Whipper & Aurora

Posts : 15

Rorie & Whipps

Ne, ne, ne! Ne csináld ezt, Rorie! Újra csak az üzenetrögzítőre beszélek és ettől tök pipa leszek mostanában. Nem szeretem ugyanazt a monoton hangot hallgatni minden alkalommal, ami közli, hogy hagyjak üzenetet, Aurora (!) most nincs a készülék közelében. Fogcsikorgatva szoktam lecsapni a mobilomat, néha még a falhoz is vágom, hátha ezzel enyhül a bennem tomboló feszültség és harag. Pedig az egyetlen személy, akire haragudhatok, az saját magam, elvégre én szédítem, miközben Pattie-t akarom. Bár, már ebben sem vagyok teljesen biztos. Rorie és Pattie teljesen mások. Rorie tele van élettel, csupa mosoly, gyermeki kacaj és játék... Pattie pedig a megtestesült nőiesség, határozottság és ami a legfontosabb, érett. Kész felelősségteljes döntéseket hozni, míg Rorie nem igazán. Ennek ellenére mondom, hogy valami mégis inkább Rorie-hoz húz. Ahhoz a kislányhoz, aki egyszer álmomban jégkrémet dugott a számba és aki egyszer leesett a fáról, majd egy gyógypuszival enyhítettem térdén a fájdalmat. Igen, fontos nekem ez a lány, de közben ellenállhatatlan vágyat érzek Pattie iránt. Össze vagyok zavarodva, nem is kicsit.
- Anyuuu! - ordítom torkom szakadtából, miközben előveszek egy üres tejes dobozt a hűtőből. Én aztán leszarom, hogy ki honnan és mit eszik, de ez már több a soknál. Ki az az eszement állat, aki üresen rak vissza bármit is a hűtőbe vagy a szekrénybe? Nincs kávém. A picsába!
- Mi az, drágám? - felvont szemöldökkel lépked be egyetlen anyukám a konyhába, majd ajkára harapva jön rá, mi a helyzet. Nem rá vagyok dühös, csak ezt hozza ki belőlem a koffeinhiány. Jesszus, le kell lőnöm magam... rosszabb vagyok, mint egy hisztis tinilány - Hm, biztos Logan volt. Annyira sietett reggel, hogy nem figyelt. Nézd el neki, kérlek! - azzal a tudod-hogy-szeretlek-és-nem-akarok-feszkót-a-családban nézésével szuggerál és még mintha az ajkát is lebiggyesztené. Ó, te zsivány! Ellágyulok, bár azt a szemétláda pasast még egyszer a földbe döngölöm.
- Jó, mindegy - vállat rántok és elhatározom, hogy Rorie-ék házához menet veszek egy pohárka kávét. Szükségem van rá, nagyon.

A Morgenstern házhoz már egy üres kávés pohárral parkolok le. A fogaim közt szorítom a peremét és úgy kukucskálok ki a szélvédőn. A járdaszegélyen állok, nem merek kiszállni, pedig kénytelen leszek, ha valaha esélyt akarok kapni a magyarázkodásra. Eddig nem nagyon hagyta, hogy megtegyem.

A poharat az anyósülésre teszem és a boxból kiszedek egy csomag Airwaves rágót, majd két szemet bekapok. Nem kell a kávé szagú lehelet, főleg nem most. Összedörzsölöm tenyereimet, erőt merítek a Bronco visszapillantóján lógó illatosítóból, majd kiszállok és hangosan becsapom magam mögött az ajtót.
A verandára szaladok, aztán gyorsan kopogok. Na és mi van, ha Mr vagy Mrs Morgenstern nyit nekem ajtót? Eret vágok, természetesen. Na jó, viccelek. Könyörögni is tudok én... A bociszemek az erősségeim. Tán csak engedik, hogy váltsak néhány szót az egyetlen pici lányukkal. Feltéve, ha Rorie nem hordott el minden szemétládának és nem estem ki végképp a kosárból, ezzel kegyvesztetté válva.

Posts : 11

- Szerintem valami nincs rendben ezzel a lánnyal… - szólal meg anyám, mikor már vagy harmadjára rohanok keresztül a házon, csak mert nem találok valamit. Az a valami pedig történetesen a telefonom. Nem értem, hogy miért nem találom sehol sem, a hangjának oda kéne vezetnie, de semmi. Ha még egyszer eszembe jut, hogy lenémítom azt a vacakot, én fejbe kólintom magam. Mondjuk egy sütő lapáttal.
- Kincsem, csak nem ezt keresed? - Húzza elő anyám a telefonomat a táskájából, én pedig azonnal rá vetem magam az aprócska készülékre. Ki volt kapcsolva. Mit csinálhatott vele anyu? Ezek szerint nem én voltam a hibás, és nem némítottam le. Vagy igen, csak az nem az én telefonom volt?
- Miért volt nálad?
- Reggel véletlenül a tiedet tettem el. Jó párszor csörgött, úgyhogy kikapcsoltam. Apáddal elmegyünk vásárolni, pár óra és jövünk! - Mosolyog rám, majd nyom egy puszit a homlokomra. Megölelem, majd nézem, ahogy mind a ketten kimennek az ajtón. Amint elindul az autó a kocsifelhajtóról lefelé, már rohanok is föl a szobámba, hogy ott az ágyra vethessem magam, és újra visszatérhessen a technika az életembe. Ami azt illeti csak egy pizzát akartam rendelni, de hát ahhoz is kell egy kis technika.
Miután megrendeltem az extra méretű pizzámat megnéztem a nem fogadott hívásaim listáját, valamint lehallgattam az üzeneteimet. Vagyis hallgattam volna, de egy sem volt. Már nem hagy üzeneteket, egyszerűen csak hívogat. De nem, nem foglalkozok vele. Darabokra törte a szívemet, és ez még mindig nagyon fáj, bármennyire is próbálom azt mutatni a szüleimnek, hogy már vége, túljutottam a dolgokon, kétlem, hogy bevennék a mesémet, hisz reggel mindig hatalmasra duzzadt szemekkel ébredek.
Esti programom, vacsora, fürdés, fogmosás, sírás, majd egy kis alvás. Próbáltam már minden félét, hogy a szemeim normális méretűek maradjanak, de semmi sem működött. Lehet, beszélnem kéne vele? Tűnődve dobálgatom föl a telefonomat, és forgatom az ujjaim között, majd inkább átdobom az asztalra, és ha lehet, még jobban szétterülök az ágyamon. Ha nem kezdek magammal valamit de gyorsan, abba bele fogok pusztulni. Valami olyan dolog kell, ami lefoglal és egyben le is fáraszt. A tánc nem jó. Lefoglal, de nem fáraszt le. Legalább is nem rövid időn belül… vagyis… átrendezem a szobámat!
Kipattanok az ágyamból, és már neki is feszültem a nagy ruhás szekrényemnek. Csupán hatszor olyan nagy, mint én. és vagy százszor nehezebb, de én akkor is el fogom tolni ezt! Még ha csak pár centit is! A kopogás megment a további próbálkozásoktól. Ha nem megy, hát nem megy, majd pár év múlva talán újra neki veselkedek a feladatnak.
- Jövök! - Kiáltom el magam, hogy az ajtó előtt álló pizza futár is meghallja. Felkapom a pénztárcámat, lekocogok a lépcsőn, ajtót nyitok, majd nyomban be is vágom azt. - Ezt nem hiszem el. - Szalad ki belőlem egy sóhaj. Hogy lehettem olyan idióta, hogy kinyitottam az ajtót úgy, hogy nem néztem meg ki van mögötte? Soha többé nem fogom elkövetni még egyszer ezt a hibát. Whips… mégis mi a frászt keres itt? Nem volt eléggé egyértelmű neki az, hogy nem vettem fel a telefont, ergó nem akarok vele beszélni? Mégis… ez a pár pillanat is elég volt ahhoz, hogy a gyomromban azok a buta pillangók életre keljenek, és elkezdjenek minden felé szálldosni. Mintha nélkülük nem lenne éppen elég sok bajom.
Összeszedem magam, és egy kicsit kinyitom az ajtót.
- Megijesztettél. - Mondom, mintha ez magyarázat lenne a viselkedésemre. A haját nézem, majd a szemeit, orrát, végül a száját. Azokat az ajkakat, amiket már volt szerencsém csókolni. Elmosolyodok az emlékre, majd rögtön beugrik a kép, amit Sarah telefonján láttam.
- Whip… mit szeretnél? - Szólalok meg egy kis idő elteltével.

Posts : 15

Rorie & Whipps

Úgy érzem, egy ideig csak toporgok az ajtóban és kezdek ráébredni, hogy tényleg nem kíváncsi rám. Még csak arra sem méltat, hogy kijöjjön és szemtől szemben közölje, húzzak a francba, elég volt egy életre Whip Trimmlből. De nem teszi. Bosszúsan préselem vékony vonallá ajkaimat és összeráncolt homlokkal függesztem tekintetemet az ajtókilincsre. Ami aztán elfordul és kitárul előttem. Nagyokat pislogok, végül elmosolyodok, mikor megpillantom Rorie-t. Olyan csodaszép és olyan bájos... mint mindig. Huncut mosollyal pásztázom arcát, szeretem azokat az aranyszőke fürtöket, amik kislányos arcát keretezik és a szája... ó, istenem megint meg akarom csókolni.
- Szia... - köszönök és kezdenék bele egy hosszadalmas beszédbe, de rám csapja az ajtót és ahogy hallom, elvonul. Tessék? Mi van? Zavarodottan próbálom felfogni a szituációt, de nem megy. Mi van ezzel a lánnyal?
Aztán ismét megjelenik a nyitott ajtó előtt és az ijedelemre fogja. Furcsa, felettébb furcsa, de nem firtatom a dolgot, inkább ellépek mellette, már amennyiben karjai nem zárják el előlem az utat és immáron a kis előszobából mérem őt végig tetőtől talpig. Iszom a látványát, nagyon hiányzott. Ez az egy hét... nekem rengeteg idő. Egy hétig nem látni őt felér egy évvel is. A számat rágcsálom, tanácstalanul billentem testsúlyomat először jobb, majd bal lábamra.
- Szeretném, ha meghallgatnál. Muszáj volt idejönnöm, mert a telefont nem veszed fel, vagy ha mégis, lerázol azzal, hogy fölösleges magyarázkodnom vagy azzal, hogy sok boldogságot nekem és Pattie-nek - vállat rántok, kicsit összezavar, mikor ezt mondja, elvégre nem volt ott abban a buliban. Honnan tudhatná, hogy az este végén Pattie szájában kötöttem ki? - Miért mondod ezt? Mit hallottál? - újra a számat rágom, mint valami öt éves kisfiú, aki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre, de reménykedik benne, hogy eltussolhatja az ügyet. Szerintem nekem nem lesz ekkora szerencsém.
Rorie szerintem nem tudja, milyen fontos nekem. Szerintem nincs tisztában azzal, hogy szándékosan sosem bántanám meg őt és hogy soha semmiféle lány nem léphet az ő helyébe. Igen, képes lennék egy kapcsolatomat is feláldozni érte, mert gyerekkoromtól kezdve a barátom és mert számíthattam rá, ha bajban. Bármi bajban mellettem állt, én pedig mellette úgy szintén. Soha nem állhatna közénk egy Pattie féle csaj. Soha.

Másfelől azonban meg kell értetnem vele azt is, hogy nem lehet köztünk több barátságnál. Nem Pattie miatt. Nem a buliban elcsattant csók miatt és még csak nem is azért, mert gólya korom óta azért áhítozom, hogy Patricia a csajom legyen. Mindössze azért, mert Rorie egy haver, aki közel áll hozzám, akár a testvérem. A testvéremmel pedig soha nem csókolóznék, soha nem feküdnék le és végképp nem kezdenék kapcsolatot. Az durva lenne. Viszont magamnak sem merem bevallani, hogy a kertjükben elcsattant csókunk óta már vagy ezerszer gondoltam rá, hogy újra megteszem. Hogy újra birtokba veszem azokat a rózsaszín ajkakat és hogy sosem engedem messzire magamtól. Fájdalmasan szeretnék vele lenni és épp ez az oka annak, hogy muszáj valahogy elidegenítenem őt. Egy bizonyos szinten. A barátságunkat persze meg akarom tartani. Arra szükségem van, jobban mint egy barátnőre.
- Anyukádék itthon vannak? Jó lenne négyszemközt megtárgyalni a történteket - a történteket. Elég gázul hangzik, de a zavarom nem enged utat értelmes gondolatoknak ajkaimon keresztül. Sóhajtok és eldobom a cipőmet, mintha biztos lennék benne, hogy ezúttal nem küld el, hanem maradhatok, ha csak pár szó erejéig is.

Posts : 11

Nem tudom, hogy mit csináljak. Legszívesebben a nyakába vetném magam, amiért újra látom, hiszen már rég nem láttam. Egy hete. Az nagyon sok idő, nálunk meg főleg, hisz szinte minden nap együtt lógtunk. De most úgy döntöttem elkerülöm őt, mert... mert megérdemli! Nem szórakozhat csak úgy velem! Nem vagyok egy játék baba. De... akkor is hiányzott, hisz Ő az egyik legjobb barátom. Csak aztán én elrontottam azzal, hogy belezúgtam, de ezt még el tudtuk viselni, hiszen tudta, hogy hogy érzek! Kész, nem én rontottam el, hanem Ő! Hu, most egy kis darab szikla esett le a szívemről, amiért nem én vagyok a hibás.
Amint bejött az előszobába becsuktam mögötte az ajtót. Ha már ide jött, én pedig voltam olyan dilis, hogy ajtót nyitottam, egészen biztos, hogy nem megy el addig amíg el nem mondja amit akar. Én pedig minden idegvégződésemmel azon leszek, hogy ne vegyem be a szövegelését. Nem, én most haragszok rá. Még egy szál virágot sem hozott nekem, pedig tudja, hogy mennyire oda vagyok értük. Talán meg sem érdemelném, a viselkedésemért, de akkor is! Kérem a virágomat!
- Nem hallottam semmit sem... Láttam. Sarah telefonján, lekapott titeket, és a próbán meg megmutatta nekem. - Igen, végre megvan. Elég arra a képre gondolnom, és máris nem akarok megbocsájtani neki semmit sem. Mérges vagyok rá, és azt akarom, hogy menjen el, ha lehet minél előbb. Még csak az kéne.
Megfogom a pólóm alját, és elkezdem lefelé húzogatni, majd a vékony anyagot morzsolgatni az ujjaim között. Ez egy kicsit segít lehűteni a fejemet, de még mindig mérges vagyok. Már egy hete folyamatosan, és kezdem nagyon unni. Leveszi a cipőjét, vagyis biztos benne, hogy megengedem neki, hogy maradjon. De anyu nincs itthon, sem pedig apu. Kinek kiabálhatok, hogy küldjék el, ha esetleg megint meg akarna bántani? senkinek. Vagyis csak bízhatok abban, hogy rám is hallgat, és majd ha megkérem menjen el, akkor egyedül fog hagyni.
- Nem rég mentek el vásárolni. Menjünk fel a szobámba. - igyekszem kerülni a tekintetét, ugyan is... oda vagyok a szemeiért. Meg úgy mindenéért. Te jó ég, mióta is vagyok teljesen bele zúgva? Már vagy egy örökké valóság óta. De tényleg, mióta tudom az eszem Whipps mindig is tetszett. Ő volt a nagy bátor srác, aki nem nézett le, hanem ha kellett megvédett, vagy éppen gyógypuszit adott a friss sebesüléseimre. Néha még a régiekre is kértem.
Felszaladtam a lépcsőn, majd az ágyra vetettem magam, de rájöttem, hogy ez így nem lesz jó, inkább felültem törökülésbe, és az egyik előre hulló tincsemmel kezdtem el szórakozni. Valamivel le kell foglalnom magam.
- Hallgatlak. - Szólalok meg, majd elmosolyodok. Láttam már ilyen jelenetet a filmekben. Ha utánozom a főszereplőket akkor minden rendben kell, hogy menjen. Milyen kár, hogy pocsék színész vagyok.
- Esetleg szeretnél képeket nézegetni? Megmutatom a kedvencemet. - A telefonomért nyúlok, előkeresem benne azt a képet amin ő meg Pattie csókolóznak, és felé nyújtom. Igen, átküldettem magamnak.

Posts : 15

Rorie & Whipps

A jó Isten áldjon meg téged Sarah! Tudtam, hogy szereti beleütni mások dolgába magát, na de hogy ilyesmire vetemedjen... Miért jó az neki, ha keresztbe tehet a barátságunknak? Talán hallott a csókunkról, ami köztem és Rorie közt csattant el a múltkor? Szeretne mihamarabb véget vetni a még kialakulatlan románcunknak? Előfordulhat, hogy ha tudja, hogy nem áll szándékomban kapcsolatot kezdeni Rorie-val, akkor nem mutatja meg neki a képet és Rorie nem akar távol tartani magától. Gyűlölöm Sarah-t, e perctől kezdve.
- Az nem lehet - ingatom a fejemet és úgy döntök, először tagadom. Lehet, hogy csak próbára tesz és valószínűleg semmiféle kép nem készült rólunk. A csók megtörtént, de nincs bizonyíték rá... Sarah-nak meg nem feltétlenül kell hinni, sok marhaságot összehordhat, elvégre köztudott, hogy a rajongótáborom igencsak magas létszámnak örvend - Jut eszembe, hogy mennek a próbák? Táncolhatnál nekem valamikor... Olyan rég láttalak táncolni - biggyesztem ajkamat csalódottan, ezzel is terelve a témát. Szerintem nem szükséges veszekednünk és magyarázkodással eltölteni az időt. Ha bebizonyítom, hogy mosolyt tudok még csalni az arcára, talán belátja, hogy nincs oka haragot tartani és holmi hülye képekkel meg Pattie-vel foglalkozni.
Követem őt a szobájába, de előtte félrerúgom a cipőmet, nehogy a később érkező szülők felbukjanak benne, ha bejönnek. Olyan rég jártam már itt... Vagyis régnek tűnik ez az egy hét. A falakon csüngő képek meg a nappali, na és a konyha... Mindenhonnan emlékek bukkannak fel: közös sütisütések, a felvetéseim, hogy füvet kellene dugnunk beléjük és így varázssütit alkotni belőlük, a filmnézéseink, a pattogatott kukorica-harcok. Hiányzik Rorie, tényleg hiányzik.
- Imádom, mikor mosolyogsz - jegyzem meg, látván, ahogy feltelepedik törökülésben az ágyára - ó, igen, törökülésben, mint a kisgyerekek - és arra gondolok, hogy órákig tudnám őt így nézni. Újabb emlékek birkózásokról és gyermeki bunyókról, bár sosem bántottam volna őt komolyan és mindig hagytam nyerni a viadalokon - Örülök, hogy meghallgatsz. Azt hittem, hogy majd eljövök és... - kezdenék bele újra, de elhallgatok, mert előkotorja a telefonját és felém fordítja, hogy én is láthassam a képet.
Tényleg én vagyok rajta. Én és Pattie. Kezeim a lány dereka köré fonódnak, az ő karjai nyakam körül tekeregnek, ajkaink pedig nyilvánvalóan nincsenek elég távol egymástól. Védekezhetnék azzal, hogy nem csókoltam meg, hanem csak a szájába suttogtam, de egy ilyen gyenge poén csak még jobban felhúzná Rorie-t.

- Oké, mit akarsz, mit mondjak? - horkanok fel és ellököm a kezét, amiben a telefont tartja, majd lehuppanok vele szemben az ágyra és dühösen, összeráncolt homlokkal nézem őt. Miért csinálja ezt? Miért kényszerít választásra vagy miért nem tud egyszerűen megbocsájtani? Egyáltalán mit követtem el? Megcsókoltam a lányt, akire már gólya korom óta vágyok. Tényleg hatalmas bűn... - Sajnálom, Rorie. Sajnálom, hogy látnod kellett ezt, miközben mindketten tudjuk, hogy többet érzel irántam. Sőt, azért is bocsánatot kérek, amiért a múltkor voltam olyan önző és megcsókoltalak anélkül, hogy komolyabb szándékaim lettek volna. De te is tudod, milyen fontos vagy nekem és hogy nem bírom ezt... ezt az elzárkózós dolgot. Azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen! - kezem meztelen vádlijára csúszik, de még csak véletlenül sem nyúlok fentebb combjára, ahol a rövidnadrág még hagy némi látnivalót. A mi kapcsolatunk sosem volt ilyen, sosem akartam fogdosni és megdönteni. Rorie más volt és más is lenne, ha komolyabb dolgok történnének köztünk.
Felsóhajtok. Eltitkolni azt, hogy érzéseket keltett bennem is a kerti csókunk, piszok nehéz és fájdalmas. Embert próbáló feladat, mégis muszáj megtennem. Annyi szerencsém van, hogy nekem ott van Pattie, akinél vigasztalódhatok és akit talán végre valahára megkaphatok. De könyörgöm, ne ilyen áron! Szükségem van a legjobb barátomra.
- Egy szemétládának tartasz, ugye? - ujjaim Rorie mutatóujjáért kúsznak és babrálni kezdenek vele, bár lélekben készen állok arra, hogy elhúzza előlem a kezét és tartja a távolságot meg ezt a szarkasztikus viselkedést.

Posts : 11

A táncot emlegeti, és ez nem fair! Tudja, hogy az az a téma, amivel a figyelmemet mindig el lehet terelni. Ráadásul van egy új koreográfia amit még egyszer sem látott. Pedig, mikor mondani mozdulat a helyére került az volt az első gondolatom, hogy megyek, és megmutatom az egészet Whipnek, és kikérem a véleményét.
- Van egy új koreográfia amit még nem láttál. Majd megmutatom. - szólalok meg nagy lelkesedéssel.
Lebiggyeszti az ajkát, és ez egy cseppet sem tetszik, azt szeretném látni, hogy mosolyog, mert tetszik neki amit csinálok.
Szívesen repülnék vissza az időben, oda a kertünkbe, mielőtt még megcsókolhatott volna, hogy elhúzódhassak tőle. Ha megtettem volna, akkor most nem lennénk ilyen dinka helyzetben. De nem, azt hiszem nem húzódnék el, sőt, ez egészen biztos. Hiszen akkor újra átélhetném azt, hogy milyen is volt, mikor azok a puha ajkak értek az enyéimhez. Még szeretném... számtalanszor gondoltam arra, hogy milyen lenne megismételni, de úgy tűnik, erre már soha sem fog sor kerülni, hisz... nem akar engem. Én csak egy dilis kis barát vagyok a számára, semmi több.
Felérünk a szobámba, és előkerül az ominózus fénykép. Most már nem tehet úgy, mintha csak képzelődnék. Igen is ott a bizonyíték a kezemben, hogy megtörtént a csók. A telefont kilöki a kezemből, ami hangos koppanással esik le a padlóra. Nem érdekel, hogy mi lett vele. Tudom, hogy maximum csak kikapcsolt, semmi komolyabb baja nem eshetett.
Csöndben hallgatom végig a szavait, nem szólok közbe, pedig nagyon szeretnék. Szeretném megkérni, hogy menjen el, mert nekem már ez is sok, hogy itt van. Hogy ilyen sokáig itt volt. Szeretném megölelni, csak mert már hiányzik a közelsége. Szeretném, hogy újra őszinte mosolyt láthassak az arcán.
Nem szólalok meg a monológja után. Nem lököm el a kezét, mikor a vádlimra teszi, és akkor sem, mikor az ujjamat fogja meg, és kezd el szórakozni vele.
Szerencsére csak az egyik kezem ejti fogságba, a másikat békén hagyja. Kérdésére fölkapom az egyik párnát és a fejéhez vágom. Az egyik legpuhábbat sikerült elkapnom, amivel ha akarnék se tudnék neki fájdalmat okozni. Most már elhúzom tőle a kezemet.
- Nem, Whipps, nem tartalak annak. Csak... tudod, milyen fontos vagy nekem. Megcsókoltál, azt hittem valami megváltozott benned, és talán többet akarhatsz, de nem tudhattam semmit sem, mert nem kaptam magyarázatot. Nem szép dolog csak úgy megcsókolgatni másokat. Elmeséltem a próbán Sarahnak, Ő pedig este látott titeket. Tudta, hogy nem fogok neki hinni, így bizonyítékot készített. Majd megmutatta. Én pedig nem értem. Whipps, mégis miért tetted ezt? - mérges vagyok, és érzem, hogy a sírás megint megkörnyékezett. De nem akarok előtte sírni. Az valahogy túl sok lenne. Túl nagy szégyen, hisz már az is eléggé ciki, hogy tudja, mennyire oda vagyok érte.
- Ha legközelebb meg akarsz csókolni valakit, aki a közeledben van, keress mondjuk egy kutyát, vagy valami hasonlót, de az embereket hagyd békén. - Mérgesen nézek rá, majd fölállok az ágyról, és a hifimhez lépek, és bekapcsolom, majd a szoba közepére sétálok, és táncolni kezdek. Ezt akartam megmutatni neki. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire fog neki tetszeni, vagy mennyire fogja leszólni, hisz Ő az egyik legjobb barátom, és még mindig fontos a véleménye.

// >>>katt<<<

Posts : 15

Rorie & Whipps

Türelmesen bólintok, mikor közli, hogy majd megmutatja az új koreográfiáját. Nem tudom, miért, de az mindig meg tudott nyugtatni, ha láthattam őt táncolni. Olyan határozottan és szakértően bánik a testével, hogy öröm nézni, amint a mozdulatait összefűzi valami csodás zene aláfestésével megfűszerezve. Tűkön ülök, hogy láthassam legújabb alkotását, amit remélhetőleg még nem mutatott a nagyközönségnek, ezáltal az elsők között lehetek, akik láthatják.
Mondani akarok még valamit. Valamit, amivel javíthatok a helyzetemen, vagy csak egyszerűen megnyugtathatom, miszerint itt leszek neki, attól függetlenül is, hogy nem úgy mint a pasija vagy a titkos szeretője vagy bármi. Whip, mint a gyerekkori haverja, mindig is megmaradok.
- Értem, miért bánt ez téged és azt is értem, hogy rosszul csináltam. Vagyis, egyáltalán nem kellett volna semmit sem csinálnom, csak abban a percben én annyira... akartalak - sóhajtok és világosbarna tincseimbe szántok ujjaimmal. Zavarban vagyok, igen, talán egy kicsit és ez már nem az első alkalom Rorie jelenlétében - Sajnálom. Tényleg. Jóvá teszem, esküszöm. És ha nem akarod, akkor soha többé nem megyek Pattie közelébe. Fontosabb vagy nála. Sokkal - ránézek, szeretném látni azokat a gyönyörű barna szemeket és már megint elfog a kísértés. Jaj, mit teszel velem, Rorie?

Elmosolyodok, mert bár tudom, hogy teljesen komolyan mondja azt, hogy mást kell keresnem, akit csókolgathatok, és hogy még mindig haragszik, de nem tudom figyelmen kívül hagyni a tényt, miszerint olyan édes még ilyen haragos állapotában is. Na meg azok a rakoncátlan tincsek ott az arca körül... Édes Istenem, szerintem sosem fogom tudni felnőtt nőként kezelni.
- Showtime, bébi - fészkelődök és morgom orrom alá mosolyogva a két szót, amit már nem egyszer hallottam filmekben meg egyéb helyeken is az előadás előtt. Rorie-t nézni pedig külön öröm számomra, nagyobb öröm, mint bármelyik színházba bebaktatni és végigülni a darabot. Egyébként nem is szeretem a színházakat.
A dal szövege most valahogy sokkal inkább leköt, mintsem maga a koreográfia, de természetesen figyelemmel kísérem a mozdulatsorokat is, nehogy észrevegye, mennyire rákoncentrálok Chris Brown szavaira, aki mellesleg ezúttal is remek zenét dobott össze. Mikor vége a dalnak és vele együtt Rorie táncának is, mosolyogva tapsolni kezdek és félrebiccentem fejemet.
- Csodálatos, mint mindig, Ms Morgenstern - felállok az ágyról és odalépek hozzá, hogy finom csókot hintsek kézfejére, mintha tényleg valami frakkos úriember lennék - Holnap lesz egy buli Stevennél. Van kedved eljönni velem? - lezártnak tekintem az előző témát. Úgy veszem, hogy bocsánatot nyertem, de tudom, még közel sem tette túl magát az eseten. Reménykedve pillantok rá, félek, hogy nemet mond és hogy ezek után talán sehová sem jön majd velem.

Posts : 11

Abban a percben annyira akart. De miért csak abban a percben? Ez annyira nem fair! Ha én is akarom őt, vagy bárki mást, csak úgy oda mehetek hozzá, és megcsókolhatom, mert éppen olyanom van? Ha követem Whip mintáját, akkor igen. Akkor és azt csókolok meg, akit csak akarok. De én nem fogok ilyet csinálni. Azért, mert csak Whipet szeretném megcsókolni, plusz... talán nem lenne hozzá merszem, vagy mert ha mégis megtenném azonnal elszaladnék, és fülig pirulnék.
- Megtennéd? Tényleg nem mennél a közelébe? Pedig lehet, hogy most négy évnyi sóvárgásod végre beteljesülhet. De igen, azt szeretném, ha nem mennél többet a közelébe. Nem szeretem Pattiet. Szerintem gonosz lány. - mondom, majd eszembe jut, hogy ha ijet kérek Whiptől, akkor én is gonosz leszek, hisz már olyan régóta sóvárog az után a lány után... Ha nekem lenne ilyen esélyem, és valaki megtiltaná, hogy Whippel legyek... Nem, az nem jó. Nem lehetek gonosz, hiszen nem vagyok az. De akkor is! Még jobban fogom utálni azt a lányt ha megbántja Whippet. Mikor eljutok ehhez a gondolathoz szomorúan lebiggyesztem az ajkamat. Nem akarom, hogy Whip szomorú legyen, hisz Ő a legjobb barátom.
Nem tudom miért ezt a számot választottam anno. Talán épp ez ment a rádióban, mikor magam alatt voltam, és megtetszett, hogy nem az a szokásos pörgős, hanem lassabb, és olyan... kellemes az egész. Míg táncolok, nem igazán nézek Whippre. Arra figyelek, hogy a mozdulatok tökéletesek legyenek, hisz nem szeretném, ha azt látná, hogy hibázok. Igaz, nem is tűnne fel neki, hogy valamit nem úgy csinálok, mint kellene, de... én tudnám, hogy elrontottam, ráadásul pont előtte. Mikor vége lett a számnak nem kapcsoltam ki a hifit, csak hagytam, had ugorjon a következő számra, ami hasonló hangulatú volt, mint az előző.
Felnevetek a kézcsókra. Ez olyan régimódi. Nagyon tetszik.
Olyan jó lenne, ha nem Pattiet szeretné, hanem engem... de engem nem szeret. Legalább is nem úgy, és ezen túl kell tennem magamat.
- Ha akarsz nyugodtan találkozz vele. - mondom mintegy mellékesen. Ha össze jönnek, akkor így jártam, és kevesebb időt fog velem tölteni, legaláb több időm lesz... mire is? Ja, igen a táncra. Sarah így is rágja néha a fülemet, hogy többet kéne próbálni.
- Buli Stevennél... benne vagyok, csak anyuéknak is el kell engedniük. De majd megoldom. - vállat vonok. Majd azt mondom, hogy Sarah-val megyek, mert az biztos, hogy most Whippel nem engednének el. Mérgesek rá.
- Mikor kezdődik? - mosolyom széles, és őszinte. Már nagyon várom azt a bulit!

Posts : 15

Rorie & Whipps

Homlokráncolva bólintok. Nehezemre esne annyiban hagyni a dolgot, elvégre tényleg négy éve szinte meg vagyok halva azért a lányért. Szerintem dögös. Szerintem aranyos is, már ha valakinek az effajta szépség jön be, és nekem igen. Plusz, el ne felejtsük, hogy a suli élbolyában van, ami rólam vagy Rorie-ról nem mondható el. Nem kifejezetten bántam sosem, hogy nem vagyok nagymenő focista, de azért biztos élvezném, ha egyike lehetnék Pattie brancsának... Na meg a barátjának lenni! Hú, az lenne ám a király élet.
- Gonosz lány? Nem ismered, nem is beszéltél még vele... Honnan tudod, hogy gonosz? - mosoly játszik az arcomon, mert vicces a megfogalmazás, ugyanakkor nem tetszik, hogy megalapozottság nélkül ítéli el szegény csajt. Lehet, hogy Pattie követett el hibákat, de ki nem? - Jó, akkor nem fogok. Ha azt hiszed nem tudom megállni, hát tévedsz - zsebre dugom kezeimet és leszegem a fejemet. Nem tudom, azt vártam-e, hogy Rorie engedje, hogy találkozzak vele vagy tiltsa meg, de most már mindegy.
Szélesen vigyorgok, mikor felnevet. Annyira szeretem, mikor nevet. Annyira szeretem a hangját, az arcát, a haját, a szemeit, ó mindenét! Nem tudom, lehetséges-e ennyire imádni valakit, akit állításod szerint csak barátként szeretsz. Ez hülyeség, magamnak is bevallottam már ezerszer, hogy vonzódom ehhez a gyerekes lányhoz, akivel régen párnacsatáztunk meg bunyóztunk és fára másztunk meg együtt medencéztünk.
- De nem akarok. Én csak veled akarok találkozni - vonok vállat, de most a szemébe nézek. Ezúttal nem fogok meghunyászkodva félrenézni. Az már más tészta, hogy mivel engedélyt kaptam, nagy valószínűséggel mégis keresem majd Pattie társaságát.
- Ha gondolod, beszélek anyukáddal - ajánlom fel ragyogó arccal, majd észbe kapok. Lehet, hogy én lennék az utolsó ember, aki most rá tudná beszélni őket, hogy engedjék el VELEM a lányukat - Nagyon haragszanak rám? - egyik lábamról a másikra billentem testsúlyomat és úgy toporgok Rorie előtt. Nem akartam őt megbántani, ezt persze kétlem, hogy el tudnám magyarázni akár Mrs Morgenstern-nek, akár bárki másnak.

Vicces, hogy csak most kérdeztem meg, eljönne-e velem, mert... Nem! Egyáltalán nem hülyeség vagy késő, elvégre eddig nem volt hajlandó velem beszélni, így esélyem sem volt tájékoztatni róla. Már napok óta szerettem volna elhívni, hogy velem jelenjen meg ott, de nem tudtam. Nem engedte. El kellett másznom ide hozzájuk és szerintem elég nemes gesztus volt a részemről.
- Hétkor. Jó, ha nyolckor érted jövök? Apa kölcsönadta a Bronco-t, szóval lesz fuvarod. Csak... azt hiszem, nem szabad innom - megvakarom tarkómat. Na igen, ez már gázosabb, mert majd' minden alkalommal fogyasztok alkoholt, csakhogy általában ügyelek rá, hogy legyen sofőröm az éjszaka végére. Mindegy, legfeljebb majd valamelyik haverommal hazahozatom Rorie-t, ha máshogy alakulna az este, mint terveztem - Most viszont szerintem megyek, ha neked így jó lesz. Nem akarok összefutni a szüleiddel, majd szép lassan visszalopom magam a szívükbe - keserédes mosoly dereng arcomon, majd teszek egy kósza lépést az ajtó felé. Remélem kikísér és nem kell csak így itt hagynom búcsúként.

Posts : 11

- Azért gonosz, mert sokáig epekedtél utána, de Ő ezzel nem foglalkozott, és emiatt szomorú voltál. Nem szeretem amikor szomorú vagy. - Vállat vonok. Nem tudja az a lány, hogy mit veszített ez idő alatt. Whip olyan nagyszerű, és kedves meg vicces. De ha Pattie e miatt gonosz, akkor Whip maga lehet az ördög? Hisz Ő mennyi ideje is nem veszi semmibe azt, hogy én mennyire oda vagyok érte? Ez így nem fair! Ha Pattie előbb észre veszi Whippet, és... talán előbb törte volna össze a szívét. Mert ez lesz. Talál majd mást az a lány, és Whipet pedig elfelejti, és akkor Ő még szomorúbb lesz, mint amilyen eddig volt, hisz eddig reménykedhetett, de utána mi marad? Semmi.
Megörülök annak, mikor mondja, hogy akkor nem fog vele többet találkozni. Mintha ez lehetséges lenne, hiszen ugyan abba a suliba járunk... de jól esik, hogy ezt mondja. Azt szeretném, hogy felejtse el Pattiet, de már jó pár éve ezt szeretném, de eddig egyszer sem jött be amit kívántam. Talán majd most, ki tudja?
Felnevetek, Ő szélesen vigyorog, amin csak még jobban nevetek, majd hamarosan abba hagyom. Szeretem amikor vigyorog, mert az azt jelenti, hogy jó kedve van. Szokott azon vigyorogni, ha nevetek, általában vagy velem örül valaminek, vagy éppen rajtam szórakozik, de nekem mind a kettő tökéletes. Ha kell bohócot csinálok magamból, hogy fölvidítsak embereket.
Nem hiszek neki. Ha csak velem akar találkozni, akkor miért nem engem szeret? Nem értem. Ha gondolat olvasó lennék, az most nagyon jól jönne. De sajnos nem vagyok az, és teleportálni sem tudok. Pedig az tényleg jól jönne, mert akkor nem lennék mindig késésben.
- Igen, haragszanak rád, a legjobb az lesz ha én beszélek velük. - Mosolygok. Nem tudom, hogy jó ötlet-e elmenni vele, de menni akarok, ráadásul Ő hívott! bár szerintem csak azért mert bűntudata van, vagy mi.
- A nyolc jó lesz. Csak... majd ha megjöttél csörgess meg a telefonomon, és megyek. Anyuék holnap este itthon vannak, és talán nem jó ötlet találkoznod velük. - Nem szeretném, hogy esetleg apu nyisson ajtót, és előadja az "én kislányommal te ne szórakozz" című magánszámát.
- Ha szeretnél majd inni, akkor igyál, majd legfeljebb hívok egy taxit és azzal hazajövök. Vagy gyalogolok. - Szívesen vezetnék én, csak hát jogosítványom még nincsen.
Lekísérem az ajtóhoz, ott pedig adok neki egy puszit, megszokásból, majd mikor elment, becsuktam az ajtót, és fölszaladtam a szobámba. Holnap bulizni megyek Whippel! Éljen!

//köszönöm^^

» Aurora & Whipper
» Aurora 'Rorie' Morgenstern
» Tia & Whipper
» Whipper Trimml