Tero&Claire ~In the Shadow

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

Nem készülődtem túl sokáig, a lehető leggyorsabban elakartam tűnni otthonról. Szükségem volt egy kis magányra, egy kis...levegőre. A tükör előtt állva elgondolkodtam. A külsőm tökéletes volt, mint mindig, most mégsem villanyozott fel. Az ismeretlen, most az érdekelt leginkább. Felvettem egy csinos, fekete, feszes ruhát, egy fekete magassarkú bokacsizmát, és egy szürke bőrkabátot, majd miután néhány ékszert is magamra kanyarítottam, fogtam a táskám és elindultam a kocsim irányába. Gyorsan hajtottam, nem is figyeltem, hogy átsuhantam a piroson. Elhúztam a szám, hiszen néhány csekket kaptam már gyorshajtásért, nem hiányzott egy újabb büntetés. Szerencsére ezeket a leveleket sikerült eldugnom Laurent elől. Nem tudtam pontosan hová is tartok, de úgy éreztem a mai estéhez leginkább egy sötét, külvárosi hely illene.

Több, mint háromnegyed óra autókázás után megálltam egy elég lepusztultnak tűnő, ám annál zajosabb bár előtt. Kiszálltam a kocsimból, bezártam, majd hangos füttyszó kíséretében megérkeztem a bejárathoz. A biztonsági őr másodpercekig csak bámult rám, de végül egy mosolyért cserébe beengedett. Hát, mit is mondhatnék...még nem vagyok 21, azaz nagykorú. Szerencsére akkor is bejuttattam volna magam, ha az őr nem ennyire készséges, hiszen Spencerrel hónapokkal ezelőtt csináltattunk magunknak hamis személyit, aminek igazán nagy hasznát vettük. Beljebb merészkedtem, majd egyenesen a bárpulthoz vezetett az utam. A színpad felé néztem. Egészen tetszetős volt a zene, olyan...sötét volt, borzongató. Pont, ahogy szeretem. Az énekesre pillantottam. Jó hang, sötét külső...passzolt az egész.
-Egy sört kérek. -néztem a pultosra, mire az csak bólintott. Ennyi belefér, még ha vezetek is.

Claire&Tero

Egy újabb "csodás" nap az életemből. Mióta idejöttem Los Angeles-be, egyfolytában csak szopok. Már nem szó szerint. De folyton megszívat az élet. A hülye énekesi állásból nem lehet megélni, de kiegészítve a versenyzéssel. Nem. Úgysem. Aki nem tapasztalt versenyző, az nem boldogul. Ma egész nap Shadow-val futkároztam az állatorvoshoz. Valami elvágta a lábát és nem tud semmiben megkapaszkodni. Azt még értem, hogy tőlem elpártol az ördög is, de egy madártól. Na mindegy. Szóval teljesen szétestem estére, mikor csörgött a telefonom, hogy van 1 órám felkészülni és odaérni a bárba. Szutyok egy hely. De ez van. Felvettem egy fekete inget, ami fölé egy fekete dzsekit húztam. Egy kockás sálat tettem a nyakamba. Egy fekete farmer és tornacsuka pont megteszi. A körmömet most fekete-fehérre festettem és beállítottam a hajamat, majd bepattantam a kocsimba. Hamarosan meg is érkeztem a bárhoz. Leparkoltam, majd a biztonsági őr beengedett. Most viszonylag sokan voltak. Bár a legtöbb vendég részeg volt. Ez a jó közönség. Én arról álmodtam, hogy nagy énekes leszek. de az nem válhat valóra. Behangoltam a gitáromat, majd el is kezdtem nyomatni a zenét. Illett a hely hangulatához. De ezt a sötét idillt megzavarta valami. Az ajtón belépett egy szőke fiatal csaj. nem tudom, hogy engedhették be, mert, hogy nincs meg 21 az ziher. De végül is kit érdekel. legalább lesz józan közönségem is. Eljátszottam egypár számot, majd meg is kaptam érte a fizetést.
-25$? Ezzel akarod kiszúrni a szemem? -néztem a főnökre mérgesen. De ő csak nevetett, majd elküldött a búsba. Ez semmire sem elég, úgyhogy eldöntöttem, hogy én ezt ma eliszom. Odamentem a bárpulthoz és a csaposhoz fordultam.
-Lyhyt kiitos! -néztem rá miközben felmutattam az egyik ujjamat, majd meg is kaptam a kért piát. Gyorsan le is húztam, majd rendeltem a következő kört.

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

Az az igazság, hogy mára nagyon is meguntam a józanságot. Dühös voltam a fotók miatt, amiket anyámról kaptam. Gyereke van...kettőt elhagyott, de azért szült egy harmadikat. Hát, gratulálok neki...Nem mondtam el Laurent-nek, nem akartam feleslegesen idegesíteni, jobbnak láttam magamban tartani az információkat. Nagyon reméltem, hogy ha eljön az ideje Spencer eljön értem, mert volt egy olyan érzésem, hogy a mai éjszakát nem otthon és nem józanul fogom eltölteni. Nem vártam, hogy Spenc' részegen és dühösen magukhoz vigyen majd haza, de reméltem egy motelig elcibál és ott tölti velem az éjszakát, hogy ne csináljak semmi hülyeséget.
Tetszett a zene. Ujjaimmal a pulton kezdtem el dobolni ritmusra, majd intettem a pultosnak.
-Tudja mit? Inkább whiskyt kérek. -jelentettem ki határozottan, mire felvonta a szemöldökét.
-Elmúltam 21, kéri a személyim? -néztem rá gunyorosan, de intett, hogy ne fárasszam magam, nem kell személyi. Nem zavart volna, ha elkéri, hiszen azon az állt, hogy már fél éve betöltöttem a 21. életévem. Ugyan még távol álltam a valódi nagykorúságtól, ezt senkinek nem kellett tudnia.

Hamar megkaptam a kért alkoholt, amit gyorsan lehúztam és kértem még egy kört. Szükségem volt egy kis felejtésre, egy kis...bulira. Először arra gondoltam, hogy kimegyek egy versenyre, de végül emellett a hely mellett döntöttem.
A koncert rövidesen véget is ért, amit sajnáltam, mert egész jó hangulatot adott a helynek, hozzám túl sötét volt ugyan, de a bárhoz egyáltalán nem.
-Helló cicuska! -csúszott egy gusztustalan férfikéz a combomra, és ült le mellém egy rusnya, öreg férfi. Elhúztam a szám, és finoman arrébb helyeztem a kezét is.
-Először is...nem szokásom dorombolni, másodszor...ha már mindenképp egy szőrgolyóhoz akar hasonlítani, akkor el kell mondanom, hogy karmolni szeretek, tehát ha nem tűnik el rövid időn belül innen, akkor megismerkedhet ezekkel. -mutattam fel szépen vörösre lakkozott körmeim. A férfi dühösen rám pillantott, de szerencsére elég határozottnak mutatkoztam ahhoz, hogy észbe kapjon és lelépjen. Szerencsémre nem az erőszakosabb fajtából szalajtották. Miután a pasas elment, csak akkor vettem észre, hogy az előbb színpadon lévő srác dönti magába a piát két székkel arrébb. Elmosolyodtam.
-Annyira nem voltál rossz, hogy piába kelljen fojtanod a bánatod. -szólítottam meg, miközben megittam a maradék whiskym.

Claire&Tero

Ez a nap is el lett cseszve. Reggel felkeltem, de nem a szokásos reggeli ébresztésre, ami egy hatalmas üvöltés volt, hanem arra, hogy Shadow károg. Először nem értettem mi a baja, így próbáltam visszaaludni, de olyan hangosan és fájdalmasan rikácsolt, hogy muszáj volt megnéznem. Valami elvágta a lábát, így vele futkároztam ide-oda. Az utolsó centem is ráment arra, hogy kivizsgálják. Ami nem éppen szerencsés, mert már így is lógok a lakbérrel. Egy lecsúszott rockstar-hoz hasonlíthattam. Ráadásul még ide is el kellett másznom. Nagyszerű... de viszonylag hamar, úgy 3 órás éneklés és gitározás után vége lett az én műsoromnak és megkaptam a fizetésemet. 25$. Nagylelkűség csúcsa. Ennél azért jobb voltam. Valami részeg alak tapizta az előbb bejövő csajt, de nem nagyon kötött le. Csak döntöttem magamba a piákat, amikor hozzám szólt.
-Hö? -emeltem fel a fejemet, majd rászegeztem a tekintetemet.
-Kedves... de nem segít. -jelentettem ki, majd lehúztam még egy rövidet.
-Mi hozott ide? Egy. nem jöhetsz be. Kettő... á. Tudod mit? Leszarom! -legyintettem egyet felé, majd ismét meghúztam a piámat.

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

-Azt látom...de, akkor mi segíthetne? -kérdeztem egész testemmel felé fordulva, így szoktam, ha épp beszélek valakihez. Elég durva pasasnak tűnt, de ha itt kell énekelnie, akkor érthető miért is nincs jó kedve.
-Tudod, ha sajnálod magad, attól nem lesz jobb. Már próbáltam és nem jött be. -küldtem felé egy ragyogó mosolyt, annak ellenére is, hogy biztosra vettem egyáltalán nem érdekli. Ismerős volt az arca. Amíg nem jött ilyen közel nem igazán rémlett, de most, hogy alig egy karnyújtásnyira volt tőlem valahonnan rettenetesen ismerősnek tűnt az arca és a stílusa. Talán az utcán láttam már, vagy talán egy versenyen...ki tudja?

-Kettő? -néztem rá felvont szemöldökkel, és kíváncsian vártam, hogy fojtassa milyen zseniális okai vannak annak, hogy nem lehetek itt.
-Egyébként...annak ellenére, hogy nem jöhetek be, elég nyilvánvalóan bent vagyok. -vontam vállat, majd kértem még egy adag whiskyt, de úgy döntöttem jobb, ha többet nem iszom.
-Különben nem tudom...csak leparkoltam és úgy éreztem be kell jönnöm.
Tényleg így történt, valami azt súgta ma estére ez lesz számomra a tökéletes hely, még ha elég erőteljes kételkedem is ebben, tekintve, hogy ez nem feltétlenül az én közegem, túl sötét...én inkább fény vagyok.
-Mindig ilyen helyeken énekelsz? Ezzel a hanggal nem lecsúszott alkoholistáknak kéne énekelned. -fejtettem ki a véleményem még akkor is, ha ő magasról tesz rá és a legkevésbé sem kíváncsi arra, amit mondok. Intettem a csaposnak, hogy dobjon egy pohárka whiskyt a kis zenész fiúnak is. Ha nem szereti, akkor majd szól, ha pedig igen, akkor vélhetően megissza. Ennyit megérdemel, nekem tényleg tetszett a fellépése.

Claire&Tero

Úgy terveztem, hogy fellépek és bőségesen kifizetnek, majd iszok is és ki tudom fizetni a lakbért is. És nem zaklatnak a hülyeséggel. De ezek közül csak a piálás jött össze.
-Semmi... -jelentettem ki egykedvűen, majd ittam még egyet. Nem voltam jó hangulatban. Mondjuk ez nem igazán látszott. Vagyis de, csak én mindig így nézek ki.
-Majd szólok, ha tanács kell egy 18 év körüli kislánytól... -néztem rá üveges szemekkel, majd a színpad felé néztem. Valami nyávogós hangú csajok énekeltek. Őszintén. Ez jobb, mint én? Ismerős volt, de a sok piától és a félhomálytól nem rémlett, hogy honnan. Talán nem is baj ez.
-Három! -emeltem fel a poharamat, majd lehúztam a benne lévő löttyöt.
-Azt észrevettem... -jegyeztem meg csak ennyit. Nem vagyok vak. Ha nem mondja észre sem veszem, hogy bent van. A megjegyzésére nem reagáltam. Megérzés. Az aztán nagyon jó dolog. Én egyszer tettem valamit megérzésből és 4 év kőkemény börtön lett az eredménye.
-Mindig... de amint látod... nem fizetnek bőkezűen. -vágtam le a pultra azt a sz*ros 25$. De a pultos el is vett belőle tízet.
-Ezt a fogyasztásért. -jelentette ki vihogva.
-Kapd be! -mutattam fel az ujjamat, majd lehúztam a whisky-t, amit a kis csaj rendelt nekem.
-Egyébként kösz. De máshol nem engednek énekelni. -néztem magam elé.

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

-Oké. -vontam meg a vállam. Ha egyszer nem akar semmit, akkor biztosan nem fogom erőltetni. Sosem voltam az a típus, aki másokra erőlteti magát, egyszerűen csak szerettem segíteni az embereken, ha épp volt rá lehetőségem. Nem tudtam ennek a srácnak mire lenne szüksége, de abban egészen biztos voltam, hogy valami rohadtul nem stimmel, hiszen az emberek ok nélkül nem isznak teljesen egyedül, búbánatosan, én már csak tudom.
-Kislánynak nevez az, aki tök egyedül ül egy fellépés után és dönti magába a piát...-állapítottam meg és még hümmögtem is hozzá. Az ő viselkedése sokkal inkább volt gyerekes, mint az enyém, pedig aztán ez tényleg fordítva szokott lenni, nem vagyok az érettség mintaképe.
-Egészségedre! -fűztem hozzá csak ennyit, majd tovább kémleltem az arcát. Volt benne valami érdekes, ami miatt nem mondtam azt, hogy felállok és elmegyek. Természetesen ez lehet, hogy nagyrészt inkább annak köszönhető, hogy még előttem van egy pohár whisky és kettőn már túl vagyok, azaz, ha bárhová is menni akarnék, mindenképpen szólnom kéne Spencernek, ugyanis nem kockáztatnám, hogy összetörjem a kocsim, vagy elvegyék a jogsim.

-Hát, ha esetleg zavarlak nyugodtan arrébb is mehetsz. -ajánlottam fel neki a lehetőséget. Nem tűnt valami barátságosnak, de hát van ez így, nem lehet mindenki jajj, de boldog ember, én is csak próbáltam többnyire az lenni, még akkor is, amikor a kedvem amúgy a béka feneke alá süllyedt.
-Csak ennyit adtak azért, amit csináltál? -néztem rá őszinte meglepettséggel, ugyanis ő tehetséges, legalábbis, ha nekem tetszett, amit csinált, valószínűleg sok sok ember lenne még így ezzel. Szinte felháborodtam a dolgon.
-Szívesen, nem szeretek egyedül inni. -engedtem meg magamnak egy újabb félmosolyt, miközben még mindig azon gondolkodtam, hogy tényleg ennyire kevés pénzt fizettek neki.
-Nem engednek? De hát tehetséges vagy. -néztem rá kissé értetlenül és reméltem kapok némi magyarázatot arra, hogy miért nem engedik fellépni máshol.
-Hmm...van egy ötletem. -vigyorogtam rá azzal a tipikus "zseniális ötleteim vannak" nézéssel.

Claire&Tero

Az "oké", vállvonogatós dologra nem is figyeltem oda. Minek? Nem kell nekem semmi. Elég nekem a pia meg az a 25$, amit nagy nehezen sikerült összekaparni. Persze nem tudom, hogy miből teremtsek elő pénzt a lakbérre. De azt, majd megoldom valahogy. Vagy nem. Mindegy. Legalább, ha kirúgnak már nem kel azzal foglalkoznom, hogy a főbérlő az ajtóm előtt rikácsol.
-Mivel az vagy... és mit kéne csinálnom? A rajongótáborom fele részeg, a másik fele meg vagy alszik vagy sík hülye a zenéhez. -tettem hozzá csak ennyit. Nem vagyok barátkozós kedvemben. Mint szinte mindig. Nem szokásom vad idegenekkel foglalkozni, akik még be is szólnak nekem. A megjegyzésér csak bólogattam, hisz előtte is ott volt a whisky. Majd a következő megnyilvánulásán nevetnem kellett. Ő itt a vendég, én voltam itt a fellépő és én vagyok itt "otthon." És, majd én húzzak el. Még mit nem.
-Én? Csak, hogy tudd... ha szólok a pultosnak, hogy nem vagy meg 21, úgy kidobnak innen, hogy egészen Európáig repülsz. -jelentettem ki gonoszul, majd rendeltem még egy kört és a megkeresett pénzből elvettek 10$. Egy kedves reagálást intéztem a pultos felé, majd ismét a csajra irányult a figyelmem.
-Igen. Amint látod... de helyesbítek. 15$. -néztem az asztalon lévő maradék pénzre. Eltettem és úgy döntöttem, hogy többet nem iszok. Maximum egy utolsó sört rendelek magamnak. Majd a mosolya nagyon is hidegen hagyott és az újonnan rendelt sörömet iszogattam.
-Nem, nem engednek... az egy dolog. De attól még van rá okuk... legalábbis szerintük... -magyaráztam meg neki a dolgokat, majd lehúztam a piámat. Nagyon sok alkoholt vagyok képes eltüntetni, nagyon rövid idő alatt.
-Attól pedig kímélj meg. Nem vagyok az a típus aki egy kislány tanácsait fogadja meg. Akinek még a nevét sem tudom. -közöltem vele a tényeket.

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

-Hmm...én nem vagyok részeg, nem alszom és nem is vagyok teljesen hülye a zenéhez. -vontam meg a vállam. Oké, az is igaz, hogy nem tartozom a rajongótáborába, aminek az lehet az oka, hogy életemben először hallottam énekelni, de reméltem, hogy nem utoljára, ugyanis tényleg tetszett a zenéje. Érdekes volt. Sosem voltam oda a cicababák nyávogásáért vagy a szépfiúk unalmas ritmusaiért, holott engem is nyugodt szívvel lehet kis királylánynak nevezni, a külsőm alapján nem sértődhetnék meg rajta. Amondó vagyok, hogy vagy legyen valami rock, vagy valami durva hip hop, a kettő közti átmenetért nem igazán rajongtam.
-Először is, nem tudom miért vagy olyan biztos a koromban, lehet, hogy csak jól tartom magam. -mondtam neki kissé cinikusan, majd arrébb toltam a whiskym. Ha netán mégis úgy döntenék, hogy megkockáztatom a kocsikázást jobb, ha nem iszom többet, két aprócska pohárnyi is bőven sok volt, ha ilyen terveim vannak.
-Másodszor...Úgy is Európába készülök, szóval jól jön a rásegítés. -húztam elégedett mosolyra a szám, majd ismét a srácot kezdtem kémlelni. Ott tartózkodik az anyám, szóval...oda kellett mennem ahhoz, hogy kideríthessek mindent, amit akarok. A kérdés már csak az volt, hogy fogom kivitelezni.Ennek fényében elég tetszetős volt a megoldás, miszerint, ha megtudják, még kiskorú vagyok, akkor egészen Európáig repítenek.

-Miféle okuk lehet rá? -húztam fel a szemöldököm kíváncsian. Nem tudtam túl sok mindent elképzelni, hiszen...miért ne engednék egy tehetséges énekesnek, hogy lebujok helyett normális helyen is felléphessen? Nem állt össze a kép.
-Claire. -mutatkoztam be, ha egyszer már ebbe is belekötött, majd egy pohár ásványvizet kértem, hogy leöblíthessem az alkoholt.
-Hmm...akkor gondolom nem érdekel egy fellépés, amiért 500$ fizetnek, ha jól emlékszem, nem is beszélve a korlátlan étel- és italfogyasztásról. -néztem rá ravasz mosollyal. Semmi rosszra nem kell gondolni, épp csak egy elég gazdag barátom bulit tart és hobbija rám bízni, hogy szerezzek zenekart vagy fellépőt, kb 500-600$-os összegért. Hiába, bíznak az ízlésemben.
Felvontam a szemöldököm mintha valamiféle reakcióra várnék, bár abban sem voltam biztos, hogy a férfi valóban akar e munkát, amiért elég gázsit kap.

Claire&Tero

-De nem is vagy a rajongótáborom tagja... bár ők sem azok. -néztem a lányra, majd ismét a színpad felé. Azok a csajok most jöttek le és láttam, amint a hely főnöke a kezükbe nyom fejenként 200$.
-Ezt nem hiszem el! -ráncoltam össze a szemöldökömet, majd visszafordultam.
-Az összes a tiéd, csak adj piát! -meredtem a pultosra, aki elvette a 15$ és adott egy kis üveg piát. Micsoda király nap. Elittam a fizetésemet.
-Nem hiszem. -vontam meg a vállam. nekem aztán nyolc, hogy mennyi idős. Csak ne zargasson a hülyeségekkel. Majd a kis megjegyzésemre közölte, hogy Európába készül.
-Mi dolga egy királylánynak Európában? -érdeklődtem mégis a dolgokról. Majd közöltem, hogy van oka annak, hogy nem minőségi klubok állandó fellépője vagyok. Kíváncsi volt az okára. Elmondom és akkor talán elhúz innen a francba.
-4 évet voltam Finnország legdurvább fiatalkorúaknak fenntartott börtönében... egyéb kérdés? -meredtem rá, majd meghúztam az üveget.
-Tero. -nyújtottam neki kezet, remélve, hogy viszonozza. A körmömön virított a lakkozás és a hatalmas rézből készült gyűrű. Ez van. Ez az én stílusom.
-Ne hamarkodjuk el a dolgokat... és a priuszom? Az nem számít egy ilyen gazdag embernek... azok a legnagyképűbb és legválogatósabb alakok a Földön. -néztem végig a kis szöszin. Egész jó bőr. De vagy 8 évvel fiatalabb nálam. Plusz nem vagyok pedofil.

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

-Nem vagyok, de még lehetek, nem? -tettem fel egy amolyan költői kérdést, hiszen egészen egyértelmű volt rá a válasz. Egyáltalán nem zavart, hogy rossz kedvű és némileg antiszociális, az én kedvem minden sz*rság ellenére is rendületlen volt. Minek utálni mindent, ha nem old meg semmit, és még a jelent is alaposan elcseszi?
Végignéztem a rettenetesen igazságtalan jelenetet, ahogy a főnök jóval több pénzt ad a csajoknak, akik még csak fel sem keltették a figyelmem, mint ennek a feketébe burkolózott, de igazán tehetséges srácnak. Nem tehettem semmit, így inkább csak újra végignéztem, ahogy piát kér. Elhúztam a szám. Hamarosan hulla részeg lesz, ha így fojtatja, és amilyen arany szívem van, nem hagyom, hogy egy padon aludjon és elfuvarozom. Szerencsére a pénze elfogyott, szóval, ha ezt az üveg piát gond nélkül elfogyasztja nem kell attól tartanom, hogy újabbakat rendel.

-A királylány megkeresi a királynőt, aki csúnyán otthagyta őt és a királyfit. -adtam rövidke, de annál egyértelműbb magyarázatot arra, hogy mit is keresnék én Európában. Persze nyaralni is mehettem volna éppenséggel, de minek adjam elő magam egy ostoba, gazdag, szőke libaként, ha egyszer ezek közül a tulajdonságok közül csak a szőke stimmelt? Nem vagyok az a megjátszó fajta.
-Nincs. -ráztam meg a fejem. A válasza több volt, mint kimerítő. Ugyan furdalta az oldalam a kíváncsiság, nem akartam rákérdezni miért is sittelték le, különben is...egy rakás barátom volt már hűvösön illegális versenyzés, lopás vagy garázdaság miatt, így nem tulajdonítottam ennek akkora jelentőséget, mint amekkorát tulajdonítottam volna, ha tudom valójában mit is követett el.
-Örülök. -fogadtam el a kézfogását. Érdekes neve van, nem lesz nehéz megjegyezni. Most, hogy közelebbről megnéztem, a sok fekete alatt egész helyesnek tűnt, bár kétségtelenül idősebb, mint én.
-Ugyan...előítéletes vagy. Gazdag, ez tény, de bízik az ízlésemben, ráadásul nem törődik a múlttal.

Claire&Tero

-Nem. Többet ennek a helynek a közelébe sem jössz. -jelentettem ki határozottan. Franc tudja, hogy miért. Az áldott jó szívem. Túl pozitív nekem. Nagyon is. Ez szomorú. Utálom a vidámságot. Na meg a napfényt. Tulajdonképpen bármilyen fényt. De most ő volt ennek a bárnak a legvilágosabb pontja. Sajnálatomra. Majd végignéztem, amint igazságtalanul többet kapnak a kis ribancok, mint én. Ez van. Tuti van valami köztük és a tulaj között. Mondjuk lehet, hogy én azért kapok kevesebbet, mert nem dug meg a főnök. És nem is fog. Belegondolni is szörnyű. Majd rendeltem magamnak egy utolsó kört. Vagyis, ha felírathatok magamnak, ahogy eddig, akkor még nincs vége a piálásnak. A szavai térítettek magamhoz.
-Szóval anyád eltűzött Európába? Így jártál királylány. És ismerted vagy a királyfi gondozott? -nem érdekelt mások nyomora. Akkor miért épp az övé érdekelne.
-Érdekes... ilyenkor az jön, hogy "miért sitteltek le?" -váltottam gonoszabb és hűvösebb hangnemre. Bár lehet, hogy nem lepte meg. Elég érdekesen nézhetek ki. Néha én is félek magamtól. pedig alapjáratom jó fej vagyok. Csak nagyon komor, sötét és szarkasztikus vagyok. Majd elfogadta a kézfogásom és közölte, hogy örül.
-Várjunk csak. A neved alapján... nem vagy jenki ugye? -néztem rá hunyorogva.
-Csak ismerem az embereket. Hidd el. Kislány. Nem ismered még a világot. -néztem rá gonoszul mosolyogva.

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

-Ki kell, hogy ábrándítsalak. Te nem mondhatod meg, hogy mikor és hova mehetek. -jelentettem ki határozottan. A személyimen 21 év szerepel, nem vandálkodtam, nem problémáztam, így nem tudtam elég jó indokot ahhoz, hogy kitilthassanak innen. Bár, lehet, hogy csak túl sokat ivott és már azt sem tudja mit beszél. A megivott alkoholmennyiséghez képest azonban elég jó állapotban van. Lehúztam a vizet és kértem még egyet. Ettől kicsit jobban éreztem magam, ha úgy tetszik frissebbnek.
-Egy ideig ismertem, aztán fogta magát és úgy döntött hosszas királyi nyaralásra megy, ennek már több mint 4 éve. Egy kamasz túl nagy teher egy királyfinak. -vontam meg a vállam. Imádtam Laurent, a bátyám, de szemétség volt anyánktól, hogy elhagyott minket pusztán a szórakozásért. Egy percig sem gondolt arra, hogy mekkora terhet kell Laurent-nek a vállára vennie.
Tudtam, hogy valószínűleg nem érdekli a férfit, hogy miket fecsegek, de teljesen mindegy, ő kérdezte, nekem meg jólesett valakinek elmondani, ennyi.

-Nem szeretem a sablonos dolgokat. Különben is, a múlt az múlt, nem feltétlenül azon múlik milyen ember vagy most.
Talán jobb lett volna, ha kérdezősködöm és megtudom mit tett, mielőtt munkát ajánlok neki, de hát...4 és börtön sok idő, megváltozhat az ember, ráadásul nem mindig igazságtalan az elkövetett bűn, én pedig nem akartam belemenni ebbe. Jobb szeretem megismerni az embert, azt, hogy most milyen vagy ki, mielőtt szörnyű dolgokat tudnék meg róla a múltjából.
-Tényleg nem. Francia vagyok, de a bátyámmal ellentétben én már L.A.-ben születtem. -adtam talán túlságosan is kimerítő választ a kérdésére.
-De te sem vagy amerikai, igaz? -világítottam rá a nyilvánvalóra, hiszen a nevéből én is hasonlóra következtettem, mint ő.
-Talán nem, de így is többet tapasztaltam már, mint szerettem volna. -vontam meg a vállam. Spence és én...mondjuk úgy, hogy nem állt tőlünk távol a baj, és sok olyan dologba kellett már belekeverednünk, amibe nem akartam.
-Még véletlenül sem akarok beleszólni, komolyan...de hogy mész innen haza? -vontam fel a szemöldököm. Ha reményeim szerint tesz és majd elvállalja a fellépést, akkor nem hagyhatom, hogy totálisan részegen rohangáljon a városban, meg...tulajdonképpen amúgy sem.

Claire&Tero

-De mondhatom, mivel ez az én pályám. Kislány! Nem akarhatod a szivar és sör szagot szívni, mert egyszer hallottál énekelni. -ha nem lenne ilyen fiatal még jöhetne is. De így. Egy ilyen csaj nem ezekbe a bárokba való. Inkább egy puccos party-ba.
-Az szar. Nagyon szar... -fűztem hozzá csak ennyit. Szívás, ha valakit elhagynak a szülei. de nem igazán kötött le. Nem tökéletes az élet. Én tudom.
-Furcsa vagy, királylány! -tényleg furcsa. Nem érdekli a múltam. Vagy legalábbis nem mutatja. De talán jobb is. Sőt. Biztos. Nem akarom, hogy megtudja, hogy öltem. Nem is akárkit és akárhogy. Ma is látom álmomban, ahogy apám a levegőért kapkod és a saját vérében fekszik. Lassan vérzett el és közben a kezemet fogta. Vagyis inkább szorította a csuklóm. Én csak nevettem a szenvedésén. Egy ideig ott ültem mellette az ágyon és azon gondolkodtam, hogy mit csináljak vele. Talán el kellett volna égetnem és sosem derülnek ki a dolgok. De aztán a feldarabolás mellett döntöttem. Megtaláltam az egyik fiókban a húsvágó kést és először levágtam az egyik kezét. Lehúztam az ujjáról a gyűrűt, ami ma is a nyakamban hordok egy láncon. Aztán szép lassan vágtam fel. Apró darabokban raktam be a hűtőládába, hogy megfagyjon és ne derüljön rá fény. De nem sikerült a célom. A mélázásomból a lány szavai ébresztettek. Ráhibáztam. Tényleg nem amerikai. Francia. De L.A.-ben született. Nekem ez túl magas ennyi pia után.
-Szóval had dolgozzam ezt fel királylány... egy francia csaj vagy, aki L.A.-ben született és Európába akar menni. Had találjam ki. -csúsztam át egy hozzá közelebb lévő székre.
-A királynő után akarsz menni a jó öreg Európába. -mosolyogtam rá gonoszan. Majd azért rákérdezett, hogy én sem amerikai vagyok.
-Eltaláltad. Finn vagyok. -ismertem el a tényeket. A nevem alapján nem nehéz rájönni. Tero. Nem éppen amerikai név. Aztán kinyögte, hogy hiába fiatal, mert sokat megélt.
-Ezt hogy kell érteni? -néztem rá kérdőn.
-Hogy hogyan jutok haza? Remélem a két lábamon és épségben. De a lakásomig a kocsimmal megyek. -pillantottam rá, majd a pultosra.
-Fel tudsz nekem írni egy üveg ír whisky-t? -néztem rá érdeklődve. A mosolya gonosz volt, de amit mondott még inkább.
-Nem is tudom... de inkább felírom mielőtt megölsz... -jegyezte meg gonosz kacajjal. Az a gáz, hogy ők tudják, hogy miért csuktak le.
-Tudod mit?! Dugd fel magadnak az üveget! De jó mélyen! -emeltem ismét a magasba az ujjamat, majd megforgattam. Aztán ismét a királylányra pillantottam.

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

-De igen, akarhatom. -mondtam neki ellentmondást nem tűrő hangon, majd vállat vontam. Azt is utáltam, ha Laurent akarta megmondani mit és hogyan tehetek vagy nem tehetek, ezt a bátyámtól sem fogadtam el, nemhogy egy idegentől. Szabad szellem vagyok, és valószínűleg soha nem fogom azt tenni, amit mondanak nekem.
-Igen, az. -bólintottam. Nagyon elmés volt a megállapítása, de legalább igaz, tényleg sz*r dolog, ha a szüleid elhagynak, ráadásul kiderül, hogy a drága anyád szült egy harmadik gyereket is, akit egyáltalán nem hagyott el. Gondolom csak engem és Laurent tartott annyira selejtnek, hogy egyedül hagyjon minket. Megakartam találni és a szemébe mondani, hogy mennyire megvetem azért, amit tett, és mennyire szerencsétlen az a gyerek, akinek épp ő az anyja.
-Épp te mondod, hogy furcsa vagyok? -vontam fel a szemöldököm, majd elnevettem magam. Valójában tényleg nem értettem hogy érti, főleg mivel neki vannak tollak a hajában és ő néz ki furcsán. Nem mintha ne lenne vonzó vagy ilyesmi, de ez a szó sokkal inkább illett rá, mint rám.

-Pontosan, ezt jól látod. -helyeseltem mikor nagy vonalakban elmondta, hogy francia vagyok, aki Amerikában született és Európába menne. Egyik könyököm a pultra helyeztem, hogy tenyeremmel megtámaszthassam a fejem és úgy pillanthassak a közelebb ülő férfire. Most már teljesen biztos voltam abban, hogy láttam már, hiszen egy ilyen érdekes alakot nem nagyon lehet összekeverni senkivel, de az még mindig nem ugrott be, hogy hol.
-Így van...nincs sokkal rosszabb egy dühös királylánynál. -húztam sokat sejtető félmosolyra a szám. Sok mindent képes voltam eltűrni, de azt nem, amit anyánk tett velünk, na meg...az apánk is persze, de anyánktól valahogy sokkal jobban fájt. Az ő arca élesebben él az emlékezetemben, mint apámé.
-Hm...finn...és hogy kerültél L.A.-be, azon kívül, hogy esélyesen repülővel jöttél. -tettem hozzá elvéve annak a lehetőségét, hogy cinikusan annyit mondjon: "repülővel".
-Sehogy.-ráztam meg a fejem, hiszen nem valószínű, hogy kíváncsi a dolgaimra és különben sem osztanám meg egy idegennel, az egyetlen aki mindenről tud az Spencer, és jobb, ha ez így is marad.
-A kocsiddal? Ne haragudj, de...szeretném, hogy fellépj azon a bulin, mert jó vagy. Nem hagyhatom, hogy idő előtt kicsináld magad csak azért, mert részegen vezetsz. Majd hazaviszlek. -ajánlottam fel, bár inkább kijelentésnek hatott, mint tényleges ajánlatnak. Felvont szemöldökkel figyeltem a kis jelenetet, de úgy döntöttem inkább nem fűzök hozzá semmit, Tero láthatóan ideges lett a mondattól, nem akartam felesleges kérdésekkel hergelni.
-Van egy javaslatom...itt hagyjuk ezt a helyet, veszek egy üveg whisky-t, hazaviszlek és megihatod, cserébe fellépsz a barátom buliján, rendes gázsiért.
Azt hiszem ez visszautasíthatatlan ajánlat, bár...amilyen furcsa még azt is megkockáztattam volna, hogy visszautasítja.

Claire&Tero

-Nem tudom, hogy neked ebben mi a jó királylány... -néztem körbe a helyen. Én sem szívesen vagyok itt. Akkor ő? Egyszer hallott életében és máris ennyire belezúgott a hangomba? Majd a helyeslő megjegyzését elengedtem a fülem mellett. nem nagyon érdekelt, hogy egyet ért-e vagy sem. Mert úgyis tudtam, hogy igen. Majd a megjegyzésére csak furcsán néztem rá.
-Igen én... miért? -érdeklődtem tőle a dolgokat. nem vagyok furcsa. Csak máshogy látom a világot. Nekem ez a szitu és a csaj is bonyolult. Egy francia, aki Amerikában született és Európába akar menni az anyja után. Na ez ám a fura. Majd közelebb ültem hozzá. Már tuti láttam valahol. és azt is tudom, hogy hol. Egy versenyen. Ő az a csaj. Fú. Nem hittem volna, hogy itt látom.
-De van... egy nagyképű, makacs királylány, aki a sötétben, egyedül iszogató, borongós embert nem hagyja békén, hogy depizzen és igyon. -hadartam el a dolgokat. Ez mind ő volt az én szemszögemből. Bár lehet, hogy túl előítéletes vagyok. Nem! A csaj a fura. Majd megelőzött azzal, hogy csak annyit kapjon válaszul "repülővel." Na erre nem számítottam.
-Abban igazad van, hogy repülővel. És ezzel el is mondtál mindent. -mosolyogtam rá gonoszul. Ez van. Nem szeretek magamról dumálni. Így is többet beszélek, mint szoktam. Majd arra, hogy miképpen kell érteni azt, hogy többet tapasztalt, mint kellet volna, csak annyit kaptam válaszul, hogy semmit.
-Ha semmit, akkor semmit. -hagytam rá a dolgot. Ez van. Nem érdekel, ha nem mondja.
-Szó sem lehet róla. Nem vagyok részeg. És nem szokásom csak úgy, otthagyni valahol a kocsimat. Szóval a sajátommal megyek. -döntöttem el a dolgokat, majd csak néztem magam elé. Furcsa, hogy éppen itt találkoztunk megint.
-Nekem is van egy ajánlatom... -néztem rá határozottan.
-Itt hagyod ezt a helyet, veszel egy üveg whisky-t és odaadod a királyfinak és bocsánatot kérsz, hogy ellógtál egy ilyen helyre. De amíg még itt vagy, addig megadom a telefonszámomat és keresni foglak. És, hogy biztos legyél benne... -tekertem le a sálat magamról, majd beletekertem az ő nyakába.
-Ez a kedvenc sálam. Ezért tuti, hogy felhívlak. És, ha nem zaklatsz többé, akkor csak neked énekelek valamit, majd, ha más nem hallja. -ajánlottam fel neki a dolgokat. Reméltem, hogy elfogadja ezt a variációt és nem piszkál többet.

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

-Miért gondolod, hogy egy "magamfajta"....-mutattam is ujjaimmal az idézőjeleket. -...nem járhat ilyen helyekre? Jók a fellépők. -utaltam egy félmosollyal rá, majd ismét nagyot kortyoltam a vízből. Sokat segített, a minimális alkohol okozta tompaságot nagyjából elűzte, így már nem féltem annyira attól, hogy baj lehet a vezetésből.
-Lássuk csak...nem az én piálok teljesen egyedül egy sötét lyukban, és nem az én hajam díszítik tollak. Bár, elismerésem, jól néz ki. -dicsértem meg a hajdíszeit. Tényleg tetszettek, bár nekem valószínűleg hülyén álltak volna. Jobb szerettem a tollakat a fülemben, fülbevalóként vagy a nyakamban nyakláncként hordani, de hát...kinek mi, tollas fülbevalóval elég hülyén nézett volna ki.
Próbáltam nem megsértődni azokon a jelzőkön, amikkel illetett. Nem mondom, hogy nincs bennük igazság, de még sosem vágták így a képembe.
-Talán jó a sötét, borongós embernek, hogy depizik és piál? Mindenkinek kell egy kis napfény...-mosolyogtam rá, bármennyire is nem hatotta ez meg.

Miért lennék vele bunkó, ha egyszer kedves is lehetek? Oké, sosem voltam mézes mázos, túlságosan bájolgó ember, de előfordult, hogy őszintén jött belőlem a kedvesség, legalábbis addig, amíg nem volt okom másképp viselkedni.
-Oké, akkor úgy kérdezem, miért? Talán te is az amerikai álmot kergeted? -vontam fel a szemöldököm, hiszen a legtöbb európai azért utazik ide, mert nagy álmokat, nagy reményeket akarnak megvalósítani, azt hiszik itt minden más, pedig az emberi gyarlóság, itt is csak gyarlóság, mindenhol ugyan olyan.
Hálás voltam, amiért rám hagyta a dolgot. Nem lett volna kedvem kifejteni, hogy is értettem, amit mondtam és a jelen állapotában valószínűleg nem is nagyon fogta volna fel. Ugyan még nem volt hulla részeg, de az érzékeit valamennyire már biztosan eltompította a sok pia.
-Hmm...szóval tényleg azt akarod, hogy elvegyék a jogsid? -kérdeztem kissé közönyösen. Ha ezt akarja, hát legyen, én nem fogom erőltetni. Ő csak egy idegen, bár tény, hogy valahogy így sem akarom, hogy összetörje magát csak azért, mert én hagytam elmenni ilyen állapotban.
-Hallgatom...-néztem a szemeibe és vártam, hogy mi is lesz a zseniális ajánlata, az enyémnél nem lehet jobb.
Felvontam a szemöldököm, ugyanis meglepett, amikor a sálat a nyakamba csavarta. Elmosolyodtam és beszívtam az anyag illatát.
-Nem kell tőle bocsánatot kérnem, nagylány vagyok, eltudom dönteni mit akarok. -vontam meg a vállam, de még mindig a sállal voltam elfoglalva.
-Szóval zaklatlak? -nevettem el magam. A világért sem akartam őt cseszegetni, de hát, ha így gondolja...én egyszerűen csak nem akartam, hogy kicsinálja magát.
-Hjajjj, nem tudlak meggyőzni arról, hogy hazavihesselek én, igaz? -néztem rá komolyan, majd eszembe jutott valami.
-Mikor jöttem láttam itt egy lepukkant motel félét. Kiveszek egy szobát, és ott aludhatsz, reggel, mikor már kijózanodtál szépen hazamész. Nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ha azt kéne olvasnom holnap az újságban, hogy halálos autóbalesetet szenvedtél, csak mert engedtelek így vezetni. -mutattam a pulton lévő piára.
-Tudom tudom, idegesítelek, de jobb, ha belemész. Tudod, makacs a királylány.
Tudtam én, hogy most épp a pokolba kíván, de senkinek nem lett volna jó, ha elpatkol egy autóbalesetben, amire lássuk be nagyon is volt reális esélye.

Claire&Tero

-Mert nem a magadfajtának való. Királylány. Márkás cuccokban jársz és saját kocsid van, amit valószínűleg nem úgy loptál. Egy vadidegennek veszel italt. Egy puccosabb hely való neked. -a mosolya ismét nem tudott lázba hozni. Lehet, hogy valaki elájul, ha egy szőke csaj rámosolyog, de nem én.
-Kösz... tudom. -tettem hozzá csak ennyit a kis megjegyzéséhez. A hajam tényleg jól néz ki, de a saját hajszínemre már nem is emlékszem. Folyton változtatom. Volt már sötétkék, lila, sárga. Igen! Sárga! nem szőke, hanem sárga! Majd közöltem vele, hogy van rosszabb egy dühös királylánynál. Ő. Egy makacs, önfejű kislány.
-Nekem nincs rá szükségem. Ha világosság kell kiszőkíttetem a hajamat. -néztem a csajra mosolyogva. Ez van. Nem szeretem a fényt.
-De a szokásos szerencse utolért és a bár legfényesebb alakjával beszélgetek... -forgattam a szemeimet, miközben ezt mondtam. Igazam van. Ő a legboldogabb és legderűsebb ember ezen a helyen.
-Nem... én azért jöttem, hogy új életet kezdjek... szóval... igen. Részben az amerikai álom hajtott. Énekes akartam lenni. De látod, hogy nem lettem. -tártam szét a kezem és úgy néztem körbe.
-A jogsim... nincs jogsim. -nevettem el magam ezen. Tényleg nincs. Mikor csináltam volna? Majd elmondtam neki az ajánlatot és a sálamat a nyakába raktam. Majd beleszagolt. Így a megjegyzésére nem is figyelve tettem fel egy kérdést.
-Csak nem büdösnek találod... olyan az illata, mint... mint nekem. -szagoltam bele a dzsekimbe. Nem is lehet büdös. Tök jó illatom van.
-Egy kicsit... -mutattam az ujjaimmal egy kisaraszt.
-Igaz! -nem akartam, hogy lássa, hogy hol is lakom.
-Nem! A lakásom is olyan, mint egy lepukkant motel egyik szobája. Szóval teljesen mindegy. -néztem rá határozottan.
-Én pedig makacs srác vagyok. És eléggé őrült... már egyesek szerint. -küldtem egy gyilkos pillantást a pultos felé, majd közelebb hajoltam a lányhoz.
-Én ismerlek! -tettem ezt a megállapítást, miközben belenéztem a szemeibe. Gyönyörű, kék szemek. Mármint.

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

-Tévedsz. Mármint, ez mind csak felszínes ítélkezés, mindezek ellenére ide jöttem, mert gondolkodni akartam, végül megtetszett a zenéd és maradtam. -vontam meg a vállam. Nem akartam lerombolni az illúzióit afelől, hogy egy ostoba, gazdag, szőke liba vagyok, holott Laurent-el egy csomószor aggódtunk már azon, hogy még kaját sem tudunk majd venni. Szerencsére a gazdag pasik jól fizetnek egy egy parti alkalmával, és csak annyi a dolgom, hogy megjelenjek velük és mosolyogjak. Sajnos gimnazistaként nincs sok lehetőség pénzt keresni, főleg nem annyit, amennyi elég a nyomozásaimra. Manapság az információnak sokkal nagyobb lett az ára, mint bárminek.
-Egyébként, van saját kocsim, de a bátyám nyerte egy éjszakai versenyen. -egészítettem még ki a dolgot, hiszen így volt...könyörögtem neki egy kocsiért, hát nyert egyet nekem. Most, hogy már azt is engedi, hogy versenyezzek...úgy éreztem tényleg van esély arra, hogy egyszer kiderítsem a családunkról az igazságot. Cinikus megjegyzésén, miszerint kiszőkítteti a haját, ha fényre vágyik elhúztam a szám, majd gunyoros mosolyt küldtem felé.
-Talán nem szereted, de nem élhetsz örökké sötétben. -állapítottam meg. Sokan azt hiszik a sötétség jó, szerettem az éjszakát, de...napfényre mindenkinek szüksége van, a legsötétebb lelkeknek is. Valószínűleg tényleg én vagyok ebben a bárban a legboldogabb ember, de ez leginkább a hozzáállásomnak köszönhető. Persze nincs okom panaszra, annyira nem sz*r az életem.
-Én lennék a legfényesebb? Ez megtisztelő. -néztem egyenesen rá továbbra is.

-És feladnád csak azért, mert eddig nem lettél? Értem én, hogy lecsuktak stb és a producerek nem nagyon állnának szóba veled, de...ki tudja? Szerezz egy kabalát és összejöhet. -vontam vállat. Megittam a maradék vizem, és immár az üres poharat tettem le a pultra.
-Nincs? -néztem rá meglepetten, bár nem is értem magam...már semmin nem kéne meglepődnöm.
-Még sosem igazoltattak? -érdeklődtem. Könyöklő pozíciómon csak akkor változtattam meg, amikor a nyakamba tekerte a sálát. A kérdése meglepetésként ért, de hirtelen megráztam a fejem, nem megsérteni akartam, csak tetszett az illata.
-Nem nem. Jó illatú. -adtam is ezt a tudtára. Ahogy a nyakam köré tekerte egyből megcsapta orrom a finom illat, mélyebben akartam belélegezni.
-Lehet, de a motel pár méterre van, vagyis nem kell kocsival menned...-állapítottam meg tényként, majd ismét a szemeit kezdtem mustrálni. Volt bennük valami furcsa sötétség, amit nem tudtam hova tenni. Többnyire megtudom állapítani egy ember szeméből milyen is, de most ez a képességem mintha cserben hagyott volna. Percekig csak némán néztem rá, meg sem hallottam, amit a pultosnak mondott. Ahogy közelebb hajolt, még mindig elvarázsoltan csak íriszeit néztem. Másodpercek kellettek ahhoz, hogy a szavai eljussanak hozzám. Meglepetten hátrébb dőltem, majd ismét a pultra könyököltem, hogy megtámaszthassam a fejem.
-Ismersz?

Claire&Tero

-Értem... királylány. -jelentettem ki elégedetten mosolyogva. Talán mégis van valami kis sötét az életében. Mindenkinek van. Majd közölte, hogy a hintóját a testvére nyerte neki. Milyen szép.
-Hmm... akkor a testvéred versenyző? -néztem rá érdeklődve. Talán már láttam is. Talán onnan olyan ismerős ez a lány.
-Pedig jó. Nincsenek szabályok. És itt, ha el nem fogadják az embert, de szó nélkül kicsinálhatsz bárkit, aki keresztbe tesz neked. Ez nekem tetszik. -és nem akarok elmenni onnan. Én az árnyékban élek és várok. Minden időmben.
-Miért szerinted nem? Ahogy mondtam én egy borús, depis, piás vagyok. A többiek meg rosszabbak. -jelentettem ki gonoszul mosolyogva. Tény, hogy ő itt a legfényesebb, ami nekem nem tetszik. Egy fénygömbbel beszélgetek.
-Jó vicc. Azt sem tudod mi az a satöbbi és mégis itt vagy. Nem vagyok egy bizalom gerjesztő látvány és mégsem mész el. Na ezért mondtam, hogy furcsa vagy királylány. -kémleltem az arcát, miközben ezeket kimondtam. Nem látszik rajta, hogy félne. Pedig egy sötét alak vagyok.
-Nincs... és nem. Még sosem. -jelentettem ki, majd amikor megszagolta a sálat kicsit megijedtem, hogy büdösnek találja. Pedig be sincs fújva. Csak olyan az illata, mint nekem. Majd kérdésemre megrázta a fejét.
-Már azt hittem, hogy büdösnek tartasz -néztem rá halványan mosolyogva.
-A kocsi vezetése nem akadály. -vágtam vissza a kijelentésére, majd közelebb hajoltam. A szemeit kezdtem el fürkészni. Szinte elvesztem azokban a kék íriszekben. Nem érdekelt, hogy ki hisz pedofilnak vagy őrültnek. Ismerős volt és ahogy megláttam a szemét rögtön tudtam, hogy honnan.
-Láttalak egy autóversenyen. -nyögtem ki aztán én is visszadőlve az előző testhelyzetembe.
-Egyébként... szépek a szemei királylány. -néztem rá tök komolyan.

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

-Igen, az. -vágtam rá rögtön. Laurent versenyző, ráadásul elég jó.
-Sőt, ami azt illeti én is. Bár...inkább nevezzünk szárnypróbálgatónak. -javítottam ki gyorsan magam, hiszen aligha lehetne engem tapasztalt versenyzőnek nevezni, amikor épp csak elkezdtem. Oké, sokat vezettem már, szeretem is, jól is megy, de hivatalosan még nem vettem részt versenyzőként sok illegális futamon, sőt...szám szerint csak egyen.
Elgondolkodtatott, amit mondott. Egész jól hangzott, hogy nincsenek szabályok, de végül megráztam a fejem, hogy kiverjem belőle a sok hülye gondolatot.
-Nem jó, inkább egyszerű. Jobban szeretem, ha elfogadnak, mintsem megtűrnek. -magyaráztam el neki, miért is gondolom így. A sötétben egyszerű, nincs felelősség, nincs semmi, legalábbis így gondoltam. Különben néha vágytam rá, hogy szabályok nélkül éljek, de...így is megtettem a magam kis lázadásait, szóval...azt hiszem tényleg nincs okom panaszra, szeretem a fényt, még ha van is bennem némi sötétség.

-Egyébként...olyan hihetetlen lenne, hogy valakik téged is képesek elfogadni? -vontam fel a szemöldököm és kíváncsian vártam a válaszát. Eddig annyit levettem, hogy elég érdekes jellem, de mégis...van benne valami, ami vonzóvá teszi.
-De igen, fényes csillag vagyok. -mondtam kissé fellengzősen, de aztán elnevettem magam, mert nem akartam, hogy komolyan vegye a nagyképűsködést, hiszen hiú vagyok ugyan, de nem szokásom lenézni az embereket.
-Hát, ez esetben vállalom a furcsaságot. Nem a satöbbi határoz meg, hanem az, hogy most mit teszel, engem ez érdekel, ezért nem megyek el. -húztam aprócska mosolyra a szám. Az, hogy volt börtönben nem akadályozott meg abban, hogy itt maradjak, beszélgessek vele és megismerjem. Talán a múltban tett rossz dolgokat, de...emiatt nem lehet valakit egy életre megbélyegezni. Ezért akartam megtalálni az anyám. Elakartam neki mondani mennyire fáj, amit tett, de meg is akartam érteni, magyarázatot akartam, valamit, ami felmenti. A jogosítványos dologra inkább nem mondtam semmit, kár volt meglepődnöm rajta, furcsa alak, furcsa dolgokkal, ez így logikus.
-Nem, jó az illata. -erősítettem meg még egyszer, aztán sötéten pislogtam rá.
-De akadály, mert nem fogod látni merre van az előre. Ragaszkodom a moteles megoldáshoz, ha már a másikat ennyire hevesen leszavaztad.
Amikor közel hajolt...annyira furcsa érzésem támadt. A szemei, kissé magukkal ragadtak, ami még engem is meglepett. Egy valami biztos, még ha nem is bizalomgerjesztő, kisugárzása az van. Csak bámultam és bámultam, amíg ki nem jelentette, hogy ismer. Hamar meg is magyarázta, hogy érti.
-Akkor onnan voltál annyira ismerős.-nyugtáztam magamban, hogy nem vagyok hülye, tényleg láttam már valahol. Már kezdtem azt hinni, hogy valami álomlovaggal van dolgom vagy valami.
-Ohh...tudsz bókolni? -húztam fel egy félmosoly kíséretében a szemöldököm.
-Köszönöm. -tettem hozzá végül, majd kissé zavarban ugyan (ami nem jellemző rám) ismét a férfire néztem.
-Eleget piáltál már? Mert, ha igen, akkor megmutatom a motelt, és nem, tényleg nem akarom, hogy kocsiba ülj és vezess. -jelentettem ki határozottan mielőtt még elkezdhetett volna tiltakozni.

Claire&Tero

Furcsa ez a csaj. Egy elkényeztetett királylánynak tűnik, de nem az. nagyon nem. Versenyző. Mi a franc? Barbie kormány mögé ült. Furcsa.
-Akkor minden tiszteletem a tiéd. -húztam egy félmosolyra a számat, majd kijavította magát. Még csak tanuló. Majd kifejtettem neki, hogy a sötétség jobb, mint a fény.
-Nekem viszont tökéletesen megfelel az, ha szimplán van egy hely, ahonnan nem utálnak ki. -jelentettem ki gonoszul mosolyogva. A kis monológom elbizonytalanította. Biztos vagyok benne, hogy ő is eljátszott már a gondolattal, hogy milyen lenne szabályok nélkül, szabadon, úgy élni, ahogy neki tetszik. De a királylány túl ragyogó személyiség. Talán ettől olyan érdekes nekem.
-Az. Nagyon is. Mivel engem ezek sem fogadnak el... akkor kik igen? -néztem szét a bárban. Ez van. Egy gyilkost még a bűnözők is elkerülnek. Majd tett egy elég nagyképű megjegyzést, amire amúgy sem akartam reagálni. Nem érdekel mások hülyesége. Ha nagyképű, hát nagyképű. Attól még érdekes.
-Akkor te egy vállalkozó szellem vagy királylány. És... jóindulatú. -néztem rá mosolyogva. Ő az egyetlen akit nem a múltam és a jövőm érdekel. Hanem a jelenem. Az, hogy milyen vagyok és nem az, hogy milyen voltam. Majd elmondta még egyszer, hogy jó az illata a sálamnak. Ennek örültem, így hálás mosolyt küldtem felé.
-Nem vagyok részeg! És nem akarok motelbe menni. Nem azért mert lepukkant. Hanem azért, mert attól tartok, hogy nem biztos, hogy lesz hová visszamennem. -fejtettem ki a dolgokat. Amikor közelebb hajoltam elvesztem a szemeiben. Mintha a kék tengerbe bámulnék. Gyönyörű és van benne valami vad. De aztán eszembe jutott, hogy honnan ismerem és ez visszahozott a valóságba. Már láttam egy versenyen. Majd ő is megerősített ebben. Az még oké, hogy ő emlékszik rám. Furcsán nézek ki, így könnyű megjegyezni. De hogy én rá. Nagyon durva. Majd elmondtam neki is, hogy szépek a szemei. Mit tagadjam?Tetszenek nekem.
-Tudok. De csak akkor, ha érdemes rá valaki... -kacsintottam egyet, majd körbenéztem. Lassan kihalt a bár. Nem sokan maradtak. Már én is szívesen száguldottam volna hazafelé, de be kell ismernem. Elég jó társaságom akadt a királylány személyében.
-Mondtam. Ha valaki érdemes rá akkor igen. Egyébként minden és mindenki hidegen hagy. -jobb ha most megtudja, hogy mi is a nagy helyzet. Olyan szinten nem érdekel soha semmi. De ez a csaj különleges. A mélázásból a szavai keltettek.
-Igen eleget... de ha itt helyben fejre állsz sem megyek motelbe. Gondoskodnom kell Shadow-ról. -fejtettem ki a tiltakozásom okát. Legalábbis az egyiket. Nem szeretem a szabályokat. Ez az igazi ok.
-Különben is. Nem mindegy, hogy összetöröm magam vagy sem? Nincs hozzám semmi közöd királylány. Én meglettem volna akkor is, ha nem találkozunk... kislány. Hozzászoktam az egyedülléthez. -adtam a tudtára a dolgokat, miközben a semmibe bámultam. Ez van. Azt mondják, hogy antiszociális vagyok, pedig csak kevés embert engedek a bizalmamba. És még kevesebb az, aki ismer is. de ha belegondolok... ez itt, a "sötétben" senkit nem érdekel. Senki nem ismer. És jó is így. Nem akarok barátokat, mert kétszínűek. Nem akarok szerelmet, mert múlandó és az egyik fél belerokkan az elválásba. Családom pedig nincs. És nem is akarok. A család a maga igényei szerint formáz és ha nem megy neki akkor üt, rúg és megéget. Szóval egyik sem kell nekem.

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

-Valójában igazi versenyem még csak egy volt, de egy cél előtti defekt elvette tőlem az első helyet. -húztam el a szám, miután őszintén bevallottam, hogy elég zöldfülű vagyok még. Oké, sok autósüldözésben volt már részem Spencerrel a nyomozásaink miatt, de igazi, hivatalos verseny eddig csak egy volt. Persze ennek nagy része azért van, mert Laurent olyan hevesen tiltakozott ellene.
-Arra még soha nem gondoltál, hogy talán azért nem fogadnak el, mert nem is akarod igazán? -néztem rá kissé szkeptikusan. Oké, lehet, hogy nekem semmi gondom nem volt vele, sőt...meglepően szimpatikusnak találtam a furcsaságai ellenére is, mégis...talán az, hogy nem akarja, hogy elfogadják közrejátszik abban, hogy nem is teszik. Egyszer azt hallottam, hogy bevonzzuk azokat a dolgokat, amikre erősen koncentrálunk. Na persze, ezt már ezerszer megtudtam volna cáfolni saját példákkal.
-Vállalkozó szellemű igen...jóindulatú...mondjuk úgy, hogy főként azzal, akiről úgy gondolom megérdemelheti. -mosolyogtam rá. Tetszett a mosolya, és végre nem volt benne gúnyos, vagy gonoszkás él. Próbálok nem előítéletes lenni és nem felületesen ítélni (mára már egész jól megy), de valljuk be őszintén, normális esetben nem biztos , hogy szóba álltam volna egy olyan alakkal, mint Tero. Nem azért, mert bajom lett volna vele, egyszerűen csak az emberi természet része az, hogy előítéleteink vannak. Tero viszont mégis valahogy más...vonzza a tekintetem és a figyelmem is. Kicsit úgy éreztem, hogy begolyóztam, sőt bizonyára így van.
-Várjunk csak...kiakarnak dobni a lakásodból? -raktam össze a tényeket annyira, amennyire most tőlem telt. Sosem voltam ostoba, és szerettem ezzel meglepni az embereket, hiszen mégis mit gondolnak rólam, ha rám néznek? Hogy egy felületes, üresfejű kirakati baba vagyok. Reméltem, hogy azért ennél jóval több rejlik bennem, sőt...igazából tudom is.

-Örülök, hogy engem érdemesnek találtál. -pislogtam rá zavarodott mosollyal, majd inkább a pultot kezdtem el feltűnően hosszú ideig vizslatni. Nem szoktam zavarba jönni, de féltem, ha tovább bámulom mégis sikerül, ennél még jobban is.
-Tényleg semmi nem érdekel, vagy csak könnyebb, ha ezt elhiteted mindenkivel? -tettem fel egy számomra kézenfekvő kérdést. Nem tehetek róla, az esetek többségében megkérdezem, ha kíváncsi vagyok valamire.
-Hmm...és...ha lekötözlek? -vigyorogtam rá játékosan, de némi vészjósló komolyság is csengett a hangomban. Még nem tudtam, hogyan kivitelezzem, de nem akartam hagyni, hogy így kocsiba üljön. Nem láttam túl sok esélyt rá, hogy képes lenne hazáig vezetni gond nélkül, ennyi pia után senki nem lenne rá képes.
-Ki az a Shadow? -érdeklődtem tovább. Valamiféle háziállatra tippeltem, de ki tudja?
-Az egyedülléthez aligha lehet hozzászokni. -állapítottam meg. Szerintem tévhit, hogy meg lehet szokni a magányt, bármennyire is régóta tart mindig vágyik az ember társaságra, maximum nem vallja be magának. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, egyrészt mert nem akartam, hogy mások is hallják, amit mondok, másrészt pedig úgy éreztem, eléggé összeszedtem magam ahhoz, hogy lányos zavar és arcpír nélkül is képes legyek ránézni.
-Oké, lehet, hogy furcsa, és egyáltalán nem ismerlek, de...miért ne törődhetnék veled? Ilyen vagyok, törődöm másokkal, legalábbis, ha úgy érzem megérdemlik, és ne kérdezd miért, de veled kapcsolatban így érzek. -vontam meg a vállam.
Hiába mond bármit is, én sem tudtam volna megindokolni miért, de úgy éreztem ő megérdemli, és ha valaki egy kicsit is ismer az tudja, hogy az érzelmeim vezetnek, az eszem csak viaskodik velük, de nem győzhet.

Tárgy: Re: Tero&Claire ~In the Shadow Csüt. 01 Aug. 2013, 05:25

Claire&Tero

-Az szívás... én maximum, ha tízszer nyertem. Az 5 év alatt... -gondolkoztam el a dolgon. Tényleg. Ez gáz. De lehet, hogy ezért is van anyagi hátterem nem túl stabil lábakon való állása.
-Én? Már vagy 14 éves korom óta azzal küzdök, hogy valahova beleilljek. De az utcán megbámulnak. Még akkor is, ha a tollaim nincsenek a hajamban, a körmömön nem virít a festék és a szemem sincs kihúzva. -kezdtem bele a hosszas gondolatmenetbe, de aztán elhallgattam. Már így is túl sokat beszéltem magamról. Az pedig nem szokásom.
-Akkor... most érezzem magam megtisztelve? -néztem rá mosolyogva. Túl jó ember. Ezt egyszer ki fogják használni. Királylány. Ez öreg hiba. Egy kicsit is realista ember szóba sem állna velem. De a királylány. Ő más. Majd ebből a kis gondolatmenetemből az térített vissza a valósághoz, hogy megkérdezte, hogy ki akarnak-e dobni.
-Vagy 5 havi lakbérrel lógok... szerinted? -néztem rá egy gúnyos vigyorral az arcomon. de nem igazán köt le. Legalább akkor már nem tudnak honnan kidobni. Ennyi előnye van.
-Mit mondhatnék... tetszenek azok a kék íriszek... -néztem rá mosolyogva. Majd a pultot kezdte el vizsgálgatni. Csak nem zavarba jött? Tőlem? Ennyire kedves lennék?
-Tényleg. Nincs ami felkeltse az érdeklődésemet... -kivéve az éneklés. De igazából már az sem. Elkönyveltem, hogy nem jön össze és ennyi. Majd a következő kijelentésére csak bambultam.
-Nem tudom... valószínűleg erősebb vagyok nálad királylány... szóval ez esélytelen. -állapítottam meg a tényeket. Halálosan egyszerűen, de logikusan gondolkozom.
-A varjam... -néztem rá tök komolyan. Nem szokás varjat tartani. De én nem is vagyok tucat ember.
-Pedig nekem sikerült. -állapítottam meg bölcsen. Tényleg. Nekem ez már természetes. Majd közelebb hajolt és úgy kezdett el valamit mondani. El voltam foglalva a szemeivel, így a tekintetemet elkaptam róla és az üres üveget nézegettem a pulton.
-Furcsa. És kösz... azt hiszem. -a tekintettem még mindig az üvegen volt. Sosem éreztem ilyet. Sosem voltam zavarban. Mostanáig. Furcsa. Ez a lány. Összeszedtem magam és ismét rá néztem. A nyakamban lévő gyűrű az ingem fölé csúszott, de észre sem vettem, mivel a szemeivel voltam elfoglalva.

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

-Áhááá, szóval nem csak bámészkodni jársz éjszakai versenyekre. -állapítottam meg. Oké, az elmondottak alapján ehhez nem kellett túl nagy IQ, de gondoltam leegyszerűsítem a dolgot és a szavak csak úgy jöttek, pedig gondolatban akartam csak megtenni.
Elgondolkodtatott, amit mondott. L.A.-ben sok a furcsa alak, ő nem is a festék miatt tűnt ki vagy a tollai miatt. Mármint, persze az is érdekes volt rajta, de a kisugárzása keltette bennem a legmélyebb benyomást. Volt benne valami sötét, rejtélyes, mégis vonzó. Na jah, megint beütött a fejemben a sok hülyeség. Már azt sem tudom, miért is vagyok én itt vele?
-Nem értem miért nem adnak neked esélyt...te annyira...nem is tudom megfogalmazni. -adtam fel végül. Valami pozitívat éreztem és gondoltam, de bármennyire is kerestem, nem találtam a megfelelő szót. Leginkább egy darkosított kis herceg jutott róla eszembe. Mosolyt csalt az arcomra ez a gondolat.
-Talán azért nem fogadnak el, mert nem tudják mire számítsanak tőled. Az emberek gyávák, mindentől félnek, ami kicsit is más, még ha az a más jó is. -fejeztem be végül az ezzel kapcsolatos mondandóm egy zseniális bölcselettel. Igazi filozófus vagyok.
-Hát persze. -vigyorogtam rá, de érezhette, hogy nem gondoltam komolyan. Sosem voltam igazán nagyképű, maximum a kelleténél hiúbb, de próbáltam küzdeni ellene.
Elgondolkodva pillantottam rá. Nem akartam hegyi beszédet tartani vagy kioktatni arról, hogy nem akarhatja híd alatt végezni és tennie kéne valamit, főleg nem annak fényében, hogy láttam mennyit fizetett neki a tulaj a fellépéséért. Kiakartam találni valamit, nem tudom miért, de úgy éreztem törődnöm kell vele, törődni akartam...
-Komolyan el kéne vállalnod a fellépést, amit nem rég ajánlottam. Örülnék neki...-tettem hozzá végül kissé bátortalanabbul, mint terveztem. Jézusom, Claire Delacroix bátortalan? Mégis hová fajul a világ? Tényleg örültem volna, ha elvállalja, legalább biztos lehettem volna abban, hogy látom még.
Zavarba jöttem, amit csak tetézett a mondata. Reméltem nem veszi észre, miközben a pultot bámulom.
-Valami csak van. -vontam meg a vállam. -Szeretsz énekelni, a versenyzés is érdekel...-jelentettem ki utalva arra, hogy ez is érdeklődés.

-De én józanabb vagyok nálad, szóval...még az is lehet, hogy kipróbálom, szeretem a kihívásokat. -húztam talán icipicit kacér félmosolyra a szám, majd meglepetten néztem rá. Egy varjú?
-Szép madár lehet. Nem nehéz vele? -szeretem ugyan a színeket, de a feketét is, a madarak pedig...érdekes, hogy épp egy varjút tart. Illik hozzá.
-És sosem gondoltál arra, hogy változtass a magányon? -kérdeztem komolyan. Tudom milyen magányosnak lenni, annak ellenére is, hogy van egy bátyám és egy csodálatos barátnőm. Mégis, néha rettenetesen egyedül éreztem magam.
Áthatóan nézett. Kicsit úgy éreztem, hogy átlát rajtam, leleplezettnek éreztem magam, pedig előtte igazán nem volt takargatni valóm, nem ismerem, és sosem voltam annak a híve, hogy másnak mutassam magam, mint ami vagyok.
-Egy gyűrű? -kérdeztem rá reflexszerűen, mikor hirtelen megláttam. Egyre több meglepetést okoz ez a srác, pedig nem hittem, hogy sok dolog meglephet.
-Ennek fényében kérlek, hagyd, hogy segítsek...nem akarom, hogy bajod essen hazafelé.

» Tero&Claire ~ We meet again...
» Tero Lahti
» Dom&Tero ~ What? I beg your pardon ... I'm not staring at anyone!
» Adam & Tero - What the fuck?!
» Hey, I'm Claire...