Adam & Rosetta - Egy csendes mulató falai között

Posts : 24 Residence : L.A. Age : 47

Hogyan fogjak bele.. – ez volt az ami az egész napon villogott a fejemben holott a tegnap esti.. kiruccanás emléke még rendesen kínozta az agysejtjeimet. Másnap.. Ezt az egyet nem tudtam soha elviselni egy nagyobb.. "ereszdelahajamat" után, de a tegnapi napot tényleg meg kellett ünnepelni!
Hogy most délután két óra.. az ebédszünet végét verdesem és hogy mit keresek megint egy bárban a pulttal szemközti tükröt bámulva azt senki ne kérdezze. Én se tudom. Csak forgatom a kezemben feszítő hatszögletű pohárban lötyögő ásványvizemet, és rajtam a napszemüveg, de csak nézek ki a fejemből. Sötét van. Ugye itt benn nem süt a nap. De pont így kellemes.
A háttérben valami meccs szól a tv-ben, európai foci, nem érdekel. A hátam mögött alig néhány boxban ülnek, valami turbékoló friss gerlepár, a kisfiú egész jól halad.. alig kettővel mellette egy drogos, de minimum alkoholista, csak a tükörből figyelve a véreres szemeket, ahogy azt a poharat szorongatja mintha bárki képes lenne elvenni tőle. Vagy legalábbis akarná.
Újabb hárommal arrébb két fazon ül. Nem veszekednek, inkább az egyetértésnek nem látom jelét, de ahhoz képest elég kultúráltba nyomják, talán ennek az a csak egy-egy üveg sör előttük az oka. Vagy mégsem.. – sóhajtok egyet félerővel visszavezetve a tükörbe a tekintetem és most saját magamat nézem. Miiint a mosott szar! Kábé. És pont úgy is érzem magam, és még ha jól is tudom hogy a napi csendes pihenőnek alig tíz perc múlva vége, mégse tudok aggódni. Ennek a napnak is vége lesz…
Na de ekkor csendül fel a csengő. Nyílik az ajtó, egy igen.. hát mit ne mondjak még az ééén zsigereimet is megmozgatja az a hosszú, vékony láb ami belép rajta és följebb érve már nem is beszélve. Szééép darab! – eddig eljutok a következtetésben, de mivel szíín józan vagyok azt is tudom hogy mindezek nekem csak álmok. Álmok, de azért édesek!
Talán pont ezért is van hogy egy már kellemesebb sóhajt eleresztve fordulok vissza a poharamhoz, és meglötyögtetve, tetszik-nem tetszik, csak ledöntök belőle egy adagot, pedig a víííz… általában max csak a játékszerem. Hát.. az emberek változnak. Úgy néz ki..

Elég hosszú napom volt. Vagy inkább hetem, heteim. Nem is tudom. Ezek a kontinensek közti repkedések borzalmasak voltak. Más-más időzóna, más klíma, levegő és még sorolhatnám. Mindezt azért, mert egy fickót üldözök. Eddig még sosem kellett ennyit rohangálnom valaki után, lehet meg sem éri majd a pénzét. Már így is sokat költöttem rá. És most állítólag itt van Los Angelesben.
Információkra volt szükségem, mert ez így nekem kevés. Fogtam magam és bementem az első bárba, amit találtam. Hát ha kapok egy kis útbaigazítást.
Szokásos magabiztosságommal libbentem be a négy fal közé, és már egy pillanat alatt a pultnál is álltam. A kiszolgálás nem tudom hol maradt, így nem volt más választásom, mint a zárt térben napszemüvegben ücsörgő pasi, aki a vizével játszadozott.
-Helló! -köszöntöttem mosolyogva, majd folytattam.
-Remélem nem zavarom, de szükségem lenne egy kis segítségre. Maga idevalósi? -először ezt a kérdést kellett letisztáznom vele, hogy aztán elárulhassam, hogy mit is szeretnék. Bíztam benne, hogy nem zsákutcába kerültem és ez az alak tud majd nekem segíteni.

Posts : 24 Residence : L.A. Age : 47

Az még eljutott a tudatomig hogy itt áll mellettem. Na jah.. Ilyen az én szerencsém. - követte a második sóhaj, de még ez sem tudott rávenni hogy újra a poharamba igyak. Vizet.. - fintorogtam pedig amúgy nem voltam egy nagy és észeges állat, de azért a whisky mindig jobban csúszott.
Aztán mégis egy csiripelő hang jelent meg a fülemben és ja.. mikor már el is jutott a tudatomig hogy engem szólít, engeeeem... akkor csak ráemeltem a szemüveges tekintetem.

- Helló! - ismételtem nem túl kreatívan. Rövid szünet.. aztán újabb felismerés és már folytatom is a lényeget. - Aouuu.. mondhatjuk! - vágtam rá csekély biccentéssel, azt azért még nem kockáztatom meg hogy nagyon lobogtassam az agyamat. - Merthogy? - jöttem most één a kérdezősködésben és még ha nem is voltam az a középkori gáláns lovag, most stílusban, engedtessék meg nekem, ha épp szétszakadóban áll a fejem.

A fickó, akit sikerült segítségkérés ügyében leszólítanom inkább hasonlított egy mosott szarra, mint olyanra, aki képben van a világ dolgaival. Pedig még nem volt elég késő ahhoz, hogy leigya magát. Bár a poharában kétség kívül víz volt, így elképzelhető, hogy a másnaposság okozta kínokkal küzködik. Nem irigylem.
Biztosan így kell lennie, hisz a fejfájás és a fényérzékenység ellen ott a napszemüveg. Vagyis fogjuk rá, hogy használ is.
Tudni akartam, hogy idevalósi-e. Nem épp a legmeggyőzőbb választ kaptam, de talán tud segíteni még ilyen szétesős állapotban is.
-Mindegy, a mondhatjuk is jó lesz... -mosolyogtam rá türelmesen, majd tudni akarta, hogy mit is óhajtok tőle.
-Egy utcát keresek! -jelentettem ki, miközben erősen kotorásztam a táskámban, majd megtaláltam, amit kerestem. Egy cetlit.
-Én brit vagyok és csak ideiglenesen vagyok itt, mert keresek valamit. Nekem ezt az utcát adták meg, de nem tudom elolvasni rendesen ezt az írást. -közöltem a problémámat vele, majd elé raktam a cetlit, amin egy utca neve állt elég ronda írással.
-Nem vagyok itt ismerős, így tippem sincs, hogy ez mi lehet... -vetettem rá egy segélykérő pillantást.

Posts : 24 Residence : L.A. Age : 47

Utcát.. - játszottam vissza a szavait. Na ha utcát akkor csak jutunk valamire, és már nem volt olyan egyedi és meglepő eset hogy leszólított. Mert ugye ugyan ki mást is faggatna!? Az egymás szájában játszó párt, a piást akinek kis híján már az asztalon koppan a feje vagy az édeskettest ahol az előbbi vita már kezd kissé elfajulni, és hát én nem annyira mennék a közelükbe. A pultos meg.. na hát rá talán a hígfosás jöhetett útközben mert éppenséggel hűlt helye. Naakkornézzükcsak..

- Ahaa.. britt. - ismételtem utána mint egy papagály, de a szemem közben nem átallott csak végigszaladni rajta először fentről le.. aztán ugyanez visszafele amikor újra a szemeibe találok. Már a szemüvegen keresztül. - Vagyis akkor inkább kódfejtő kell ide. - állapítottam meg, csak véve ha fáradságot nem is de legalább a veszélyét hogy levegyem a szemüvegem és az agyamat kiszúrják a lámpákból sikító szilánkok. Úúúú.. az isten b*ssza meg...

- Ez a Cleveland Street! Chinatown-ban. - erőltettem és végül csak sikerült valamit kisilabizálni belőle, noha épp ma nem hoztam a legjobb formám - De ha egyedül akar odamenni kislány vigyázzon magára, arrafelé nem ölelik a keblükre az idegeneket.- toltam vissza inkább a szemüveget, úgy valahogy sokkal jobb volt. Most. És inkább visszafordultam a vizemhez, nem mert jobb társaság, de legalább megmutatja hol a helyem.

Volt egy ugyan egy pont, amin elindulhattam a vadászatban, de azt sajnos nem igazán tudtam megfejteni, így az utam az első bárba vezetett, ahol az első értelmesebbnek tűnő embert le is támadtam a problémámmal.
A cetlin lévő szöveget ugyanis nem tudtam elolvasni. A másnapos fickó sem tűnt igazán használhatónak, de még mindig szimpatikusabb volt, mint a többi és legalább egyedül volt. Nem zavartam meg semmiféle édes kettest, leszámítva azt a kapcsolatot, amit a pohár vizével ápolt.
Említettem neki, hogy brit vagyok, így semmit sem tudok az itteni helyekről, szóval alap, hogy nem tudom elolvasni ezt a titkosírást.
-Kódfejtő? Reméltem, hogy magának is menni fog... -pillantottam rá reménykedve, miközben ő alaposan végigmért. Már megszoktam, így ezzel nem is foglalkoztam.
Csak abban bíztam, hogy megmondja, mi van a papírra írva és minden rendben lesz. És megfejtette! Cleveland street. Hát én erre nem jöttem volna rá jövő karácsonyig sem.
-Nagyon köszönöm! -mosolyogtam rá hálásan, majd kaptam tőle egy jó tanácsot azzal a környékkel kapcsolatban.
-Ígérem óvatos leszek. -hát persze, hogy az. Itt én vagyok az, akivel nem árt vigyázni. Fegyver van nálam és nem vagyok szívbajos, bárkit simán leszedek. Fejvadász vagyok, a szívósabbik fajtából.
-Tényleg nagyon köszönöm! -említettem ismét, majd megjelent a pultos is. Ha már itt voltam, akkor iszom valamit.
-Hálám jeléül meghívhatnám esetleg valamire? -vetettem fel a dolgot.

Posts : 24 Residence : L.A. Age : 47

Kedves volt a mosolya, valami olyasféle amitől már egészen elszoktam. Oké, nem voltam a porondon olyan szerencsétlen gyerek, ha úgy akartam.. képes voltam úgy igazán bedobni magam, de azért ez az állapot eléggé eltántorított bármiféle nem.. szükségszerű cselekedettől.
Nadeakkorhaladjunk..

- Nincs mit. Bármikor. - tettem hozzá talán még egy szívélyesnek tetsző mosolyt is felkerekítve de ugye mint mondtam is az egész ellentéte nem neki szólt. Ekkor csapódott be a képbe a szőőke loknis kis pultosgyerek. A tojáshéj még a seggén, de már így is úgy festett mint egy felfújt Michlein baba, és az száááz.. hogy ezzel a körrel teperte errefele minden nap a nőket, de engem valahogy nem tudott meghatni. Az már annál inkább mikor a kishölgy csak lerakta azt a csinosat mellettem és még hálálkodni is kezdett. Hm. Kit érdekel hogy vissza kéne menni a szerkesztőségbe!?

- Tudja én meg a vizem remekül osszuk ezt a napot.. - lötyögtettem ismét körbe a pohárban - de ha már így összejöttünk miért is ne!? - dobtam be egy pillanat alatt, és csaptam az üres poharat a pultra, közvetlenül a fülig érő szájú kölyök előtt.

- Még egyet! Ebből! - biccentettem is még hozzá, de még mindig óvatosan - És a hölgynek is, azt amit kér. - böktem irányba a fejemet, és ezután néztem csak vissza a lányra. - De én hívom meg. Ha már így összejöttünk.. - rántottam a vállamat de igazából nem is igen volt célom vele. Csak úgy.. az ökör iszik magában! Hát miért is ne!?

Azért még nekem is lehet szerencsém ebben az életben, hisz sikerült már rögtön az első bárban találnom valakit, aki megfejtette nekem a cetli titkát, így már tudom, hogy melyik utcát keressem és azt is, hogy melyik városrészben.
Hálálkodtam neki egy sort a kedvességéért, majd közben megérkezett a pultos is, így kaptam az alkalmon és felajánlottam a férfinak, hogy meghívom egy italra.
Már azt hittem, hogy vissza fogja utasítani az ajánlatomat, mikor említette, hogy remekül megvan a vizével. De szerencsére mégis élt a lehetőséggel. Újabb vizet kért.
-Ugyanazt... -még vezetek, most nem iszom semmit. Fordított a dolgon. Ő hív meg engem.
-Rendben, legyen. -bólintottam rá mosolyogva.
-És kit tisztelhetek a megmentőmben? -érdeklődtem a neve után. Legalább tudjam, hogy kiért mondjak egy imát. Ha megölöm Shaw-t és megkapom a pénzem, akkor küldök neki ajándékot.

Posts : 24 Residence : L.A. Age : 47

Meglepett. Nem mondom hogy nem, de nem azt mondják hogy mindenki magából indul ki!? Hát dehogynem! Ééén sohase innék vizet, ha nem fenyegetne a veszélye hogy a whiskynek még a látványától is kidobom a taccsot nemhogy a szagától. Öregszem.. komolyan mondom, öregszem..

- Nééézd már milyen neveletlen vagyok, Adam Cooper! Szolgálatára.. - nyújtottam felé a kezem, de nem tököltem azzal hogy megvárjam míg ő is lép, önkezűen csúsztattam az övébe hogy megrázzam csak úgy könnyelműen és vonultam is mindjárt vissza. - Újságíró. - rövid szünet - Egy kis szennylapnál, ne is kérdezze.. - könyököltem vissza magam elé, párhuzamba fektetve a kezeimet - És nem a mai a szerencsenapja, mert ma még ráadásul egy felmosórongy is. Úgy nagyvonalakban. - sóhajtottam sokadszorra, már nem is számolom. Viszont.. tényleg úgy néz ki nem is annyira veszett ez a nap, tényleg valami lesz belőle, ha más nem, legalább egy ilyen dögös kis szőke ismeretsége. Kész felüdülés!

Az első Los Angeles-ben kötött ismeretségem is megszületett. A fickó ugyan nem volt túl használható állapotban, de mégis elég rendes fazonnak tűnt.
Segített megfejteni azt az utca nevet, majd hálám jeléül meg akartam hívni egy italra, de inkább fordítva történt meg a dolog. Sebaj, nekem így is jó.
Majd a nevére voltam kíváncsi és be is mutatkozott.
-Rose Williams. -mutatkoztam be neki én is, majd kezet fogott velem. Megvan a maga laza, pörgős stílusa, tényleg újságírós a viselkedése, ahogy azt el is árulta. Az szép foglalkozás. Azért strapás meló lehet.
-Újságíró? -kérdeztem vissza, mint aki elsőre nem fogta fel.
-Ugyanmár. Én a legjobb formámban sem tudtam volna megfejteni ezt az írást. -jegyeztem meg mosolyogva, majd beleittam a vizembe. Igyekeztem visszatérni ahhoz a témához, hogy mivel is foglalkozik.
-És mint újságíró. Milyen témákkal foglalkozik? Csak egy valamire szakosodott vagy jöhet bármi? -érdekelt ez a téma. Tolmácsként találkoztam már jó párral, de még igazán eggyel sem sikerült elbeszélgetnem.

Posts : 24 Residence : L.A. Age : 47

- Öööörvendek, kisasszony. - vetítettem egy kóbor mosolyt de egyszerűen nem tellett többre vagyis ezt itt ki is végeztük. Mindazonáltal tényleg örültem. Nem mindig futok bele egy ilyen tökéletes és kidolgozott ívű szépségbe és mit ne mondjak.. bármennyire is szar a helyzet, lehet hogy mégis ez a szerencsenapom. Vagy nem. Majd kiderül útközben..

Mikor kérdez, egyszerű ívben bólintok vissza, még mindig vigyázva a fejemre és továbbra sem kockáztatva meg azt az esetet, hogy levegyem a szemüveget. Elég volt egyszer. és hogy ha ezért most faragatlannak tart!? Hááát.. így jártam vele! Több is veszett a polgárháborúban...
Na deee.. úgy tűnt mégsem olyan ijedős a kicsike vagy legalábbis nem kapott azonnal dúlófúló rohamot ami megesett már nem egyszer mellettem, és mondhatni ezt tiszteltem is benne, úgy néz ki nem az a megszokott hárpia aki a hosszú lábakhoz errefelé jár. Ja hogy britt... - kúszott fel megint a fejemben és végül is igazam volt. Ne ítélj meg senkit elsőre!

- Nos.. tudja kisasszony éppenséggel mindenevő vagyok. Oknyomozó.. újságíró ha tudja mire gondolok.. - húzódtam egy kissé közelebb, csak résnyire halkítva a hangomat, de nem volt egyéb célom vele, ezért amikor végeztem tértem is vissza a helyemre. - Mármint hogy.. szeretem beleütni az orrom olyanba amibe nem sokan akarják hogy beleüssék. - vonul fel egy újabb rövid mosolyom, de ez az átkozott fejfájááás..

- Hé! Szöszke! Dobj már meg egy marék aszpirinnel kifizetem! - lököm oda a pultos gyereknek akinél nem lep meg hogy elsőre lemerevedik, de ez nem jött be, semmi ilyesmivel nem próbálkozom. Egyszerűen gyógyszert akarok. És hogy érvényt is szerezzek a szavaim hitelének már túrok is ki a farzsebemből egy tízest, és dobom le az orra elé a pultra. Most mit kicsinyeskedjek? Ha valami kell akkor kell! És mindennek ára van. Ezt már réég megtanultam az általam futott életben.

-Hát még én... -pillantottam rá mosolyogva. Itt és most ő az én megmentőm, aki segített előbbrejutni a kis vadászatomban, már ami Ian Shaw-t illeti. Kell annak az embernek ennyit mászkálnia, mint valami utazó nagykövet.
Viszont a beszélgetőpartnerem egészen mással foglalkozott. Ő ugyanis újságíró. Azt mindig egy érdekes szakmának tartottam teli szépséggel, izgalommal és némi árnyoldallal is.
Ezzel kapcsolatban kérdezősködtem is, hogy pontosan mivel is foglalkozik, de megkaptam, hogy mindenevő.
-Igen, azt hiszem értem... -jegyeztem meg, majd belekortyoltam a vizembe.
-Így kell ezt. Mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb... -nem csak ő üti bele olyasmibe az orrát, amibe nem kellene. Elég kíváncsi természet vagyok és szeretek mindenbe belekeveredni.
Aztán aszpirint kért a pultos sráctól és tényleg nem sajnálta a pénzt.
-Vad este lehetett a tegnapi... -néztem rá egy halvány mosoly kíséretében.

Posts : 24 Residence : L.A. Age : 47

Furcsa elgondolás.. Tiltott gyümölcs. Hát még milyen lehet az íze! - világosodtam meg, így még sohasem gondoltam a szakmára mint afféle leszakítani vágyott, ízletes nyalánkságot, de ez is nézőpont kérdése.

- Mmmmondjuk.. - húztam kissé meg de nem is kifejezetten neki szólt csak úgy a helyzetnek. Ahogy az is a helyzetet hivatott menteni vagy éppen csillapítani a fejemben dühöngő őrületet amikor nem érdekelt hogy mibe kerül elém azokat a bogyókat de gyorsan! A fickó viszont.. nem az a fajta volt aki lélekszakadva cselekedett mégis megláttam benne legalább az együttműködés képességét ahogy a tízesre villant a szeme. Naugyehogy tudoménezt hogyankellcsinálni!

- Úgy is mondhatjuk... - szorítkoztam a lényegre de nem engedtem meg azt a korábbi mosolyt - de inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem mindennapi ünneplés! - sikerült erre már tényleg elgörbíteni a számat ami kétség kívül nem magának az eseménynek szólt hanem a ténynek hogy zöld utat kaptam az esetre. - Új feladatot kaptam. - fűztem hozzá csak úgy a miheztartás végett mivel.. újságíró vagyok, most az jött volna hogy minek is a nagy ünneplés. Szerettem kiismerni az embereket. Éppenséggel pont hogy ez az ami a feladatom lenne mert ha egyszer nem vagy résen.. fuccs.. ha mázlid van csak a karriernek, hát ha nem annyira... akkor mondjuk úgy hogy benne leszel a vasárnapi gyászjelentésekben. Kell ennél nagyobb motíváció?

Nem vagyok egy nagyon szociális ember, így csoda, hogy ennyire el tudtam beszélgetni egy idegennel, pedig már megkaptam, amit akartam. Érdekből bármiféle kommunikációra képes vagyok, de azon kívül pont nem érdekelnek mások, ahogy az sem, hogy mit gondolnak rólam.
Most mégis itt beszélgettem Adam-mel, pedig simán leléphettem volna, hogy rögtön Shaw után szaladjak. De ha már ennyit utaztam utána, akkor egy kicsit igazán várhat rám.
Látszott rajt, hogy többet ivott a kelleténél és kellemetlen fejfájás gyötri. Rá is kérdeztem a tegnap este húzósságára.
-Oh, értem... -meglehetősen szűkszavú választ kaptam rá. Úgy definiálta, hogy "nem mindennapi ünneplés". Hát jó.
De aztán minden értelmet nyert, mikor közölte, hogy új feladatot kapott. Újságíró, így biztosan érthető az öröme.
-Új feladatot? És mi volna az, ha ennyire örült neki? Már persze, ha megkérdezhetem... -kaptam rá a dologra. Elég kíváncsi természet tudok lenni.

Posts : 24 Residence : L.A. Age : 47

- Hm. - néztem rajta végig újra, egy kicsit sem kevésbé véreres szemekkel. Persze a szemüveg mögött. - Azt hiszem még nem ütöm a nyugdíjaskort szóval mit szólnál hozzá ha tegeződnénk!? - emeltem meg a poharamat felé csak hogy az övéhez koccintsam az enyémet, mááár ha ez neki is járható út. Talán úgy sokkal kevésbé érezném magam vénnek, még ha az összes sejtem most pont hogy azt is súgja a fülembe. Csesszék meg! - Csak ha már ilyen szépen összejöttünk.. - esett a poharam vissza, akár megtette akár nem, én még lógtam egy válasszal. Vagy valamiii.. ilyesmivel.

- Kérdezni mindig lehet.. Sőt, kell is! - mosolyodtam el de csak röviden - Különben sohasem kapnánk válaszokat.. - csúszott el egy kicsit anekdotázgatásba de uram bocsá' csak szakmai ártalom. Nadeakkor térjünkalényegere..

- Annyit elárulhatok hogy egy általam már régóta vágyott, és L. A. városát rettegésben tartó bűnbanda utáni szaglászáshoz kaptam szabad kezet. - volt a hangom még mindig monoton de azért rendesen megválogattam a szavakat. Szép nő.. szép nő. De nem pofázunk ki mindent minden jöttmentnek. Még ha gyönyörű is és még ha britt.. Ki tudja!? Én már egész sokminden voltam életemben még oroszlánszelídítő jazzdobos is!

- Még ma ideér az az aspirin!? Vagy visszakapom a tízesem és másszak el egy patikáig.. - kiáltottam be az útközben megint ködnyelte pultos gyereknek, vajon tényleg megártott neki a tegnap esti kínai kaja?

Felajánlotta a tegeződést, amit ezer örömmel elfogadtam.
-Köszönöm, sokkal jobb... -pillantottam rá, majd koccintottunk is a nagy megegyezésre. Elég lazán nyomja, kicsit érződik benne a nemtörődömség, de jól van ez így. Talán több pasinak kellene ilyennek lennie, mint amilyen ez a Cooper fickó.
Kicsit a munkájáról, a tegnap esti bulizásáról faggattam. Tudni szerettem volna, hogy mi volt az a feladat, aminek ennyire örült, hogy így megünnepelte.
-Az nem rossz, de azért veszélyes meló. Jobb, ha vigyázol magadra. -érdekes dolgok teszik boldoggá. Ha rájönnek, hogy mit akar, hamar holtan végezheti. Ezek a bűnbandák nem viccelnek. Bár azt nem említette, hogy milyen típusú. Olyan darabolós gyilkosos vagy bankrablós és hasonlók.
-Érdekes, hogy ennek ennyire örültél. Más nem biztos, hogy szívesen csinálna ilyesmit. -jegyeztem meg, majd folytatta a pultos srác hajkurászását az aszpirin után. Ha lett volna nálam, meghívtam volna egyre, de sajnos ezzel most nem szolgálhatok.

Posts : 24 Residence : L.A. Age : 47

Néma csönd. Kábé ennyi volt ami várt a pult mögött, a fickónak még mindig hűlt helye de most vagy maga szaladt el a gyógyszertárba vagy csak tényleg nekem van igazam. Örök kérdések.. Annyit biztos nem nyert rajtam hogy repülőre üljön és Hawaii-on várja egy jobb élet ígérete.. - ásítottam valahogy önkéntelenül de azért nem bele a mellettem ülő lány arcába. Tanultam én tisztességet.. Valamikor.. régen.. vagy legalábbis tanítottak nekem és ha kellett, nem is féltem használni!

- Nos.. ha nem menne.. most nem ülnék itt szemben veled. - szikrázott fel egy őszinte mosolyom, de azért hóhahó! Azért nem eszik azt olyan forrón! Ez lesz az első igazán komoly ügyem. - Vagy haaa.. mégse jönne össze, majd találkozunk a halálozási hírekben. - kacsintok rá, de peeerszeee. A szemüveg! Ergo semmit sem lát belőle, de nézzük akkor a dolgok jobbik oldalát. - De azt ígérd meg hogy legalább egy szál virágot elszórsz majd a síromon... - kapaszkodtam a szemüveg szárába és még mindig vigyázva, de lehúztam az arcomról.

- És ezért csinálom ezt én.. és nem más. - tartottam a szemem a szemeiben, amikor BUMM! Becsapódott valaki a képbe és az az één.. jólelkű és szőke fürtös cimborám!

- Na végre.. - eresztettem el elkeseredetten és ahogy az orrom előtt végezte a doboz, azonnal a tenyerembe szórtam három nagyszerű kis darabot, és nem tököltem egyetlen kortyintás és egyszerre leküldtem mindet. Áááá.. most már ennek segítenie kell..

Van akinek tök mindegy, hogy mit csinál, mert egyszerűen megnyerő stílusa van. Más meg csak próbálkozik, mégsem egy közönség kedvenc. De ebben a fickóban volt valami szórakoztató és érdekes, ami nem hagyta, hogy csak úgy itt hagyjam a pultos "barátjával" és a vizével. A fejfájásáról már nem is beszélve.
Említette, hogy új melót kapott, miszerint egy régóta vágyott bűnbanda után szaglászhat. Kinek mi az álma. Végülis én másokat nyírok ki pénzért, vagy szállítok az üldöző elé. Lényegében én sem élek kevésbé veszélyesen.
-Ez jogos. De jót tett a lelkemnek, hogy én szóltam. -közöltem viszonozva a mosolyát.
-Nem szívesen olvasnálak azon az oldalon. Elég rossz vég lenne egy újságírónak... -micsoda morbid humor. De hát na. Fogjuk fel így az életet. Úgyis szép rövid.
-Ezt megígérhetem. -bólintottam rá a kérésére, hogy majd egy szál virágot azért vigyek a sírjára.
-És milyet szeretnél? -kérdeztem rá nagy kegyesen. Végülis ő készül a saját temetésére, akkor már had ő döntse el, hogy milyen virágot szeretne magán díszelegni.
-Oké. -nyugtáztam ennyivel a válaszát. Más nem is nagyon csinálná.
És megérkezett a szöszi srác az életmentő aszpirinnel, amiből egy jó adaggal már be is termelt az ápolt.
-Szerintem ez kevés lesz... -jegyeztem meg nem kis iróniával a hangomban. Egy egész dobozzal is bevehetett volna.

Posts : 24 Residence : L.A. Age : 47

Kóbor mosoly a válasz, anyám is mindig féltett, de én mégis belementem folyton a pocsolyákba, mentem neki biciklivel a kerítésnek és piszkáltam a bikát a tanyasi életben amikor meglátogattuk Uncle Duck-ot. Én ilyen vagyok. És nem is fogok megváltozni senkiért sem, soha!

- De legalább hííír.. - húzódtam vissza egészen hátra, kis híján el is nyomok egy tacslit le a székről, de még idejében észbe kapok és kapaszkodok. Vagyis ezt megúsztuk.
Aaz viszont hogy benne van a dologban mááár örömmel tölt el, az én kis jelentéktelen életem, legalább ilyen csoda kis kezekben érne véget, valaki legalább emlékezne hogy valamikor.. volt egy ember.. aki kissé túl sokat akart..

- Nincsenek nagy igényeim. - húzódtam hozzá közelebb - És ráadásul tökéletesen bízom az ízlésedben - kacsintottam most egy valósat, mivel már nincs rajtam a szemüveg, de az életet adó tabletták hangja mégis egy perc alatt kizökkent és úgy kapok utána mint éhező légy a háromnapos húsra.

- Azt mondod? - fordultam aztán hozzá ijedtséget mímelve és ha kevés.. hát akkor kevés.. Vettem is a dobozt és a markomat kis híján színültig teleöntöttem és már nyitottam is a számat hogy dobom bele, mire a pultos gyerek leesett állával találom szembe magam.

- Jóóól van naaa.. Csak vicceltem. - szórom le a pultra a vagy száz.. akárhány darabot - túlzás! - és még az sem hat meg ahogy néhány kis kerek önálló életre kel és elgurulgat a padló fele. - Nem robbantjuk még előre a petárdát. - közlöm még mindig a gyógyszerekben tenyerelve, de aztán hamar meggondolom magam, és lazában összesöprögetem, vissza, bele a dobozba. Jól jöhet még...

-Végülis. Ez is egy hozzáállás. -jegyeztem meg, mikor közölte, hogy majd a halálozások közt olvashatok róla, ha esetleg mégsem vigyázna kellően magára. Sajnálnám, ha így végezné a titkosírásszakértőm.
Már a temetését is elkezdtük megszervezni és szóba került, hogy majd vigyek virágot a sírjára. Tudni akartam, hogy milyet szeretne, de nem volt válogatós fajta.
-Köszönöm, ez igazán hízelgő tőled. -mosolyogtam rá. Bízik az ízlésemben. Hát ez jó.
-Bár már mindegy lesz, de akkor majd megleplek valami széppel. Ha jó fiú leszel, talán egy egész koszorút is kaphatsz. -végülis alig gáz, hogy ezzel poénkodunk. Bár az áldozataimnak is küldhetnék néha. Puszi: a fejvadász. Vagy hasonlók.
Remélem a következőt már Shaw sírjára küldhetem.
Majd megkapta a kért gyógyszer adagját és már be is kapkodott párat, mire közöltem, hogy ez kevés lesz. Erre nem bele akarta önteni az összeset a szájába. Hát én menten majdnem szívrohamot kaptam és megfagyott a vér is az ereimben. Aztán még elkaptak volna, hogy gyógyszertúladagolásra kényszerítettem ezt a fickót. Mert a pultos gyerek biztosan tagadta volna, hogy ő a díler.
-Rossz vicc volt.... -kezdett helyreállni a keringésem. Még pár ilyen húzás tőle és már nem kell vadászgatnom többet senkire sem.

Posts : 24 Residence : L.A. Age : 47

Hozzá!? Na igen hozzá. Állás mindenképpen, végtére is egy jóó újságírónak mi a lényeg!? Hogy fogyjon a lap! Semmi más nem számít az életben, ezzel kelsz, ezzel fekszel.. és egy idő után már az ereidben csörgedezik a véleményed. Végtére is erre tettem fel az életem!
A következők viszont zene füleimnek!

- Jófiú.. hm.. - gondolkodtam el - Ez egy egészen tág fogalom de majd meglátjuk mi az amit tehetek. - zárom a dolgot ennyivel, végülis.. tetszik hogy játszik velem, de mégis szükségszerű valami még! Ami kicsi.. kerek.. gurul és felüdülést ad a vérnek, most mégsem a drogokra gondolok. Vagyis.. nem annyira.. arra.
Amikor meg is érkezik az één emberem, kapok is rá, egy kis játékos élt is csempészve bele, de.. ugyaaan.. én nem az az öngyilkos fajta vagyok aki egész nap csak sír és kesereg, majd feladva mindent dobálja el az életet amiért mások még a fééél karjukat is odaadnák. Vagy egy lábat. Egyre megy.

- Nos.. sosem a jó humoromról voltam híres. - mosolyogtam fel az arcába, a bogyók.. nanézdmár(!) csak nem lassan hatni kezdenek!? Vagy legalábbis egyre tompul a kalapácsolás a fejemben, na meg egyre inkább vevő vagyok.. erre a nőre itt mellettem. A kérdés hogy a főnök mikor fog gátat szabni ennek a kellemes ismeretségnek. Végül is.. már majd fél órája benn kéne lennem és dolgozni kéne.

Egész jól eldumáltunk, pedig tényleg nem ezért jöttem ide, hogy ismerkedjek és valakinek a temetésére virágot vigyek. Mit virágot! Egy egész koszorút. Segítségért, információért jöttem, ami után úgy terveztem, hogy gyorsan tovább is állok, de tévedtem. Túlságosan leragadtam Adam Cooper társaságában. Volt valami megnyerő ennek az újságírónak a stílusában, amit már ezer éve hiányoltam az életemből.
Eddig csak üzletemberekkel cseverésztem idegen nyelveken, vagy épp hozzá sem szóltam az áldozataimhoz és most láss csodát, itt ülök egy bárban.
A jófiú fogalmát nem kívántam boncolgatni, hisz tényleg bármi beletartozhat. Ízlések és pofonok.
Aztán az a kis akciója az aszpirinnel elég félelmetesre sikeredett. Ha itt mellettem túladagolta volna magát, hát nem tudom mit csináltam volna. Jobb is, hogy ezt nem kellett megtudnom.
-Hát ezek után el is hiszem... -pillantottam rá, majd lehúztam a vizemet. Hát ebből most magamhoz kellett térnem. Sosem lehet tudni, hogy kit mit mikor gondol komolyan. Hát ez van...
-Amikor bejöttem és kérdeztem, hogy idevalósi-e, akkor azt mondtad, hogy 'mondhatjuk'. Ez mit jelentett? -jutott eszembe a dolog. És ha már ilyen szépen összejöttünk, akkor gondoltam rákérdezek a dologra. Addig sem azon agyalok, hogy miként nyúvasztom ki Shaw-t.

Posts : 24 Residence : L.A. Age : 47

Könnyed sóhajjal kísértem a megítélést, végtére is soha nem szerepelt a terveim között hogy bárkinek is megfeleljek és most sem igen gazdagítja ez a repertoárt. Szeretek élni! Ez most vétek!? Ha az hát vétkes vagyok, de egyetlen percig se bánom, kasztlizzanak be! Na.. azt azért mégsem.. – sóhajtottam megint, végtére is egy újabb kérdés került terítékre, és ha már ismerkedőset játszunk hát játszuk azt rendesen! Nekem meg nem volt okom ferdíteni neki.

- Hááát.. – kezdtem bele némi húzással – mondhatjuk hogy nem itt születtem, mondatjuk hogy nem ide tartottam, de azt is mondhatjuk hogy végül itt kötöttem ki. Egyelőre. – tartottam rövid szünetet – Amit érts úgy, hogy egyelőre, vagyis ha mégsem kéne az a virág, nem tisztem sokáig itt rontani a levegőt. – kacsintottam rá most már élesben, de valami ennél sokkal jobban érdekelt. – Viszont te.. – hagytam azért némi szünetet – átrepülni egy óceánt.. megváltoztatni egy kontinenst.. Bemerészkedni egy ilyen állatkertbe.. – vettem elő a humorosabb hangomat - Mik az okok!? – emeltem meg enyhén a jobbos szemöldököm, ám de tényleg érdekelt volna e!? Újságíró vagyok! Engem az égvilágon minnden érdekel!

Nem terveztem, hogy sokáig maradok, azt meg pláne nem, hogy valakivel még le is álljak beszélgetni, de közben a dolgok máshogy alakultak. Szimpatikus volt ez az Adam fickó, aki segített nekem, így valahogy nem tudtam csak egy szó nélkül itt hagyni. Újságíró, érdekes szakma. És volt még pár kérdésem hozzá, amikre többékevésbé sikerült válaszokat is kapnom.
-Oké. De a lényeg, hogy hol születtél, ha nem Los Angeles-ben? -végülis csak ez érdekel, lényegében. De legalább már tudom, hogy nem mondhatni idevalósinak, mégis remekül megfejtette nekem azt a cetlis rejtélyt.
-Az ok egyszerű. A munka. Londonban megismerkedtem egy német üzletemberrel, aki felvett maga mellé. Ő aztán Miami-ba költözött, így mentem vele. A tolmácsa vagyok. -magyaráztam meg a dolgokat. Többek közt. Meg fejvadász, na igen.

Posts : 24 Residence : L.A. Age : 47

Újabb kérdések. Megint, de nem zavart! Egy percig sem. A sokszem pirula úgy tűnik hatott, vagy legalábbis az ütlegelés már nem vállalt részt a fejemben, én meg.. hát miért is ne válaszolnék! Holott nem volt megszokott számomra, hogy nem más, hanem én legyek a téma, és még ha így is van.. pláne nem kell beépüljek, hazudjak vagy valamifelé ferdítsek, talán ezért is, könnyű dolgom volt.

- Seattle! - vágtam rá egy percig sem hezitálva vagy megrágva, mert így volt. – És most a következő kérdés az, hogy mi hozott délre.. – előlegeztem meg a bizalmat, vagy inkább a következő kérdést, de sose mondták azt rám, hogy zárt figura. – Hát.. ki kell ábrándítsalak, egy öreg és kivénhedt chevrolet Chevelle, már nem.. a mai fajtából, amit érts úgy, hogy már a nagyapám is örült volna ha egyben elmászik vele LA-ig. – kaptam a kezembe az újabb pohár vizemet és most láss csodát.. minden fintor nélkül gurítottam le majd a felét a torkomon. Javulok! Vagy épp hogy romlok elfele.
De aztán.. elég a beszédből, na meg hogy én heverjek terítéken, már tereltem is beszélgetést rá, kíváncsi voltam ki az a gyönyörű lány, aki csak itt belibbentve azt a csinosat egy ilyen ütött-kopott helyre, mindjárt lerakja magát az egyik seggfejjel és istenhozzád barátságban már repkednek is a születési helyek. Hát.. meg tudnám szokni! – néztem rajta újra végig, most már valamivel kevésbé leplezetlenül de azért csak jóóól megjegyezve az ilyen-olyan helyeket, sosem ártanak az emlékek.. a kellemes.. emlékek, egyes magányos éjszakákon.

- Szóval tolmács.. – bicentettem a szemeibe – Milyen szerencsés! – és értelemszerűen nem a mellettem ülőre gondolok – vagyis akkor csak átutazóban erre. – vontam le a következtetést. – Milyen kááár.. – fordultam vissza a vizemhez, ahogy megkapart a torkom egy cigire.

» Adam & Tero - What the fuck?!
» Rosetta x Kate
» Adam vs. Brian
» James Adam Cooper
» Rosetta and Letty ° Who are you, girl?