Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Mind különbözőek vagyunk, máshol élünk, mások a céljaink, de egy közös bennünk. Imádjuk az fullosabbnál fullosabb autókat és eszeveszettül élvezzük a sebességet. Gyere és légy egy közülünk! Indítsd a verdád és hajts, ameddig csak az út tart!
OLDALUNK BEKERÜLT A MAGYARORSZÁGON MŰKÖDŐ SZEREPJÁTÉKOS FÓRUMOK GYŰJTEMÉNYÉBE. FOLYAMATOS AKTIVITÁSUNK MELLETT, SZÁMÍT MÉG, KI KATTINT RÁ A FENTI LINKRE. KÉRLEK SEGÍTS NEKÜNK EZZEL, HOGY A TOPLISTÁN EGYRE ELŐRÉBB KERÜLHESSÜNK, MEG SEM ÁLLVA EGÉSZEN AZ ELSŐ HELYIG!
Posts : 83 Residence : Los Angeles Age : 35 I have a(n) : Ferrari 458 Spider
Tárgy: Claire & Laurent's apartment Vas. 11 Aug. 2013, 05:24
Claire& Laurent
Egy újabb este. Most kivételesen a saját ágyamban alszom és egyedül. Hurrá! Ma nem rúgtam be. Éppen fordultam volna, hogy tovább álmodjam édes álmomat egy szőke bombázóval, mikor a folyosón Claire telefonja elkezdett csörögni. -Claire! A rohadt életbe! Vedd fel! -kiabáltam teli torokból, de a húgom épen a fürdőszobában volt, így gyorsan kikeltem az ágyból és a telefont kezdtem el kutatni. Tero. Ez milyen név. Nagyon remélem, hogy egy barátnőjének a beceneve. Gyorsan felvetem, de amikor meghallottam a túloldalon egy nem túl bizalomgerjesztő hangot és a köszönését kissé dühösen szóltam bele a telefonba. -Figyelj haver! Egy! Nem vagyok királylány! Én egy királyfi vagyok. Kettő. Te ki a tököm vagy? És három. Mit akarsz a húgomtól? -tettem fel az ismeretlennek rögtön három kérdést. De a választ nem vártam meg, hanem kinyomtam. Mikor Claire kijött odadobtam neki a telefont és összeráncolt szemöldökkel néztem rá. -Tudod, hogy ki keresett... KIRÁLYLÁNY. -néztem rá még mindig mérgesen, jól megnyomva a "királylány" szót.
Az agyam mintha kikapcsolt volna. Csak élveztem, ahogy a langyos víz végigfolyik a testemen, és semmi másra nem kell koncentrálnom ezen kívül. Fogalmam sincs mennyi időt töltöttem a fürdőszobában, de mikor már láttam, hogy az ujjaim kezdenek olyanná válni, mint egy aszott öregasszonyé úgy döntöttem kiszállok. Gyorsan megtörölköztem, majd felkaptam egy toppot egy rövidnadrággal, hogy mehessek aludni. Hosszú napom volt és eléggé elfáradtam ahhoz, hogy csak aludni akarjak. Bár a zuhany alatt nem gondoltam semmire, ahogy kiléptem alóla egyből bevillant Tero arca. Elmosolyodtam a gondolattól, aztán kivettem a hajamból a hajgumit, hogy megfésülhessem hosszú, szőke fürtjeim.
Ahogy kinyitottam a fürdőszoba ajtaját, egy igencsak dühösnek és álmatlannak tűnő Laurent került velem szembe. Meglepetten pislogtam rá, főleg akkor, amikor felém dobta a telefonom. Szerencsére jók a reflexeim, így elkaptam, majd felvont szemöldökkel bámultam rá. Pár másodpercig némán álltam, hogy lehűtsem magam annyira, hogy ne kezdjek el összevissza habogni és tökéletes magyarázatot adjak neki a dologra. Még szerencse, hogy tökéletesen tudok hazudni és rögtönözni. -Felvetted a telefonom? -förmedtem rá kissé számon kérő hangnemben, majd próbáltam visszafogni kissé magam. -Mondott valamit? -kérdeztem immár teljesen higgadtan. Ha már egyszer beszélt vele igazán elmondhatná azt is, hogy üzent e nekem valamit. -Különben Tero egy új srác a suliban. Finnországból jött. Segítek neki eligazodni a tananyagban, és a városban is. -adtam magyarázatot a titokzatos srác kilétére. Jobbat aligha hazudhattam volna, és olyan hitelességgel sikerült mindezt előadnom, hogy még magam is meglepődtem. -Tudtad, hogy Európában egész más dolgokat tanulnak? Nem lennék a helyében. -gondolkodtam el egy kicsit tényleg azon, amit mondtam, aztán már jó kedélyűen pillantottam a bátyámra. -Ne haragudj, ha felébresztett a csörgés, elfelejtettem, hogy a szobád előtt hagytam. -utaltam a telefonomra és ténylegesen bocsánatkérően néztem rá.
Laurent Delacroix
Posts : 83 Residence : Los Angeles Age : 35 I have a(n) : Ferrari 458 Spider
Csak aludni akartam és kikapcsolni az agyam egy estére. Folyton azon járt az eszem, hogy egyszer Claire megtudja az igazat és meggyűlöl, mert hazudtam neki. De ezt a kis ábrándomat a húgom telefonja zavarta meg. Miután kiabáltam, de nem méltóztatott jönni kimentem és felvettem. Valami Tero nevű srác szólt bele. Na szép. Már a köszönése kiakasztott. "Hei prinsessa!" Ezt még én is kikövetkeztettem, hogy a prinsessa királylány vagy hercegnő. És a hangja alapján annyi idős, mint én. Mikor Claire kilépett a zuhany alól kissé idegesen dobtam neki oda a telefont. de azon, hogy kikérte magának, hogy felvettem a telefont jobban kiakadtam. -Még jó, hogy nem letéped a fejemet, mert fel mertem venni az idegesítő zajforrást. Igen! Fel mertem! Itt nyekergett az ajtóm előtt. -jelentettem ki határozottan. A kis kérdésére egy ördögi mosoly jelent meg az arcomon. -Igen. -jelentettem ki csak ennyit. Találkozni akart húgommal. Majd a kis magyarázatát és a bocsánatkérését felont szemöldökkel hallgattam. -Szóval finn. Akkor egy igazi hógolyózó, lusta, szaunában ücsörgő srác. -néztem rá gonoszul mosolyogva. -De tudod, hogy van egy nagy hátránya annak, ha valaki pasi? A hangja nagyon nem olyan, mint egy 18 éves srácnak. Szóval. -dőltem neki az ajtófélfának. -Ki ez az európai csodabogár és hol találkoztál vele Claire? És ne hazudj! -néztem rá összeráncolt szemöldökkel.
-Mondtam már...sajnálom, oké? Nem direkt hagytam ott. -húztam össze bosszúsan a szemöldököm. Mégis mit gondol? Hogy direkt az ajtaja előtt hagyom a telefont, ami tele van "J" sms-eivel a titkaimról, és olyan dolgokkal, amiket jobb, ha nem lát sem Laurent sem más, csak rám tartoznak és talán Spencerre és Davidre. Szerencsére a gyönyörű biztonsági alakzatom miatt nem kellett attól tartanom, hogy bármit is megnézett a telefonon, de azt, hogy felvegye sajnos semmivel nem akadályozhattam meg. -Egyébként pedig...én sem veszem fel a te telefonhívásaid, pedig bizonyára érdekesebbek, mint az enyéim. -vontam fel a szemöldököm és vigyorogtam rá fölényesen. Azt hiszem ez jogos volt, sok csaj nyomozta már ki a telefonszámát, hogy hívogathassák őt és szebbnél szebb üzeneteket hagyhassanak a rögzítőjén. -Szóóvvaall...elmondanád esetleg, hogy mit üzent, vagy játsszak gondolatolvasót? Persze fel is hívhattam volna, és nyilván ezt is terveztem, de ha már elmondta Laurent-nek miért hívott, akkor ő igazán tovább adhatná nekem. Ez a minimum azok után, hogy nem csak kinyomta az idegesítő zajforrást, hanem fel is vette. Valószínűleg bennem van a hiba, de nem éreztem úgy, hogy a bátyámnak köze lenne a telefonbeszélgetéseimhez és nem is értettem, hogy este miért is vitázunk ilyenekről ahelyett, hogy szépen aludnánk.
-Hagyd már a sztereotípiákat, azok szerint te Ken vagy én meg Barbie. -világítottam rá arra, hogy bár finn, abszolút nem biztos, hogy igazak rá az általa említett tulajdonságok. Nem akartam veszekedni vele, de őszintén? Laurent mindent megtett azért, hogy a viták újra és újra bekövetkezzenek. Pedig azt hittem a múltkori versenyen, hogy vége ennek az időszaknak. Hát...tévedtem. -Hjajjj már, FBI ügynök vagy, hogy hang alapján megtudod mondani valakiről, hogy hány éves? Már sok lány hangú 40 éves pasival találkoztam, és sok 18 éves csajjal, aki inkább hajazott egy 50 éves pasira...legalábbis, ha a hangját vesszük. -el is gondolkodtam. Eszembe jutott az a lány...szegény...valójában nem csak a hangja hasonlított egy 50 éves pasiéra. -Amúgy meg, rendben...nem iskolatárs, csak...csak egy srác. Különben is, nem mindegy neked kikkel beszélgetek? Így is azt hiszi a fél suli, hogy megvolt a fél sportoló csapat, csak azért, mert így nézek ki. -húztam is végig ujjaim a sziluettemen, de továbbra is felháborodottan néztem rá. -Azt ne mondd, hogy ezentúl a barátaim is csekkolni fogod, mert akkor itt és most befejezem ezt a beszélgetést. -jelentettem ki határozottan, miközben unottan forgattam kezeimben a telefont. -Gyere, inkább együnk nutellás palacsintát, majd csinálok. -ajánlottam fel egy sokkal jobb lehetőséget a marakodásnál.
Laurent Delacroix
Posts : 83 Residence : Los Angeles Age : 35 I have a(n) : Ferrari 458 Spider
-Azt elhiszem. De ne harapd már le a fejem, mert fel mertem venni! -nem akartam veszekedni vele, de Claire mindig jó okot ad arra, hogy a viták folyton kirobbanjanak. -Tudod mit? Ha legközelebb hívnak vedd csak fel! Pont nem érdekel. -rajtam nem fog ki. Az biztos, hogy érdekesebb, de nem említésre méltóbb. Egy srác miért hívogatja a húgomat ilyen későn. -Nem lényeges. -jelentettem ki határozottan. A srác közölte, hogy kész van és találkozni akart a húgommal. Hát én is kész vagyok. Kinyírni! -És? Engem nem zavar. És sokszor olyan vagy, mint egy Barbie baba. Egy buta, naiv Barbie. -jelentettem ki. Persze nem gondoltam komolyan, de annyira fel tud idegesíteni. Hihetetlen. -Igen! Még az is lehet! És kinyomozom hol lakik és elbeszélgetek vele. -jelentettem ki kissé fellengzősen. Velem ne beszéljen így a saját húgom. -Azt én is hallottam. És tudod, hogy ez a tény nem segít azon, hogy találkozhass a rejtélyes finn sráccal ugye? Mert azt felejtsd el! Ennyi erővel vele is simán lefeküdhettél volna. -jelentettem ki határozottan. Összehúztam a szemöldököm és úgy meredtem rá. Most nagyon felhúzott. -Ne tereld a témát. A palacsintát meg nem este kell enni. Szóval KIRÁLYLÁNY! Honnan ismered ezt a hűvös vidékekről ideérkező hólabdát? -néztem rá felvont szemöldökkel.
-Jó, ne haragudj.- adtam meg magam, mivel a világ nem dőlt össze csak azért, mert felvette a telefonom. Én csak hozzá vágtam volna, ha felébreszt az ő telefoncsörgése, ő felvette....kinek mi. -Mért venném fel? Nem érdekelnek a telefonbeszélgetéseid. -vontam meg a vállam. Igazat mondtam. Akkor sem vettem volna fel a telefonját, ha 2 cm-re tőlem csörgött volna. Az ő hívása, az ő gondja, ezt mindig is így gondoltam. Különben is, egy mobil manapság olyan, mintha az ember naplója lenne, nem szokás belenézni vagy felvenni a hívások, csak nagyon indokolt esetben. -De nekem lényeges, mivel engem keresett. -magyaráztam neki, de hát...ha ennyire tiltakozik az ellen, hogy megmondja miért is keresett Tero, hát annyi baj legyen, akkor utána járok. Meg is fogtam a telefonom, hogy bepötyögjek egy sms-t a hercegnek, de közben azért figyeltem Laurent szavait, amik egyre inkább feldühítettek. Tényleg nem értettem mit is képzel magáról. Nem az apám, és még ha az el is hagyott, akkor sem viselkedhet úgy, mintha a helyébe lépett volna.
-Igazán? Többet tudok, mint gondolnád...-húztam el a szám. A sértéseit elengedtem a fülem mellett, nem akartam ilyenekkel visszavágni, nem láttam értelmét. Nem is sejti, de sokkal többet tudok pl. az anyánkról, mint ő maga. Talán egy buta, naiv szőke vagyok, mégsem vagyok annyira retardált, hogy elhiggyem Laurent mindent elmondott nekem a családunkról. -Hűha...most aztán rám ijesztettél...-húztam fel a szemöldököm. -Azt csinálsz, amit akarsz. Ha nyomozósat akar játszani, akkor hajrá. Nem akartam eltitkolni előle Tero-t, és azt, amit érzek iránta. Csupán csak annyit, hogy börtönviselt és hogy beköltözik a pincénkbe. -Először is, nem hiheted komolyan, hogy érdekel a tiltásod...mármint, kedves, hogy törődsz velem, de én döntöm el, hogy kivel is találkozom. -jelentettem ki teljesen közömbösen. -Másodszor pedig...mi az, hogy vele IS? -förmedtem rá itt már kibillenve közömbös álcámból. Mégis mit hisz rólam? Hogy tényleg egy országos r*banc vagyok? Hát köszi. -Egyébként, ha mindenáron megszoksz vagy megszökszre akarsz kényszeríteni tudod, melyiket fogom választani. -léptem hozzá közelebb, miközben kissé idegesen rázogattam a mobilom. -Jah, és ha ennyire tudni akarod...zenész, akivel egy fellépésén találkoztam...mellesleg...nagyon jól csókol. -villantottam felé egy Colgate reklámba illő mosolyt. Tudtam, hogy az utolsó kis megjegyzésemmel nagyon felidegesítem, de azok után, hogy kvázi lehülyézett és ler*bancozott azt hiszem simán megérdemelte. Nem mellesleg, Tero fontos nekem, vagy elfogadja, vagy nem, a tényen ez nem fog változtatni, főleg mivel úgy mond róla rossz dolgokat, hogy nem is ismeri. Miután kimondtam a szavakat, egy elégedett mosoly kíséretében kikerültem, hogy a konyhába érve süthessek magamnak palacsintát.
Laurent Delacroix
Posts : 83 Residence : Los Angeles Age : 35 I have a(n) : Ferrari 458 Spider
A bocsánatkérésére nem is reagáltam. Az most nem érdekel, hogy csörgött a telefonja. Hanem az, hogy egy jégkirály kereste. Mivel finn, így könnyen lehet azon poénkodni, hogy ott hideg van és csak a szaunában ücsörög. -Hát én sem azért vettem fel. Mi lett volna ha fontos? És mit tudtam, hogy egy srác szól bele, aki úgy köszön, hogy "hei prinsessa!"? -néztem rá idegesen. nem tehetek róla. Nagyon felhúzott ezzel az egésszel. -De csak ne legyen az! -jelentettem ki, majd figyeltem ahogy a telefonjába pötyög. nem vagyok az apja, így nem vettem el a telefont. Csak azt néztem ahogy pötyög, majd rám figyel. -Ezt, hogy értsem? Miről tudsz olyan sokat Claire? Világosíts fel! -néztem rá érdeklődve. A kis megjegyzései hidegen hagytak. Már így is a plafonon voltam. Így ez nem érdekelt. Arra, hogy nem én döntöm el, hogy kivel találkozik csak vállat vontam. lehet, hogy 18, de én vagyok a gyámja. És ha ez az alak valami őrült finn, aki teszi neki a jót aztán átveri. majd a második dologra nem akartam reagálni, de muszáj volt. -Hát... amiket hallani, Claire. Amiket hallani! -jelentettem ki. persze nem hitem azoknak a pletykáknak, de most dühös voltam a józan gondolatokhoz. A következő megjegyzésére csak elhúztam a szám. de az azt követőn kicsit kiakadtam. Mikor kikerült megfogtam a kezét és vissza húztam. -Mi az, hogy zenész? Milyen fellépés? És arra az utolsó dologra pedig... csak, hogy tudd. Ha nem vigyáz magára a fiúkád még a végén ingyen kasztrálva lesz. -hadartam el, miközben elengedtem a kezét.
-Hát...elég nyilvánvaló volt, hogy egy srác szól bele, ugyanis azt jelezte ki, hogy "Tero". -pislogtam rá most igazán dühösen. Minek kell kötni az ebet a karóhoz? Nem akartam veszekedni a bátyámmal, de minden egyes rohadt alkalmat megragadott arra, hogy belém kössön. Miért nem tud egyszerűen csak a saját dolgával foglalkozni? -Amúgy meg...fontos volt. -tettem hozzá csak úgy mellékesen. Ha Tero hív, az fontos és ennyi. Nem akartam magyarázatot adni neki arra, hogy miért, bőven elég volt, hogy tudja, Tero fontos nekem, akármi is erről a tesóm véleménye. -Bocs bátyus, inkább nem teszem. -vontam meg a vállam arra, hogy világosítsam fel miről is beszélek. Eszem ágában nem volt kitálalni neki a nyomozóról, a barcelonai utazás valódi okáról és arról, hogy anyánk más személyazonosságot használ. Joga van tudni, de elég, ha akkor elmondom neki, ha már én is tisztán látok. Nem kell még egy sötétben tapogatózó személy. -Amiket hallani, mi? Higgyenek, amit csak akarnak. -vontam meg a vállam. Nem fogom felvilágosítani a bátyám arról, hogy a szüzességem igenis létezik és nem veszett el az éterben már évekkel ezelőtt, ahogy az sem igazán izgatott, hogy a suliban miket beszélnek rólam.
A jó külső ára sok irigy és rengeteg hazug pletyka. Ha közvetlen vagy és kijössz a srácokkal? Még több hazug pletyka. Így megy ez nálunk, gimiseknél. Elrántottam a kezem, mikor visszahúzott és dühösen néztem rá. -Hát ömm...hangszeren játszik, és énekel. Tudod...zene...-lebegtettem meg előtte a kezeim, és csináltam úgy, mintha valami idiótához beszélnék. Ha ő mondhatott nekem olyanokat, amikkel megbántott, akkor én is kezelhetem hülyeként. -Egy bárban énekelt, és ott ismertem meg. -jelentettem ki, és az utolsó kis mondatára inkább csak egy fintorral válaszoltam. Nem akartam veszekedni vele, és ezzel remélhetőleg a tudtára is adtam. -Figyelj...Tero jó fej és rendes velem. Nem kell kiakadni azon, ha találkozom egy sráccal. Nagylány vagyok, nem akarhatod, hogy apácaként éljek. -magyaráztam neki, de elindultam így is a konyhába. Ha már így felvetettem, tényleg megenném azt a palacsintát.
Laurent Delacroix
Posts : 83 Residence : Los Angeles Age : 35 I have a(n) : Ferrari 458 Spider
-Reméltem, hogy valami hülye beceneve az egyik osztálytársnődnek. -ráztam meg a fejem nevetve. Persze sejthettem volna., hogy nem így van. Sőt. Tudtam is, de reménykedtem. -Ha annyira fontos, majd visszahív. És miért az éjszaka közepén akar veled találkozni? -néztem rá türelmetlenül. Akármennyire is akarja, nem fogom annyiban hagyni. Ez most baromira zavart. -Pedig marhára érdekelne. Ne félts engem. Tudok magamon uralkodni. Most is simán ordítozhatnék, de eddig nyugodt, de határozott hangon közöltem a dolgokat. -jelentettem ki kissé fellengzősen. -Csak tudod... az az igazság, hogy engem marhára zavar. És tudod... kicsit hiszek is nekik. -jelentettem ki kissé csalódottan. Nem akartam hinni azoknak a pletykáknak, de az az igazság, hogy én sem tudom, hogy mit higgyek. Mivel... elég valóságosnak hangzanak. -Jóóó. Felfogtam. -változtattam el a hangomat kissé nyávogósra és én is meglóbáltam a kezem. Rajtam aztán nem fog ki. -És te még is, hogy jutottál be egy bárba? Ott korhatár van! És ha már zenész kell neked, legalább olyat foghattál volna ki, akinek több esze van annál, hogy egy bárban zenéljen 200$-ért... -én már csak tudom. Egy olyan helyen melózóm. Mondjuk... az kicsit más. Az egy éjszakai bár. A csajok mini cuccban libegnek. Táncolnak, felszolgálnak és besegítenek nekem a pultban. -Jobb lenne... de nem azzal van a baj. Miért nem tudsz egy korban hozzád illő srácot kifogni? És még is mennyi idős? Annyi, mint én? Vagy fiatalabb egy vagy két évvel? Csak azt ne mond, hogy idősebb. -néztem rá felvont szemöldökkel, majd követtem a konyhába. Nem fog ilyen könnyen lerázni.
Próbáltam visszafojtani a nevetésem, de képtelen voltam rá, így inkább kiengedtem. -Micsoda? -kérdeztem vissza hitetlenkedve, de félig fuldokolva a kuncogástól. Komolyan abban reménykedett, hogy így becézem egy osztálytársam? Még szerencse, hogy nem jutott eszébe végignézni a híváslistám, ott sok férfinevet láthatott volna, nem csak osztálytársakat, barátokat, haverokat, iskolatársakat, hanem munkaadókat is. Remek találmány a billentyűzár, ezt már számtalanszor megállapítottam, de egy egy ilyen helyzetben újra és újra meg kell. -Mért nem azzal kezdted, hogy találkozni akar? -pillantottam rá sötéten. Ha tényleg így van, akkor lehet, hogy nem ártana lefekvés helyett, találkára készülődnöm. -Tudsz magadon uralkodni? Remélem ezt te sem gondoltad komolyan. Egyébként meg nem értettem sehogy, felejtsd el. -legyintettem, mintha tényleg semmi sem lenne. Ha a fene fenét eszik sem mondom el neki erről az igazat, kitalálni meg úgy sem tudja, nem hiszem, hogy örökölt volna gondolatolvasó géneket, vagy csak én nem tudok róla?
-Tudod mit? Ha lefeküdtem volna a suli összes pasijával sem szólhatnál semmit. Volt kitől tanulnom...-vágtam hozzá gondolkodás nélkül a szavakat. Mégis mit várjak az ellenségeimtől, ha a saját testvérem sem hisz nekik, inkább alapoz a hallott pletykákra. Ha így, hát így. Nem fogom vele közölni, hogy még nagyon is szűz vagyok, és azok a pletykák csak az irigyeim miatt vannak és azért, mert közvetlen vagyok a férfiakkal és talán túlságosan is szeretek flörtölni. -Besétáltam. -vontam meg a vállam. Nem hiheti komolyan, hogy egy csajnak nehéz bejutnia egy los angelesi bárba, még úgy is, hogy kiskorú. -Az igazán jó zenészek nem Hollywoodban kezdik. -közöltem vele. Most már tényleg kezdett felbosszantani a hülye előítéleteivel és fölényeskedéssel. -Most komolyan a hangjából csak így megmondod hány éves? -húztam össze a szemeim gyanakodva. Még arra is nagyobb esélyt láttam, hogy felfogadott valakit, hogy az kövesse minden lépésem. -Amúgy meg, 26. Van valami probléma? -vontam fel a szemöldököm, majd úgy döntöttem mégsem sütök palacsintát. -Tudod mit? Inkább veszek valami édességet az egyik boltban, készülődnöm kell.
Laurent Delacroix
Posts : 83 Residence : Los Angeles Age : 35 I have a(n) : Ferrari 458 Spider
-Nos... azt hiszem, hogy tudtam, hogy egy srác lesz az, de... reméltem, hogy nem. -nevettem el magam én is, majd visszaváltottam komolyba. -Mert nem fogsz elmenni! -néztem rá határozottan. Ezek után nem gondolhatja, hogy elengedem. -Most nem is ez érdekel... -vontam meg a vállam. Na ne hülyítsen már. Ezt nem hiszem el. -Ez csúnya volt Claire! És én nem feküdtem le a suli összes csajával! -a vén suliigazgatót kihagytam. Ilyet nem csinálnék. Gusztustalan. A kis megjegyzésére csak a szememet forgattam. Nem lehet nehéz bejutni egy csajnak egy bárba L. A.-ben. Nagyon nem. A megjegyzései ugyanúgy hidegen hagytak, mint az előző. de aztán amikor megemlítette, hogy 26 éves a srác, aki elcsavarta a húgom hülye fejét kissé kiakadtam. -Hogy van-e? Naná, hogy van! Claire! Egy majdnem 30 éves sráccal kavarsz! Számolj már utána! 8 évvel idősebb, mint te! Nem is... ezt fel sem bírom fogni. Egy zenész?! Egy 26 éves bárzenész? Most komolyan? -néztem rá idegesen. -És ne készülődj! Már mondtam! Nem mész sehová! Elbetűzzem, hogy bevegye ezt az a hering fejed?
Rá kellett jönnöm valamire. A bátyámmal egész egyszerűen nem lehet beszélni. Nem fért a fejembe, hogy miért hiszi, hogy irányíthat engem vagy az életemet. A gyámom ugyan, de bármikor dönthettem volna úgy, hogy összecsomagolok és lelépek. Bármelyik barátom szívesen befogadott volna addig, amíg ki nem találok valamit. Mintha Laurent újra és újra megfeledkezett volna arról, hogy ki is ő. Játszotta az erkölcscsőszt, azt akinek számítanak a normák, pedig a valóság az volt, hogy bulizott, és szinte minden jól kinéző nőre rányomult kortól függetlenül. Hogy is van ez? Bagoly mondja? -Ahham, gondolom itthon maradok, mert...te azt mondtad. -következtettem ki zseniálisan a mondandójából. Naiv, ha azt hiszi tényleg úgy lesznek a dolgok, ahogy mondja. Nincs joga bezárni, ennél fogva oda megyek ahova akarok. Ha bízik bennem és elenged, akkor megmondom neki hova, hogy ne aggódjon. Ha pedig nem? Egyszerűen kimászok az ablakon, nem lett volna egyedi eset.
-Kvázi le lotyóztál, szóval...kvittek vagyunk. -vontam meg a vállam. Nem gondoltam úgy, hogy felvilágosítást kéne adnom neki a szexuális életemről, még akkor sem, ha megnyugtatta volna az a tény, hogy az édes kis húgicája aligha lehetne ártatlanabb. Persze, miért hitte volna el, ha a pletykák sokkal érdekesebbek? -Tudod nem értelek...8 év nem túl sok, az pedig, hogy zenész...mi a baj ezzel? Jobb, mintha drogkereskedő lenne. -vontam meg a vállam. -Nem is ismered, de máris ítélkezel. Szerinted mit szólnának azok a szülők, akiknek te hemperegsz a 18 éves lányukkal? Nem bírnának jobban, mint te Tero-t, szóval ne papolj nekem olyan dolgokról, amiket te is figyelmen kívül hagysz. -világosítottam fel arról, hogy felesleges vizet prédikálnia, ha közben mindenki tudja, hogy bort iszik. -Felfogtam, csak nem érdekel. -vontam meg a vállam és elindultam a szobám felé, de megtorpantam miután kikerültem Laurent. -Nem akarok mindenen veszekedni veled. Felnőttem, fogadd el. És kérlek, adj egy esélyt Tero-nak. Értem. -pislogtam rá angyali tekintettel, de ha esetleg nemet mond, hát egyáltalán nem izgat, én csak megpróbáltam normálisan elintézni a dolgainkat. Ha nem, akkor nem...ez a kis akadály kevés ahhoz, hogy miatta lemondjak a finn hercegről.
Laurent Delacroix
Posts : 83 Residence : Los Angeles Age : 35 I have a(n) : Ferrari 458 Spider
Nem fért a fejembe, hogy a húgomnak annyi esze sincs, mint egy bolhának. Nem is értem. Pedig ő nem egy ilyen srácot érdemelne. Na és azok a dolgok, amiket hallani róla. Nem tudtam, hogy hihetek-e az ártatlanságában, de nagyon akartam. -Pontosan. -vontam fel a szemöldököm. Ha azt hiszi, hogy kisétálhat azon az ajtón, akkor nagyon téved. A következő dologra még idegesebb lettem. -Nem mondtam egy szóval sem, hogy az vagy! -néztem rá dühösen. Egyre "jobb" ércekkel állt elő. -Tudod abba gondolj bele, hogy mikor ő 18 volt, te csak 10... én így nézem a dolgokat. És azzal, hogy zenész csak az a baj, hogy nincs biztos keresete... és nekem az a zenész, akit ismerek is. Ő csak valami bárban játszó naplopó. -jelentettem ki gonoszul mosolyogva. Majd a következő megjegyzése annyira felhúzott, hogy beleütöttem egyet a falba. A kezemen végigfolyt a vér és a fal enyhén behorpadt. -A francba is Claire! Nincs közöd ahhoz, hogy mit csinálok vagy mit nem a tizenéves csajokkal. És csak, hogy tudd. Ha megtudom, hogy az a srác valaha is hozzád ért vagy csak rád gondolt úgy... -emeltem fel kissé a hangomat. -Kinyírom. Ha megtudom, hogy a száját a nyakadra, a mellkasodra vagy a hasadra tette. Másról ne is beszéljek... fellógatom a golyóinál fogva a pincénkben! -jelentettem ki egy ördögi mosollyal az arcomon. Arra, hogy felfogja amit mondok, csak nem érdekli egy hűvös pillantást kapott. Majd mikor a szobája felé ment, majd megszólalt figyelmesen hallgattam. Meg akartam szólalni, de a telefonom rezegni kezdett. Felvettem. A bárból hívtak és én közöltem, hogy mindjárt megyek, csak had szedjem össze magam. -Tudod mit?! Csinálj, amit akarsz! Ha neked egy ilyen srác kell arra, hogy elvszítsd, a remélhetőleg még meglévő szüzességedet, akkor rajta. Cseszd el az életed! Nekem dolgoznom kell. Nekem van igazi munkám. de ha kiderül valami a finn hercegedről, ami nem mondtál el, akkor esküszöm, hogy megölöm. És a házban meg ne lássam. Egyébként... bocs, hogy most szólok, de a pincében lévő régi ágyat kidobtam. Mivel csak a helyet foglalta. -néztem rá, majd becsaptam magam után az ajtót. Meg sem vártam a reakcióját. Ha nem tetszik neki, majd bejön és közli. De mire kellene neki az a régi ágy?
-Mindegy. -vontam meg a vállam. Ha tényleg ennyire lehetetlen alak, akkor nem is érdemes vele kötözködnöm, olyan, mintha a szavaim alig vagy egyáltalán nem jutnának el az agyáig. Rettenetesen túlreagálta az egészet, és ez felhergelt engem is. Tulajdonképpen ler*ibancozott, mondhatott bármit, ugyanis az, hogy minimális hitelt is adott a rólam szóló pletykáknak ezt jelentette. -Laurent! Lassíts! Nem házasodni készülök vele, csak találkozgatunk, tök mindegy milyen a keresete. -vontam meg a vállam. Eddig is tudtam, hogy a bátyám szűk látókörű, ha rólam van szó, de ezt azért mégis túlzásnak éreztem. A dolgok, amikről beszélt annyira csapongónak tűntek nekem, hogy az az ésszerű érzésem támadt, hogy kifogásokat keres, valamit, ami elhiteti velem, hogy Tero-val rosszul járok. Nevetséges, én sem bírálom a csajait, ki ő, hogy megtegye ezt az én "pasijaimmal"? -Tudod...nem értelek. Elvárod, hogy hitelesnek lássalak és tiszteljelek úgy, hogy össze vissza beszélsz, és szónokolsz olyan dolgok ellen, amiket te is megteszel. -magyaráztam el neki az álláspontom. Arra nem reagáltam semmit, hogy kinyírja Tero-t, ha hozzám ér, egyrészt, mert már ért hozzám, másrészt tudva, amit tudok, a "kinyírom" kifejezés egyáltalán nem hangzott viccesnek.
Karba tettem a kezeim, miközben telefonált, aztán ismét kénytelen voltam végighallgatni egy számomra teljesen értelmetlennek tűnő monológot. -Ácsi...az előbb azt mondtad simán lehet, hogy igazak lehetnek a pletykák rólam, most meg már szüzességről beszélsz? Be vagy lőve, vagy mi bajod? -vontam fel a szemöldököm. -Különben is, mióta gondolod úgy, hogy a szüzesség elvesztése egyenlő az élet elcseszésével? -kérdeztem bujkáló nevetéssel. Pont ő károg nekem, a legnagyobb kamupasi a földön. Minden csajjal elhitet mindent, hogy lefektesse őket majd otthagyja. Bármennyire is szeretem Laurent nem gondoltam, hogy párkapcsolati téren ő az, akitől tanácsot kéne kérnem. -Szerinted én mindent tudok róla, vagy mi? Ismétlem, találkozgatunk, semmi több. -közöltem vele hűvösen a tényeket. Azt nem kellett tudnia, hogy sokkal többet érzek a herceg iránt, mint amennyit a bátyám felé mutatok. Az utolsó mondatára felvontam a szemöldököm. -Nekem teljesen mindegy. -közöltem vele, majd mikor becsapta az ajtót utána mentem. -Nem láttad a lakáskulcsom? Nem tudom mikor jövök, szóval elvinném.
Laurent Delacroix
Posts : 83 Residence : Los Angeles Age : 35 I have a(n) : Ferrari 458 Spider
Nem kívántam tovább ragozni a dolgot. Ha nem képes felfogni, hogy nem megy sehová, akkor így járt. Aki ennyire dilis, azzal nem lehet mit tenni. -Hát pont nem... nem mindegy, hogy egy alig kereső, naplopóval találkozgatsz vagy egy rendes állásban dolgozóval. -világítottam rá az én nézőpontomból a dolgokra. Nagyon jól tudja, hogy én már 20 éves korom óta melózóm, így aki nem dolgozik, az nálam nem ember. -Nem beszélek össze-vissza! Pont ez az Claire! Én tapasztalatból beszélek! Tudom, hogy a srácok mit akarnak az ilyen csajoktól és az nem egy lelkizés a tengerparton. -jelentettem ki határozottan. Ez van. -Nem vagyok belőve! de mondtam! A talán meglévő szüzességed! -ismételtem el neki nagyon lassan, hogy felfogja az a kicsi agya. -Mert... most rácáfolok arra, amit eddig mondtam, de... sok csajjal lefeküdtem már, akiknek én voltam az első... és... nem olyan, mint hiszed. Mármint neked, lehet, hogy jó, de a srácnak, aki már rég nem szűz... neki egyenlő a pokollal... és gondolom, hogy a 26 éves finn barátunk nem az! -ha pedig még is az nagyon gáz. A kis megjegyzésére nem reagáltam, hanem becsaptam a szobám ajtaját és elkezdtem keresni a bárba illő ruhám. Utáltam azt a cuccot. Egy kalap meg egy mellény és fekete gatya. Majd bejött utánam és kérdezett. nem is törődtem vele, hanem a cuccaimat pakolgattam. Most nem vagyok abban a passzban, hogy segítsek neki megkeresni a kulcsát, hogy lelépjen a finn hercegével.
Ha butának tart, ha nem, én pontosan tudtam mit miért teszek, és mit miért érzek. Tero különleges, Laurent talán sosem fogja megérteni miért, neki egy lány sem olyan varázslatos, mint nekem a finn herceg. A bátyám szörnyen elvan a saját világában, és azt hiszi még mindig az a naiv, butuska, duci kislány vagyok, aki egykor voltam...egykor, amikor még voltak szüleim, létezett a varázslatos üvegpalota és bármelyik nap lehettem a királylány, aki a legmagasabb vártorony legfelső szobájában várja a hercegét, akinek nem lett volna dolga, hogy legyőzze a sárkányt, hiszen a világomban minden tökéletes volt, nem léteztek sárkányok. Hogy most mit gondolok? Ostoba az, aki a sárkánytól fél, ha maga az ördög is eljöhet érte, hogy a pokol legmélyebb bugyraiba rángassa. Nekem "J" volt maga az ördög. Nem tudtam mi jön még, de a megérzéseim azt súgták, hogy ez még csak a vihar előtti csend. /div>
-Pontosan tudom, hogy a férfiak többsége tesz a személyiségemre, ha a dekoltázsomat is bámulhatja, nem vagyok ostoba bátyus, csak te ragadtál le évekkel ezelőtt. -vontam meg a vállam. Nem tudtam, hogy rendeződni fog e valaha is a kapcsolatunk úgy igazán, hogy belássa rég nem olyan vagyok, amilyennek megismert. Sokkal érettebb, felnőttebb, nőbb. -Vagy megvan, vagy nincs. -közöltem vele somolyogva. Eszem ágában sem volt elárulni neki, hogy szűz vagyok e vagy sem. Felhúztam a szemöldököm a további mondandóját hallva. -Miért akarod bántani, ha te pont azt teszed, amit hiszel, hogy velem tesz? -vontam le a következtetéseim egy kérdés segítségével, majd folytattam. -Ha jól értem...pusztán azért akarod, hogy ne érjen hozzám, mert félsz, az rossz lenne neki? -ismét fojtott nevetés tört ki belőlem. Még ha igaza is van, rettenetesen hülyén hangzott. -Laurent...miért feküdtél le több szűzzel, ha tudtad, hogy pokoli lesz? -érdeklődtem, de ezt most már düh nélkül, pusztán kíváncsiságból. Becsapta az ajtót, de szükségem volt a kulcsomra így utána mentem, de semmi reakciót nem kaptam. -Rendben, akkor azt hiszem, sajnoos nem tudok itthon aludni...nincs mivel bejönnöm. Szép estét! -vigyorogtam rá hamiskásan, majd a szobám felé vettem az irányt, hogy belebújjak valami csinibe.
Laurent Delacroix
Posts : 83 Residence : Los Angeles Age : 35 I have a(n) : Ferrari 458 Spider
Claire-rel nem lehet beszélni. Pontosan tudom, hogy már nem egy kislány és azzal sem lenne bajom, ha már rég nem lenne ártatlan. Ki vagyok én, hogy ezt bíráljam. de az viszont nem tetszett, hogy egy Tero nevű, finn srác csavarta el a fejét. Aki 26 éves. 26! És egy bárban énekel. Na azok aztán jó arcok. -Nem ragadtam le. De talán jobb lett volna. Nagyon is látom, hogy nem vagy már kislány. Akkor még felfogtad, hogy mi az a szó "NEM!" -jelentetem ki dühösen. A megjegyzésére nem is reagáltam. Nincs ahhoz közöm, hogy szűz-e még vagy sem. -Mert magamról tudom, hogy egy srác milyen. Olyan... olyanok vagyunk, mint a hal. -és reméltem, hogy nem kell neki elmagyaráznom ezt. -Nem! Hanem, mert tudom, hogy hiába rossz vagy nem rossz... megteszi. Claire! Egy srác azokat a nőket bánja, akikkel nem feküdt le. És tapasztalatom szerint a csajok, pedig azokat a pasikat bánják, akikkel igen. Miattam sok szűz, özvegy, leszbi és egyéb csaj bánkódott már. -magyaráztam el neki a saját dolgaimmal. ha másképp nem, majd így megérti. A következő kérdésére nem akartam reagálni. Becsaptam az ajtót, de utánam jött. Nem reagáltam mire közölte, hogy akkor nem alszik itthon. Utána mentem és odadobtam neki a kulcsom. -Ezzel fogsz bejönni. -néztem rá határozottan, majd visszamentem és felvettem a ruhámat. Beálltam a tükör elé és megigazítottam azt a béna kalapot.
-Laureenntt! Most is felfogom, de ebben nem hallgathatok rád, csak erre. -mutattam itt a szívemre, majd lágyabb arcvonásokkal elmosolyodtam. Bármennyire is ki tudok akadni hirtelen a bátyámra, hosszú ideig nem tudok rá haragudni. Egy forrófejű idióta, ahogy én is, de hamar belátja, hogy egyszerűbb mindkettőnknek a békesség. Ketten vagyunk egymásnak, nem akarhatta, hogy ez elromoljon. -Mint a hal? -vontam fel a szemöldököm. Nekem más hasonlat jutott volna az eszembe, de ezt egy bujkáló mosoly és meglepett arckifejezésem is elárulhatta. Szóval a férfiak olyanok, mint a halak. Kár, hogy én ezt annyira másképp értelmeztem, mint ahogy Laurent ezt gondolta....hiába, nő vagyok, másképp gondolkodom, mint ő. /div>
Kezdtem megérteni Laurent-nek mi a baja ezzel az egésszel. Szóval tényleg aggódna azért, hogy megbántanak e vagy sem? Nem is akkora barom, mint ahogy azt néha gondolom. Elmosolyodtam és egy puszit nyomtam az arcára. -Ne aggódj! Nem fog megbántani, és ha mégis...csalódni kell, hogy tapasztalatot szerezzek, nem? Kedvelem Őt, nagyon is...nem akarok még arra gondolni, hogy mi lesz később. -váltottam kicsit komolyabb hangnembe. Tényleg így gondoltam. Laurent szemszögéből tényleg úgy jöhetett le a helyzet, hogy Tero csak egy 26 éves pasi, aki megakar fektetni egy csinos, fiatal pipit. Én tudtam, hogy mi van köztünk, de a bátyámnak erről sejtése sem lehetett. Ahhoz képest, hogy nem ismerem régóta a finn herceget, elég sok mindenen mentünk már keresztül. Bement a szobájába, de követtem, majd miután nem szólt semmit, csak lazán közöltem vele, hogy akkor nem alszom itthon, semmi probléma. Elmosolyodtam, ahogy utánam jött. Tudtam, hogy így lesz, ezért csak egy mosoly kíséretében biccentettem neki, és folytattam a készülődést. Felvettem egy rövid, feszülős, csinos, királykék ruhát, hozzá passzoló színű magassarkút, fekete blézert és fekete táskát, amin szintén visszatekintett a királykék szín. Ezt az összeállítást megbolondítottam egy hosszú fekete nyaklánccal és egy nagy, köves, fekete gyűrűvel, majd a sminkem gyors elkészítése és a hajam beállítása után Laurent-hez sétáltam. -Mit gondolsz? -kérdeztem egy vigyor kíséretében, ahogy körbe fordultam. Reméltem, hogy tetszik neki, mert akkor Tero-nak is fog. Egyáltalán nem voltam benne hivalkodó, szexi, fiatalos és feltűnő igen, de hivalkodó semmiképp.
Laurent Delacroix
Posts : 83 Residence : Los Angeles Age : 35 I have a(n) : Ferrari 458 Spider
-Hát pedig jobban tennéd, ha erre hallgatnál! -böktem meg a homlokát, utalva ezzel az agyára. Vagyis inkább az eszére. A mosolya nem tudott lenyűgözni. -Kérlek ne kelljen elmagyaráznom. -néztem rá határozottan, de azért kissé könyörögve. Nincs ezen, mit magyarázni. A legtöbb srácnak van feje... de nem az irányítja. Majd mikor kaptam egy puszit meglepődtem. Mi baja van? Egyszer megölne a szemével, máskor meg puszilgat. és én vagyok belőve. -Nem aggódom! És, ha megbánt, akkor megölöm. Ilyen egyszerű. -nem érdekel, hogy kedveli-e vagy sem. Ha magába egy angyalba szeret bele vagy Luciferbe az sem érdekel. A lényeg, hogy ne csak azt akarja tőle, mint én a csajoktól. Vagyis. Tőlem aztán akarhatja, de akkor levágom a golyóit és illatosítót csinálok belőle. Majd elmentem a szobámba és nem szóltam semmit. De amikor közölte, hogy akkor nem alszik itthon utána mentem. odadobtam neki a kulcsomat, majd bementem felöltözni. Miután Claire kész lett odajött hozzám. Végignéztem rajta és az arcom komor lett. -Szép vagy... -néztem rá még mindig rezzenéstelenül. Tényleg így gondoltam, de tudhatja, hogy nem szeretem, ha egy pasinak akar tetszeni. -De... -emeltem fel az ujjamat. -Ha holnap nem itt ébredsz... remélhetőleg egyedül... én esküszöm, hogy előkerítem a srácot és megölöm. Tudod mit? Igazából az sem érdekel, ha nem leszel egyedül. A lényeg, hogy reggel a saját ágadban ébredj! És ne kelljen jó pofiznom a finn srácoddal... -adtam neki egy kis figyelmeztetést.
Nem éreztem teljesen feleslegesnek a bátyámmal folytatott veszekedést. Hogy miért? Mert úgy tűnt, elértem nála némi enyhülést, legalábbis, ami a Tero kérdést illeti mindenképp. Meg kellett értenie, hogy nem vagyok már kislány, hogy vágyom férfiak közelségére...illetve, csak egy férfiéra, de arra túlságosan is. -Kérlek, többet ne viccelj azzal, hogy megölsz valakit. -néztem rá komoly tekintettel, de eszembe sem jutott megindokolni a kérésem. Amióta tudom mit tett a herceg, és az indokait is, nem akartam hallani sem gyilkosságról, sem halálról, sem semmi olyanról, ami kapcsolatba hozható ezekkel. Egyszerűen csak jól akarom magam érezni azzal a személlyel, aki fontos nekem, és ezt semmi, még "J" irritáló létezése sem árnyékolhatja be.
Meglepően gyorsan elkészültem, majd megírtam Tero-nak, hogy körülbelül mennyi idő alatt érek a megbeszélt helyre. Kíváncsi voltam a bátyám mit szól az öltözékemhez, nem azért, mert idegesíteni akartam, hanem mert ha valaki, hát ő ért a szép nőkhöz szép ruhákban. Még ha nem is tetszik neki, hogy csinos akarok lenni egy srác miatt, igazán megérthette, és amúgy is...én mindig csinos akarok lenni, ez most csak felerősödött. -Köszönöm! -mosolyodtam el lágyan, mikor azt mondta szép vagyok. Komor tekintete ugyan árulkodó volt, de a hangjában őszinteség csengett, így elégedetten igazgattam a hajam. Ezt a műveletet hosszú percekre felfüggesztettem, mikor közölte, hogy igazából nem baj, ha nem egyedül ébredek, a lényeg, hogy a saját ágyamban érjen a hajnal. -Itt leszek, ígérem. -vigyorogtam rá, majd a vállamra kaptam a táskám. -És Laurent...szuper tesó vagy. -húztam kicsit szolidabb, de annál őszintébb mosolyra ajkaim, majd sarkon fordultam, hogy elindulhassak a találkozómra.
//Köszi a játékot bátyus! //
Laurent Delacroix
Posts : 83 Residence : Los Angeles Age : 35 I have a(n) : Ferrari 458 Spider
Nem mondom, hogy megenyhültem, de a húgom már nagylány. Nem hozhatom meg helyette élete legfontosabb döntéseit. És nem is akarom. Én, aki... na mindegy. Mikor kérte, hogy ne viccelődjek ezzel többet felvontam a szemöldökömet. nem tudtam hová tenni ezt, de bólintottam. Majd mikor jött, hogy kikérje a véleményem komoran néztem rá, de az igazat mondtam. Iszonyatosan szép csaj és ez nekem nem tetszik. De kikötöttem neki, hogy szigorúan ebben az ágyban ébredhet. Nem érdekel, hogy kivel. Nem érdekel, hogy mikor. Egyedül a HOL érdekelt. -Persze-persze... én vagyok a legkirályabb... -mosolyogtam rá, majd miután elment én is eltűztem a bárba. Imádom azt a helyet. teli van élettel.
Kezdőlap 
//