Tero&Claire ~ We meet again...

Azon, hogy megköszönte a bókot csak mosolyogtam. Én tényleg így gondoltam. Szerintem nagyon szép lány. Bár az én anyanyelvemen jobban hangzott, mint angolul. de így legalább ő is értette. Majd miután egyet értettem vele abban, hogy túl sok a ruha rajtam megszabadított az ingemtől. Én pedig levettem a gatyámat, így már nem volt "túl sok" ruha rajtam. Szerencse, hogy a víz hideg volt, így lehűtötte a vágyaimat. Vagyis szerettem volna ezt hinni. De a vágy nem múlik el csak úgy. Magamhoz húztam, majd megcsókoltam. De valószínűleg, hogy benne is úgy tombolt ez az érzés, mint bennem. A csók egyre szenvedélyesebb lett. Ismét az anyanyelvemen szólaltam meg. Közölte, hogy imádja mikor finnül beszélek. Mikor megéreztem az ajkait a nyakamon végigfutott rajtam a hideg. De kellemes érzés volt. Az ajkaimat a nyakára helyeztem és apró csókokat nyomtam rá, majd elárultam neki, hogy csak annyit mondtam, hogy örülök, hogy találkoztunk. Majd megkerült és a hátamon lévő hegeken húzta végig az ujjait kínzó lassúsággal. Kellemesen bizsergető volt. majd kaptam egy puszit a vállamra és megkérdezte, hogy mit jelentenek a tetkóim. Ennyire lenyűgözőek lennének? Felé fordultam és felemeltem a kezem.
-Ez a felirat itt. Dynasty. Finnül ez jelenti a dinasztiát. Uralkodó családot jelent. A vállamon lévő síró nő és angyalszárnyak azért vannak ott, mert folyton azzal jönnek, hogy anyám miattam halt meg. Ugyanis akkor érte utol a végzet, amikor én születtem. Ez itt. -mutattam az ujjammal a kis jelre a kulcscsontomon.
-Egy egyszerű börtönben szerzett tetoválás. -meséltem el neki a tetoválások mivoltát, majd ismét hátat fordítottam neki és a kezét a hátamra raktam.
-Ezeket... gyerekkoromban "ajándékozta nekem a drága apám." -néztem magam elé, majd megfordultam és a királylány a kezemnél fogva belehúzott a habokba. Ő boldogan "lubickolt", míg én csak lebegtem a vízen és bevillantak a képek, amikor apám ott feküdt és könyörgött. De aztán odamentem a királylányhoz és magamhoz húztam. Végigsimítottam az arcán, majd a kezeimet a dereka köré fontam. Megcsókoltam, majd kezeimet végighúztam a hasán, majd mögé kerültem. Az ajkaimat a nyakára helyeztem és gyengéden csókot adtam rá. A józan eszemet felváltotta a féktelen vágy a királylány után. de tudok parancsolni az érzéseimnek, így hátrébb mentem tőle.

Nagyon örültem, hogy találkoztam a királylánnyal. Ahhoz képest, hogy először el akartam küldeni a bárból... nos. Ez elég nagy váltás. majd a számat a nyakára raktam és megcsókoltam. Reméltem, hogy ő is annyira oda van értem, mint én érte. Vagyis. Azt hiszem, hogy úgy érzem, igen. Szerettem volna ezt hinni. Majd mikor meglátta a hegeket a hátamon csak egy puszit kaptam és egy hosszan tartó simítást a sebeken. De jó érzés volt. Biztató. Mintha rá számíthatnék. Elmondtam neki a tetoválások eredetét és kicsit kiakadt azon, hogy az emberek engem hibáztatnak az anyám haláláért.
-Tudod... már megszoktam. Mindenki rossznak lát. Én is magamat. -fejeztem ki az én véleményemet a dologgal kapcsolatban. Hisz. melyik gyerek nem bánja, ha az anyja meghal? Rajtam kívül. Sosem érdekelt, hogy ki volt. Nem. Egyszerűen olyan hidegen hagy, mint egy rózsaszín ing. Gusztustalan érzés fog el, ha csak rá gondolok. De valahol mélyen van egy kis bűntudatom, különben nem tetováltattam volna magamra. Az ujjai az arcomhoz értek, majd megfordultam és a kezeit a sebekre tettem. Elmondtam neki, hogy micsoda "ajándékot" kaptam gyerekkoromban az apámtól. Csak annyit mondott, hogy sajnálja és megcsókolt. Viszonoztam a csókot, majd a következő megjegyzésére kissé elkomorultam.
-Tudod... azért szerencsés vagy. Ha el is hagytak. de ismerhetted az anyád és apád nem vert... legalábbis remélem. -és nincs jogom ítélkezni fölötte. Én is olyan vagyok, mint a kibaszott apám. Megöltem. és ugyanúgy élveztem, mint ő a verést. Szóval. Pont olyan vagyok, mint ő. Szeretném azt hinni, hogy nem... de. Majd megpróbálta felpörgetni a hangulatot, így elhúzott magával fürödni. Én csak lebegtem és néha zavart csak meg a királylány. De nem bírtam sokáig a közelsége nélkül. Odaúsztam hozzá és magamhoz húztam. Viszonozta a csókomat, majd mögé kerültem és adtam egy gyengéd csókot a nyakára. Majd annyira erős volt bennem a vágy, hogy inkább hátrébb úsztam, de a királylány utánam jött. Az ujjai lágyan végighúzódtak a gerincemen, majd megcsókolt. Viszonoztam a csókját, miközben végigsimítottam a hátán és a kezeim megálltak a derekán. nem tudom, hogy mit csináljak. Vágyom rá. Nagyon is.
-Tämä on virhe. -suttogtam a fülébe.

-Mert nem ismersz... -tettem hozzá komolyan. Nem ismeri a teljes sztorit, ami nem baj. Valószínűleg kiakadna és itt hagyna. És lássuk be. Hülyén néznék ki vizes alsógatyában, szétázott hajjal, amint éppen hazafelé gyalogolok. De ez a variáció nem fog megtörténni. Én nem mondom el neki. Ő az egyetlen, aki azért tart érdekesnek, aki vagyok és nem azért, mert a finn történelem vagy nyelv érdekelné. Amikor az emberek meghallják a nevem vagy azt, hogy Helsinki rögtön folyatni kezdik a nyálukat. De tudjátok mit? Finnország kurva szar. Minden drága, a történelmünk érdekes, de nekem borzasztó pocsék. A nyelvünk érdekes és szép, de ez minden. A következő mondandóm kissé gonoszra és bűntudatkeltőre sikeredett. Az egész testét átjárta a feszültség. Már megszokhatta, hogy nem érdekel senki nyomora. De most... ez valahogy megváltozott.
-Anteeksi... vagyis. Sajnálom. Egyáltalán nem vagy szerencsés. legalább mellettem volt egy szülő... és semmi jogom nincs elítélni az apámat. Olyan... -nyeltem egy hatalmasat, majd folytattam.
-Olyan vagyok mint ő. Sőt! Rosszabb. -ismertem el a tényeket. Akárhogy is nézzük vagy szépítgetjük. Nem vagyok több egy gyilkosnál. Megöltem az apámat és élveztem. Őrültem jó érzés volt. Ahogy ott feküdt. Könyörgött a szánalmas kis életéért. De nem érdemelte ki az életet. Majd a királylány szavai ébresztettek a mélázásomból. Hamarosan mindent meg fog tudni. ha ő mondja. Most csak az járt az eszemben, hogy elképzeljem anélkül a kevés ruha nélkül. Most ez kötött le a leginkább. De a vágyam olyan erős volt, hogy inkább utolsó csepp józan eszemre hallgatva hátrébb mentem.
De egyre közelebb jött és a kezeit a vállamra helyezte, miközben a nyakamon simított végig az ujjaival. De én a fülébe súgtam a dolgokról a véleményem. Mikor hátrébb ment, azt hittem megértette, hogy mit mondtam, de amikor láttam a kérdő pillantását válaszra nyitottam a számat.
-Csak azt mondtam, hogy ez egy hiba. De azt nem tettem hozzá... hogy egy olyan hiba amit el kell követni. Mármint legalábbis én el akarom... -mosolyogtam rá halványan. Bár reméltem, hogy osztja erről a véleményemet. Ő elfojtott rajongásom egyetlen vágya. De rajongásom talán annyira nem is elfojtott. Felpillantottam én is az égre. A Hold gyönyörű volt. Egy ideig merengve bámultam, majd a királylány szavai zökkentettek ki.
-Jó. -mosolyogtam rá halványan, majd megfogta a kezem és elindultunk a kocsihoz.

-Azt sem tudod, hogy mit tettem... és mégis így gondolod... miért? -néztem rá kérdőn. Nem tudja, hogy megöltem az apám és azt sem, hogy újra megtenném. és élvezném. Nagyon. Majd mikor a családjára terelődött a szó feszült lett. Szóval ez kényes téma a királylány életében. Ez szomorú.
-Tudod... én... nem ítélhetem el... már mondtam. -vettem kissé szomorkásra a hangomat, majd a következő kijelentésem kissé sokkolt még engem is. Ez az igazság. Egy... egy őrült vagyok. Talán. Vagy csak egy srác, aki enyhén lelki sérült. Az érintése megnyugtatott. Legalábbis egy kicsit.
-Olet väärässä... én egy szörny vagyok... talán most nem. És amikor veled vagyok... egy kicsit elfelejtem, de... -nincs mit szépíteni. Én egy szörny vagyok. Egy. Kibaszott szörny. Gyűlölök mindent és mindenkit. Kivéve a királylányt. De ő más. Vele... kicsit boldog vagyok. Majd mikor a fülébe suttogtam hátrált. A megjegyzésére csak mosolyogtam. Na igen. Ez tény. És ez egy olyan hiba, amit szívesen elkövetnék. nem is egyszer. A csókja felmelegített. Kissé kihűltem a vízben, de ahogy az ajkai az enyémhez tapadtak. Már nem érzetem kétségeket. Csak őt akartam. Megfogta a kezem és elindultunk a kocsihoz. Kivett két plédet és két törölközőt. Az egyiket odaadta nekem. Megtörölköztem, majd csatlakoztam a királylányhoz. Szorosan hozzám bújt, ami nagyon jó érzés volt. A kezei a nyakamon pihentek. A csókja. istenem. Viszonoztam a gesztust, majd én a királylányt vettem szemügyre. Olyan szép. Sosem ejtett semmi ennyire rabul. Majd ő is rám nézett. A megjegyzésére csak mosolyogtam, majd átöleltem és megcsókoltam.
-Olen onnellinen .... minulle tärkeä.

Amikor elmondta, hogy miért is nem lehetek rossz ember egy mosoly került az arcomra. Még soha nem éreztem olyat, mint a királylány közelében.
-Én is... kedvellek. -azt mégsem mondhatom el neki, hogy az első találkozásunk óta az agyamban motoszkált a gondolat, hogy újra lássam. nem. Az nem vallana rám. A következő mondatára kissé elkomorodtam. Kezdek megint úgy érezni, mint akkor. Csak a gyűlölet maradt.
-Már voltam rá dühös... most már... felesleges. -miközben magyarázott az ujjaival az arcomon simított végig. Jó érzés volt. Nem vagyok egy nyávogós, panaszkodós típus és soha nem is leszek. Mégis jó, hogy ő meghallgat és nem ítél el. Viszont a következő mondatára a tekintetem a szokásosabbnál sötétebb lett és egy ördögi mosoly jelent meg az arcomon.
-Ez sosem múlik el... és igazad van. Nem tudod, hogy miért kerültem be. Arra nincs büntetés itt, a Földön. Sőt. Máshol sincs. -az ujjai az arcomon. Nagyon megnyugtató érzés volt.
-Megpróbáltam... vártam és küzdöttem de... -nem tudtam befejezni a mondatot. Az ajkai az enyémhez tapadtak. Elszállt minden negatív gondolat. Viszonoztam a csókját, majd elindultunk a partra. Kivett kér törölközőt és két plédet. Miután csatlakoztam a királylányhoz szorosan hozzám bújt. Jó érzés volt a teste melege. Az illata és a közelsége. Ő a csillagokat, míg én őt néztem. Ez annyira valóságos. De félek, hogy egyszer rájön, hogy nem vagyok már, mint egy fekete ruhába öltözött srác, aki csak az énekléshez ért. Még jogsim sincs. Jól vezetek, de nincs. Majd mikor rám nézett megöleltem és megcsókoltam. Miután az ajkaink elváltak egymástól a kérdő pillantásával találtam szembe magam.
-Csak azt mondtam, hogy boldog vagyok. és azt, hogy fontos vagy nekem. -mosolyogtam rá, majd a következő kérdésére csak bólintottam. de ezt a nyugalmat megzavarta egy SMS, amit Claire kapott. Látszólag sokkolta, így én is megnéztem. Ki az a "J"? És honnan tud erről? Vicces, hogy ismeretlen szerint nem tart örökké ez a dolog. Majd eltette a telefont, így nem is akartam semmit kérdezni. Megcsókolt. Kezemmel végigsimítottam a karján, majd az ajkaimat a nyakára helyeztem.

A vízben mondott dolgaimhoz nem szólt semmit, aminek örültem. Ha akarna sem tudna meggyőzni arról, hogy elhiggyem olyan vagyok, mint amilyennek ő lát.
Egész hamar letelepedtünk a homokba terített pléden. Soha nem éreztem ilyet. Egészen más dolgokat váltott ki belőlem a királylány érintése, mint bármi más. Persze nem azt mondom, hogy sosem értem még lányhoz, de ez más. Különlegesebbnek éreztem. Mikor láttam, hogy fázik a szél miatt szorosabban átöleltem, hogy ha csak egy kicsit is, de felmelegítsem. Úgy éreztem, hogy nem akarok neki hazudni, pedig most is azt teszem. Vagyis. Ő nem akarja tudni az igazat. de azt, hogy miért nem tudom. És nem is akarom. Majd mikor elmondta, hogy ő is fontosnak tart elmosolyodtam. A kis idillt azonban a királylány telefonja zavarta meg. SMS. De látszott rajta, hogy eléggé felkavarta, így én is megnéztem. KI ez az idióta? És ezt, hogy értette? Ez a névtelen tudja, hogy mit tettem? Ilyen és ehhez hasonló kérdések sora fogalmazódott meg bennem, de jobbnak láttam nem idegesíteni a kérdéseimmel. Majd meg akarta magyarázni. Egy barát. Ennél még az is jobb, ha nem mond semmit.
-Ekkorát még én sem tudok kamuzni királylány. Pedig nagyon profi vagyok. -néztem rá halványan mosolyogva. Majd eltette a telefonját és megcsókolt. Az ajkaimat a nyakára helyeztem, miközben éreztem, ahogy a keze a vállamról egészen a mellkasomig csúszik. Egészen közel húzott magához, majd elfeküdt a pléden, így fölé kerültem. A számat elemeltem a nyakáról és ismét a szájára raktam. de most az én telefonom szólalt meg. Már báno, hogy idehoztam a cuccaimat. Csak kinyomtam. Az sem érdekelne, ha maga az elnök hívna. Lejjebb csúsztam és az ajkaimat a hasára helyeztem. Gyengéd, apró csókokat adtam rá. A telefonom megint megszólalt. talkán fontos, de most nem érdekel. Mikor már harmadszorra játszotta el ezt az, akinek ilyen fasza az időzítőképessége a királylányra néztem. Bocsánatot kértem, majd a gatyámat kerestem. Elővettem a telefonomat és felvetem, de még mindig a királylány fölött voltam és egyik kezemmel a pléden támaszkodtam.
-Mitä? -kérdeztem vissza idegesen. A főbérlő hívott. Egy idős nő, aki érti a nyelvem, e mindent, így sokszor előadom, hogy nem értek másképp, hogy békén hagyjon. Néhány szót még morogtam neki, majd letettem és a pléd szélére dobtam a telefont.
-Damn! -jelentettem ki dühösen, majd a királylányra néztem. Nem akartam neki elmondani, hogy éppen most dobtak, így csak megráztam a fejem, hogy fölösleges róla beszélni. Megcsókoltam, de közben az agyam kattogott. Holnap össze kell cuccolnom, különben tényleges kidobnak. De jó. Nem elég, hogy rendes munkám meg végzettségem nincs, most már csöves is vagyok. Hurrá. Köszönhető valami pacáknak aki meg akarja venni a lakásom, hogy nyugodtan kurvázhasson. De nem tehetek semmit. Ő több pénzt tett le az asztalra, mint én a hat év alatt. Nekem csak adósságom van, míg ő gazdag.

Örültem neki, hogy nem kezdett el faggatózni arról, hogy mit is kerestem egy szigorúan őrzött, büdös, mocskos fegyházban. Bár eléggé látszott rajta, hogy érdekli a dolog. Simán rákérdezhetett volna, de nem tette. Majd mikor megláttam, hogy kirázta a hideg szorosabban öleltem át. Nem tudtam, hogy a hülye, névtelen SMS, a tény, hogy voltam börtönben vagy a hideg szél okozza. De nem is akartam tudni. Bár a kapott magyarázat az SMS-ről nem volt meggyőző. Ezt elmondtam neki is, mire közölte, hogy nem barát, de nem komoly.
-Ha te mondod királylány. -hagytam rá a dolgot. Nem akarom, hogy olyat kelljen elmondania nekem, amit nem akar. Azt hiszem azt akartam, hogy megbízzon bennem és elmondja nekem, amit akar. A kis magyarázata után megcsókolt. Majd hátradőlt, így fölé kerültem. Ez a testhelyzet kényelmesebb volt, mint az ülés. És jobban tetszett. Az ajkaim a nyakáról a hasára vándoroltak. Egy apró sóhaj hagyta el a száját, majd ismét visszakerültem az előző testhelyzetembe és megcsókolt. Már másodszor csörrent meg a telefonom és ez zavarta meg a nyugodt pillanatunkat. De pont ne érdekelt. Csak a királylány kötötte le a figyelmemet. De amikor már harmadszor adta elő a Metalica számot a telefonom, inkább felvettem. Kicsit bunkóra sikeredett a beszélgetés, de ebből a királylány nem érzékelhetett mást, mint a dühös hangnemet. Miután elküldtem a főbérlőmet a jó édes anyukájába letettem és a telefont ledobtam a plédre. A királylányra néztem és láttam, hogy kérdezni akar. Gyorsan megráztam a fejem, jelezve, hogy nem fontos. Megcsókoltam, közben azon gondolkodtam, hogy mi a francot fogok csinálni. Ha nem lopták el a kocsim abban lakhatok, de túl kicsi. Nem vagyok egy hatalmas igényekkel rendelkező srác, de nem akarok életem végéig egy padon aludni. De nem hagyta annyiban. Közölte, hogy ne mondjam, hogy semmi, mert attól nem szokás ilyen mértékben ledermedni. Én elmondom, de nem fog neki örülni. Egy hatalmasat sóhajtottam, majd válaszra nyitottam a számat.
-Nos... semmi komoly... csak most dobtak ki a lakásomból. És holnap el kell takarodnom vagy jönnek a rendőrök és kidobnak. De semmi vészes nem történt. -erőltettem az arcomra egy mosolyt, miközben elhadartam a dolgokat.

A királylány egész más, mint az eddigi emberek, akikkel találkoztam. Nem kérdezett rá a börtönre, holott nagyon is nyilvánvaló volt, hogy érdekli. De nem tette. Miért? Nem tudom, de egy biztos, hogy nem bántam. De egyszer úgy is el kell neki mondanom. Legalább csak egy kis időre, de boldog lehetek és ezt nem akartam elrontani. Nem érdekel az ő múltja, így az enyém őt miért érdekelné? Mondjuk az enyém biztos érdekesebb és félelmetesebb, mint az övé. De most csak az érdekelt, hogy hozzáérhetek, megcsókolhatom és sokkal többet is tettem volna. Arról a névtelen zaklatóról nem kérdeztem többet. Felesleges.
Majd a kis idillt megzavarta a telefonomból jövő Metalica. Na igen. Imádom a bandát, de azért kicsit hervasztó, hogy valaki ennyire jó időzítőképességgel rendelkezik. Így mikor már harmadszorra játszódott le a szám felvettem. Kicsit ingerülten beszéltem a vonal túlsó végén lévő emberrel. Na igen. Ez van. Kilakoltatnak. Miután vége volt a beszélgetésnek a királylány megkérdezte, hogy mi történt. Elmondtam neki, mire egy meglepett nézéssel válaszolt.
-Mert valami pénzes hapsi többet tett le az asztalra, mint én az ott töltött hat évem alatt. -jelentettem ki idegesen, majd figyelmesen hallgattam a királylány mondatait.
-Mi? A pincétekben lakjak!? Ki van zárva! Ha lebuksz a bátyád kinyír engem és téged bead apácának. És... nem örülnék ennek a dolognak. -néztem rá nagyra nyílt szemekkel. Persze tetszett a gondolat, hogy én legek a kis titka lent a pincében, de azért ezt mégse.
-Ha csak néhány nap, azt a kocsimban is át tudom vészelni. -jelentettem ki határozottan, majd a következő mondatára kissé elmosolyodtam.
-Köszi, de... már mondtam. Nem lenne jó dolog. -néztem rá őszinte mosollyal az arcomon, majd az érintése és a csókja elvette a józan eszemet.
-Ha sikerülne is kivitelezni... a kocsimat hová tegyem? -világítottam rá erre a nyilvánvaló tényre, majd végigsimítottam a karján és hosszan megcsókoltam. nem is értem magam. Egy csaj pincéjében csövezzek. Ennyire nem vagyok hülye. Kockáztassam a lebukást csak azért, hogy közel kerüljek egy csajhoz. teljesen hülye vagyok.

A kis ötlete nagyon is meglepett. Költözzek be a pincéjükbe. Nos... ez egy elég hülye ötlet. nem szokásom másoknál csövezni. Az utolsó eset, hogy másnál laktam, az akkor volt, mikor még apámmal laktam. De az épp elég volt. Nem hinné, hogy a királylány megverne de akkor is. Nem szokásom másokat lehúzni.
-De igen. Nézzük a tényeket királylány. Közel öt havi lakbér a tartozásom, van egy szerinte idegesítő madaram és nem utolsó sorban egy priuszos gy... gyökér vagyok, akinek végzettsége sincs. -jelentettem ki a tényeket. Tényleg gonoszság, de a pénz nagy úr. Főleg mostanában.
-Bújjak el? Ez a nagy terv? -néztem rá mosolyogva, majd megráztam a fejem. Nagyon jó kilátások.
-A zuhanyzást megoldanám. valamelyik ismerősöm az egyik bárból csak meghívna egy kis vízre. Na és az evés... már hozzászoktam a koplaláshoz. -foglaltam össze a tényeket. Ennyire aggódna értem. Ez édes, de nem keverhetem bajba a királylányt. Nem akarom bajba keverni. majd figyelmesen hallgattam, ahogy a kocsi elhelyezéséről beszél. igen. Nekem is logikusabb volt az, hogy egy utcával odébb álljak meg.
-Inkább az első megoldás. -néztem rá mosolyogva.
-Kiitos! Todella! Kuinka voin koskaan maksaa sinulle? -néztem rá érdeklődve, de a kérdő pillantás elárulta, hogy megint nem angolul beszéltem.
-Köszönöm! Tényleg! Hogy hálálhatnám meg? -néztem rá mosolyogva, majd hálából megcsókoltam. Elsőre ez jutott eszembe.

Nem voltam benne biztos, hogy az ilyen hirtelen jött ötlet jó dolog, de tetszett a gondolat, hogy a királylány legnagyobb titka én vagyok. Ha csak pár napra is, de a közelében élhetek. De ez akkor sem helyes. Majd mikor felsoroltam neki, hogy mik szólnak amellett, hogy csak úgy kidobjanak, majdnem elszóltam magam. De a gyilkos helyett gyökeret mondtam, ami elhessegette a gondolatot a fejemből.
-Pedig mind igaz. -néztem rá komolyan. Majd a következő megnyilvánulására mosolyognom kellet. A csókja nagyon jól esett. Viszonoztam a gesztusát, majd tovább hallgattam, hogy miket mond. A szemeit kezdtem el bámulni. Gyönyörűek. Majd arra, hogy a terv az, hogy bújjak el, ha meglátom a királyfit, csak egy vállrándítást kaptam. Elég érdekes dolog, de a leglogikusabb is. A kis megjegyzésére mosolyognom kellett.
-Öhm... ja. Miért? Igaz lenne? -néztem rá nagyra nyílt szemekkel. Majd elismerte, hogy megoldaná,m valahogy, de jobban érezné magát, ha a pincéjükben laknék.
-Ennyire aggódsz értem királylány? -néztem rá egy halvány, de annál hálásabb mosollyal az arcomon. Jó érzés tudni, hogy van olyan ember, akit érdekel a sorsom. persze simán túlélném a királylány nélkül is, de a tudat nagyon is tetszett. Majd ismét a saját nyelvemen kezdtem el beszélni, de ez csak akkor tűnt fel, amikor a kérdő pillantását megláttam. Rögtön le is fordítottam, majd megcsókoltam. A kijelentésére csak egy halvány mosoly volt a reakcióm. Majd Shadow-ról kezdett el beszélni.
-Ennyit kockáztatnál értem királylány? Na és a bátyád megengedné, hogy egy varjat tarts nálatok? -meg egy egész embert. A kezemmel végigsimítottam a vállán, majd a karján. Ujjaimmal végighúztam a hasán, majd ismét leraktam mellé. Egészen közel hajoltam és megcsókoltam. A maradék eszem is elment. Majd csak az térített magamhoz, hogy a kezem lassan a mellkasára csúszott. gyorsan elkaptam és a szemeit kezdtem el kémlelni.

Ez a "lakj a pincénkben!" dolog kissé zavart. Nem vagyok csöves. Vagyis... de, de nem akarok a királylánynál lakni, ha csak pár napról van is szó. Bajba keveredhet miattam és ez a dolog nem tetszett. Nem kerülhet miattam bajba. nem akartam, hogy bajba kerüljön miattam. Tényleg nem. A csókja elindított bennem valamit, de azt inkább elfojtottam magamban. nem szabad. Vele nem. Nem csak most, hanem soha. Nem tehetem meg a királylánnyal. Nem akartam megtenni vele. A kis megjegyzésére csak mosolyogtam. Viszont a következő mondatán már nevetnem kellett. Ebből kiszűrtem, hogy aggódik de nem jelentette ki. Majd mikor kijelentette, hogy többet is kockáztatna értem megcsókoltam. Ez volt a hálám legnagyobb kifejező eszköze. jelen pillanatban.
-Legyen igazad... -néztem rá halványan mosolyogva. Megcsókoltam, miközben éreztem ahogy a kezei a hátamra csúsztak. Kellemesen bizsergető érzés fogott el. majd csak az térített magamhoz, hogy a kezeim nem éppen a legmegfelelőbb helyre tévedtek. Így gyorsan elkaptam őket onnan és ismét mellé helyeztem. A szemeit kezdtem el bámulni, hogy leplezzem azt, hogy zavarban vagyok. nem pirultam el és határozottan néztem rá, így nem igazán látszódhatott rajtam. De miután kimondta a szavait felültem.
-Nem akarhatod... soha. -tettem hozzá halkan, miközben a telefont kerestem. Egy új SMS. Csak egy ismerős egy bárból. Eltettem és a királylányra néztem.
-Sajnálom... tényleg. De nem akarhatsz sem engem... sem pedig mást. Mármint mást tőlem. E nem lenne helyes. Velem... veled... velünk nem.

Nem akartam rányomulni vagy hasonlók, mert nekem Ő többet jelentette annál. Nem megfektetni akartam. Őt nem. Vele nem tehettem meg ezt. Majd mikor a kezem a mellkasára csúszott elkaptam onnan. A szavaira felültem. nem éreztem magam boldognak. Akar, ami nagyon is jó, de nem akarhat. És ezt neki is megmondtam.
-Soha nem akarhatsz engem! -ismételtem el, mint valami papagáj. majd adtam neki további magyarázatot, de az sem tetszett neki.
-Mert az... és az lenne a legjobb, ha soha nem akarnál velem lenni... neked mindenképp. -néztem rá kissé szomorúan. Most először voltam igazán szomorú. Majd mikor megérintette az arcomat egy pillanatra megállt bennem a vér. Tudni akarta, hogy mi a baj. Már nyitottam volna a szám és előadtam volna a szokásos dumámat, de megelőzött. Akkor ez kilőve. Nem tartottam ostoba libának, így felálltam és felvettem a gatyámat. Miközben begomboltam végig a királylányt néztem. Egy könnycsepp jelent meg a szemem sarkában. Elfordultam és letöröltem.
-Ha elmondom... megígéred, hogy... hogy nem hagysz... -nyeltem egy hatalmasat.
-Hogy nem hagysz itt? Mármint egy szó nélkül. Elmehetsz, de... -nem sikerült befejeznem a mondatot, mert a szemem megtelt könnyekkel és éreztem amint végigfolynak az arcomon, majd a homokba hullnak. Nem is értem magam. Nem vagyok egy érzelgős típus, de ez most rosszul esett. Túl fontos nekem ahhoz, hogy ne lássam többé., Azt nem akartam.
-Kérlek... Claire... csak mondj annyit, hogy... hogy nem ítélsz el teljesen. -néztem rá könyörögve. Most először hívtam talán a nevén, innen is érezhette, hogy komolyan gondolom.

Nem akartam elmondani Claire-nek, hogy miért is nem vágyhat rám soha. Nagyon akartam, hogy igen, de ez nem lehet. Ahhoz túl fontos. Ami valóságos azt én nem kaphatom meg. Mintha... én elhajóznék vagy elsüllyednék a vízben. ő meg itt maradna. Körülbelül ilyen érzésem volt most. Nagyon fájt ez az egész. Azt hittem képes leszek a szemébe hazudni, de nem ment.
-Mert... mert nem. -adtam meg ezt az egyszerű választ.
-Neked... sokkal jobb. -néztem magam elé, majd felálltam és felvettem a gatyámat. Nem akartam, hogy csalódjon bennem. Őt nem akartam megbántani. Őt nem! Nem lehet, nem szabad! Majd csak néztem rá. A szememben egy könnycseppet éreztem megjelenni. megfordultam, hogy letörölhessem, majd ismét a királylányra pillantottam. Nem akartam neki hazudni. Tudtam, hogy amit kérek nem fogja tudni megtartani, de jól esne, ha azt mondaná, hogy itt marad.
-De ezt nem fogod megtenni... -néztem rá szomorúan, majd a szememből elkezdtek folyni a könnyek. Majd felállt és megölelt. Én nem tettem rá a kezeimet csak álltam és a szemeimet igyekeztem nem hozzá értetni. Majd hátrébb lépett és megígérte, hogy itt marad.
-Köszönöm... -suttogtam neki halkan, majd kivettem a zsebemből a gyűrűt. Megcsókoltam és fellógattam a nyakamba. Elsétáltam a királylány mellett, majd a tengerre meredtem.
-Claire én... én meg... megöltem... megöltem az apámat. -jelentettem ki végül, majd a könnyeim ismét elkezdtek folyni. de nem az apám miatt. Hanem azért, mert tudtam, vagyis éreztem, hogy nem fog itt maradni.