereket manapság elvileg minden szerelő tud cserélni.
Csak ennyit tudtam hozzá szólni, majd kortyoltam a whiskymből. Kezdett melegem lenni, pedig már levettem a kabátom, de hiába fűtött az alkohol.
- Lehet. De biztos meg van rá az okuk, hogy nem nyúlnak hozzá. Nem gondolod?
Igen. Egypár embert sikerült jól agyon vernem, mikor rajta kaptam őket, hogy kárt akarnak tenni az autómban. Azóta valahogy inkább messziről elkerülne, s ezt jobban is teszik.
- Őszintén? Nem tudlak elképzelni téged buszon.
Most minek hazudjak neki? Most, hogy így elbeszélgetünk, még hálás is vagyok Owennek, hogy ide küldte őt, elvileg a vadász miatt.
- Igen angol vagyok. Épp nyaralok.
Most minek mondjam el, hogy minek jöttem ide? Senki nem kíváncsi rá. Na jó, majdnem senki. Megittam a whiskym, majd komoly arccal a lány felé fordultam. Miket csinálok én? Ez egyáltalán nem vall rám. Ian szedd össze magad.

Még Londonban meg kellett volna ölnöm, de elcsesztem. Ez az én formám. Sajnos a vadászat mellett van még valami, amit igazán élvezek. És az pedig a versenyek, a száguldás és természetesen a kocsik. Túlságosan elterelték ott akkor a figyelmemet a valódi célomról, amiért oda mentem. De most ismét itt vagyunk. Ő és én. A szállodai szobámban. Végülis simán végezhetnék vele, ha kellően ügyesen leitatnám. De ez ugyanolyan eset, mint a kocsija. Tudják, hogy velem jött, hogy az én szobám. És ha itt kinyírom, akkor szinte egyértelmű lesz, hogy én vagyok a gyilkos. És nem fogok egy ilyen alak miatt börtönbe kerülni azt tuti. Majd kivárom a megfelelő pillanatot, amikor az egész tiszta ügy lesz.
-Elvileg. De szerintem ő tényleg jó szerelő lehet, különben nem ajánlották volna. -bár ha tényleg olyan jó barátok, mármint Tia és Cameron, akkor simán ajánlhatja csak úgy baráti szívességből. A reklám mindig jól jön.
-De, pontosan így gondolom én is. -el tudom képzelni, hogy mit művelne azzal, aki hozzáér a kocsijához és mit csinálhatott azzal, aki ezt már megtette vagy csak megpróbálta. A vezetési stílusából is látszik, hogy nem az a parázós típus. Neki aztán tök mindegy.
A kocsim tehát Miami-ban marad, én viszont nem fogok buszra szállni, az tuti. Még ő is egyet értett abban, hogy engem nem lehet tömegközlekedési eszközön elképzelni. Leszámítva persze a repülőgépet. Azon azért mászkálhat egy magamfajta nőszemély is.
Le sem tagadhatná, hogy angol. Annyira tipikus. Eléggé általánosítanak minket és pont az ilyen Shaw féle fickók miatt. Pedig én is az vagyok, és ha nem árulom el, simán elhinnék, hogy mindig is Miami-ban éltem, ott születtem.
-Nyaralsz... -aha persze. Én pedig a következő pápa leszek. És van egy lakása itt Los Angeles-ben azért, hogy ott nyaralhasson. Peeeeersze Shaw.
Megitta a whisky-jét és csak nézett rám. Vetettem rá egy kérdő pillantást, majd megittam a maradék whiskyt, a poharat pedig az asztalra raktam az üveg mellé.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Jól elvoltam magamnak a whisky társaságában, s kezdtem egy kicsit berúgni. Tuti, hogy így már nem ülök kocsiba, s ez szerintem érthető is. Majd bérlek ki magamnak egy szobát erre az éjszakára.
- Hát, te tudod, hogy kihez viszed a kocsidat. Nem az én dolgom.
Vontam meg a vállam. Egy percre sem vettem le szemem a nőről. Fogalmam sincs, hogy mi ez velem. Lehet, hogy régen voltam már valakivel? Áh, ez kizárt. Nem volt olyan rég a londoni verseny.
Épp válaszolni szerettem volna, mikor is kopogtak. Kérdőn néztem Rosettára, aki szint úgy vissza nézett rám.
Felálltam a kanapéról, majd jobbnak láttam, ha én nyitok ajtót. Valami furcsa érzésem volt a kopogással kapcsolatban.
Kinyitottam, s egy fura fickó állt az ajtóba. Komor tekintettel végig néztem rajta, majd kérdőre vontam.
- Maga meg kit keres itt?
Kérdeztem flegma, erélyes hangon, majd meg is kaptam a választ rá.
- Önt keresem, uram.
Válaszolta az idegen. Nem kérdeztem, hogy miért, de valahogy úgy éreztem, hogy nem épp békésen akar velem csevegni.
Szó nélkül bejött Rosetta szobájába, s egy kést rántott elé.
Ekkor már tudtam, hogy meg akar ölni.
- Rose, te most kérlek menny be a halószobádba.
Utasítottam a nőt, hisz még az hiányzik, hogy ő neki is baja legyen.
- Most megdöglesz.
Jelentette ki az idegen, amire én csak egy vállrándítást reagáltam, majd nekem is esett a késsel. Rosszal kezdett ki ez a szerencsétlen.
Elkezdtünk dulakodni, mikor is egy kisebb vágást okozott a bal karomon. Ekkor én is vissza vágtam, s egy mozdulattal kicsavartam a kezéből a kést, s megvágtam a hasfalát, majd mikor a földre rogyott, akkor még egy két mellkason rúgás, s már nem kellett több. Meghagytam az életét, hisz nem otthon vagyok, nem szabad itt megölnöm őt. Kidobtam a szobából, majd egyből Rosetta szobája felé vettem az irányt.
Arcát megsimítottam, majd szemeim az ő tekintetébe fúrtam, s megszólaltam.
- Jól vagy? Csak egy fejvadász volt, aki el akart intézni.
Jegyeztem meg, majd kimentem a kanapéra, s ittam egy kis whiskyt. A seb nem volt súlyos, így nem törődtem vele.

Egy vállrándítással intéztem a dolgot, hogy az én dolgom, kihez viszem a kocsimat. Én is így gondoltam.
Épp csak meg nem magyarázta a nyaralásos kamu dumát, mikor kopogtak. Mi!??? Ki az? Mit akar itt? Nem várok vendégeket, senki nem tudja, hogy itt vagyok, és nem is rendeltem semmit sem. Akkor meg ki lehet az?
Shaw vetett rám egy kérdő pillantást, amit hasonló értetlenséggel tudtam csak viszonozni. Mondom, vagyis! Szóval nem várok senkit sem.
Ő ment az ajtóhoz, hogy kinyissa a rejtélyes idegennek. Egy érdekes pasas volt a váratlan és persze hívatlan vendég. Shaw kérdőre is vonta, mire közölte, hogy őt keresi. Itt? Na remek. Mostantól majd mindenki rajtam keresi?
Nem lett beengedve, önkényesen sétált be a szállodai szobámba. Hát ez egyre jobb lesz. De a fickó tudta fokozni a dolgokat, ugyanis kést rántott. Shaw meg erre közölte, hogy én legyek szíves a szobámba fáradni. Ez komoly!?? Oké, hogy kamu, de akkor is az öccse küldött, hogy vigyázzak rá vagy valami hasonló, erre elküld a francba. Nem hiszem el ezt a pasit. De értelmetlen lett volna most vitába szállnom vele, így követtem az utasítást. Igenis, uram!
A hangok alapján sikeresen egymásnak estek, de Shaw kidobta azt az alakot innét. Még jó. Más ölte volna meg helyettem, nagyon ideges lettem volna. Ő az enyém, bocsi srácok.
Aztán bejött hozzám és legalább úgy tett, mintha valami félős kis maca lennék, aki most aztán nagy szívrohamot kapott. Nekem kellett volna leszerelnem a pasit.
-Én jól vagyok? Az a kérdés, hogy te jól vagy-e. -néztem rá kissé türelmetlenül, majd vissza kivonult, én pedig követtem.
-Biztos jól vagy? -néztem rá kérdőn, majd a karjára. Mondja azt, hogy kössem be és megteszem, de feleslegesen nem fogok jótündért játszani.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Gyorsan elintéztem ezt a hülye kis fejvadászt. Nem voltam rá büszke, hogy jelenetet rendeztem a szobájában, de most mit kellett volna tennem? Hagyjam, hogy megöl? Na azt már nem. Ahhoz én túl szeretem az életem. Majd mikor azt mondta a nő, hogy jól van, egy kicsit megnyugodtam, viszont a karom vérzése még mindig nem akart elállni. Letettem az asztalra a whiskys poharam, majd rágyújtottam, s szét téptem a pólóm, hogy bekössem magamnak. Mégsem kérhetem meg Rose-t, hogy kösse be nekem.
Hozzá vagyok szokva az ilyenekhez, s el tudom magam látni.
Bele szívtam a cigimbe, majd az asztalon levő kristály hamutartóra tettem, s elláttam a sebem.
Az a nyomorult meg örüljön, hogy nem lőttem őt agyon.
- Jól vagyok. Semmi bajom nincs.
Közöltem a lánnyal nyugodt, higgadt hangon, majd elszívtam a cigimet, s megittam a maradék whiskym.
Békésen ültünk a kanapén, mint az előtt, hogy megsérültem volna. Levegőznöm kellett, így kimentem a balkonra, ami hozzá tartozott a szobához. Rátámaszkodtam a párkányra, s csak néztem a várost.
Igazán szép kilátás. Járt az agyam mindenen. Pár perc múlva bejöttem, majd Rose-ra néztem. Fogalmam sincs, hogy ő hogy érez irántam, de nem tudom. Nem akarom itt hagyni őt, meg elég nagy kupit csináltam.

Valaki váratlanul beállított ide Shaw-t keresve és egy késsel rá is támadt. Az ember már sehol sem lehet biztonságban. De arra legalább jó volt, hogy megtudjam, nem én vagyok az egyetlen fejvadász, aki rá pályázik. Na és hogy meg tudja védeni magát, szóval nem olyan egyszerű elkapni. Így jó, hogy ezt a módszert választottam. Talán, de majd kiderül.
Követtem őt a nappaliba. Tudni akartam, hogy biztosan jól van-e. Simán közölte, hogy semmi baja, miközben végülis csak folyik a vér a karjából. Ne nézzen már ennyire hülyének.
-Hát persze. -jegyeztem meg a szemeimet forgatva.
Egy darabig csak ültünk a kanapén, aztán fogta magát és kiment az erkélyre. Csak néztem utána, majd töltöttem a poharamba még egy kis whiskyt és gyorsan meg is ittam.
Ismét visszatért hozzám. Olyan, mint egy gyalogkakukk.
-Most már kicsit nyugton maradhatnál. -jegyeztem meg türelmetlenül, majd a fejemmel a kanapéra böktem, hogy üljön már le. Abban a pillanatban, hogy hajlandó volt így tenni, felkeltem mellőle, majd előkutattam ezt-azt, amivel normálisan beköthetem a kezét. A széttépett póló nagyon szexi meg minden, de sok értelme nincs, ha van más is. Szóval ellenkezést nem tűrve bekötöttem a karját.
-És csak emlékeztetlek, hogy elméletileg azért vagyok itt, hogy feltartsam a rajongóidat. Úgyhogy nem kellene keresztbetenned, hogy ez gyakorlatilag is megvalósulhasson. -azért ezt nem hagyhattam ki, hogy ne emlékeztessem rá. Nem egy tehetetlen cicababa vagyok, aki elsírja magát, ha valaki csúnyán néz rá.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Nyugton ültem a kanapén, miközben megkaptam a lecseszést. Erre most aztán végképp nem vagyok kíváncsi. Tűrtem, hogy beszól, de nem fogom leszedni ez végett a fejét. Végül is azért küldték, hogy vigyázzon rám.
- Nyugodt vagyok nem látszik?
Kérdeztem kissé ironikusan, de hisz idegesítenek ezek a fejvadászok. Úgy tesznek, mintha valami értékes valaki lennék, ami részben így is van, hála a vérdíjamnak. De tényleg nem értem, miért tűzték ki a fejemre. Ha ez nincs, akkor mindez nem történt volna meg.
- Rose, tudom miért vagy itt, de még sem hagyhatom, hogy neked essen bajod. Előtted az egész élet.
Magam sem tudom, hogy mit miért mondok. Bár részeg vagyok, de ezt jól leplezem. Hagytam, hogy ellássa a sebem, s szemem egész végig rajta tartottam. Nem hallgattam a józan eszemre, hisz ha arra hallgattam volna, akkor ott hagytam volna a parkolóban.
- Köszönöm a segítséged.
Vallottam be, majd közelebb ültem hozzá, hogy jobban oda férjen a sérüléshez.
Bekötötte a karom, majd ittam meg ittam a maradék whisky-t, ami még az üvegben volt.
Mélyen belenéztem a szép szempárba, majd egy hirtelen mozdulattal megcsókoltam. Magam sem tudom, ezt miért tettem. Talán az alkoholhatása, vagy én nem tudom. De legalább lesz mire fognom.
Majd mikor abba hagytuk a csókot, végig néztem rajta.
- Ne haragudj.
Csak ezt tudtam kimondani, majd felálltam mellőle, s ismét az erkélyen kötöttem ki, egy cigi társaságában.

Finoman utasítottam Shaw-t, hogy üljön már le és maradjon veszteg. Szerettem volna normálisan ellátni a sérülését, nem ilyen 'Drágán add az életed' módra.
-De, tudom. Te maga vagy a béke szigete és hasonlók. Nem is arra gondoltam, hanem arra, hogy ülj már le végre és ne járkálj fel-alá, mert én is beleszédülök. -magyaráztam meg neki a dolgot. Bár nem is értem, hogy minek töröm magam ilyesmivel. Egyszer úgyis meg kell halnia. De csak és kizárólag az én művem lehet. Túl sokat ígértek érte ahhoz, hogy másnak hagyjam learatni a babérokat.
-Igen, ahogy előtted is. Azért vagyok itt, hogy nekem essen bajom, ezt ne felejtsd el. Bántja az önérzetemet, ha nem hagysz érvényesülni. -jegyeztem meg egy mosoly kíséretében. Tényleg nem hagynám, hogy valaki ártson neki. Ő az én prédám.
-Nincsmit. -intéztem el ennyivel, hogy köszöni a segítségemet, miközben bekötöztem a karját. Megitta a whisky-jét, majd elmélyülten nézett rám. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. A gondolatmenetem beigazolódott, mikor hirtelen megcsókolt. Nem tudtam mire vélni tőle ezt az egészet. Azonnal el kellett volna löknöm magamtól, de valamiért mégsem tettem. A francba!
Miután az ajkaink elváltak egymástól, bocsánatot kért, majd távozott az erkélyre. Egy ideig csak értetlenül néztem magam elé, majd utána mentem és megálltam mellette.
-Mi volt ez az előbb? -erőltettem magamra a jégkirálynő álcáját. Azért vagyok itt, hogy megöljem, nem pedig...
-A fejvadászok miatt küldtek hozzád, nem azért, hogy szórakoztassalak. Nem fogok neked egy kellemes éjszakát okozni, nem vagyok az a típus, még ha te ezt is gondoltad volna. -közöltem vele a dolgokat. Egyszer elkövettem egy hibát, amit azóta is bánok, többet nem fog senki sem kihasználni.

Posts : 43 Residence : Mindig más Age : 45

Hálás vagyok Rosettának meg minden, de nem tehetek róla. Megtörtént, ezen már kár filozofálni, hogy miért tettem. Elszívtam a cigimet, majd csatlakozott hozzám Rose is. Kérdőre vont, amit meg is értek, hisz nem mindennap csinálok ilyet. Magam is meglepődtem a tettemen, de ez van.
A hideg levegő kezdte vissza hozni a józan eszem.
Komoran néztem rá, majd tudom, hogy választ kell neki adnom, én még is csak csendben bámultam őt.
- Szerintem egy csók volt.
Válaszoltam józanul, hidegen, s komolysággal. Arcomról semmit nem lehetett leolvasni, épp úgy mint az övéről sem. Meg is értem ezt a reakciót, hisz csak ma ismert meg, bár az is igaz, hogy az egész napom vele töltöttem, de akkor is. Az lesz a legjobb, ha most haza megyek az én csendes is lakásomba. Elég józan vagyok már ahhoz, hogy vezessek.
- Ha megengedsz egy megjegyzést. Nem gondoltalak olyan lánynak, aki mindenkivel ágyba bújik.
Ez igaz is volt, hisz tényleg nem úgy néz ki, mint a nők többsége, hogy ahogy bemutatkozik, már az ágyamban is köt ki. Kikerültem Rose-t, majd be mentem a kabátomért.
Felvettem, s ellenőriztem, hogy meg van-e mindenem, majd még egy pillantást vetettem az erkélyen álló lányra.
- Akkor szerintem rám már nincs szükséged. Lelépek. Szia .
Közöltem vele a szándékom, s szerintem nem fog megállítani, bár azért reménykedem benne. Majd elindultam az ajtó felé.

Mindenre számítottam már az életemben, de arra biztosan nem, hogy Ian Shaw-val fogok smárolni a hotelszobámban. Igen, azzal az Ian Shaw-val, akit elvileg meg kellene ölnöm. De egyre inkább tűnt csak elméletnek.
Követtem őt az erkélyre, majd igyekeztem megtudni, hogy mi volt ez az előbb. Nem mintha komoly választ vártam volna rá, mert vannak dolgok, amiket nem lehet igazán megmagyarázni. De azért a cinikus megjegyzését nem hagyhatta ki. Ha-ha. Magamtól biztosan nem jöttem volna rá, tényleg.
Közölte, hogy nem gondolja, hogy mindenkivel ágyba bújnék. Hát ezt jól gondolja, mert abszolút így van. Szívesen szórakozom másokkal, de csak ennyi. Egy bizonyos pontig.
Elsétált mellettem, vissza be a zárt térbe, felvette a kabátját. Menni készült. Hát talán jobb is így. Közölte, hogy már nincs rá szükségem, szóval akár távozhat is. Nem mintha eddig szükségem lett volna rá.
-Ne! Várj! -csúszott ki a számon. Basszus! Minek? Most találhatom ki, hogy miért maradjon. Hát ez zseniális!
-Szerintem nem kellene kocsiba ülnöd. -kezdetnek megteszi, végülis van benne logika. Lassan besétáltam az erkélyről.

» Blake Hunter
» Rosetta Phoenix
» Rosetta x Kate
» Rosetta and Letty ° Who are you, girl?
» Tia & Rosetta -Night, race, cars, escape.