Sean Holmes

Sean Holmes

31. HATÓSÁG EMBEREI. Keanu Reeves.

STUFFS AND THINGS.

HI SWEETHEART, MY NAME IS...

Sean Holmes

I WAS BORN...

Los Angeles, USA, 1981. augusztus 18.

I LIKE...

* A munkám
* A kutyám
* Futni
* A szabadság érzését

I DON'T LIKE...

* A bűnözők/bűnösöket
* Ha átvágják a fejem a palánkon
* A tehetetlenséget
* Megöregedni

MY CAR IS A(N)...

Csak szolgálati kocsival rendelkezik - Ford Crown Victoria - saját kézben viszont egy '74-es Norton Commando 850-es motorral szeli olykor a várost.

HEY! LOOK... I'TS ME.

Főként öltöny.. ahogy azt a munka megköveteli, de semmi fölösleges túlzás, csak ami az adott pozícióban feltétlen szükséges. A munkán kívül lezser, kényelmes viseletek, ing.. farmer, vadászatokkor valamivel igényesebb. A borosta szinte mindennapos, szakáll? Néha, ha épp úgy tartja kedve, azon kívül ha nem is puccra belőtt haj, de mondjuk hogy egészségesen rendbentartott.

QUIET PEOPLE HAVE THE LOUDEST MINDS...

Felelősségteljes, ahogy azt a munkája megköveteli. Emberéletek száradhatnak a lelkén, a hirtelen és felelőtlen döntések tönkretehetnek mindent. Szigorú, betartja a törvény betűjét, és igyekszik azt másokkal is betartatni. Előrelátó, mert egy nyomozás sikere nagy mértékben függ az összetett és logikus gondolkodástól. Remek megfigyelő, hisz ezen múlik minden, olykor a saját élete. Hivatástudatos, mert az életét tette fel a Törvényre, és igyekszik ehhez is igazítani. Megrögzött.. mert ha valaki kifog rajta nem nyugszik amíg rács mögé nem dugja. Felfokozott.. ha valaki kicseszik vele, a tehetetlen düh néha érdekes dolgokat művel az emberrel. Mániákus.. a cigaretta az élete részévé vált, bárhogyan is próbál szabadulni tőle. Feszült.. olykor ha éppen nagy dolgok forognak kockán és nem rajta múlik lesz e belőle változás. És szabad.. ha épp a szórakozásé a terep, legyen az motor.. nő.. száguldás vagy egy kellemes éjszaka. Nem az a fűbe harapott fajta, mindig is tudta mitől döglik a légy. De a hivatás.. sokszor a hivatás mindennél erősebb...

YOU KNOW MY NAME, NOT MY STORY!

Nem használtam a liftet. Sose használtam. A negyediken lakom mégse éreztem soha szükségét hogy azzal jöjjek végtére is a fittség része az életnek! És a munkában is jól jön néha.
A kulcs a zárban, hangos kutyaugatás tölti be a csendet, de csak egy-két vakkantás, sose volt hogy túlzásba esne és én óvatosan toltam be az ajtót.

- Hát sziaaaa… - vakargattam meg széles mosollyal a koromfekete fejbúbot ahogy mint mindig, most is rajongva ugrált körbe vagy két percig. – Jól van Spock! Nyugodj már! Hallod? – nevettem, de elég volt egy parancsszó, "ül" és már nagyon is jól tudta hol a helye. A kulcsot ledobom a komódon, egy papír vár a konyhapulton, a kezembe vettem. "A kutya megsétáltatva, a lakás kitakarítva, kaja a hűtőben. Kínai. Ugyan már Sean hogy adhattál ennek a kuytának iylen hűlye nevet?" Elnevettem. Mindig mosolyt csal az arcomra hogy mindig megjegyzi az iméntieket, de.. Spock az Spock! Mert ez a neve! És mert a fülei pont olyanok mint a filmekben..

- Ugye, kiskutyám!? – guggoltam le hozzá hogy félig átölelve kissé megvakargassam, mégis ügyelve arra hogy az öltönyöm nehogy nyáltól csöpögjön.

- Hát akkor vacsora.. – engedtem el talprakecmeregve, nyílott a hűtő, valóban ott volt benne, A kedvencem. – Imádom ezt a lányt! – vigyorogtam szélesen, de ugye.. nem úgy.. imádom. Végtére is csak 17 éves! A szomszédban lakó idősebb nő lánya, és amikor beajánlotta házvezetőnek.. mondom miért is ne!? Neki zsebbpénz kell nekem meg segítség. Nem tudok mindennap szaladgálni a munkából, - bocs fiúk, ma ne lőjetek keresztül senkit! - Spock-nak séta kell, a lakásnak takarítás… És ahogy vesszük remekül elvoltunk mi ketten. Lelkiismeretes egy kislány. Én néha segítek neki a leckében, na meg.. rendőr akar lenni! Szép pálya.. – vettem ki nagy sóhajjal a dobozt a frigiderből, irány a mikró, addig meg… Nagy sóhajjal szemeztem a pulton hagyott kék cigarettásdoboz képével, eszembe jutva hogy ma reggel is megfogadtam. Le.. kéne.. szokni. Ma erős leszek! Ma, tuti hogy megteszem! – hallottam vissza a saját gondolataimat amit közvetlenül felkelés után az ágyban minden egyes nap elismételgettem, de...

- Majd holnap! – vágtam rá olyan gyorsan hogy még végiggondolni sem volt időm, de a kezem már nyúlt is a dobozért, ráfűződve a szálra már tolta is az ajkaim közé és lobbanva a láng a füst olyan élvezettel töltötte be a tüdőmet mintha legalábbis már hónapok óta nélkülöznöm kéne.

- Isssteneeem.. – nyögtem a kitoduló füsttel egyetemben és egyetlen fordulat és leraktam magam a régi loftlakásban pöffeszkedő franciaágy szélére.
Csak néztem ki a fejemből. Nem gondoltam semmire, csak ügy.. ültem. Élveztem a csendet. A nyugalmat, a békét, és úgy az egész nap végét. A mikró csengett, én mégsem mozdultam. Csak hosszú percekkel később vettem le a zakót, megbontottam a nyakkendőmet és hosszú ívben terítettem el az ágyon. Csak ekkor löktem fel magam. Kihúztam a számból a cigarettát, a régi, kopott és elég mocskos is.. ablakhoz léptem és csak néztem az éjszakai fényeket. Lámpák.. Mindenfele. Üzletek.. városi világítás.. kocsik.. Minden olyan békésnek látszott. Ki hinné hogy mit nem rejt az éjszaka. Egy dobozban éltem. A nyugalom dobozában, minden egyes éjjel ha átlépem a küszöböt, de amikor a lábam kitettem innen a világ újra felfordult körülöttem. Félelmetes hogy mire nem képesek az emberek! Az ember embernek farkasa.. tartja a mondás és én nap mint nap szembesültem a ténnyel. Főfelügyelő vagyok. A Los Angeles-i rendőrségen. Hogy hogy kerültem ide? Ez egy hosszú történet. De lényeg a lényeg, hogy igenis a kezemben fut össze minden. Gyilkosságok.. drogügyletek.. erőszak, rablás, prostitúció… színes város, színes emberekkel és még annál is színesebb a paletta ha a törvény meghazudtolása van terítéken.

Az ablak az arcomba verte vissza a kifújt füstömet. Köhögnöm kellett habár megszokhattam volna már az utóbbi tíz évben, de mégis egy jel, az orvos nem mondott hülyeséget. Ideje lenne abbahagyni.. – fintorgott el az arcom egy pillanat alatt gyűrve el a csikket az ablakkereten, azzal zavart sóhajt engedve el csak visszalépkedtem a konyhába. Már várt rám az ebédem. Az éjszakai.. ebédem, most mégsem érdekelt. Hosszú volt a nap. Piszkosul az, ezért amennyire csak tudtam gyorsan bedobáltam, egy villám zuhany és irány az ágy. Holnap megint korán kelek. Minden nap. Szükség van rám. A városnak. Mert ki vakarná ki a szarból ha én nem tenném meg…

MADE BY SERENA. 

Kedves Sean! Akárhogy is, de még mindig nagyon jól fogalmazol, és részletesen írsz. Így első látásra minden gond nélkül sikerült Sean karakterét hoznod. Érzésem szerint ez a továbbiakban sem lesz gond, úgyhogy irány gyorsan avatart foglalni, aztán pedig játszani!

» Sean & Tia - A kihallgatószoba rejtekén