Tero&Claire ~In the Shadow

Tárgy: Re: Tero&Claire ~In the Shadow Csüt. 01 Aug. 2013, 06:31

Claire&Tero

-Ez most utalás volt királylány? -néztem rá a szokásos hülye ábrázatomnál is hülyébb fejjel. Majd közöltem vele, hogy már 14 éves korom óta küzdök az emberek felszínességével. De eddig nem sokra mentem. Nagyon nem. Ez egy kicsit elgondolkodtatta.
-Ne erőlködj kislány... nem tudsz semmit mondani ami egy kicsit is pozitív. -hangzott el ez a kissé szomorúra sikeredett mondat. Eddig úgy voltam vele, hogy leszarom ki és mit gondol. De amióta vele találkoztam. Ez a dolog megdőlt. Csak pár órája beszélhetünk, de máris többet tud rólam, mint bárki. Ez furcsa érzés. Nem éppen tetszik, de el lehet viselni. de így is sok dolog van még, amit nem tud.
-Bölcs vagy te királylány. -szegény. Tuti kiakasztom ezzel a névvel. de illik rá. Pont olyan, mint egy királylány. Szőke, kék szemű. És biztos akad is egy szőke hercege. Kicsit azért irigylem a srácot, aki talán nem is létezik. majd a kis megjegyzésére és a vigyorára nem voltam hajlandó reagálni.
-Én is... de nem az én világom a gazdag emberek bulija... te ott leszel? -néztem rá őszinte érdeklődéssel. Talán, akkor elvállalnám, ha biztos lehetek benne, hogy a királylányt még látom valaha. Nem tudom miért, de valami megfogott benne. Kicsit zavarba jött a mondataimtól. De engem nem zavart.
-Igaz... -ismertem el a dolgot mosolyogva. Ezzel nem szállhatok vitába.
-Igazán? És mit szólnál hozzá, ha én kötöznélek össze? -néztem rá egy hasonló mosollyal az arcomon.
-Néha... főleg akkor, ha valami baja van és az ébresztő helyett ő kelt fel. Ez is okot adhat arra, hogy kivágjanak onnan... -gondolkodtam el a dolgon. Végül is. Azt mondták, ha nem kések a lakbérrel, akkor Shadow maradhat. De, ha igen, akkor kivágnak vele együtt a híd alá. Szép kilátások.
-Ezt, hogy érted? A barátok kétszínűek, így azok nem kellenek, ismerősök nincsenek, mert mindenki elkerül. A szerelem csak kémia. Aminek a vége a csalódás és az, hogy az egyik fél belehal a fájdalomba. Családom pedig nincs. - közöltem vele a tényeket. Ez van. Majd elvarázsoltan bámultam. Csak a tengerszínű szemei érdekeltek. De aztán a mondatára lenéztem és láttam, hogy az ingem és a dzsekim alól kicsúszott a nyakamban lógó gyűrű. Gyorsan megfogtam és betűrtem alá. A mellkasomon csak úgy égett. Mindig azt juttatja eszembe, amit apám tett velem, s én vele.
-Igen... -néztem magam elé csalódottan. Ezt nem akartam neki megmutatni.
-Nem fog. -nem akarom, hogy motelbe rakjon vagy hazavigyen.
-Miért vagy ennyire jó? Pont velem. Minden mondatomból süt a lenézés és az érdeklődés hiánya.

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

-Egyáltalán nem, csak elfelejtettem megkérdezni, hogy versenyzel e, pedig logikus lett volna, ha egyszer egy versenyen láttál. Egyszer talán kihívlak...-gondolkodtam el és e is képzeltem a jelenetet, ahogy száguldunk egymás mellett. Nem gondoltam tovább annyira, hogy kiderüljön ki nyerne, de nem is ez a része számított, sokkal inkább maga a verseny.
-Hát...valójában ahhoz képest, hogy alig ismerlek, sok pozitív dolgot tudnék mondani. -vallottam be őszintén. Amikor először megláttam nem hittem, hogy így fogom gondolni, mégis így van. Ő sokkal inkább önmaga volt a közelemben, mint a tesómon és Spence-en kívül bárki. Mindenki játssza az eszét, ha velem találkozik, főleg a pasik. Tero nem ilyen volt, egyszerűen csak adta önmagát és hagyta, hogy elfogadjam, vagy ne. Ráadásul a stílusa is őszintébbnek tűnt, mint a sok nagyképű, gazdag idiótának a gimiből.

-Miért hívsz királylánynak? -vontam fel a szemöldököm. Kíváncsi voltam rá, hiszen soha nem a nevemen hív, mindig csak királylány...nem zavar igazából, sőt...tőle még aranyosnak is tűnik (már megint hülyeségeket beszélek), de azért kíváncsi voltam az indokára.
Nem tudtam mennyi idő telt el azóta, hogy betettem a lábam a bárba. Meglepő, úgy éreztem, mintha csak most jöttem volna, pedig már órák óta itt ülök egy ismeretlen, titokzatos férfival, aki olyan hatást gyakorolt rám, amit abszolút nem értek.
-Ott leszek. -biztosítottam egy mosoly kíséretében. -Hidd el, ez nem tipikus gazdag emberek bulija lesz puccos dolgokkal. David gazdag, de...nem szereti a puccot.
Az én gimnáziumi osztálytársam sokkal inkább tartozott a csendes, magányos, sötétebb gazdagok közé, mintsem a nagyképű majmok táborába. Népszerű ugyan, és remek bulikat rendez, de nem s*ggfej. A bulijaiba Tero és a zenéje nagyon jól passzolnának.
-Hmm...attól függ, mennyire fájna az nekem? -érintettem meg egyik ujjammal az ajkaim, és angyalian ártatlan pillantásokat vetettem rá, majd kissé csábosabbra vettem a nézésem, és ismét a pultra támaszkodtam.
-Szerintem a lakbérelmaradás nagyobb gond. -világítottam rá, nem biztos, hogy a varjú az oka annak, hogy kiakarják rúgni. Persze, reméltem, hogy megússza.
-Létezik igaz barát, csak kicsi az esély arra, hogy találsz. Ismerősök...azok mindig akadnak. A szerelemről nem tudok nyilatkozni, a család pedig...csak Laurent, a bátyám van nekem. -magyaráztam el neki, hogy én hogyan is állok ezekhez a dolgokhoz.
Meglepett a gyűrű, de a válaszából ítélve nem nagyon akart róla beszélni. Úgy döntöttem nem firtatom, biztosan van oka annak, hogy így reagált a kérdésemre.
-Lehet, hogy nem, de nem bíznám a véletlenre. -mosolyogtam rá, de mivel láttam a csalódottságát, szinte önkéntelenül is egyik kezem a vállára csúsztattam és végig húztam rajta lassan, hogy némi biztatást vagy nem is tudom mit sugározzak felé, meg egyszerűen csak jól esett megérinteni.
-Ne haragudj...-kaptam észbe és vettem el gyorsan a kezem.
-Nem tudom, miért, csak ezt érzem jónak...-engedtem meg magamnak egy erőtlen mosolyt. Tényleg nem tudom miért csinálom, csak azt, hogy jól esik a vele töltött idő.
-Ne tiltakozz már ennyit...ha kell maradok, és sakkozok veled. -ajánlottam fel egy kissé abszurd dolgot, de igazából még komolyan is gondolhatom.

Tárgy: Re: Tero&Claire ~In the Shadow Csüt. 01 Aug. 2013, 23:21

Claire&Tero

-Hmmm... egyszer versenyeznék veled. És nyernék... de tegyük izgalmasabbá. -jelent meg egy önelégült mosoly az arcomon. Igazából még nem tudom, hogy mit kérnék, ha nyernék. És azt sem tudom, hogy ő mit kérne tőlem. De végül is rájöttem.
-Fogadjunk! Ha nyerek többet nem jössz el a fellépéseimre ezen vagy bármilyen hasonló helyen. Vagy... egyszer eljössz velem valahova. Ha te nyersz akkor... kérhetsz tőlem bármit. És nekem végre kell hajtanom. Akármit is mondasz. De! Ezzel az 500$-os fellépéssel kapcsolatban nem zaklathatsz, ha nyersz. -furcsa dolgokra vesz rá ez a lány. De egyre jobban élvezem. Majd eléggé szomorkásra sikeredett a megjegyzésem. De azt mondta, hogy sok pozitívat tudna mondani.
-Ja... kb. mint én Justin Timberlake-ről... -szerintem ezt ő sem gondolta komolyan. Rólam? Pozitívat? Meg van húzatva. Talán az az egyetlen pozitív velem kapcsolatban, hogy nem játszom meg magam. Minek? Ez az igazság. Úgyis felesleges. Viszont a következő kérdését teljese jogosnak találtam.
-Mert arra emlékeztetsz. Szőke haj, kék szem. És csinos vagy. Mintha egy meséből léptél volna ki. -és nekem is bejön, szóval tuti nem igazi.
-De, ha zavar akkor abbahagyom. -vontam meg a vállam. Majd közölte, hogy örülne, ha fellépnék a bulin. Tettem egy kis megjegyzést, hogy utálom a gazdagok tipikus bulijait. Mire ezt megcáfolta.
-Ez a srác lenne a te lovagod? Ha ennyire bízik benned, hogy te szervezed meg a buliját... valószínűleg ő lehet a sárkányölő... -kérdeztem most már hátrébb dőlve, de még mindig nem teljesen. Hiába fiatal. Ha tudnám, hogy van nála esélyem még be is próbálkoznék. Talán. Van valami ebben a lányban ami megfogott. Aztán ismét elkaptam a tekintetem a kis megjegyzésére és a kézmozdulatára. De aztán ismét közelebb hajoltam és felettébb kacér mosoly kíséretében szólaltam meg.
-Szerintem még élveznéd is királylány.-jegyeztem meg mosolyogva.
-Az lehet... -ismertem el a dolgot.
-Igaz barát nem létezik. Ismerősnek csak téged hívhatnálak... -reagáltam csak ennyit. Majd a következő megjegyzésére egy gonosz mosoly jelent meg az arcomon..
-Biztos nem. -majd mikor meglátta a gyűrűt csalódottan rejtettem a ruhám alá. Mire a reakciója nagyon is meglepett. A tekintetem a vállamra csúsztatott kezére tévedt. Mereven bámultam, ahogy végighúzza rajta, majd gyorsan el is kapja onnnan. Nem szeretem ha fogdosnak, de tőle ez nem zavart.
-Ni... nincs miért haragudjak... -nyögtem ki végül csak ennyit. Mást nem is nagyon tudtam volna mondani. A következő mondatán viszont nevetnem kellett.
-Egy. Miért maradnál egy lepukkant motelben, egy lepukkant, olcsó szobában, egy lepukkant, komor sráccal? Kettő. Sakkozni? Remélem csak vicceltél királylány. Három. Mondtam, hogy haza megyek. -a szemébe néztem, miközben ezt mondtam, de aztán megint eszembe jutott az előbbi jelenet és ismét elkaptam a tekintetem. Van egy nagy hátránya a hulla sápadt bőrnek. nagyon meglátszik, h valaki elpirul. Sosem volt szokásom elvörösödni, de most éreztem, hogy lassan olyan színem lesz, mint egy ráknak.

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

-Ki tudja? Lehet, hogy mázlim lenne. -mondtam sejtelmesen. Reméltem, hogy Fortuna hamar a kegyeibe fogad ismét, mert még pár balszerencsés eset és begolyózom.
Felvontam a szemöldököm, és kíváncsian vártam, hogy mivel is lehetne egy ilyen egyébként is adrenalinban gazdag versenyt még izgalmasabbá tenni.
Ahogy egyre inkább közeledett mondanivalója a végkifejlethez, egyre érdekesebb mosolyt formázott a szám. Határozottan tetszett az ötlete és nem haboztam ennek hangot is adni.
-Csábító...azt nem ígérhetem meg, hogy nem megyek el egy fellépésedre sem, de...ha nyersz, akkor elmegyek veled valahova. -jelentettem ki, majd folytattam. -Akármit? -húztam félmosolyra ajkaim.
-Vigyázz mit ajánlasz, mert nyerni fogok. -néztem rá magabiztosan, bár mélyen belül egyáltalán nem hittem, hogy biztosan nyernék ellene.
-Nem zaklatlak vele, hiszen ott leszel! -mondtam úgy, mintha már tényleg igent mondott volna, de csak remélni mertem, hogy ott majd láthatom. De ugyan már...mégis miket gondolok? Teljesen mindegynek kéne lennie, hogy látom e újra vagy sem, ő csak egy férfi...egy furcsa, faragatlan, sötét és...vonzó férfi. Fejben jól leteremtettem magam a gondolataim miatt. Meghülyültem, semmi kétség, biztosan a szőkeség teszi...hát tényleg beütött a gondolataimnak a hajszínem.
-Hát, ha el tudod róla mondani, hogy vicces, titokzatos, őszinte és érdekes, akkor igen, pont úgy, mint te Justin Timberlake-ről. -vontam meg kissé nemtörődöm módon a vállam, hogy csökkentsem a furcsa érzést, amit az okozott, hogy elsoroltam miket is gondolok róla.

Elmosolyodtam azon, ahogy felsorolta milyen is vagyok. Mind tény volt, de az ő szájából valahogy sokkal jobban hangzott mindez.
-Örülnék, ha tényleg egy meséből léptem volna ki. -a meséknek mindig happy end a vége. Én is azt akartam, boldog befejezést, vagyis...inkább boldog létezést. Ha tényleg egy meséből léptem volna elő, akkor minden másodpercben reménykedhettem volna abban, hogy belibben a tündérkeresztanyám és csodát tesz. Mostanáig nem sikerült megérkeznie, biztosan bekrepált a tökhintó, vagy a lovakból kifogyott a benzin.
-Nem zavar. -adtam a tudtára, hogy bár így szólít engem egyáltalán nem zavar, ami talán azért van, mert az ő hangjában nem hallottam gúnyos élt akkor, amikor azt mondta "királylány". A beszélgetésünk elején igen, de ez mostanra enyhült, vagy csak nekem nem tűnik már fel.
-Manapság a királylányok maguk küzdenek meg a sárkányokkal. A herceg még nem futott be.-magyaráztam el neki kicsit burkoltan, hogy nem, nincs lovagom és nem is akarom, hogy legyen. A bátyámon kívül eddig senkinek sem kellettem igazán, az egész családom elhagyott, nem viselnék el még egy cserbenhagyást.
-Lehet, hogy te is élveznéd. -néztem rá még mindig kacéran, majd már inkább hitetlenkedve.
-Voltak már barátaid? Mert az elmondásod alapján nem, akkor miből gondolod, hogy egy barát sem lehet igaz? -vontam fel a szemöldököm. Spencer igaz barát, olyan mintha a testvérem lenne. Nem tudnám elképzelni nélküle az életet.
Nem akartam beszélni, láttam, hogy nem szívesen válaszolna a gyűrűvel kapcsolatos kérdéseimre, ezért inkább csak ösztönösen megérintettem. Libabőrös lettem, mégis jó érzés volt. Durva...Arra, hogy nincs miért haragudnia csak egy erőtlen mosollyal válaszoltam, aztán kissé sértődötten néztem rá, mikor kvázi kinevetett, de annak azért örültem, hogy jó a kedve.
-Egy, azért, mert akarok és miért ne? Kettő, énekelhetek is, ha akarod, de annak nem örülnél. Három, én meg mondtam, hogy nem. -utánoztam kissé rájátszva az ő stílusára, majd elnevettem magam annak ellenére, hogy komolyan gondoltam a szavaim.
Elpirult. Igyekeztem leplezni a meglepettségem, majd megköszörültem a torkom és rá pillantottam.
-Nos, indulhatunk?

Tárgy: Re: Tero&Claire ~In the Shadow Pént. 02 Aug. 2013, 05:07

Claire&Tero

-Nem tudom királylány... -vontam meg a vállam mosolyogva. Nem hinném, hogy nyerne ellenem, de ha mégis akkor megszívtam. de mindegy. csak nem kér olyat, hogy öltözzek színesen vagy húzzak szivárvány színű kesztyűt a kezemre.
-Basszus... akkor így nincs tétje, mert nem járok sehová... de egy kávé? -néztem rá kérdőn., majd a mosolyára csak furcsa nézéssel reagáltam.
-Igen... de olyat ne kérj, hogy legyek színes vagy ilyenek... -néztem rá kérlelően. Még bulizni is elmennék vele, csak színesen ne kelljen öltöznöm.
-Nem félek... na? Mit akarsz, ha nyersz? -pillantottam rá, majd a pultosra. Így ő inkább elvonult a pult másik szegletébe.
-Mi??? Igent mondtam volna? Kimentem valamikor vagy mi? -néztem rá, majd megráztam a fejemet.
-Na jó... elmegyek... -reagáltam rá csak ennyit. Ha ennyire akarja, akkor elmegyek. Biztosan nem akar csalódást okozni a kis lovagjának.
-Nem éppen... utálom Justin Timberlake-et... de kösz. -néztem rá egy teljesen őszinte mosollyal. Na ez is ritka tőlem. Eddig csak ő kapott ilyet tőlem. Majd a mosolya, most kivételesen megragadta a tekintetemet. Gyönyörű és őszinte.
-Hidd el királylány! Ha én ezt gondolom rólad, akkor biztosan nem vagy igazi... ha valami igazi és ennyire leköt engem, akkor annak egyszerre vége is... de... ezt most nem akarom... -néztem rá elvarázsoltan. Nem tudom, hogy miért mondok neki ilyeneket, de ezt gondolom. Valami megfogott benne, de nem tudom, hogy mi. Annak, hogy nem zavarja a sok "királylány" megszólítás nagyon is örültem. Mert eszem ágában sem volt máshogy hívni. Majd annak, hogy nincs lovagja nagyon is örültem és egy ehhez illő mosolyt küldtem felé.
-Értem... de tudod nehéz megtalálni azt, akiért megölnél egy sárkányt... viszont... -de a mondatot inkább nem fejeztem be. Tetszik nekem, de nem hiszem, hogy egy ilyen sötét alakra vágyik. neki kell a fény. Én viszont furcsa, sötét és igen csak bunkó vagyok. Talán egy kicsit őrült is. De nem nagyon.
-Hmmm... -ennyi volt az összes reakcióm a megjegyzésére. Ha a bátyja tudná, hogy miket mond nekem és én neki vajon kinyírna? Szerintem igen.
-Mert minden csak álca... aki mégis talál az szerencsés... -zártam rövidre a mondandómat. Ez van. Én így gondolom. Majd mikor láttam a tekintetét, hogy nem igazán tetszik neki, hogy kinevetem megpróbáltam lenyugodni.
-Nos... egy. Mondtam, hogy nem megyek motelbe, így ez kilőve. Kettő. Kíváncsi lenék, de akkor sem. Három. Nem kértem engedélyt. És négy. Ez az én stílusom. -fejtettem ki a dolgokat.
-Gurulj szépen haza a tökhintódon és hagyj engem békén. -majd találtam egy cetlit és felfirkantottam rá a mobilom számát.
-Tessék. Add meg te is a sajátodat és, ha hazaértem megcsörgetlek. Csak fél óra. Te jobbra mész én meg balra. -jelentettem ki, majd feltápászkodtam.
-Vigyázz a sálamra királylány. -kacsintottam rá, majd adtam neki egy puszit, amit magam sem értettem. Aztán rákvörösen ugyan, de elindultam kifelé.

Posts : 105 Age : 29

Tero & Claire

-Szívemből szóltál, kávéfüggő vagyok. -vigyorodtam el. Egy kávé belefér, ha nyer és...igazából amúgy is. Megráztam a fejem, hogy kicsit összeszedettebb legyek, aztán igyekeztem anélkül a mondanivalójára koncentrálni, hogy elvesznék a tekintetében. Muszáj volt visszafognom magam, tényleg nem értem mi ütött belém.
-Nem kérnék olyat, hogy legyél más. -biztosítottam róla, hogy nem fogok variálni az öltözködésével. Tetszett a stílusa, mégis miért változtattam volna meg? Különben is, ennél sokkal jobb ötleteim voltak. Sunyi kis mosollyal egyenesen a szemeibe néztem.
-Majd meglátod, ha nyerek. -jelentettem ki jó kedélyűen. Nem akartam neki semmit elárulni ezzel kapcsolatban, majd úgy is megtudja, ha nyerek, ha nem. Legfeljebb nem teljesíti, de hát, ha veszítek, akkor nem is kell majd neki a fogadás értelmében.
-Határozottan emlékszem, hogy bólogattál. -pislogtam rá hamiskásan, bár egyáltalán nem tett utalást arra, hogy eljönne. Majd mikor kimondta...hát, legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de összeszedve minden erőm visszafogtam magam. Ha örömömben neki rontottam volna biztos komplett hülyét csináltam volna magamból, hozzáteszem nem alaptalanul.
-Örülök, hogy így döntöttél.-adtam a tudtára, hogy mennyire jól is esik, hogy tényleg eljön. Nem csak azért, mert nagyon jó a zenéje, hanem, mert...így találkozhatok vele anélkül, hogy kiadnám, meglepően kedvelem.
-Ne köszönd, ez az igazság. -mosolyogtam rá még mindig őszintén, de sokkal visszafogottabban, mint némelyik előző vigyoromkor.
-Ne beszélj rögtön a végről, nem kell mindennek úgy lennie. -ezúttal nem mosolyogtam, arcom teljesen komoly volt, mert tényleg így gondoltam. Jó társaságnak bizonyult, és...valójában többnek annál. Ahhoz képest, hogy a kedvem alacsonyan a béka feneke alatt volt, mikor idejöttem, most már sugárzik a jókedvem, amit csak neki köszönhetek. Felvillanyozott, hogy így gondol rám, mármint..pozitívan..

-Viszont?-vontam fel a szemöldököm némi választ várva a kérdésemre. Tudni akartam mi a mondat folytatása. Egyébként igaza volt, nem sokan érik meg a sárkánnyal való harcot.
-Akkor én szerencsés vagyok, kettőt is találtam. -mondtam neki elégedetten, de komolyan gondolva. Spence és David igazi barátok, efelől nem volt kétségem.
-Oké oké, megadom magam, nem mész motelbe. -emeltem fel a kezeimet is megadóan.
-Tényleg azt akarod, hogy békén hagyjalak? -néztem rá némiképp csalódottan, de a végére egy halovány mosolyt azért az arcomra erőszakoltam. Én is megadtam neki a számom, és bólintottam.
-Ha nem hívsz, azt jelenti kipurcantál vagy, csak nem hívsz...az első esetben ki kell, hogy derítsem mi történt, a másodikban...bosszús leszek, és tudjuk milyenek a bosszús királylányok. -trilláztam, majd elnevettem magam.
-Vigyázok. -biztosítottam róla, majd meglepetten fogadtam a puszit. Elmosolyodtam, és kissé el is pirultam. Ugyan már, Claire Delacroix sosem szégyenlős. Idióta vagyok. Néztem ahogy távozik, majd én is felálltam.
-Vigyázz vele kislány! -szólt oda nekem a pultos, mire csak egy bosszús pillantást küldtem felé, és otthagytam.

//Köszönöm a játékot! *-* //

Tárgy: Re: Tero&Claire ~In the Shadow Pént. 02 Aug. 2013, 06:25

Claire&Tero

-Én is... -szomorú valóság. De csak így tudok ébren maradni. Majd közölte, hogy nem akarna megvááltoztatni. Ekkora hatással voltam a királylányra?
-Hmm... kár. Akkor sosem tudom meg. -kissá nagyképűre sikerült, de ez van. Tényleg furdalt a kíváncsiság és ne szeretem a meglepetéseket.
-Persze-persze... -jelentettem ki mosolyogva. Majd vártam valami ömlengős dolgot, de csakl egy higgadt mondatot kaptam. Mosolyogva vettem tudomásul a dolgot.
-Nem tudom... az én szerencsémmel igen... -ismertem el szomorúan. Ez van.
-Viszont van aki megtalálta, de még nem tudja... -fejeztem be a mondatot egy másik véggel, mint amire gondoltam. Én épp most találtam meg. de nem vagyok barátnak vakó típus. Nagyon nem. Majd a megjegyzésére csak mosolyogtam.
-Igen! Bizonyos tekintetben! -néztem rá tök komolyan. persze nem akartam, hogy békénhagyjon. Majd megadta nekem ő is a számát.
-Mindenképp hívlak! -erősítettem meg a dologban, majd adtam neki egy puszit és elpirulva ugyan, de távoztam. Bepattantam a kocsimba és kb. fél óra után otthon is voltam. Nem vágtak ki. Jövő hónapig kapok haladékot. Majd felhívtam Claire-t.
-Hazaértem királylány! -közöltem vele, majd letettem.

Köszönöm a játékot királylány!

» Tero&Claire ~ We meet again...
» Tero Lahti
» Adam & Tero - What the fuck?!
» Dom&Tero ~ What? I beg your pardon ... I'm not staring at anyone!
» Hey, I'm Claire...