Dom&Tero ~ What? I beg your pardon ... I'm not staring at anyone!

Mondtam már, hogy utálom, ha felhúznak? Nem hinném, hogy gyakran hangoztatnám. Mondjuk inkább, hogy nem jellemző, hogy valaki nagyon belém akarjon kötni. De tehetek én róla, hogy nem vagyok egy gizda fazon, akivel szívesen kötekednek? Lényegtelen. Sokkal inkább foglalkoztat, az, hogy sosem tűrtem, hogy valaki túl sokat legeltesse a szemét akár a húgomon, akár a csajomon. Mia a mai napig az a harcias, de alapjában véve gyámoltalan kislány a szememben, aki gyerekkorunkban is volt. Kedves, ahogy próbál kitörni ebből, de nem hinném, hogy bármikor is máshogy néznék rá, annak ellenére sem, amiken már átmentünk együtt. Letty pedig... őt sosem kellett félteni. Mindig megállta a helyét bárkivel szemben, még akkor is, ha pasikról volt szó. Volt már rá példa, szemrebbenés nélkül húzott be egy nála kétszer akkora fószernak, minden félsz és para nélkül. Sosem kételkedtem benne, hogy ő lenne, akit mellém rendelt a Magasságos. Ezért, igen ezért is kezdett el felmenni a pumpám ma is... Semmi kedvem nem volt most ehhez a felhajtáshoz. Ezt vehetettem volna intő jelnek. Lett volna egy nyugis estém, otthon söröznék most épp a tévé előtt. De Lettyt mostanában gyakran elkapja a hév. Egymást érik a versenyek, ő pedig már csak dacból is újra és újra meg akarja mutatni, mire képes. Nem mintha szükség lenne rá, hiszen ebben a világban már sokat letett az asztalra, ismerik a nevét. De ő ma eset sem hagyott békén, csak itt vagyunk, csak elsőként ért célba, csak odatette magát, csak meghajtotta azt a verdát.
Szinte egész este szótlanul figyeltem az eseményeket. Képtelen voltam jó pofát vágni most ehhez. Öregem, ezek nem nagy versenyzők, mégis itt esz minket a fene... Mindegy is volt, hamar lepörgött az egész, nem volt nagy cécó, eléggé megszoktam már a dolog menetét. De ott volt az a csávó. Elég fura fazon... Nem vagyunk egy világ, az tuti, már most látom. Túlontúl is ismerős volt. Meg mertem volna esküdni rá, hogy ő volt az, múltkorról... Akkor már az elején feltűnt... végig Lettyt méregette, alig bírta róla levenni a szemét. Nem mondom én, Letty folyton a fejemhez vágja, hogy beképzelem ezeket, de láttam, amit láttam. Nem vagyok se vak, se hülye! Higgadt vagyok, ha az kell, de ezt most nem hagyhattam szó nélkül. Lehet én leszek a bunkó, ha belekötök egy nálam teljesen más és kisebb keliberű srácba. Érdekelt engem az bármikor is ki, mit gondol rólam? Na, erről van szó.
Kevésbé pöffeszkedve - mert az már túlontúl is sok lett volna - egyenesen felé sétáltam. Már menne is? Csak nem? Hadd emlékeztessem a múltkori kis dologra. Kizárt, hogy pár nap alatt kimenjen a fejéből egy bomba csaj, akit akkor annyira sasolgatott.
Már majdnem beszállt a kocsijába, mikor is voltam kedves elé állni, teljes szélességben és hosszban. Bírom ilyenkor az ilyen meglepett pofákat, amiket vágni tudnak. Jézusom!
Viszont vagy nekem volt sok ez a pár sör az előbb vagy tényleg valami más nyelven beszél hozzám.
- Már elnézést Csórikám! - vetettem oda komolyan - nem igazán vágom mi a francot gagyogsz, de szerintem dumálnunk kéne.