James Adam Cooper
Posts : 24
Residence : L.A.
Age : 47
 |  Tárgy: James Adam Cooper Szomb. 13 Júl. 2013, 05:17 | |
|
Adam Cooper *
| 36. Törvénytisztelő állampolgár. Bradley Cooper. | 
STUFFS AND THINGS. HI SWEETHEART, MY NAME IS... James Adam Cooper I WAS BORN... Seattle, USA, 1977.05.08. I LIKE... + Írás + Újság + Izgalom + Kihívás I DON'T LIKE... - Seggfej főnökök - Akadály - Igazságtalanság - Céltalanság MY CAR IS A(N)... Ööö.. egy kivénhedt, szakadt chevy. Egyelőre. HEY! LOOK... I'TS ME. Szőkés, enyhén göndör haj, égszínkék szemek. Többnyire borosta, egész sűrűn borítja az arcát, pláne a többnapos zord elmerülések egy-egy munkában, akkor se az alvás, se a tükör nem barát, inkább egy pohár, teletöltve bármiféle folyékony jóval. Mindent a célért! Az öltözködést tekintve a jóóóöreg farmer! Különféle ingek, nyakkendő ha a munka épp megköveteli, de a munkájából adódóan külső helyszínen bármiféle cuccot képes felvenni. Legyen az rockker külső.. öltöny vagy nagykabát. Egyszer volt hogy valamiféle kabalanyúl jelmezt is magára rángatott, de ezt a mai napig tagadja. Nem, nem ő volt ott azon a meccsen. Az egy másik nyúl volt, akinek kigyulladt a füle a konyhán, a gyros sütése közben... QUIET PEOPLE HAVE THE LOUDEST MINDS... Jellem.. Hm. Ez elég tág fogalom, pláne ha Adamet nézem. Adam eltökélt. Kitartó.. harcos típus, de egyben segítőkész... szívélyes, és támogatja az elesetteket. Még ha csak lélekben is. Persze korántsem egy angyal.. Los Angeles városában, de igen sokrétű személyiség. Néha ilyen, néha olyan, de sohasem akar rosszat, árt valakinek tudatosan, vagy ép örülne mások szerencsétlenségének vagy szenvedésének. Adam céltudatos! Lázadó, de csakis a saját főnöke ellen, vagy éppen akkor ha valahol igazságtalanság telik és ő szemtanúja az eseménynek. Ellene megy.. bárkinek és bármikor, ha védelem kell annak akit tisztel és szeret, és önfeláldozó.. ha éppen rajta múlik minden, és elég egy apró lépés, és a dolgok mindenütt a helyükre kerülnek. Adam akaratos! ha valamit nagyon el akar érni és tesz is érte, és kedves... ha épp kedvességgel találja szembe magát és őszinte szemekkel. Ez Adam. Szűkmarkúan és összetetten. YOU KNOW MY NAME, NOT MY STORY! - Naaaa.. Főnök! Hallod? – rohantam utána egész végig a szerkesztőség minden káoszán és egy pillanatig se hagytam hogy meglépjen. KITARTÁS! Ez a fő jellemzőm, és ha más nem is de kitartó mindig is voltam. És ő nagyon is jól tudta ezt. – Neee.. mááár! – torpantam meg viszont széttárt kezekkel amikor, erre nem számítottam, csapódott is az iroda üvegajtaja az orrom előtt, és csak onnan bámultam tovább rá. – Ne csináld ezt! Úgyis tudod hogy igazam van! Jó ötlet! Ezt nem tagadhatod. – gesztikuláltam jobb híján a képembe bámuló felirat mögül olyan hangerővel hogy minden egyes szót rendesen megértsen. Nem voltam beszari. Ez tény, és bár az elmúlt.. két évben már megtanultam hol vannak a gyenge pontjai és nem is átallottam kihasználni őket, de közben ő is rájött, hogy melyek azok a határok amiket meg már én nem lépek át. Nem mert nem merem… hanem egyszerűen mert fontos volt nekem a munkám. A legfontosabb. Újságíró vagyok. Oknyomozó.. újságíró, és soha, semmi mással nem tudnék foglalkozni az életben. Próbáltam már… felszolgálni.. bolti kisegítőként, sőt, egyszer még egy menedzseri tanfolyamba is belekezdtem, lévén a bankszakma igecsak fejlődik, ott jó hely lesz az embernek, de rá kellett jönnöm hogy ez veszett ügy. Mármint.. én vagyok az. Egyszerűen kell a veszély! Kell a kihívás.. kellenek a célok, és a vele járó apró.. cseprő.. kikutatott részletek, hogy a sok.. kicsi mozaik végül megalkosson egy egészet, és úúgy, teljes pompájában hirdesse végül azt aki ÉN vagyok!
Mindig erre vártam. A nagy.. lehetőségre! Ez egy kis újság, kis stílű emberek, de mégis.. minden út Rómába vezet! – megmondták az okosok és én mindig is hittem benne. Hinnem kellett! Tudnom kellett, hogy egyszer majd tárt karokkal várnak a nagy célok! De ehhez valamit le is kell tenni az asztalra.
- Naaa.. Főőőnök! – siránkoztam már, tőlem abszolút szokatlan módon, de hát.. a cél szentesíti az eszközt, persze azért voltak határaim, hogy milyen mélyre is vagyok hajlandó süllyedni. Ez még nem a vége volt. Meglehetősen.
Aztán mégis valami történt. Most hogy a Szentlélek szállta e meg, vagy csak megunta a felkenődött képemet az üvegen vele a könyörgésemet, biccentett, a kezem meg azon nyomban fonódott is a kilincsre, hogy azonnal belépjek.
- Igen!? - vágtam oda abszolút lelkesen, mire a következő fejintésre már csuktam is az ajtót a hátam mögött.
- Van fogalmad róla milyen veszélyes ez..? – nézett csak úgy távolból a szemeimbe, de én meg nem az a fajta vagyok aki csak úgy meghátrál. Vagyis bólintottam. – A fenéket James, ezek nem kisstílű fiúk! Vannak köztük elég.. komoly priusszal rendelkezők is, sőt! Egynéhányukról nem kevés szóbeszéd járja bizonyos körökben mi-mindenért voltak hajlandóak csak úgy lazán eltenni láb alól egy-egy embert. – fogyott ki a szusz belőle, én meg pont ezt használtam ki arra, hogy azonnal a szavába vágjak.
- Ugyan már! Ez csak autóverseny! Még ha illegális is.. – intettem az ablak felé a kezemmel – nem holmi gyilkosok ahol csak úgy hullanak a hullák minden mérföldön. – vigyorogtam széles szájjal, csak.. mert csak úgy miért is ne! – George, idefigyelj! – vettem elő a meggyőző hangomat. Egyáltalán van nekem olyan?? Ki hinné.. – Jól tudod hogy nem félek a veszélytől. – próbálkoztam objektív hangnemben – És azt is jól tudod hogy a kiugrást keresem, már évek óta várok egy igazán jó lehetőséget, és most itt van! – kaptam fel az asztala szélén fekvő tegnapi újságköteget és nyomtam a képébe a főcímet. "Tegnap, száguldozó vandálok törtek rommá egy benzinkutat Los Angeles egyik külső kerületében, amikor vélhetően egy illegális versenyen belül egy résztvevő kicsúszott, ezzel letarolva az egész épületet, kis híján hatalmas katasztrófát okozva. A tettesek nem kerültek kézre. A rendőrség.."
- Ez nagy falat George! Meg kell csinálnom! – támaszkodtam már fél kézzel az asztala közepén, és hogy őszinte legyek fogalmam sincs hogy is kerültem oda, de per pillanat ez most nem is érdekelt. – Menni fog! – néztem egész közelről a savanyú ábrázat bújtatta szemeibe és megláttam ott valami szikrát. Remény? Vagy csak én képzeltem oda, mégsem mozdultam egy tapodtat sem. Egészen addig, míg meg nem köszörülve a torkát lepillantott a kezeimre, és csak akkor vettem vissza a lendületből.
- Khm.. bocs.. – köszörültem meg én is a torkomat visszavonulva, és kiegyenesedve inkább visszalapítottam az újságot a korábbi helyére. Nem állt túl jól a szénám. Ez nyilvánvaló. Aztán mégis… Csak annyit vettem észre hogy nagyot sóhajtott.. aztán valami teljesen megváltozott. Hogy mi, azt igazából magam se tudnám megmondani de a korábbi fagyosból valahogy emelkedettebbé vált a légkör. Hülye szó. De így volt!
- Oké! – vágta rá hirtelen és egyöntetűen és én úgy elsőre azt se tudtam hogy köpjek e vagy nyeljek. Mióta is várok én erre a szóra?? PISZOK RÉGÓTA! Mégis úgy elsőre simán a földbe gyökerezett a lábam és még örülni is elfelejtettem. Pezsgőt bontani vagy bármi más.
- Oké? – kérdeztem vissza enyhén megemelt szemöldökkel – Ezt úgy érted hogy.. hogy.. – akadoztam meg a beszédben – Hogy oké!? – biccentettem rá, pedig kérdésnek szántam csak.. valahogy magával húzta a nyomatékot.
- Oké.. Oké.. OKÉ! Mi nem villágos ezen? – kapta fel a vizet.. hmm.. félig.. úgy már elsőre, ezért igyekeztem inkább nem a nyakába ugrani. – De figyelmeztetlek! – dőlt előre a székében. – Ha kinyírnak, én nem vállalom a felelősséget! – mutogatott, de érdekelt is engem hogy mit mutogat!? A FRANCOKAT! "OKÉ!!!" Csak ez az egy szó villódzott a fejemben újra és újra, és most kedvem lett volna úgy körbeugrálni, mint ahogy azt gyerekkoromben tettem jónéhányszor. Mégse tettem. Szerencsére!
- Rendben! Aláírom! Bármit aláírok! – kapálóztam most én kézzel-lábbal, és ebben a pillanatban tényleg nem érdekelt, hogy kire kell hagynom a vagyonomat, ami úgy keményen egy darab garzonlakásból állt L.A. egyik rosszarcúaktól hemzsegő negyedében, most egyszerűen csak menni akartam. Most! Azonnal! Kezdeni! Amíg meg nem gondolja magát, és.. De persze nyilvánvaló volt hogy ez nem így működik. Nagy levegőt vettem… és a számon fújtam ki.
- Kösz.. főnök. – szóltam még oda neki nem kicsit széles vigyorral, aztán mint aki képes moderálni magát vettem egy hátraarcot, és csendben.. amolyan megfontolt színpadiasan, lassan forgattam el az iroda ajtajának gombját, és ugyanolyan érzéssel csuktam a hátam mögött.
MEGVAN! Én ezt el se hiszem.. – játszott még mindig a fejemben, aztán… aztán elindultam anyagot gyűjteni. Rendesen fel kell készülnöm! Amiből csak lehet. De persze csak egy oltári nagy buli után ma.. este!!!
| |
| |
|
Letty Ortiz
Posts : 38
Residence : { Los Angeles }
Age : 35
I have a(n) : { 1997 Nissan 240SX }
| | Tárgy: Re: James Adam Cooper Szomb. 13 Júl. 2013, 09:12 | |
|
Hoppá, Hoppá! Veszélyes vizekre tetszik evezni kedves Adam. Nem árt vigyáznod, hiszen nem kis fába vágtad a fejszéd. Azonban az eltökéltség és a kellemes jellem nagyon ott van. Igazán szép és kerek karakterlapot alkottál! A megfogalmazás, és a terjedelem, pedig csillagos ötöst érdemel. Kötözködni nincs okom, úgyhogy légy üdvözölve, az oldal első elfogadott tagjaként! Irány az avatarfoglaló, és amint csak lehet, a játék! | |
|
