Aurora & Whipper

Posts : 15

Rorie & Whipps

Imponálni akarok Rorie-nak, mégis úgy érzem, hogy totál hülyét fogok csinálni magamból. Már csak az is frusztrál, hogy egyáltalán foglalkozok vele, mi tetszene neki és mi nem. Pattie ízlésének kell megfelelnem, nem pedig Rorie-énak, de mégis... Nyugtalan vagyok amiatt, ami bennem kavarog már napok óta, na meg a csók óta. Hogy mondhatnám el neki anélkül, hogy idiótának tűnjek? Sehogy. Már egyszer leráztam magamról és felvilágosítottam, mennyire nem érdekel engem és ha most változtatnék a véleményemen, akkor én lennék a szánalmas, nem pedig ő. Bár, ő sosem lenne szánalmas, az én szememben legalábbis biztosan nem.
Sokat totojáztam a tükör előtt. A hajammal babráltam, a pólóimat cserélgettem, vigyorogtam meg szemöldökvonogatva kacsintgattam a tükörképemre, aki piszok jól nézett ki. Most viszont, hogy egy szürke pólót viselek, a vállamra pedig pulcsit akasztottam, nadrág gyanánt meg egy térdig érő farmer szolgál, cseppet sem vagyok olyan magabiztos, mint kellene. Elég ez arra a bulira? Elég Pattie-nek? És Rorie-nak? Zsong a fejem a történtektől és a belső problémáimtól, amiket nem mondhatok el senkinek, főleg nem az Öltönyös Majomnak, aki már vagy háromszor bejött a szobámba, de azonnal ki is ment. Szobafogságra vagyok ítélve és szerintem bosszús, amiért anyám mégis elenged. Hm, szerencsétlen ürge ez a Logan.
A Bronco a felhajtónkon áll, mikor kisétálok a házból. A kezemben egy üveg Jack Daniels van, mert nem akarok üres kézzel menni és ha nem is fogyasztok majd egy kortyot se belőle, legalább legyek udvarias. Nem érdekel a pénz, sosem foglalkoztam vele. Ha megéri, akkor nem sajnálom rá a pénzt, ezúttal pedig a helyzet megköveteli a költekezést.

Beszállok a kocsiba és elhajtok Rorie-ék házához. Közben a gyomrom vagy ezerszer rándul össze, a szemem meg azt út egyik oldaláról a másikra ugrik. Félek. Izgulok. Tartok az este végkimeneteléről, ami elsülhet jól... de rosszul is. Nem tudom, pontosan mit várok el a legjobb barátomtól, aki lány és azt sem, hogy Pattie-vel kapcsolatban mire vágyok. Én csak egyszerűen egyensúlyt akarok az életemben és... egy kis kellemes légkört. Normális élet, igen ezt akarom. Szeretnék normális dolgokat csinálni valakivel, akivel jól érzem magam és aki nem csak kihasznál, mint Pattie múltkor azzal a csókkal. Elvégre, még most is együtt van az izomagyú hapsijával.
Leparkolok a járdaszegélyen, de ahogy kérte, a szemközti háznál, nehogy a szülei meglássanak. Apa Broncojával még nem voltam náluk, tehát a kocsi nem lepleződhet le előttük. Előveszem a mobilomat és kikeresem Rorie számát a telefonkönyvből. Tárcsázom, a készülék kicsöng.
- Helló, Hamupipőke! A tökhintó előállt - motyogom a telefonba, hangomból tisztán kihallhatja, hogy mosolygok, mert még számomra is vicces ez a megszólítás.
Annyira szeretném, hogy jól érezze magát és azt is, hogy ne gondoljon túl sokat Pattie-re. Talán az lenne a legjobb, ha ma Pattie ott sem lenne és elkerülhetnénk az esetleges konfliktusokat. Bár tudom, hogy Rorie nem az a fajta, aki balhézna és szétverné a berendezést dühében. Csendben szenvedne, amennyiben olyasmi történne, ami bántja.
Ez hülyeség! Semmi olyat nem fogok tenni, ami rosszul eshetne neki és okot adhatna a bánatra. Fontos nekem Rorie, mindennél és mindenkinél fontosabb.

Posts : 11

Hangosan pittyeg a telefonom kettőt, jelezve, hogy sms-t kaptam. Fölkapom az ágyamon lévő készüléket, és elolvasom az üzenetet.
Rorie! Nem mehetsz el vele! Megint össze fogja törni a szívedet!
Csak ennyi áll benne. Sarahtól kaptam, és már bánom, hogy elmondtam neki azt, hogy Whip tegnap eljött hozzánk, és megígértem neki, hogy ma elmegyek vele. Sarah ezt nem értheti. Ami azt illeti sose értette, hogy miért kínzom magam azzal, hogy rengeteg időt töltök Whipel... de hisz Ő a legjobb barátom, még szép hogy olyan sokat vagyok vele. Ez így természetes. Ha történik valami vicces vagy esetleg szomorú, akkor mindig Ő az első akinek el akarom újságolni, vagy ha tanultam egy új mozdulatot, akkor azt neki akarom megmutatni.
Az el kéreckedés a szüleimtől nem volt olyan könnyű, mint reméltem. Nem igazán tetszett nekik, hogy nem tudtam megmondani, hogy mikor is érek majd haza. Szerencsére olyannál lesz a buli akiről már meséltem nekik, igaz, még nem találkoztak egyszer sem a sráccal, de biztosította,m őket arról, hogy több ember is lesz a suliból, olyanok is, akikkel már találkozhattak. Megállapodtam velük, hogy éjfélre itthon leszek. Egész biztos, hogy mindenki tovább fog maradni, én pedig nem nagyon szeretnék majd eljönni, de így is sikerült egy órával kijebb tolni a korlátot. Nem tudom, hogyan sikerült meggyőzni őket, lehet csak nem tudtak ellenállni kislányos mosolyomnak, vagy a kiskutya tekintetemnek. Ha nagyon szeretnék valamit, akkor azt el tudom érni, legalább is náluk.
Álltam a szekrényem előtt, és nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Azt szerettem volna, hogy Whip velem legyen, de ha feltűnik ma este Pattie a színen, akkor egészen biztos, hogy egy idő után egyedül maradok. Talán... nem! Nem szabad így lennie! Engem hívott el, nem azt a lányt... bár, lehet én csak pótlék voltam, mert Pattie már vissza utasította. Nem tudom, de nem is nagyon szeretnék ezen most agyalni. Csak abban vagyok biztos, ha újra egymásra találnak, én szépen csöndben haza jövök. Kitűnő terv!
Egy széles mosollyal az arcomon néztem a tükörképemre, majd körbe fordultam, egyszer, majd még egyszer. A hajam szépen lebeg körülöttem, mivel nem fogtam össze. Most sem. Szeretem ahogy mozog. Fekete felsőt vettem fel, melynek az elején egy gyönyörű tigris látható. Szeretem ezeket az állatokat. Ha majd saját házam lesz, majd szerzek magamnak egy ilyen nagy cicát, és igen, velem fog aludni az ágyamban, hisz ami ilyen nagy és puha nem lehet gonosz. Egy rövid farmernadrágot vettem fel, és egy fekete tornacipőt. Biztos, hogy a legtöbb lány nyaktörően magas cipőkben fog topogni, de szerintem olyanban nem lehet táncolni. Csak szépen sétálgatni.
Felveszem a telefont, amikor megcsörren, majd felnevetek Whip szavaira. Nem is szólalok meg, csak nevetek. Gyorsan bontom a vonalat, és már szaladok is le a lépcsőn. Anyáéknak bekiáltom a nappaliba, hogy elmentem, és már kint is vagyok a házból, majd az ismerős kocsihoz megyek, és beszállok.
- Éjfélre haza kell érnem, mert akkor vissza változok kis cseléddé, a hintó meg... reméljük nem változik tökké. - szólalok meg mosolyogva, majd bekötöm a biztonsági övemet. Bízom Whipben, de nem akarok kiesni a szélvédőn, ha véletlenül nagyot kellene fékeznie.
outfit

Posts : 15

Rorie & Whipps

Míg Rorie-ra várok kapcsolok valami zenét, nem tudom mi mehet a rádióban. Remélhetőleg valami újdonság, bár apa Broncoja általában nagyon sok meglepetést tartogat számomra. A múltkor is kiköhögött valami ősrégi lemezt, talán az ABBA egyik albumát. Azt hittem belehalok a röhögésbe, miközben apa káromkodva meg sziszegve elkezdte tisztítani a lemezt, mintha azzal bármit is elérhetne - megnyugtattam, hogy annak már annyi és hogy inkább törje ketté. Hirtelen eszembe jut az a nap, mikor Rorie meg én megmikróztunk egy lemezt. Valami régi CD volt, viccesnek találtuk, ahogy szikrázik a mikrosütőben - anya már nevetett, mikor meglátta a két tíz évest, amint tönkreteszik az egyetlen mikrót a házban. Egy hétig nem tudtam semmit sem megmelegíteni.
Amikor megpillantom azt a lányt, aki annyi komiszságot elkövetett velem régen és el sem hiszem, hogy ugyanaz lehet a két ember. Rorie combjai hosszúnak tűnnek ebben a rövid farmer shortban, a tornacipő pedig a megszokott hatást kölcsönzi számára, ami annyit jelent, hogy tesz ő magasról a csinibabákra, neki így kényelmes. A bombanő-vagyok kép akkor törik össze, mikor tekintetem arcára téved és meglátom azokat a gyerekes, fiatal vonásokat, amik mintha rácáfolnának arra, hogy elmúlt már tizenhét. Sokkal kevesebbnek tűnik, de nem igazán bánom, pont ez az, ami kivételessé teszi - na meg az eszméletlen stílusa, amitől nem lehet nyugta az embernek.
- Éjfélkor itt leszel, remélem nem aggódnak túlságosan anyukádék - mosolygok és próbálok nem a farmerból kikandikáló virgácsokra nézni, amik szinte vonzzák a tekintetemet. Jaj, Rorie már megint ezt csinálod velem! - Jól nézel ki - jegyzem meg egy torokköszörülés közepette, aztán már indítom is a kocsit, hogy odaérjük, bár elkésni nem fogunk, elvégre a bulinak csak a hajnali órákban lesz vége. Péntek van, holnap nincs suli.
Miközben Jason Derulo hangja tölti meg a kocsi utasterét, próbálok valami értelmes témával előállni, de semmi nem jut eszembe. Folyton azon kattogok, hogy mit csinálok majd, ha Pattie is megjelenik a buliban és megkörnyékez. Nem, nincsenek kételyeim afelől, hogy ne tenné, mert a suliban is egyre többet beszélgettünk a múltkori eset után. Pattienek bejövök... és nekem is bejön ő. A probléma csak az idióta pasija, aki sülve-főve a nyakán van és akitől egy perc nyugtunk sem lehet. Minek is agyalok ezen? A mai este csak a Rorie-é és az enyém, ezen nem változtathat senki és semmi. Még Pattie sem, legyen bármilyen dögös is a szerelése, mint általában.

- Itt vagyunk - sóhajtok és kikapcsolom az övemet. Szerencsére nem olyan hosszú az út idáig, maximum tíz perc kocsival, így a kínos csend elviselhető volt, legalábbis elviselhetőbb, mint máskor - Készen állsz? Figyelj, szeretném, hogy tudd, nem kell piálnod meg... semmit sem csinálnod, amit nem akarsz! Még akkor sem, ha azt mondják, hogy az menő vagy jó dolog. És most nem csak az alkoholra vagy a drogokra gondolok - remélem veszi a célzást, hogy a szexről is beszélek jelen pillanatban, merthogy van néhány elvetemült vadállat, akik rászállnak a Rorie-hoz hasonló csajokra és meggyőzik afelől, hogy ha kavar velük, feljebb kerülhet a társadalmi ranglétrán is. A francokat! Utálom azokat a vadbarmokat, akik a tapasztalatlan szűz kislányokra buknak, de kizárólag addig, amíg meg nem rontják őket. Utána elmúlik a varázs, nem törődnek már velük.
Muszáj vagyok néha belebújni a védelmező bátyó szerepébe, főleg olyankor, mikor olyan buliba megyünk, ahol főiskolások is megjelennek, nem csak gimisek. Kiszállok a kocsiból, átszaladok a túloldalra és kinyitom Rorie-nak az ajtót.
- Parancsoljon, hölgyem! - tárom szélesre az ajtót és meghajolok közben, pont olyan frakkos-pasas módjára, mint mikor a szobájában kezet csókoltam neki, közben szüntelenül mosoly terpeszkedik ajkaimon.

Posts : 11

Sarah aggódott, hogy nem lesz valami rendben ezzel az estével. Hogy valami rosszul fog elsülni, és akkor majd megint kerülhetem Whipet egy ideig. Talán mérges rám, amiért ilyen hamar megbocsátottam volna neki? Nem tudom, elképzelhető. Ha anyu tudná, hogy kivel jöttem Ő is aggódna. Talán el sem engedett volna, vagyis először. Utána sikerült volna rávennem valahogy. Valami olyasmi szöveggel, hogy mindenki a saját hibáiból tanul vagy... nem tudom. De így minden sokkal egyszerűbb. Majd talán később elmesélem nekik azt, hogy mi is volt, de lehet, hogy ez az én titkom marad. Mindenkinek kellenek titkok.
- Nem aggódnak, mert nem tudják, hogy veled leszek... köszönöm. - mosolygok rá, majd mikor a kocsi elindul kinézek az ablakon. Ha messzebb lenne a ház ahova megyünk, akkor most lerúgtam volna a cipőimet, és fölhúztam volna a lábaimat az ülésre, csak hogy kényelmesebben üljek, de azt a rövid időt amíg tart az út így is ki fogom bírni.
Az út alatt Ő sem szólal meg, de én sem, és nem is érzem azt, hogy ezt az időt beszéddel kellene kitölteni. Jó ez így ahogy van, legalább tudok a zenére figyelni, és a mellettünk elsuhanó fákra és házakra.
A kocsi lelassul, majd meg is áll. A biztonsági övemhez nyúlok, hogy kikapcsoljam, közben Whip beszélni kezd. Figyelek rá, és nem szakítom félbe, csak akkor szólalok meg, amikor már elhallgatott. Igazán aranyos, hogy próbál védeni, meg figyelmeztetni a dolgokra. Ezek szerint ez nem csak egy átlagos buli lesz, hanem annál kicsit több? Vagyis lesznek jó páran olyanok, akiket még életemben nem láttam, amivel nincs semmi baj, szeretek új embereket megismerni.
- Whip, nem az oroszlán barlangjába készülünk bemenni. Amit nem szeretnék csinálni, azt úgy sem fogom. Ha pedig valaki nem hagy békén egyszerűen elszaladok. -mosolygok rá, de nem igazán értem miért mond ilyet, hisz Ő is tudja, előbb veszik észre az olyan lányokat, akiknek kint van mindenük a ruhából, mint engem, aki egy magassarkút sem volt hajlandó fölvenni.
- Igazán lekötelezett, uram! - arcomon hatalmas mosoly látszik, de ezen nem is szeretnék változtatni. Kiszállok az autóból, majd szemrevételezem a házat, ahova be kell majd menni. Már jó páran vannak itt, és a zene is kihallatszik.
- Whip! Táncolni szeretnék! - Nem meglepő, hogy ezt szeretném először, és nem inkább körbe menni, köszönni az ismerősöknek. Ma nem volt tánc próba, és ez olyan nálam, mintha eret vágnának. Tudok otthon is táncolni, de nincs akkora tér, még a nappaliban sem, az udvaron meg nem szeretek egy magamban táncolni.
A ház ajtaja nyitva, tehát arra veszem az irányt, megyek a zene után, és remélem, hogy Whip meg jön utánam. Amint megtalálom azt a helységet, ahol a hangfalak vannak szomorú leszek. Senki sem táncol, egyenlőre még mindenki csak iszogat, és beszélget. Megpördülök a tengelyem körül, hogy szembe állhassak a legjobb barátommal.
- Senki sem táncol. - hangom panaszos, akár egy kisgyereké, és aki elvárja, hogy most akkor minden oldódjon meg gyorsan.

Posts : 15

Rorie & Whipps

Nem vagyok biztos benne, hogy az sokat segítene rajta, ha megpróbálna elmenekülni egy nyomulós tökfilkótól, de reménykedem abban, hogy mégis. Szeretném hinni, hogy Rorie meg tudja védeni magát és nem fog baja esni. Oké, tényleg nem valami veszélyes helyre készülünk bemenni... ez csak Steven! Az viszont tény, hogy rengeteg fősulis meg egyetemista lesz ott, akiknek leghőbb vágyuk, hogy a kis gimis lányokat sorba döntögessék meg - megállás nélkül. Elborzadok a gondolatra, bár csak azért, mert Rorie-ról van szó. Ha a helyükben lennék, lehet, hogy én is pont ezt akarnám és csinálnám.
Rorie oldalán beballagok a buliba, kezemben a Jack Daniels-t szorongatom és igyekszem lazának tűnni, közben izgulok egy kicsit, elvégre sokakat nem ismerek. Na meg ha Pattie is itt lesz... Jézusom, nem vagyok biztos benne, hogy nem az oroszlán barlangjába készülünk látogatást tenni. Összepréselt ajkakkal lépem át az előttem kitáruló ajtót és ahogy sejtettem, hangos zene tölti fel a házat, az emberek pedig vegyülnek, beszélgetnek, egyenlőre még nem kezdődött el a parti ereszd-el-a-hajad része. Fellélegzek, sehol egy tajt-részeg ember. Enyhén spiccesek maximum, de részegek nem.
- Oké, lehet, hogy tényleg fölösleges volt aggódnunk - ráncolom a homlokomat, bár mikor felénk jön Steven, épp mikor Rorie kijelenti, hogy táncolni akar, rájövök, hogy hamarosan mindenki a piától dülöngél majd.
- Heló, srácok! - közém és Rorie közé áll, miközben a vállunkba csimpaszkodik, de csak éppannyira, hogy elbírjuk - Ott hátul az asztalok tele vannak piával, szolgáljátok ki magatokat! Ó, és ez meg mi a szösz? Gondolom, nekem hoztad. Kösz, cimbora - azzal kikapja kezemből a whiskey-t és már odébb is áll. Ennyit szívélyes fogadtatásról.

Elhúzom a számat, majd nevetve hallgatom, amint Rorie azért nyöszörög, hogy táncolni akar. Mit kéne csinálnom, állítsak fel mindenkit? Az sajna nincs hatalmamban és különben sem szeretném annyira felhívni magamra a figyelmet. Örülök, ha elveszhetek egyenlőre a sok ismeretlen között. Emellett, ahogy látom már szállingóznak is befelé az emberek, a piás asztal körül pedig megpillantok néhány részeges fazont is. Oké, helyben vagyunk.
- Később, Rorie. Gyere, igyunk valamit! - azzal megfogom a kezét és magammal húzom az asztal felé, hogy még csak véletlenül se ellenkezhessen.
Közben elhaladunk egy sörös tartály mellett, ami fölé odalógatják most az egyik szőke srácot és az próbálja lenyelni az összes szájába érkező alkoholt. Röhögök egy sort, nekem tetszik a műsor, de nem tudom, Rorie hogy van vele. Tovább megyek inkább, kezd felpezsdülni a hangulat és a légkör.
- Mit kérsz? Van itt martini, whiskey, vodka, puncs... hm, a szaga alapján valami pálinka meg az ott ha jól látom, akkor bor - mutatok ujjammal az egyik üveg felé, végül Rorie felé fordulok, zavartan engedem el a kezét, miután rájövök, hogy még mindig fogom - Nem bántad meg, hogy eljöttél? Tudom, ez még csak az eleje, de ha gondolod, leléphetünk - nekem tökéletes a légkör, tökéletes a társaság - talán kicsivel több is lehetne az ismerős arc, de végtére is megfelel -, de ha ő menni akar, hát nem fogok ellenkezni. Ezt az estét neki akarom szánni és az engesztelésnek.

Posts : 11

Steven amilyen gyorsan jött olyan gyorsan le is lépett mellőlünk, Ő már szemmel láthatóan nagyon is jól érezte magát. Talán már az előtt elkezdett iszogatni, hogy az első vendégek megjelentek volna. Vagyis ha így folytatja igen csak hamar ki fog dőlni, de ugye azt nem tudhatom, hogy mennyire bírja az alkoholt. Ilyen tekintetben csak magamról tudok nyilatkozni, és én nem igen bírom az ilyen italokat, ugyan is hamar a fejembe szállnak. Na nem mintha olyan sok alkalmam lett volna már, hogy ezt tesztelhessem, hiszen mindig figyeltem arra, hogy ne legyen semmi bajom sem. De talán ma este egy kicsit többet is ihatok... de nem! Nem fogok becsiccsenteni. Az biztosan nem tetszene Whipps-nek, és ami azt illeti saját magamnak sem.
Szomorúan biggyesztem le ajkaimat, mikor közli, majd csak később táncolhatok. Nagyon kár, de megpróbálok türelmes lenni. Mikor megfogja a kezemet, már egyáltalán nem vagyok szomorú, hanem feldobódtam. Szeretem amikor hozzám ér. Kellemesen meleg nagy kezei vannak, legalább is az én apró praclijaimhoz képest.
Mosolygok azon, ahogy a sörös hordó fölé lógatnak valakit, és az pedig próbálja lenyelni a szájába ömlő italt. Jól csinálta, nem sok folyt mellé. De hamar elhaladunk mellettük, és ahhoz az asztalhoz érünk, amit Steven is emlegetett. Valóban tele van piával. Figyelmesen hallgatom Whipet, hogy mi micsoda. A pálinkába én is beleszagolok, de gyorsan félre is tolom az üveget, mert az illata nagyon nem tetszik.
- Legyen mondjuk.. martini. - nem igazán rajongok a töményekért, inkább az a sörös hordó vonz, de azt úgy néz ki, csak úgy lehet inni, ha valakit fölé lógatnak, pohárból nem.
- Ne, ne menjünk el. Maradjunk, én jól el leszek - mosolygok rá, majd mikor megkapom az italomat belekortyolok, és nem tetszik az íze. Túl édes, és... van valami más íze is, de az sem tetszik. Elhúzom a szám, majd nagy kortyokban leküldöm az italt a gyomromba, hogy minél előbb fogyjon el, de az íze még mindig ott maradt a számban.
- Whipps, ez nem volt finom. - panaszolom, majd elkapom az egyik kezét, és magammal húzom a sörös hordóig. Ott elengedem a kezét, és megkocogtatom annak a srácnak a vállát, aki a hordó csövét tartja, hogy figyeljen rám.
- Jöhetek én? - Mosolygok rá, Ő pedig bólint, majd kezdené el magyarázni, hogy hogy és hova tegyem a kezem, mikor fölemelnek. De engem nem kell fölemelni.
- Nem kell fogni, és... nem kérek sokat. - bólint, én pedig megfogom a hordó két szélét, majd föllendítem magam, hogy kézállásban legyek a hordó fölött, a pólóm kicsit felcsúszik, így a hasam egy részét fedetlenül hagyja. Megkapom a csövet a számba, iszok pár kortyot, nem sokat, csak arra kell ez az egész, hogy a martini ízét eltüntethessem, majd újra a talpaimon állok a földön. Széles mosollyal az arcomon megyek Whip mellé. - Kipróbálod?

Posts : 15

Rorie & Whipps

Akaratlanul is és egyáltalán nem gúnyolódásból, de nevetek rajta, mikor belekortyol a martinis pohárba. Félig töltöttem neki, valahogy sejtettem, hogy nem nyeri el túlságosan a tetszését, de nem tudom... talán egy kis remény volt bennem, hátha sikerül lazán vennie ezt az estét és kiengedhet magából minden feszültséget. Főleg én terhelem a sok marhasággal mostanság, megnehezítem az életét, tény és való. Azt akartam, hogy ma fellélegezhessen és köztudott, hogy a pia gyakran oldja a gondokat... na meg a nyelved is megered tőle, bár most nincs miről kitárulkoznia, szerintem teljesen őszinte velem. Remélem.
- Sejtettem, hogy nem ízlik majd. Pedig ha jobban belegondolok, a nők csípik a martinit. Lányos ital - elfintorodom. Köztudott, hogy nem aggatok címkéket senkire, de martinit sosem iszom, pont emiatt. Pedig tényleg finom lehet, attól függetlenül is, hogy Rorie-nak nem fűlik hozzá a foga. Ő sokmindent nem szeret, amit más emberek meg igen - Hékás, hova viszel? - megint nevetek, mikor magával rángat. Szerencsére sikerül még épp idejében felkapnom az asztalról a poharat, amibe whiskeyt töltöttem magamnak, így legalább én is ihatok valamit.
Nagy kortyokban nyelem az alkoholt, miközben nézzük, ahogy az egyik srác lekászálódik a hordóról és csuklik, majd odébb vánszorog. Ajaj, nem lesz ennek jó vége.
- Biztos vagy benne, Rorie? - kérdezném, de már ott is van az egyik kisportolt egyetemista mellett. Akarva-akaratlanul is végignézek magamon - nyegle vagyok ehhez az izompacsirtához képest - Az anyámat... - súgom magam elé, mikor Rorie egyszer csak megkapaszkodik a hordó két szélében és kézállásba helyezkedik fölötte. Leesik az állam, csodálattal bámulom ezt a szöszke lányt, akiből egy csomó mindent nem nézne ki az ember... Pedig már totyogós korom óta tudom, hogy Rorie tehetséges és hogy mostanra még többre képes, mint kisebb korában.

Míg ő lemászik addigi helyéről, én leküldöm a maradék whiskeyt is és elhajítom a piros poharat. Tök mindegy, mi van vele, elvégre nem nekem kell összeszednem majd az éjszaka végén vagy éppenséggel reggel.
- Szép volt... és naná, hogy kipróbálom - bólogatok serényen, a segítő kezektől pedig nem ódzkodok. Nekem nem megy olyan simán a dolog, mint Rorie-nak, kell aki fogjon - Ne spóroljatok, srácok! - röhögök még fenn, aztán a számba dugják a csövet és megküldik a szénsavas, kesernyés italt. Hideg - ez az ami először eszembe jut, majd kántálni kezdek magamnak - idd, idd, idd. Tovább bírom, mint hittem.
Mikor már az arcomra is sör kezd csorogni kilököm a számból a cső végét, ezzel jelezve, hogy elég. Letesznek a földre, megszédülök egy pillanatra és a fejemhez kapok. Rorie-val ellentétben én kaptam belőle rendesen, persze ez így van rendjén. Ő ne legyen túl részeg, nem akarom, hogy önkívületi állapotba kerüljön. Velem ellentétben, ugyanis van egy sanda gyanúm, hogy nekem jobb lenne most ittasan.
- Úgy látom, megtaláltam a legszebb lányt ebben a kéróban - valami langaléta srác toppan Rorie mellé és merészen átkarolja a derekát. Én vigyorgok még egy darabig, a whiskey és a sör egyvelege kezdi alaposan szétcincálni a józan eszemet, de még magamnál vagyok, felfogom azt is, hogy ez az adonisz épp rástartol a lányra, akit kicsi korom óta ismerek és akivel idejöttem - Van kedved táncolni? - az adonisz kérdése parancsszóként ér és a táncparkettre nézek. Többen rázzák már magukat, mint mikor megérkeztünk és néhány lámpát is leoltottak a hatalmas nappaliban.
Már csak Rorie válasza hiányzik és az üresfejű adonisz megelégszik magával. Én meg csak állok, végül vállat vonva vigyorgok és bólintok Rorie felé, hogy felőlem mehet, ha akar. Mégis miért tartanám vissza attól, hogy jól érezze magát? Úgyis erre vár már mióta. Inkább szereznem kellene még egy kis whiskeyt... az igazán jól esne most.

Posts : 11

Széles mosollyal az arcomon nézem, ahogy Whip is bevállalja azt, hogy a söröshordó fölé lógassák. Neki kell segítség, nem úgy mint nekem, de ez általában így szokott lenni, nem mindenki jár naponta táncolni meg tornázni, de ez csak így természetes. Mindenki másban tehetséges, nekem éppen ez jutott, aminek nagyon örülök. Meglep, hogy Whip milyen sok ideig van fent a hordó fölött, és nyeli a szájába ömlő alkoholt. Nem tudom, hogy mennyi az a mennyiség, ami már megárt neki, de az egészen biztos, hogy így már nem igazán ülhet volán mögé. Na nem, mintha már haza akarnék menni. NEm, eszemben sincs, ahhoz nagyon is jól érzem magam, és ha táncolhatok, akkor még jobban fogok szórakozni. Csak Pattoe ne jelenjen meg. Annak nem örülnék, ha Whip mindenféle szó nélkül egyedül hagyna, azért, hogy körülötte legyeskedjen, de úgy tűnik, hogy ettől egyenlőre még nem kell tartanom, hiszen sehol sem látom szöszi tincseit legádázabb ellenségemnek. Vagyis nem az, de én annak tartom, mert össze fogja törni Whip szívét, azt meg nem szeretem ha körülöttem szomorúak az emberek.
Mosolyogva megyek mellé. mikor leszedik a hordó tetejéről, majd a karjánál fogva húzom félre, hogy a következő delikvens is oda férjen. Addig nem engedem el, amíg egészen biztos nem vagyok abban, hogy nem fog feldőlni. Nem tudom milyen érzés lehet neki, hisz én nem voltam olyan sok ideig fejjel lefelé, mint Ő.
Meglepődök, mikor egy idegen kar fonódik a derekam köré. Fogalmam sincs, hogy kihez tartozik a kéz, de hamarosan megvilágosodok. Kíváncsian nézek fel rá. Igen fel, ugyan is gyakorlatilag itt mindenki magasabb nálam, de ez nem kifejezetten izgat. Kifejezetten helyes arccal rendelkezik, és izmos testtel. A legtöbb lány kiugrana a bugyijából azonnal, ha egy ilyen flörtölni kezdene velük, de engem más érdekel... A manóba is! Táncolni hív. Én meg szeretek táncolni, mégis mi a szöszhöz kezdjek? Elvégre ezért nyavajogtam Whipnek, de Ő nem akart táncolni, talán nem is szeret, de azt tudja, hogy én imádok. Kíváncsian nézek rá, és egy mosoly kíséretében biccent, hogy menjek. Hát jól van.
A srác, akinek még a nevét sem tudom a derekamat fogva húz a nappali felé, be az emberek közé, valahova középre, így a külső szemlélők nem igazán láthatnak minket. Táncolni kezd, és én is mozogni kezdek a zene ütemére. Élvezem ahogy a mozdulataim során a hajam végigsiklik a hátamon és a karomhoz is hozzá ér.
Nem kifejezetten ez a kedvenc tánc stílusom, jobban szeretem amikor sokkal nagyobb mozgásterem van, de azt a többiek itt nem értékelnék. Megragadja mind a két kezével a derekamat, és magához húz szorosan, szinte érzem minden egyes porcikáját a srácnak, és ez nem igazán tetszik. Miért kell ennyire egymáshoz simulni? Pláne, hogy még nem is ismerem? Még a nevét sem tudom. Megijeszt. A keze felsiklik a derekamról a bordáimra, majd egy másik testet érzek az enyémhez simulni, és újabb pár kéz simít végig rajtam.
- Ne, ez nem tetszik! - Szólalok meg kétségbe esett hangon, mire az amelyik felkért táncolni szépnek nem nevezhető szavakkal elküldi a másikat, engem pedig karon ragad és a falhoz vezet. Nem erőszakosan, de nem is a legfigyelmesebb módon.
Neki dőlök a falnak, és kisimítom az arcomból a hajamat. Így már sokkal jobb.
- Igazán hálás vagyok... - Nézek fel mosolyogva a srácra, aki a következő pillanatban ugyan úgy simul hozzám, mint ahogy az előbb is tette, csak most éppen a falhoz szorít, és nem más testéhez.
- Hagyjál kérlek... Whip! - kiáltok fel, de kétlem, hogy a hangom képes lenne felülmúlni a zenét. Kezeimmel próbálom eltolni a srácot, de nem akar mozdulni semerre sem.

Posts : 15

Rorie & Whipps

E percben azt kívánom, bárcsak itt lenne Pattie és valaki elszórakoztatna. Mivel Rorie lelécel azzal az adonisszal, magamban maradok és bár tudom, én küldtem el, szeretném mégis, ha visszajönne. Féltékenység? Nem kimondottan, vagy, ha mégis, hát ügyesen bemesélem magamnak, hogy ez nem az. Nem lehet az. Valahonnan szerzek egy piros poharat, amiben amint belekortyolok, rájövök, hogy sör van. A sör jó, de nem ilyen nagy mennyiségben. Lepasszolom és szerzek az alkohollal megpakolt asztalról egy kis pálinkát, aminek sokkal, de sokkal finomabb íze van, mint az előző kesernyés-szénsavas italnak. Nagy kortyokban döntöm magamba, pedig esküszöm megfogadtam az éjszaka elején, hogy nem fogok piálni, mert sofőr vagyok. Nem baj, az az élsportoló hazaviszi Rorie-t, ha akarja... Ha meg nem, majd itt alszik, bánom is én.
Távolról figyelem őket, közben válaszolok és elbeszélgetek néhány emberrel, akiket van szerencsém ismerni és furcsa mód nem idegenek. Még Steven is idejön hozzám és jó házigazda módjára érdeklődik, hogy jól érzem-e magam. Mit mondhatnék? Hát persze, Stevie. Már csak Pattie hiányozna és most még azt sem bánnám, ha Rorie meglátna vele. Szükségem van valakire, akitől nem érzem magam ennyire elhanyagolva.
Homlokráncolva figyelem, mint feszül neki a másik oldalról is egy másik srác Rorie-nak és kis híján úgy döntök: kész, ennyi volt, nem vagyok hajlandó ezt tovább nézni. Végül, mikor meghallom, amint engem szólít, leteszem a poharamat az asztalra. Világos, hogy valami nem oké és ha én jövök ki rosszul majd a dologból, ha nem, muszáj csinálnom valamit. Épp ettől féltem, mikor betértünk ebbe a lebujba.
- Hé-hé! - megfogom a srác széles vállát - basszus, baromi izmos - és miközben az pulzál neonfeliratként a fejemben, hogy ma este jól szét leszek verve, igyekszem erőt venni magamon. Nem csak azért, hogy imponáljak, hanem mert kötelességemnek érzem, hogy vigyázzak Rorie-ra - Azt mondta, hagyd! - arrébb lököm és a karjánál fogva húzom el a faltól a lányt és közben alaposan végigmérem, nem-e valami baja esett - bár nem úgy tűnik, hogy az adonisz kezet emelt volna rá.
Eddig a percig komolyan azt hittem, hogy nem lesz bajom és hogy megúszom egy szópárbajjal, esetleg lökdösődéssel. Nem tűnt forrófejűnek az arca alapján, de még csak olyannak sem, aki foglalkozna egy nála fiatalabb sráccal. De látni közeledni felém az öklét, hamar rájövök, hogy ez bizony fájni fog - és fáj is. Még csak visszaütni sincs időm vagy esélyem, mert ellép mellettem, morog valamit és már a tömegbe is veti magát. Arcomra tapasztom tenyeremet, úgy érzem ennek meglesz a nyoma holnapra. Közben a hányinger is megtámad, sok volt a pia és már józannak sem vallanám magamat. Ha az lennék, valószínűleg nem lett volna bátorságom Rorie pártjára állni.

- Szívesen - morgom felállva Rorie-nak és egyenesen a konyhába sietek, hogy találjak valami fagyasztott borsót vagy jeget az arcomra. Nem akarom egyrészt, hogy anyám rájöjjön, mit történt, másrészt meg azt sem szeretném, ha holnap a suliban rólam menne a téma - vajon ki verte szét Whip Trimml képét? - Hol az Istenbe lehet... - bosszúsan morgok orrom alatt, de már a fagyasztóban van a karom és látatlanban keresgélek, hátha ráakadok valamire, ami enyhíti sajgó arccsontomban lüktető fájdalmat.
Nem tudom, haragszok-e Rorie-ra. Egy kicsit talán igen, amiért nem tudja kiszűrni a sznob seggfejeket, akik csak megfektetni akarják, nem pedig udvarlás és randik céljából közelednek. Leheletnyit talán naivnak tartom és ez bosszant. Másfelől viszont én is hibás vagyok, amiért hagytam elmenni táncolni ezzel a sztárfocistával, aki kívülről csillagos ötös, belülről viszont visszhangzik az ürességtől. Mindig én vagyok az önzetlen jófiú... Mikor jön a jutalom?

Posts : 11

A zene még mindig hangosan dübörög, de már nem hallom. Elnyomja a vérem zúgása a fülemben. Mintha csak az létezne, és megrémülök. De nem, ez már eleve a félelem jele. Ahogy az adrenalin kezd el száguldozni az ereimben kezd el szépen tisztulni minden, de van ami még mindig nem olyan, mint elsőre volt. Ami először kellemes, már-már kínzóan kellemes férfi arcszesz illata fojtogatóvá válik, és menekülni akarok.
Az előttem lévő srác mellkasára teszem a kezeimet, és próbálom meg hátrébb tolni, de mintha egy hegyet akarnék rávenni arra, hogy menjen arrébb. Lehetetlen küldetés. Panaszos és kétségbe esett hangon hívom Whippert, és csak remélni tudom, hogy meghallotta a hangomat, és hamarosan kiszabadulhatok innen. A srác lejjebb hajol, közelebb az arcomhoz, mikor valaki megzavarja, és hátra néz, majd már nincs előttem, hanem Whipps húz el a faltól.
A következőek annyira gyorsan történnek, hogy nem tudok semmit se tenni, hogy megakadályozzam. Pedig szívesen vetném magam Whipps elé, hogy én kapjak, és ne Ő, mivel én vagyok a hibás. Ő csak megpróbált nekem segíteni, ami úgy tűnik, hogy sikerült is, de szegénynek egy hatalmasat pancsolt be a srác, akivel táncoltam.
Whipps után szaladok a konyhába, mert nem akarok egyedül maradni a sok táncoló között, valamint bocsánatot akarok kérni. Mikor utol érem, akkor már szinte félig bemászott a fagyasztóba. Ahhoz a vödörhöz sétálok amiben az utánpótlás pia van, egy konyharuhát szerzek, majd abba belecsavarok jó pár jégkockát.
- Itt van jég- megyek Whipp mellé, mikor pedig kimászott a fagyasztóból az egyik székhez húzom, leültetem rá, és óvatosan a szeméhez, és az arcához érintem a jeget.
- Whipps, én annyira sajnálom! Nem akartam, hogy bántson téged! Próbáltam eltolni, de nem ment, és akkor szóltam neked. Azt hittem nem fogod meghallani. Bár ne hallottad volna meg. -Nagyon rosszul érzem magam a miatt, amiért Őt bántották az én hülyeségem végett. Ráértem volna én táncolni, később egészen biztos jött volna velem Whipps is, és akkor nem kerültem volna ilyen szituációba, de nekem azonnal és rögtön kellett minden.
- De biccentettél, hogy felőled mehetek táncolni. Azt hittem esetleg ismered vagy valami. - Hiszen az, hogy én nem ismertem a srácot, az nem jelenthette azt, hogy még Ő sem találkozott vele sosem, hisz én sokkal kevesebb ilyen buliba járok, mint Whips.
Elveszem Whipper arcától a jeget, oda hajolok, és a szemére adok egy puszit.
- gyógypuszi- magyarázom, majd az arcára is kap egyet.

» Whipper & Aurora
» Aurora 'Rorie' Morgenstern
» Tia & Whipper
» Whipper Trimml